Cikk oldal
2012-07-30

Tavaszi márnák

Kovács István írása
Álmosan indul a reggel, valahogy a Dráváig vezető út még összeolvad az éjszaka látomásaival, s mire magamhoz térek, a gőzölgő folyót figyelem a közelmúlt szomorú, s borongós hírein merengve.
Nehéznek tűnik a felszerelés bepakolása a csónakba. A horgászathoz szükséges alapeszközök, a motor, a benzineskanna, mind húzza a kezem, pedig csak a szükséges mennyiséget volt lehetőségem bepakolni..
Mire végzek megérkezik Balázs barátom, s reggeli csipkelődése feledteti szomorkás hangulatomat.
Miután mindketten elhelyezkedtünk a csónakomban rövid kérlelés után a motorom is beadja a derekát, s kényelmes tempóban siklani kezdünk a hirtelen jött megérzésünk felé.
Ez a megérzés általában a parton elhangzó "na merre is menjünk horgászni?" kérdésre megvitatott válasz.
Öt perc motorozás után elhagyva egy, a déli szomszédaink által birtokolt vadregényes kanyart, előtűnik úti célunk. Ez egy hatalmas homokpad a magyar oldalon, ami szerencsére még viszonylag érintetlen, s szerintünk ma ez lesz a nyerő választás.

Tavaszi márnák

Lassan motorozunk felfelé, lépésben, s közben a kristálytiszta vízben a mederalakulatokat figyelgetjük. Itt-ott egy-egy tuskó fekszik a méteres víz alján, és egy egy markáns hókony teszi színesebbé az amúgy sekély vizet.

Tavaszi márnák

Mi azért bízunk abban hogy a tavasz, a meleg idő ide csalja ki este pihenni a hosszú hideg télben átfagyott halakat.
Kikötés után magára hagytam barátomat ugyanis a közelmúltban innen nem messze az ősdráva project keretén belül munkálkodtak a szakemberek, és kíváncsi voltam a munkájukra.
Az erdőbe belépve a lassan megszokottá vált kép fogadott, pár fogyasztási cikk 100 év alatt lebomló csomagolása kaotikus rendszerben. Beljebb érve szerencsére már a háborítatlan ártéri erdőben bandukolhattam, a tavasz varázsát jelentő zajokkal illatokkal körülvéve. A project hirtelen került elő,  átszelve az ártéri erdőt hatalmas sebként, ami a természet gyógyító erejére vár.

Tavaszi márnák
Tavaszi márnák

Jellemző hogy az első dolog ami a szemlélődő elé kerül, egy a 35km távolságban lévő gyorsétteremlánc logójával ellátott csomagolóanyagkupac a leendő meder alján.
Vizuális típus vagyok úgyhogy rögtön elképzeltem a hatalmas sárga gépet ahogy fekete füstöt okádva szaggatja az erdő homokos talaját, dönti, tépi az ártéri fák törzsét, gyökerét, a fülkében meg Big Mac ül vigyorogva, szendvicset majszolva...
Na jó persze ez állítólag a természet érdekében készül, s ezért elgondolkodva csak azon töprengtem hogy a mérnökök nem hibáztak, s valóban évi 200 napig elfogadható vízállás lesz a jelenleg még száraz mederben.
Épp visszafordultam mikor egy érdekes dologra figyeltem fel, ami szinte az egész napomat jellemezhette volna, egy emberes fűzfarönk, amit a munkások asztalként használtak, és gyakorlatilag a fa szívéből lett kivágva úgy döntött hogy bár neki már vége azért a tavasz hívó szavára még egyszer megmutatja a benne lakozó erőt, kihajtott, apró zöld leveleket bontva az életnek.

Tavaszi márnák
Tavaszi márnák

Sokáig csodáltam a természet eme művét. Nem igazán akarództam visszamenni a partra, de barátom kihasználva a modern kor technikai vívmányait figyelmeztetett hogy mindjárt leszáll az est jó lenne ha tevékenyen részt vennék a horgászat körüli teendőkben.
Visszaérésem (persze a holafenében voltál kicsit nyomatékosabb változatának megválaszolása) után rutinszerűen a horgászatra koncentráltunk. Az etetőanyag előkészítése, törölve, hisz nagy márnára nem kell.
Tűz előkészítése, törölve tilos. Sátor állítása szintén törölve tilos.
Bedobni viszont szabad, úgyhogy 2-2 feederbotot előkészítettünk felcsaliztunk, és bevetettünk.

Tavaszi márnák

Ahogy szállt le az éjszaka, úgy kezdett benépesedni az addig üres víz. Egy-egy karika, bagoly, domi, küllő kóstolta meg a nem túl változatos, sima csontkukacból álló vacsorát.
Épp a márnákat kezdtük hiányolni amikor is Balázs megszólalt "karikád van"(kapás alapján). Bevágtam az ügyeletes keszegecskének, de ez valahogy máshogy kezdett viselkedni. Először is magára szedett pár kilót, mert eléggé leterhelte a kezemben levő pálcát, aztán meg befelé indult a mederbe ami szintén nem jellemző a karikákra, Balázs meg is jegyezte, mi az megnőtt?
Megmárnult válaszoltam, s egy laza 10 perc múlva egy szép egészséges márna simult a merítőbe.

Tavaszi márnák

A halat fényképezés miatt ideiglenesen pihenni szákba tettük, s fojtattuk a pecát. Sokáig nem volt érdeklődő, az apróbb keszegek elültek, kisunnyogtak egész a part mellé, a márnák meg nem igazán jelezték hogy a közelben lennének, úgyhogy úgy döntöttünk pihenni kellene.
A hálózsákok előkerültek, mindketten katonai hálózsákot használunk, jobban bevált mint a méregdrága csodák, a hátránya: belebújni 2 perc kibújni 5.
Én épp befészkeltem magam amikor is a pecákra pillantva feltűnt hogy az egyik kicsit lejjebb van. Uszadék gondoltam, de mire a gondolat megszületett a peca még lejjebb ment, sőt a fék is megszólalt.
No végre márnás kapás, csak a bökkenő a hálózsák. Mint a lepke a bábból, karok a testhez simulva, féregszerű mozgással szabadítottam ki magam a burokból, s rendesen kimelegedtem a szabadulóművészeket meghazudtoló attrakcióban.
A hal szerencsére türelmesen megvárt, és valamivel később ő is a merítőben cuppogott csodálkozva, hogy ezt most miért kell vele tenni.

Tavaszi márnák

Ő is a társa mellé került pihenni. Csalizás, bedobás után kicsit tébláboltam, hátha gyorsan megjön a párjuk, de nem jött, csak a sodrás pakolgatta néha arrébb a szerelést, úgyhogy a csillapodó adrenalinnal arányosan lassan rám jött az álmosság, így ismét bebábozódtam.
Nem tudom mire ébredtem, de ahogy kinyitottam a szemem és a botokra fókuszáltam feltűnt hogy olyan furcsán állnak a patronok, van vagy 1 méter közöttük. A testem előbb cselekedett mint az agyam s a már megszokott akrobatikus mozgással kiszabadultam a zsákból, rekord idő alatt.
Mire magamhoz tértem már a karikában hajló pecát markoltam aminek a túlsó végén az ügyeletes márna fúrta fejét a sodrásba.
Nem tudom mióta küzdhetett a felszereléssel, de erős volt, harcolt az utolsó pillanatig, pedig kisebb volt mint a társai, akikhez ideiglenesen rabosítva lett.
Már nem dobtam vissza a pecát, pihenni akartam, úgyhogy feltámasztottam a bottartóba, s lefeküdtem a bábzsákba.
Reggel Balázs cukkolt, na mi az elment? Nem tudom mit álmodott, de mondom neki "nem, meglett".
Az jó, mekkora? Kérdezte. Mondom olyan 3-3,5 közöttiek.
Mennyi? Három válaszoltam, s kértem segítsen mérni fényképezni.

Tavaszi márnák

 A halak 2,98 3,24 3.56 súlyúnak bizonyultak,  amikor visszaengedtük őket. Csodálatos volt látni ezeket a csupa izom jószágokat ahogy szép lassan elindulnak, a kristálytiszta napsütötte vízben, lassan beleveszve a mély titokzatos homályába. Ahogy néztem a mosolygó égitest szikrázó tükörképét, valahogy vidámabb lettem, a szabadság felé úszó halak látványa magával ragadott, úgy éreztem, felszabadultam a hétköznapok monoton porától.



Írta: Kovács István

Szólj hozzá:
Az úszóhólyag számos halfajnál nagy szerepet kap a hallásban. A vízben terjedő hanghullámok rezgéseit a bőrön és izomzaton kívül az úszóhólyag is érzékeli és felerősítve továbbítja azokat a belső fülhöz (labirintszerv). A másik nagyon fontos funkciója, hogy a hal vízben történő lebegését, süllyedését, illetve emelkedését is ennek a szervnek a segítségével szabályozza.