Cikk oldal
2012-08-27

Tiszai kalandozások

Fekete Dániel írása
Ebben a pályaműben a Tiszán történő pergetésről írnám le gondolataimat, és tapasztalataimat. Talán még segítség is lehet azok számára, akik most ismerkednek ezzel a sportos horgászmódszerrel, és szeretnének a lehető legtöbbet tanulni, elnézni belőle. Megpróbálok majd részletesen, minden egyes apróságra kitérni, remélem nem felejtek ki belőle semmit.
Nekem a tiszai horgászat a pergetésben teljesedik ki igazán. Leggyakrabban wobblerekkel vallatom a szőke folyót, több-kevesebb sikerrel.

Az a bizonyos első
Az a bizonyos első

Árhullámok jönnek-mennek, apad, zavarosodik, kitisztul. Röviden ez jellemzi a nyári Tiszát. Egy jó tiszai pecásnak mindig képben kell lennie a körülményekkel, mivel a fogási esélyeit nagyban befolyásolhatják ezek a tényezők.
Így történt ez a tavalyi, 2011-es évben is, mikor a sokadik betli után végre megtört a jég. Június közepén sikerrel megfogtam az első tiszai, és egyben első pergetett süllőmet. Azóta magához láncolt a folyó, mikor tehetem mindig lent vagyok, és kergetem a rablóhalakat.
 
A hely ahol legtöbbet pergetek (piros kör)
A hely ahol legtöbbet pergetek (piros kör)

A jó helyválasztás már félsiker halfogás szempontjából. Kövezések, medertörések, víz alatti akadók (és még sorolhatnám) mind kiváló horgászhelyek.
Itt most meg fognak oszlani a vélemények. Én szinte kizárólag csak wobblerezek! Ennek több oka is van.
Az egyik a meghorgászott terület jellege. Mint írtam, az akadós, nehezen meghorgászható pályát részesítem előnyben, jobban megtartja a halat. Igaz első süllőmet is ilyen helyen fogtam twisterrel, (a képen látható kanyarban) de az állandó szakadások miatt nem érte meg. Mondjuk öt dobásból elkönyvelhettem legalább kettőt veszteségnek…
A másik pedig, hogy vagy hajnalban, vagy a szürkületi órákra megyek le, amikor is a snecik feljönnek tömegesen a vízfelszínre. Ilyenkor több sikert érhetünk el egy felúszó wobblerrel, mintha a mederfeneket szántanánk különféle plasztikokkal.

Kitartás kérdése
Kitartás kérdése

Ez a süllő jó példa arra, hogy érdemes felszín közeli wobblerekkel próbálkozni, a kora hajnali órákban is. A kishalak ismét hemzsegtek, így a méretükhöz igazítottam műcsalim méretét. A nyújtott ceruza alak kimondottan fogós. Világosodik, ajánlottabb nappali színeket használni (jelen esetben ezüst színű került a kapocsba).  Nézem a kőszórást, semmi mozgás, ebben az esetben szeretek egy kicsit várni, nem ész nélkül dobálni. Megjelentek az első rablások egy nagyobb kő mögött, kezdem vallatni a folyót, kezdetben nem sok sikerrel. Pontosan, mindig ugyanott volt a rablás, de a probléma a távolsággal volt, felszerelésemmel pedig nem tudtam ezt a csekély súlyú wobblert addig eldobni, hiába a finom, érzékeny pálca.
Végső elkeseredésemben, már csak az áramlatban bíztam, a felkapókart felnyitva szép komótosan engedtem le műcsalimat, majd mikor a rablások környékére ért, akkor lassan, folyamatosan tekertem magam felé a sodorvonalon, melynek burványait szépen nyomon lehetett követni a felszínen. Árral szembe húztam, kopog is a köveken rendesen, megállítom, hogy felsőbb régiókba érjen, majd folytatom a bevontatást, néha aprókat belepöccintgetve, hátha ezzel is jobban tudnám imitálni a sérült kishal mozgását. Az egyik belerántásnál szétrebbentek a snecik, és határozott rántást érzek a botomon, bevágás után érzem hogy, egy helyben forgolódik, egy-két kirohanás, majd néhány fejrázást követően sikerült partra emelni.
Felmerülhet a kérdés, miért nem közelítettem meg a helyet? Kövezésen különösen odafigyelően kell horgászni, főleg ha a part közelében dobálunk, mert nem igazán tolerálja a süllő ha csörgünk a kövekkel, és játszadozunk a fejlámpa fényével.

Azért vannak apróságok is
Azért vannak apróságok is

A csuka is étvágyánál szokott lenni
A csuka is étvágyánál szokott lenni

Mint ragadozó hal, a csuka is jelen van a kövezések környékén, de őket inkább körforgókkal, és különböző támolygókkal lehet becsapni. Régebben ritkaság számba ment, de az elmúlt évek sikeres ívásának köszönhetően egyre gyakoribb vendég a horgon.
Errefelé sok a kubikgödör, és amikor kezdenek kiszáradni, szó szerint nyüzsögnek benne az egynyaras csukák. Ha kimondottan csukára megyek le pergetni, mindig vékony fonott zsinórt használok, de azért érdemes harapásálló előkét is használni, mert nincs annál bosszantóbb, mikor a nap sikercsaliját elveszítjük, és ezzel kárt is tehetünk a halban.

Mehet is vissza!
Mehet is vissza!

Átlagbalin a Tiszán
Átlagbalin a Tiszán

Balinozni kifejezetten ajánlom a kis átmérőjű monofil zsinórokat, de ha nagyon óvatosak, (kiismerték már a csalikat) vagy ha folyamatosan sorozza wobblerünket, de nem akad meg, akkor érdemes 45-50cm-es fluorocarbon előkét műcsalink elé kötni, és persze a gyors bevontatás sokszor a siker kulcsa. Nekem a természetes színek jobban beváltak balinra (ilyenek pl. ezüstös, kék, fehér, halmintás) mintsem a rikító, természetellenesek.

Szépen ráfordult
Szépen ráfordult

A balinnak ugye nincsenek kapófogai, ellenben a süllővel, ezért sokszor nagyon mohóak, mélyre nyelik a csalit, így ha kisebb műcsalikkal pergetünk rájuk, érdemes a hármashorgok szakállát lenyomni, ezzel is kíméletesebben tudjuk majd szabadon bocsátani, ha nem célzottan a konyhára szeretnénk halat fogni.

Finnyásan kapott
Finnyásan kapott

A matuzsálem
A matuzsálem

Most a legszebb, és legnagyobb balinom történetét szeretném elmesélni, amit valaha megakasztottam.
Még javában nyár volt, komoly hőségek uralkodtak.
A kifolyóhoz (fentebb kép) ültem le pár órát dobálni, augusztus közepén, mikor az egyik dobásom a „betoncsúszda” jobb oldalára esett, a parttól 2-3m-re.
Csodálgatom a tájat, mikor  hatalmas nagy csattanás hangzik, majd mint a rakéta, elindult az akkor még ismeretlen hal a folyó közepe felé.
Az első pár másodpercben fel sem fogtam mi történt, a szívbaj kerülgetett, és az adrenalin lüktetett. Kételkedtem benne, hogy sikerül kifárasztanom az akkor már sejtett balinomat.
Nem ekkora halakra találták ki, a 2.10-es, 5-15gr dobósúlyú könnyű pergető botomat, ami a kiugrások hatására karikába hajlott.
Éppen magas vízállás volt, sétálnom kellett utána, mivel már zsinór alig volt a dobon, én pedig nem szerettem volna elveszíteni a halat, így a csalános-vadszedres parton térdnadrágban sétáltam a halóriás után. Barátom kért addigra egy merítőt a pontyhorgászoktól, akik készségesen átadták, majd ők is odajöttek, és mindenféle jó tanácsokkal láttak el. Lassan, de határozottan közeledett halam, nem nagyon mertem pumpálni, az egyre pendülő damilom hangjának hallatán.
Cirka egyórás fárasztás végén megpillantottuk a balint, a döbbenet mindenki arcán ült.
Elsőre sikerült megszákolni, a közel hatkilós, 77cm-es balint.
Soha nem gondoltam volna, hogy sikerül valaha is ekkora balint fognom, köszönöm Tisza.

Naplemente
Naplemente

Ámulatba ejtő a folyó vadsága. A naplemente különösen szép szokott lenni, főleg mikor a hullámokon megtörő utolsó sugarak kíséretében, lassan besötétedik.
Ez volt tehát a horgászat érdekesebb része, így a végén, szeretnék pár szót ejteni a használt felszerelésről, és a műcsalikról.

Számomra fontos, hogy a felszerelés összhangban legyen
Számomra fontos, hogy a felszerelés összhangban legyen

Az 5-7cm-es wobblerekhez, és kisebb körforgókhoz (pl. 3-as méretű), plasztikokhoz 6-8gr-os jigfejig, én egy 270-es, 7-28gr-os pergetőbotot használok, 4000-es orsóval, a súlypont picivel az orsótartó felett található.
Mindig két dob van nálam, az egyiken 12-es fonott, másikon 20-as monofil.

Oldaltáska, és egy doboz csali
Oldaltáska, és egy doboz csali

Néhány bevált darab
Néhány bevált darab


Remélem élveztétek, és elnyerte tetszéseteket!
Fotók, és szöveg: Fekete Dániel
 
Szólj hozzá:
tisza444#1 2012. 08. 31., 21:19Tetszett!
Grat!
Pergetofan#2 2012. 08. 31., 13:09Nem sajnálom senkitől a helyet, idén úgysem lehet rajta halat fogni...:)
10091#3 2012. 08. 31., 12:15Te aztán jó pontosan megadod a koordinátákat.
Pergetofan#4 2012. 08. 30., 22:33Szia!
Köszönöm szépen!
Rengeteg sok élmény köt ide, többek között itt kezdtem el pergetni a Tiszán.
Annyi mindent szerettem volna még megosztani veletek, csak sajnos volt egy buktatója a dolognak, mégpedig a : karakter limit :)).
A "csapongás" annak tudható be, hogy egy nagyon tartalmas cikket szerettem volna írni, és nem tudtam, hogy hol kezdjem el (de szerintem nem csaptam össze).
Ki mondta, hogy nem játszadoztam a képekkel (néhol jobban kiemeltem a színeket, élesítettem, fényerő-kontraszt stb...) :)?
Mégegyszer köszönöm, és az észrevételt is, jogos.
Üdv.
j#5 2012. 08. 30., 21:00Én még soha nem szóltam itt hozzá, pedig jó pár éve regisztráltam.
Most viszont meg kell tennem, mert egyrészt fiatal korod ellenére jó kis írást rittyentettél ide, másrészt pedig sokat pecáztam itt gyerekkoromban. Sajnos már nem járok erre, utoljára egy éve voltam erre pergetőbottal. Nagyjából ezen a részen kezdtem el pergetni is balinra és az akkoriban szép állománnyal bíró gardákra. Mondjuk pénzem nem volt wobblerre, 1 ajándék Rapalám volt, de azt meg féltettem. Én mindig körforgóval nyomtam, mindig úgy, hogy a kifolyó vizébe dobtam be és onnan húztam vissza a csalit. Akkoriban rengeteg hal volt itt!
Ennyit a nosztalgiáról, egy kis segítséget adnák az íráshoz is:
1. Rosszul tagolt az írás, úgy írod le a mondandód, hogy közben jobbra-balra csapongsz. A vége nincs rendesen befejezve, még egy kicsit dolgozni kellet volna rajta. Hogy értsd miről van szó, így van tagolva az írás, kb.:
Bevezető- süllőfogás-tanácsok- süllőfogás sztori- halfauna-tanácsok-balinfogás sztori-egy kis naplementés líra-tanácsok...befejezés nicht!
Ezt valahogy így kellene rendezni a részeket( Persze ez csak egy lehetséges megoldás a sok közül):
Bevezető-halfauna-süllőfogás-tanácsok-balinfogás-ta nácsok-egy kis naplemente-...és végül egy rövid befejezés.
2.A képek jók, de ott is a szöveghez kell illeszteni a megfelelő képet, kissé kavarva vannak. Egy kicsit lehet a képeken dolgozni, különböző programokkal élesíteni, sötétíteni. Nagyot dob egy íráson!

Köszönöm, hogy ilyen jó kis írást olvashattam arról a helyről, ahol tanulgattam régen horgászni! Elfogott a nosztalgia, ha következőleg arra járok, biztos dobok párat!
Csak így tovább!

J.
hullarablo#6 2012. 08. 28., 10:19Nagyon alacsony víznél itt sem megy semmi (622 fkm). Olyan mintha eltünnének a halak a vízből, nem eszik semmi, talán csak a keszeg apraja, de azok is be vannak állva a nagyon húzós nem túl mély (2-3m) vízbe.
Pergetofan#7 2012. 08. 28., 10:02KAYAKMAN:
Igen, ott készültek a képek, ott pergetek a legtöbbet, idén viszont elég gyengye (vízállás ingadozások, szárazság stb...), de nem lehetetlen halat fogni.
Többit privátban.

Magnum97:
Kössz!
:)
Magnum97#8 2012. 08. 27., 20:41Szia..!

Sok sikert csak így tovább..!
KAYAKMAN#9 2012. 08. 27., 17:22Jó kis irás! Gratulálok!
"Fiatal" korod ellenére nagyon jól leírod a dolgokat. Úgy legyen ötösöm a lottón hogy ezek a képek Szajolban készültek. Eltaláltam? Én is ennek a szakasznak a közelében fogtam életem halát. Bár idén nem sok minden akadt eddig a wobblereim horgaira mióta így lent van a víz azért nem szomorkodom mert ahogy leírtad sokszor kárpótol a csodálatos víz és a természet. Egyszer fent egyszer lent de nincs mese menni kell!;)
Kitartást és Görbüljön!
Üdv.: V. Gábor
összes hozzászólás megtekintése »
A halak színét a bőrükben termelődő különféle színsejtek aránya határozza meg. Ha egy faj irharétegében nagy mennyiségű guanin termelődik, akkor a hal színe ezüst lesz. Ha melanin sejtekből van több, fekete vagy barna lesz a bőrszín. Sárga szín akkor fordul elő, ha a xantofill színsejt dominál, míg piros akkor, ha az eritrofill van nagyobb számban jelen.