Cikk oldal
2012-08-07

Süllős napok…

Mádli Bálint írása
Kora tavaszi napsütés melege járja át a szobát.  Talán ki kellene mennem a Sajóra, egy kis  horgászathoz közeli cselekvést imitálni. Már nagyon hiányzik a pergetés íze, a sajgás a vállamból, amit a pergető táska cipelése okoz. Ilyen jó időben vétek lenne a szobában maradni. De azért még igen hideg a víz, biztos nem mozognak a harcsák. A mérlegelés a tett halála, szokták mondani, így gyorsan húzom magamra a horgász gúnyát! Szerelést nem viszek, csak a szemem legeltetése mellett döntök.
 
Jó kilométeres szakaszt járok be, a folyó partján, hol tavalyi emlékeket idézve, hol új lehetőségek színterét vélve felfedezni barangolok. A töltésre tetején, vagy hazafelé veszem az irányt, vagy a közelben lévő, új horgásztavat látogatom meg. Nem kétséges, a víz látványa mellett döntök.
 
A Sajókeresztúri-tó
A Sajókeresztúri-tó

Még üres, horgászoktól mentes vízpart fogad a közel öthektáros tóhoz érve. Rögvest jön is elém Nagyházi Mihály, a tó új gazdája.  Hamar megtaláljuk a közös hangot, s fél óra elteltével már úgy tegeződünk, mintha mindig is ismertük volna egymást.
Érdeklődöm a halállomány után, milyen, és mennyi hal található a tavában. Pontyok, kárászok, keszegek lettek telepítve több mázsa mennyiségben, de ragadozó halak is akadnak benne szép számmal. Felcsillan a szemem, talán valami télűző, tavi pergetéssel helyreállna a lelkivilágom. Elsősorban süllő képezi a ragadozó állományt, de csuka, és harcsa is van a tóban szép számmal. Hú, itt a helyem, ezt meg kell horgásznom, hisz itt még jóformán senki nem süllőzött, csukázott, főleg nem mű csalival!  Mihály jelzi, hogy a süllő állományt védeni szeretné, ezért elvinni nem lehet a kifogott kékfarkúakat. Megnyugtatom, egyébként sem vittem volna el, biztos lehet benne, hogy fotózás után visszakerülnek a kifogott halak mérettől, és fajtól függetlenül. 


Első nap

Már éjszaka is alig bírok elaludni, süllők, csukák cikáznak a képzeletemben, amit olykor egy-egy harcsarablás rebbent szét! Stratégát próbálok kovácsolni, a csalik, meghorgászandó helyek, felszerelések lehetséges kombinációiból.
Csörög az óra, de mint ha nem is aludtam volna egy percet sem. Kótyagos az ébredés, de egy jó kávé csodákra képes…!
Házunktól, egy jó kilométerre van a tó, de most végeláthatatlan léptek sokaságának tűnik ez a távolság. Közeledve, már jön is elém Mihály üdvözölni. Rövid ügyintézés után, már szerelem is a pálcám. A csukák jelenlétében jobban bízok, így támolygó kanalak, és körforgó villantók között próbálom megtalálni a legcsábítóbbat.  Kicsit lehangol, mikor az első órát kapás nélkül vészelem át. Majd a másodikat, és a harmadikat is. Na, itt valami nincs rendjén! Elő a plasztik csalikkal, hátha ezt ízletesebbnek tartják a ragadozók. Fél óra elteltével kapom az első cincálást gumihalra. Alaposan kifilézte valami a gumit, de nem akadt. Több kapásom nem adódik, így egy kisebb öblöt célozok meg új horgászhelyül. A negyedik, vagy az ötödik dobás után valami ránehezedik a felszerelésre, és egy rúgással jelzi, nem ág-bog, hanem egy szép hármas körüli süllő az, ami farkasszemet kíván nézni velem!

Elcsábult a sárga gumira
Elcsábult a sárga gumira

Ép fogja a sárga gumi horga, de megvan, nem tudja kirázni a horgot. Gyönyörű süllő, engedem is vissza, nehogy baja essen! Felbátorodva, twisterre váltok, süllőre fogósabbnak tartom, de ez csak elmélet, viszont egy próbát megér.
Lassan, itt is - ott is megjelennek a fenekező horgászok, amiből adódik, hogy igencsak behatárolódnak a horgászati lehetőségeim. Sebaj, már fogtam egy szép süllőt, rossz már nem lehet a napom! Pattogtatom a fenéken a twistert, és nem hiába! Újabb jelentkező igyekszik megszabadulni kéretlen pórázától! Nem nagy, valamivel kiló fölötti süllő szeli a vizet felém.  

Kiló körüli süllő…
Kiló körüli süllő…
 
Gyors fotózás után mehet is vissza az éltető elemébe. Úgy látszik, itt bandáznak a süllők, s izgatottan dobok újat. El se tudom emelni a twistert a fenéktől, máris erős rávágást kapok! Heves fejrázással próbál halam megszabadulni csalimtól. Csuka, olyan kettes forma. De mire bekapcsolom a fényképezőgépet, kirázza a twister horgát a szájából. Kicsit bánkódom, de inkább a folytatásra koncentrálok. Egy kis szünet áll be a nagy zsongás közepette, nem jelentkezik egy hal sem fotózásra. Talán szétrebbentek, a csuka okozta ramazuri után. De alaposan, mert nem találom őket, sehol. Lehet, hogy ennyi hal volt itt, ezek pedig már megismerkedtek a horgommal. Fut át a gondolat az agyamon, mint lehetséges ok a kapástalanságra.
„Lő távon kívül” riadtan menekülő kishal, szinte fut a víz tetején, majd széles, toló hullám követi! Rablás nincs, de biztos vagyok benne, hogy ragadozó ólálkodik a környéken. Óvatosan közelítem meg az események színhelyét, nehogy az általam okozott zajjal elriasszam a halakat. Csali cserét fontolgatok, esetleg egy felszínhez közel járó wobbler szerencsésebb lenne, mint a twister. Azonban nincs rá idő, mert ismét fut a víz tetején az apróság! Túldobok rajta, s igyekszem a víz felső rétegében vezetni a twistert. Nagyot koppan a csalim, s valami elemi erővel húzza le az orsómról a zsinórt! Elsőre nagy balinra gondolok, de mikor meglátom a méretes, kékes színű farkúszót csapni a vízen, tudatosul bennem, hogy ez egy gyönyörű süllő! Bizony az, mikor már sikerül a parthoz édesgetni, és jobban szemügyre vehetem!

Ép ötös süllő
Ép ötös süllő

Nagy gonddal igyekszem partra segíteni, aminek az a következménye, hogy a twister kiálló horoghegye végigszántja az ujjamat. Rendesen bugyog a vér a kezemből, pedig jártam már így, tanulhattam volna belőle. De most a hal az első! Megmérem, pont öt kilón áll meg a mérleg! Gyönyörű! Néhány fotó aztán megy is vissza a vízbe.

Gyönyörű példány, csak az ujjam ne hasogatna…
Gyönyörű példány, csak az ujjam ne hasogatna…

De szép nap! És még hol a vége! Nos, itt - mert ezután már semmit nem sikerült fognom. Pedig próbálkoztam minden fajta csalival, és minden fajta módon, de a sors mára ennyi élményt szabott ki rám. Nem lehetek elégedetlen szép napot zártam így is.


Második nap

Néhány nap elteltével ismét Mihály taván keresgélem az élményt. Próbáltam úgy időzíteni, hogy hét közben tudjak kijutni, így kevesebb horgász akadályoz a dobálásban. Így is történt, ismét üres víz fogadott reggeli megérkezésemkor. Változékony időt mondanak, még záporokra is jó esély van. Én azért bízom benne, hogy szárazon megúszom.
Néhány nappal ezelőtti eredményeimen felbuzdulva, nagy sikereket remélek. A hellyel-közzel feltérképezett tavon, a már kapást, és halat adó állásokat próbálom faggatni. Meglepetésemre kisebb cincálásokon, és gumiharapdáláson kívül, normális kapásig nem jutok. Lassan délután négy óra, és még nem halszagú a kezem…! Az idő is igazán tavaszi, hol csepereg az eső, hol hét ágra süt nap. A borongósabb időben azért elvártam volna egy-két süllőkapást.
A szemközti meredek, sóderes partszakasszal szemezgetek, bár azaz oldal nem bővelkedett kapásokban. Mégis bizalmat szavazok egy órányi ott töltendő pecának, aztán irány haza.  Szépen, komótosan, lépésről lépésre vallatom végig a partot, különösebb érdeklődés nélkül. Kezdem feladni a dolgot, mikor egy medertörés szélén cincálom felfele a gumihalam, ami rendszerint az apró gyökerekbe elakad. Az egyik ilyen elakadás nem akarja elereszteni a csalim, sőt ellenállhatatlan húzásba megy át! Próbálok bevágni, de csak a botom görbítem jobban. már a fék is ketyeg elég szépen! Ez vagy az évszázad süllője, vagy harcsa! Tíz-tizenöt méter után megáll halam, s termeteseket rúg a zsinóromra. Ez bizony harcsa, vitathatatlan! Sikerül megfordítanom, de a távolságból igen csak nem akar engedni. Lassacskán azért sikerül némi zsinórt lopnom tőle, amit újabb rúgásokkal vesz tudomásul. Négy-öt perce mehet az állóháború, mikor egy fejrázásra emlékeztető gyors rángatást érzek a zsinóromon, majd megkönnyebbül a felszerelés a kezemben. Elment. Gyorsan veszek néhány nagy levegőt, majd kitekerem a gumihalat. Semmilyen nyoma nincs annak, hogy miért köszönt le a harcsám. Egyszerűen rosszul akadt…
Még vallatom egy ideig a gyökeres rézsűt, de nem állt vissza a harcsa. Viszont valami ránehezedést érzek a zsinóromon, aminek rögvest be is vágok. Torkomban dobog a szívem, azt gondolva, hátha… Szépen jön kifele egy süllő, igaz az aprajából, olyan kilóhúszas forma.

Aznapi egyetlen süllőm
Aznapi egyetlen süllőm

Gondolkodni valót adott a mai nap is bőven, de több kapást már nem. Így csomagolóra fogom a dolgot, s még Mihállyal váltok néhány mondatot távozás előtt. Beszámolok a harcsakalandomról, és hogy most nem bővelkedtem kapásokban. Azzal biztat, hogy a pontyosok is arról panaszkodtak, hogy igencsak foghegyről eszik még a kárász is. Mondjuk ez engem nem vigasztal, de érdemes erre is odafigyelni. Búcsúzom, de valamelyik nap még jövök, mert a harcsát szeretném felkutatni.


Harmadik nap

A harcsa elementáris ereje, ahogy húzott, a fárasztás minden pillanata napok múlva is frissen él a képzeletemben. Valahogy be kellene cserkészi, igazán jó indulás lenne az évre. Hamarosan megint lent talál a reggel a tóparton és nagyon lelkesen dobálom a mederesés gyökeres oldalát. Minden mozdulatra azt várom, hogy hajoljon karikába a botom. De a valóság sokkal prózaibbra sikerül. Azaz semmi. Se süllő, se harcsa, se semmi. Az első nap öblének a meglátogatása mellett döntök, a harcsázó botot le is cserélem könnyebb pálcára. Egy cincálást kapok, apróbb csukára gyanakszom, mert kínai szakács módjára irdalta be a gumihalam oldalát. Próbálkozom mindennel, de még egyszer nincs kedve elcsábulni.  A szemközti sóderes partot vizslatom, hogy hogyan lehetne okosságot találni. Visszaballagok a „harcsás oldalra” és próbálom faggatni a vizet.
Komor, testes felhők gyülekeznek a hátam mögött, mély morgással hangot adva annak, hogy itt komolyabb eső van kilátásban.  Bízom benne, hogy csak riogat, és a napokra jellemző csepergős, égi áldással megúszom. Nem! Olyan esőt kapok percek alatt, mintha a tusoló alatt állnék! Most már mindegy, legalább megnézem milyen kapás van kiadós eső közben. Talán harcsám is megmozdul, erre a gyors légnyomásváltozásra. Lehet, hogy megmozdult, de az biztos, hogy nem ott, ahol én horgásztam.
Fél óra elteltével már ragyogó napsütésben teregettem ki a ruházatom majd minden egyes darabját száradni. Természetesen kapásom nem volt, így csak a tanulsággal gazdagodtam, élménnyel nem. Dél fele jár az idő, s talán tíz perce vonultak el a felhők, mikor az első nap tapasztalt kishal menekülést látom a vízen. Rögtön dobok, és már fárasztom is a kettes forma süllőt! De a part előtt kirázza a horgot. A következő dobásom is halban végződik, ez olyan kilóforma, de ez is idő előtt leköszön. Kezdek morcos lenni. Főleg, mikor a következő süllőm is ép csak kidugja a fejét a vízből, és máris búcsút is int azzal a lendülettel. Megelégelve a dolgot, a lágy pálcát kicserélem gerincesebbre, ebben vélve gyógyírt problémámra. Így is történt, a következő akasztás már szépen ült a kettes körüli süllő szájában. Aztán soha nem tapasztalt kapásözön részese lehettem! De csak a fehér, sárga gumihalakra volt kapás! A twisterhez hozzá sem nyúltak, úgyhogy hamar visszakerültek a zsinórra a nyerő csalik.

A nyerő sárga gumihal…
A nyerő sárga gumihal…
A fehér is fogósnak bizonyult…
A fehér is fogósnak bizonyult…
 
Szebbnél szebb süllők jöttek, majd minden dobásra. Átlagosan kettő, és három kiló közöttiek akadtak horogra, de nem egy négy-öt kiló közötti is horogra került. Sikerült egy 5,12 kilós példányt is kicsalogatnom.

Harc közben…
Harc közben…
Ez alaposan elnyelte…
Ez alaposan elnyelte…

A legnagyobb, 5,12-es…
A legnagyobb, 5,12-es…

Mint egy három órán keresztül tartott a csoda, ami alatt 18db süllő akadt a horgomra! Kiló húszastól, az öt kiló felettiig! Rendkívüli élmény volt ennyi süllőkapást, fárasztást megélni néhány óra alatt! Három óra után ugyan olyan varázsütésre, mint ahogy enni kezdtek, úgy hagyták abba. Igazán remekül jól szórakoztam, még ha bőrig is áztam. Most már a harcsákat kellene felkutatni, de ezt majd legközelebb…!

Írta: Mádli Bálint

 
Szólj hozzá:
Rebel#1 2012. 08. 21., 13:28Remek, tanulásra alkalmas fotók, és írás. És ami fontos, nincs felszerelés reklám szaga.
ardozoltan#2 2012. 08. 07., 19:58Klassz... és gratulálok.
copfosh#3 2012. 08. 07., 14:41A Sajókeresztúri-tó látványa megdobogtatja a horgásszívet. Vadregényes partja, az évszázados ősfás, tuskós részek vonzzák a pergetőhorgászokat. A ,,harcsás oldal,, bizonnyal több itt nevelkedett 30-50 kilógrammos bajszost rejteget.
frogie77#4 2012. 08. 07., 14:17Gratula a pecához és az íráshoz is Bálint ;)
összes hozzászólás megtekintése »
A márna ikrája és az angolna vére mérgező, elfogyasztva hasfájást, hányást és erős fejfájást is okozhat.