Cikk oldal
2012-09-07

Búcsú májustól

Merza Ádám írása
Búcsú májustól, avagy egy horgász feljegyzése

2012-ben első alkalommal látogattunk el a Csongrád közelében lévő másfél hektáros kis tóra. A kezdeti nehézségekből adódóan nem is sejtettük, hogy milyen sikeres lesz a horgászat.

„Öreg” barátommal, Szabival már egy ideje terveztük, hogy összehozunk egy közös pecázást, de az egyetem és a munka miatt túlságosan elfoglaltak voltunk. Ahogy közeledett a nyár a vizsgáim nagy részével végeztem, és Szabi is ki tudott venni egy szabadnapot, így kalandunk május utolsó napjára esett. Délelőtt tíz órára terveztük az indulást, azonban az autó az utolsó pillanatban meghibásodott, emiatt úgy tűnt, dugába dől a várva várt horgászat. Hála nagyszüleimnek a kölcsönkért autóval és a frissen csatlakozott barátnőmmel hármasban indultunk el a tóra. Megkésve bár, de annál nagyobb lelkesedéssel délután egy órára értünk el úticélunkhoz.

A tó meseszép látványa
A tó meseszép látványa

Búcsú májustól
        
Rengeteg cuccunk miatt hiába voltunk hárman, mégis kétszer kellett fordulnunk –ez van, ha egy lány is csatlakozik a horgászcsapathoz. Miután lepakoltunk, a tógazdával diskuráltunk pár szót. Elmondta, hogy a héten nagyon rossz volt a fogás, és a horgászok is panaszkodtak arra, hogy nem esznek a halak. Ennek ellenére mi úgy gondoltuk, ha már az eddigi akadályokat legyűrtük, nem állíthat meg bennünket semmi abban, hogy egy pár kopoltyúst horogvégre tudjunk csalni. Előkészültünk, beetettünk majd felszereltük a botokat és fél óra múlva már bent is volt a fejenkénti két bot.

A botok készenlétben
A botok készenlétben

Úgy tűnt, hogy balszerencsénk nem pártolt el tőlünk, és hiába próbálkoztunk különböző ízesítésű pelletekkel, kukoricákkal, bojlikkal a várva várt halak csak nem jöttek. Már-már azt hittük, hogy a tógazda jóslata beigazolódik, és szárazon marad szákunk. Lassan három órája voltunk bedobva, amikor hirtelen Szabi kapásjelzője megszólalt, és meg is lett az első két kilós bajuszos barátunk, amely epres-halas ízesítésű pelletre jött. Fellelkesülve feeder botjára is ebből a pelletből rakott fel, és egy pár perc múlva már görbült is a spicc, melyet egy gyönyörű négy kilós tükörponty bánt. Egyik szemem sírt, a másik nevetett, hisz örültem a sikerének, de egy kicsit irigy is voltam.

Szabi és a 4 kilós ponty
Szabi és a 4 kilós ponty

Felcsaliztam hát én is egy másik ízesítést a „csodacsaliból”, és kis idő múlva az én botom spicce is jelezte, ízlik a felkínált menázsi. Ahogy berántottam neki, éreztem, hogy nem kis hallal van dolgom. Féltem, hogy a 13-as zsinórom nem fogja bírni majd a strapát, de végül én nyertem a csatát. Amint megpillantottam a halat egyből drága nagymamám jutott eszembe, aki egy ilyen halat látván egyből a serpenyő méretét saccolná, meg persze azon gondolkodna, milyen finom ebéd készülne belőle. Szinte hallottam, ahogy mondja „Ádikám, hányszor jól laktunk volna, ha nem engeded vissza”- tapasztalt háziasszony révén nem igazán értékeli a sporthorgászatot. Mérlegelést követően, megdöbbenve láttuk, hogy az én általam fogott hal dekagrammra pontosan megegyezik a Szabi nemrégiben fogott halával. Beszéltük is, jó testvér révén az első bajszos megmutatta fivérének a fincsi falatokat, hogy ő sem maradjon ki a jóból.

Az első zsákmánnyal
Az első zsákmánnyal

Ahogyan telt az idő, nem csak a halaknak jött meg az étvágyuk, hanem a kacsáknak is.

Kacsaetetés
Kacsaetetés

Fortuna és a remek csaléteknek köszönhetően a következő egy órában sikerült még három pikkelyest lépre csalni. Ezek a kis potykák két és három kiló közöttiek voltak. Úgy tűnt mellém állt a szerencse hisz eközben Szabi nem fogott semmit.

Fárasztás közepette
Fárasztás közepette

Viccelődtünk is, hogy a halak átpártoltak hozzám, és ezzel 4:2 volt az állás az én javamra. Barátomnak nem kellett sokáig lógatni az orrát az állás miatt, mivel a horgászat végére behozta a lemaradását. A nap végére négy-négy bajuszos kifogásának élményével lettünk gazdagabbak. Persze mind a nyolc hallal kíméletesen bántunk, és egy-egy fotó után vissza is engedtük őket megszokott élőhelyükre.

A csodacsali
A csodacsali

Amint a nap kezdett nyugovóra térni és a vadlibák is hazatértek mi is elkezdtünk pakolni, és ahogyan a május, úgy mi is elbúcsúztunk a tótól, és hazafelé vettük az irányt.

A nap végére nemcsak mi tértünk haza
A nap végére nemcsak mi tértünk haza


Írta: Merza Ádám

 
Szólj hozzá:
szpero#1 2012. 09. 11., 21:24he-he :D mindkettő ;)
Kujak#2 2012. 09. 09., 09:54És melyik a "zsákmány" ?? :-)
összes hozzászólás megtekintése »
Az ezüstkárász 1954-ben került be hazánkba Bulgáriából tógazdasági tenyésztés céljából. Rövid időn belül megjelent a vad vizekben is, ezzel kiszorítva az őshonos aranykárászt.