Cikk oldal
2009-01-20

Tekergő csalijaink 1.

Gyűrűsférgek a horgon
Nem bizonyított tény, de talán a legősibb csali állataink, a giliszták, piócák, nadályok. A horgászat kialakulásával egy időben, a horogra először felkerülő tűzet, szinte törvényszerűen közülük került ki. A tengerparti pecában azért ebben nem lennék biztos.

A találgatások helyett, inkább megfejthetné valaki, miért irtóznak sokan, ezektől az egyébként igen hasznos állatkáktól. Hiába próbáltam logikus magyarázatot találni, erre a kérdésre. Inkább csak összekuszált, homályos gondolatfoszlányokat tudtam kicsalni a sok megkérdezettől. Főképpen a horgászatban érintett női hozzátartozók, atavisztikus félelmei tűntek megalapozatlannak. Kénytelen voltam azonban belenyugodni, hogy érzésekről felesleges vitatkozni. Ezzel az írással tehát csak annyi a célom, hogy a tudományos alaposságot mellőzve, kicsit megismerkedjünk a „tekergőkkel”, hátha csökkenthetem a velük kapcsolatos ellenszenv mértékét. Idevágó gondolat, hogy a halat kedvelő hölgyekkel könnyebben megértethetjük a tárgyalt lények szükséges mivoltát. Ezzel megalapozván egy későbbi, elfogadóbb álláspont alapjait. Az így születő kompromisszum nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy nem kerül sor otthon válóperre, ha néhány csellengő állatka a családi rivaldafényt részesíti előnyben a gilisztás doboz jótékony sötétje helyett. A női toleranciát nélkülöző panelban lakó sporttársaknak segítenék egy ötlettel, melyet kedves barátom édesapjától lestem el. Ők a lépcsőház folyosóján található, tűzoltó szekrényben tárolják a halakat kapásra, a család hölgytagjait sipítozásra ingerlő „szörnyetegeket”. Hallottam olyanról is, aki munkahelyének télikertjében telelteti az évközben gyűjtött gilisztákat. Megéri felvállalni a gyűjtés, tárolás és az egyéb, eddig nem részletezett körülményekből fakadó nehézségeket? Talán az írások végére kiderül a válasz.

A hölgyeket a hallal barátkoztassuk meg elõbb, ne a gyûrûsféreggel...
A hölgyeket a hallal barátkoztassuk meg elõbb, ne a gyûrûsféreggel...

A címben már jeleztem, hogy a gyűrűsférgek törzsébe (Annelida) tartozó állatokkal foglalkozunk bővebben. A törzs négy osztályából, minket kettő érdekel a hazai horgászat szempontjából. A kevéssertéjűek (Oligochatea) osztálya, amelybe a giliszták tartoznak, illetve a nadályok vagy piócák (Hirudinea) osztálya. Közös ismérve mindkét osztálynak, hogy testük szelvényezett. Véredényrendszerük, idegrendszerük, sőt bélcsatornájuk is végighúzódik a test elejétől a végéig és a szelvényeknek megfelelően tagolt.

Természetes dolognak tűnik számomra, hogy a nagyobb terjedelem és az elsőbbség, a földigiliszták képviselőit illeti meg. Esetleg ezzel vitába szállhatnak az elkötelezett harcsázók, akik nem tudnak szebb és hasznosabb állatot elképzelni a tárgyaltak közül, mint a nadályt. Azonban a giliszták haszna sem csak abban merül ki, hogy minden hazai halfaj szívesen fogyasztja őket. Sőt a növényevő jövevény amur is elcsábul néha egy kiadós gilisztacsokor láttán.

A harcsa és...
A harcsa és...
a márna is nagy rajongója
a márna is nagy rajongója

Az átkozott géb, a giliszták réme
Az átkozott géb, a giliszták réme

Charles Darwin szerint 1 hektárnyi területen évente 12 tonna (!) talaj halad végig az ott lakó giliszták bélcsövén. Így táplálkozásuk során fellazítják és átforgatják a talajt. Érdekes állatok azért is, mert kivételes regenerációs képességgel ruházta fel őket a természet. A kettészakított példányokból akár két új egyed is fejlődhet. Előfordulhat, hogy torzulva gyógyul a sérült test és ilyenkor egy bizarr látványt nyújtó Y alakú állat jön létre. Tévhit azonban, hogy bárhol elvágva a gilisztákat, máris két életképes egyed lesz belőlük. Ha a testük elején található fej szelvények sérülnek végzetesen, akkor általában elpusztulnak. Érdemes ezt a horogra tűzéskor szem előtt tartani. De erről majd később bővebben is megemlékezünk.    
A teljesség igénye nélkül, bemutatnám néhány fajtájukat, melyek a leggyakrabban kerülnek horgunkra. Nálam a képzeletbeli csalis dobogó legfelső fokán, a közönséges földigiliszta (Lumbricus terrestris) tekergőzik. A horgász köznyelvben „harmat” néven emlegetjük leggyakrabban.

A harmatgiliszták
A harmatgiliszták

Hazánk legnagyobb földigilisztája. Tekintélyes méretű, akár 25-30 cm-es hosszúságú példányokkal is találkozhatunk. Ez azonban csak nálunk számít nagynak. Létezik ugyanis egy távoli rokona. Az Ausztráliában honos óriás földigiliszta (Megascolides australis), amely három méteres hosszúságot és akár három centiméteres vastagságot is elérhet. További érdekességként említem, hogy az új-zélandi maorik csemegeként eszik a náluk „tarao”-nak nevezett másik fajtát. Sőt a „kurekure” névre hallgató férgeket olyan becsben tartják, hogy fogyasztása csak a törzsfőnökök kiváltsága.   
A „harmat” boltban nem kapható, legalábbis nem jellemző. Ezért csak saját begyűjtésre támaszkodhatunk, ha szeretnénk megtapasztalni, mennyire fogós csali. Előszeretettel gyűjtőm őket a házunk előtti parkban. Tudni érdemes róluk, hogy eső után, a vízzel teli járataikból menekülve, tömegével másznak a felszínre. Ekkor nem okoz gondot, akár több száz egyedet begyűjteni. Természetesen ez az ünnepi alkalom ritkán fordul elő. Őszintén sajnálják ezt a környék feketerigói, akik szintén nagy rajongói a könnyű csemegének. Másik lehetőség, hogy a sötétedés utáni órákban eredünk a nyomukba. A lyukaikból előbújó giliszták, párzási céllal ismerkednek. Hímnős állatokról van szó, de azért két egyed szükséges a szaporodásukhoz.

Szexpartner a közelben
Szexpartner a közelben
Akció...
Akció...

Ezen kívül ennivalót is keresnek a talajon. Előfordul, hogy nagyobb leveleket is megpróbálnak behúzni a járataikba. Ekkor jön el a mi időnk. A testük nagyobb részét mutató állatkákat, ilyenkor elcsíphetjük. Használjunk piros lámpát vagy az egyre elterjedtebb ledes „hideg” fényforrások valamelyikét, mert a normál fényre érzékenyek. Hiába nincs szemük, de a testük elején található fényérzékeny sejtek riasztják őket, ha világosat észlelnek. Ilyenkor hátramenetbe kapcsolva tűnnek el a föld alá, a pillanat töredéke alatt. Régen mikulás zacskót húztunk a lámpára, hogy a nem kívánatos jelenséget elkerüljük. Hiába csapjuk be őket a fénnyel, a talaj rezgéseit is érzékelik. Ezért óvatosan lépkedjünk, mert a vigyázatlan trappolással is riadójelzést adunk. Szükségünk van továbbá jó reflexekre és helyes technikára, hogy eredményesek legyünk. A kettő vagy három ujjal gyorsan „nyakon” ragadott jószágot ne rántsuk ki rögtön a földből. Általában csak eltépni sikerül így. Várjunk néhány másodpercig, míg mérsékelt húzásunk kifárasztja, ekkor már könnyen megadja magát.

Elkaptam Ôkelmét
Elkaptam Ôkelmét
Óvatosan, amíg kifárad
Óvatosan, amíg kifárad

Ha néhány napon belül csalizunk velük, akkor nedves fűcsomó vagy avar béléssel ellátott dobozban, hűvös helyen tartsuk őket. Hosszabb távon szükség van földre is, de ügyeljünk rá, hogy az elpusztult példányokat időnként eltávolítsuk, mert a többi is elhalálozik tőlük. Sötét, hűvös és kellően nedves közegben érzik magukat igazán jól. Jó fokmérője egy giliszta lelki és testi állapotának a tapintása. Az egészséges példányok kézbe véve kellően kemények, rugalmasak és enyhén nyálkásak. Érintésre azonnali mozgással válaszolnak.
A harmatgiliszta az egyik leguniverzálisabb csali. Minden hal szívesen fogyasztja. A pisztrángos patakokon a rabsicok gyakran üresre fogják vele a vizet.

Feltûzés elõtt egy szép kövér
Feltûzés elõtt egy szép kövér
A tekintélyes harmat csokor
A tekintélyes harmat csokor

Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de felhívom a figyelmet, hogy sötétben a földön turkálva sok fura dolog akadhat a kezünkbe. Talán a jobbik eset, ha a kutyasétáltatás hurkaszerű melléktermékeit markoljuk meg. Rosszabbul járhatunk a vénásan beadott tudatmódosító szerek, injekciós tűinek érintésekor. Ajánlatos nagyon észnél lenni és nyitott szemmel tapogatózni, mert sok kellemetlenségtől vagy akár rosszabbtól kímélhetjük meg magunkat.
A negatívumok ellenére, számomra majdnem olyan izgalmas és szórakoztató az ilyen csali vadászat, mint maga a peca.

Nem kevésbé romantikus a begyűjtése a következő páciensnek, amely a mocsári giliszta (Allolobophora dubiosa) névre hallgat. Ez a féreg a különböző vizek iszapjában található. A szúnyoglárva gyűjtés közben kerül elő a legtöbb példánya. Ezzel el is árultam hogyan juthatunk hozzá legkönnyebben azon kívül, hogy a néha boltban kapható egyedeket megvásároljuk. Ha kellően elszántak vagyunk és megvannak az eszközeink hozzá, akkor saját erőből is nekiveselkedhetünk a szedésnek. Azonban még kényelmesebb módon szerezhetjük be, ha a szúnyogszedő ismerősöket környékezzük meg. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy több ilyen nehéz fizikai munkát végző harcossal is jó viszonyt ápolok, így sokszor megmenekülök a melótól.
Bármilyen módon kerülnek is a birtokunkba az általában zöldes, barna színű horogra valók, tudnunk kell, hogy nagyon érzékenyek a melegre és a kiszáradásra. Ezért tárolásuk során, kellően nedves iszapot és hűvös helyet igényelnek. Természetes élőhelyükön kívül, sajnos nem tarthatóak el huzamosabb ideig.  A mocsári gilisztát, általában fenekező szereléken kínáljuk fel. A többi hal mellett, ritka szép pontyok csábulhatnak el kivételes vonzerejétől.

A mocsári giliszta
A mocsári giliszta
Nem szereti a napot
Nem szereti a napot

Zsiga az egyik szúnyogos haver
Zsiga az egyik szúnyogos haver
Pontyok is jelentkezhetnek
Pontyok is jelentkezhetnek

A következő részben szerepelnek majd a mindenki által ismert jól trágyagiliszták képviselői
A következő részben szerepelnek majd a mindenki által ismert jól trágyagiliszták képviselői

Írta és fényképezte: Kovács Zoltán
Szólj hozzá:
karika#1 2009. 01. 27., 15:32Adathalász megtaláltam!
kzoli#2 2009. 01. 20., 15:59Szia Ladik!

Sajnos a Salma Hayek sincs meg ruhátlanul. Viccet félretéve sok minden hiányzik. Főképpen a cserebogaras képek. Tavalyi rajzáskor minden potyogott a fákról csak az nem. / meg az említett művésznő sem/

Zsiga egy szent. Lassan nem tudom elképzelni nélküle a Kisdunát. Éjszaka nem annyira örülök a locsogós munkájának, mert nem tudok tőle aludni a csónakban. Persze ez csak akkor igaz ha túl közel áll le melózni. Viszont érdemes keszegezni a szedés vonalában nappal. Még az etetést is pótolja.

Görbüljön!
Ladik#3 2009. 01. 20., 13:10Miről nincs neked fotód? Össze tudsz dobni hirtelen egy montázst az archívumból, mondjuk cserebogarak a májusi éjszakában címmel? Zsiga egy megszállott, végre kanonizálták!
összes hozzászólás megtekintése »
Szakírónk
A jól bevált harcsázó technika a kuttyogatás ősi magyar horgászmódszer!