Cikk oldal
2012-09-03

Péntek 13. - rekordhalam története

Reizinger Patrik írása
2012. április 13-a egy átlagos pénteki nap volt. A verőfényes napsütés már szinte horgászni hívogatott, amikor ráadásul egy fekete macska is átment előttem az úton, úgy éreztem, szerencsém lesz.

Péntek 13. - rekordhalam története

Horgászatom helyszíne a Halászi (Győr-Moson-Sopron megye) mellett található átlagos egyesületi kavicsbányató volt. A tóról azt kell tudni, hogy évente kétszer telepítik, halállományát tekintve a ponty viszi a prímet (az átlag 2-3 kg), de találunk benne termetes amurokat, némi fehérhalat és sügért, sok-sok sügért. A sügérek sajnos szinte teljesen lehetetlenné teszik az élő csalis horgászatot, ugyanis folyton rátámadnak a horogra. A tó kb. 110*80m-es, található benne jókora akadó, valamint egy kisebb gödör is. Az egyesület figyelt arra is, hogy a halak nyugodtan leívhassanak, ezért kialakítottak egy ivatóul szolgáló sekély részt, ahol mindennemű horgászat tilos! Továbbá a csónak, etetőhajó, halradar használata is tiltott!
A tóban lévő furfangos pontyok nagyon kevésszer akadnak horogra, így szinte minden darabért meg kell küzdeni, és ez benne a kihívás!

Péntek 13. - rekordhalam története

Ifi horgász révén egyetlen 3,6 m-es feederbottal vettem üldözőbe a pontyokat, a 30-100 g-ra kalibrált pálca lágyabb üvegspiccét használtam, hogy a tavaszi időben is jól érzékelhessem a finom kapásokat. Szerelékem rendkívül egyszerű, de – mint később kiderült – nagyszerű volt. Kezdő feederes révén 0,25-ös süllyedő zsinórt tekercseltem orsómra. A zsinórra először cérnaütközőt fűztem, amire gumigolyót húztam, így a gumigolyót sem vágja el a damil, valamint szükség szerint variálhatom, hogy csúszó vagy fix végszereléket szeretnék-e használni. A kosár másik végét egy gumigolyóval ütköztettem meg, ami védte a kosarat attól, hogy beleszoruljon a forgóba, melybe vékony 0,148-as 4-5 cm-es előkét fűztem, kisméretű, viszonylag húsos, 8-as méretű horoggal. Elhiszem, hogy sokan ezt a 4-5 cm-t rövidnek gondolják, de most ez a hossz volt a nyerő. A csali egy szem pufi, valamint egy szem mézes kukorica volt. A pufi ahhoz nem volt elég nagy, hogy megemelje a csalit, hanem csak kikönnyítette, amit ha csak megszimatol a potyka, akkor is a szájában köt ki.
 
Péntek 13. - rekordhalam története

Péntek 13. - rekordhalam története

Mivel a jó idő ellenére a víz még mindig hideg volt, ezért fekete színű, hidegvízi etetőanyagot kevertem be minimális CSl aromával…, legalábbis kevertem volna be, de péntek 13-a ekkor kajánul az arcomba nevetve tudtomra adta, hogy a vödrömet otthon felejtettem… Még szerencse, hogy találtam valami kis műanyag edényt, amiben megkeverhettem az etetőanyagot.

Péntek 13. - rekordhalam története

Horgászhelyem a fent említett gödör előtt feküdt, ami halfogás szempontjából eléggé kedvező hely. Bár gubancgátló cső vagy távdobó etetőkosár nélküli szerelékemmel a gödröt el nem érhettem, így is nagyjából közvetlen közelében horgásztam.
Amikor bevetettem szerelékemet, akkor a halak szinte mozdulatlanok voltak, a bedobás után majd tíz perccel már megmutatták magukat bajszos barátaink. Olyan gyanú vett erőt rajtam, hogy ha ma halat szeretnék fogni, akkor nagyobbat kell dobnom, úgyhogy kitekertem a felszerelést, és újat, ezúttal némivel nagyobbat dobtam, és vártam. Ekkor már egyre többen érkeztek a tóhoz, mivel már 4 óra felé járt az idő, és megérkeztek a munkából hazatért, elfáradt emberek. Szerencsémre mellettem telepedett le az egyik horgász. Ugyanis ekkor felgyorsult minden…
Botomon erőteljes húzásra lettem figyelmes, bevágtam, és éreztem, hogy megvan a hal! Ekkor egy fergeteges, hosszú fárasztás következett. Kezdetben még nem érződött a halon, hogy mekkora, mivel a frissen telepített halak igen jó erőben voltak. Bajszos barátunk összevissza cikázott, oly mértékben, hogy mellettem ülő, épp 10 perce érkezett horgásztársam zsinórját annyira összegubancolta, hogy a fárasztás végén valóságos madárfészket láttunk, de ne rohanjunk olyan előre! Ez alatt a kb. 20 (?) perc alatt egyszerre fáradt a hal és a horgász, fogalmam sem volt róla, mióta fárasztok (fáradok). Azon aggódtam, hogy a 0,148-as előke nem fogja bírni a halat, mert ekkor már a körülöttem lévők is nagy halban reménykedtek, ami errefelé elég ritka. A hal úgy bírta szusszal, hogy legalább háromszor partközelből pillanatok alatt beúszott vagy 20 m-t. A fáradás jelei azonban elkezdtek mutatkozni, jó nagy burványokat keltett, de még nem mutatta meg magát. Ezután ismét kirohanás, burvány, és végre sikerült felpumpálni a víz felszínére! Csodálatos látványt nyújtott! Aki most azt gondolná, hogy ezután simán szákba került a hal, az téved! Ugyanis kedves barátunk tovább fokozta az izgalmakat, az előke pattanásig feszült, de már látszott, hogy a fárasztás a végéhez közeledik. A kifáradt halat végül sikeresen megszákoltuk. (Ezúttal is köszönettel tartozom annak a fiatalembernek, aki nélkül életem fogása nem került volna partra)

Péntek 13. - rekordhalam története

A halat lemértem, horgászhossza 65 cm, teljes hossza 75 cm volt, a mérleg 6,8 kg-ot mutatott. Ilyen szép halat még soha nem láttam, hibátlan nyurgaponty volt.
Ekkor eldöntöttem, még maradok, ugyanis már birtokomban volt egy olyan csodálatos élmény, amit senki sem vehet el tőlem. A továbbiakban már nem gondoltam halfogásra, elégedett voltam. Bár még volt 2 kapásom, de akkor épp levettem a szemüvegemet, másik alkalommal pedig a hátizsákban matattam. (Mit is írtam az elején péntek 13-ról?)

Péntek 13. - rekordhalam története

A levegő kezdett lehűlni, valamint elérkezett a horgászatra szánt idő vége is, így hát elkezdtem csomagolni, és hazamentem. Aznap éjjel már ismét arról álmodoztam, hogy mikor mehetek ki ismét horgászni.

Írta: Reizinger Patrik
Szólj hozzá:
Novi#1 2012. 09. 04., 14:31Patrik;
az a két spicc szinte teljesen egyenértékű, javaslom szerezz be egy lágyabbat is...
Novi >;-))
összes hozzászólás megtekintése »
Az első ragasztott nádbotot egy amerikai hegedűkészítő mester alkotta meg 1846-ban.