Cikk oldal
2012-07-31

Egy patak domolykói

Kuti Ádám írása
A változatosság gyönyörködtet

Egy patak domolykói

Sokat gondolkodtam azon, hogy kellene találnom egy közeli, olyasfajta horgászvizet ahova bármikor leugorhatok, legyen szó pár órás pergetésről, vagy akár úszós pecáról. Januárban meg is találtam, az azóta kedvencemmé vált vizet. A város szélén folyik, tőlem körülbelül nyolc percnyi biciklizésre. Már régóta ismertem, de az idén közelebbi kapcsolatot kötöttem vele.

Januárban kezdődött
Januárban kezdődött

Persze voltak konkrét céljaim is, mégpedig az, hogy felavassam az év elején vett könnyűpergető felszerelésem (UL). A másik célkitűzés, hogy a műcsalimmal rávegyek egy domolykót a táplálkozásra. Az akkori zord időjárásban elkelt némi kitartás ahhoz, hogy a fejemben összerakott célok valósággá váljanak, de a kitartás általában meghozza a halat. Na, de ez egy régi történet. Ugorjunk a jelenbe, azon belül is május kilencedikére.

Zöldbe öltözött
Zöldbe öltözött
A pergetést nehezítő „elemek”
A pergetést nehezítő „elemek”

Az idő csodálatos volt. A szél nem fújt, a nap sütött, számomra az ilyen időjárás jelenti az igazi domolykós időt, hiába lehet a nagyobb példányokat télen, a hideg időben könnyebben megfogni. A horgászat kezdetén már tudtam melyik csali lesz itt a nyerő, így egy bogár wobbler került a pergetőkapcsom fogságába. Első dobásra egy kis domi rontott rá a beeső falatra. Rázta magát rendesen, de nem sikerült meglépnie. A fotó után következett a visszaengedés, majd elindultam felfelé a patakon. A bedobást követően toccsanósan ért vizet wobblerem, majd az első két hajtókarfordulat után kaptam két pöccintést. Ekkor már a torkomban dobogott a szívem, de ezt az érzést csak a horgászok érthetik. Aztán jött a második odanyúlás, ami már meg is akadt, de hiába pörgetett fel kissé az adrenalin, mégis nyugodtam kellett fárasztanom, mert, ha kapkodtam volna, akkor nem biztos, hogy megfogom a halat.

Ki a kicsit nem becsüli…
Ki a kicsit nem becsüli…
… az a tekergős nagyot nem érdemli
… az a tekergős nagyot nem érdemli

A víz felszínén rengeteg küsz napoztatta magát, a szélvizeken pedig csapatokban úsztak a fenékjáró küllők, élükön egy-egy nagyobb példánnyal. Jó volt néha a szememet rajtuk legeltetni, a kapások között. Araszolva haladtam a patakon egyre feljebb és feljebb, míg elértem a szélhajtók rajáig. Ezen a hínáros részen rengeteg kis domit és küszt véltem felfedezni, majd jobban megnézve észrevettem pár nagyobb árnyékot is. A foltok domolykók voltak, és mind harmincpluszos. Azonnal levágtam magam a gazba, hogy nehogy meglássanak, és kezdetét vette a látott halra való dobálás.

Csomópont
Csomópont

Elég nehéz dolgom volt az úszó alga miatt, de pár dobás után odatörölt a vibráló falatnak egy elég szép fejes. Eléggé kezesen kellett bánnom vele, nehogy bemenjen a hínárfoltba. 4-5 perc után már a parton várta a fotózást, majd a merítőből való visszaengedést, ugyanis a magas és meredek part miatt máshogy nem tudtam kivitelezni a „rilízelést”.

Hajtotta rendesen
Hajtotta rendesen
Tűrte a megörökítést
Tűrte a megörökítést

A 38 centis domi nagy ribilliót csapott, így ezen a helyen már nem tudtam halat fogni. A csapat felfelé indult, én pedig mentem utánuk, lassan, csendben, óvatosan. Azonban a gyanakvó domit megfogni nem egyszerű feladat, kellő óvatosság és kitartás kell hozzá. Ha mindez megvan, akkor a siker nem marad el. Persze kell a jó műcsali és a megfelelő csalivezetés is, ám még ekkor sem lehetünk biztosak abban, hogy megfogjuk. Kiismerhetetlen halak ezek a domolykók.

A kitartás gyümölcse
A kitartás gyümölcse
Tekintet
Tekintet

A fogás után egy nagyobb szakaszt kihagytam, és az összeszűkült, sekély víznél álltam meg. Itt nagy meglepetésemre fogtam egy szebb sügért. Volt nagy csodálkozás, nem hittem volna, hogy itt ilyen szép példányok is élnek. A mederben rengeteg tenyeres kárász úszkált ,ezt onnan tudom, hogy néhol le lehet látni a víz aljára. Tavaly még itt csukákat is tudtam fogni, de az emberek kapzsisága miatt eltűnt a csukaállomány nagy része.

A bogárwobblert evő szörnyeteg
A bogárwobblert evő szörnyeteg

Mivel a nap hét ágra sütött, ezért bementem egy kicsit hűsölni a híd alá. Leültem a vízügyes álommeder szélére és dobálni kezdtem, de ebben a betonteknős részben még sosem fogtam halat. Küszcsapatokon kívül mást nem véltem itt felfedezni.

A vízügyes álommeder részlete
A vízügyes álommeder részlete
Irány a keskeny szakasz
Irány a keskeny szakasz

Úgy éreztem, hogy a híd felett elterülő szakaszokat még át kell fésülnöm. Megérzésem bejött, hiszen sikerült fognom itt is pár útonállót. Ezen a szakaszon a víz jóval keskenyebb és sekélyebb, de vannak benne elég mély gödrök és púpok is, egyszóval változatos a meder, aminek a halak is örülnek. A széle bokrokkal, náddal és gazzal szegélyezett, ahogy felfelé haladunk egyre brutálisabb, nehezebb a terep. Itt elkél a rövid bot.

Van bőven búvóhely
Van bőven búvóhely

Az első műcsalihoz ragadt hal egy kis domi személyében érkezett. Hamar megszabadítottam a piercingtől, és mehetett is útjára. Majd jött egy nagyobb, amit már „műteni” kellett, mert túl nagyot akart harapni a csaliból. Szerencsésnek érezhette magát, mivel rajtam kívül itt nem sokan engedték volna vissza.

Műtét után
Műtét után

Egyre beljebb merészkedtem a dzsungelba, néhol már dobni is alig lehetett, de minél nehezebb körülmények között fogod a halat annál nagyobb az élmény, legalábbis az én véleményem szerint. Sajnos ezeken a helyeken csak a kapásig jutottam. Pedig itt lenne igazán nagy élmény halat fogni. Egy hosszabb séta következett, pergetésre alkalmas helyeket kerestem, de csak néhol tátongott egy-egy lyuk a bokrok és fák között.

Dzsungel 1
Dzsungel 1
Dzsungel 2
Dzsungel 2

E kép láttán a pisztráng jutott eszembe
E kép láttán a pisztráng jutott eszembe

Lassan mennem kellett haza, de visszafelé még megálltam pár ígéretes helyen, és így sikerült megfognom a nap utolsó domolykóját. Ennél jobb befejezés sosem kell.

Happy end
Happy end

Csak ennyi kell, és némi szerencse
Csak ennyi kell, és némi szerencse
Irány haza
Irány haza


Szöveg és képek: Kuti Ádám (adam994)

Szólj hozzá:
steveolson#1 2012. 08. 01., 15:56Én drukkolok neked is Ádám!
Nem lesz egyszerű, mert vannak elég jó írások!
Hajrá!
összes hozzászólás megtekintése »
A csuka szinte egész évben táplálkozik, kivétel ez alól az ívás illetve a fogváltás időszaka, mely a nyári hónapokban esedékes. Ez a fiziológiai folyamat egy hónapig tart és teljes böjtre kényszeríti ezt az egyébként falánk ragadozót. Ennek ellenére a csuka hazánk egyik leggyorsabban fejlődő hala, ideális esetben akár 200 nap alatt is elérheti a 45-50 cm-es hosszt.