Cikk oldal
2012-01-13
Az év utolsó horgászata
Baráti pergetés a csatornán
2011 utolsó horgászata számomra a Nádor-csatornán zajlott kilenc elvetemült horgászbarátom társaságában. Közeledett az újév, ennek örömére december 30.-ára egyeztettünk találkozót, hogy a csatorna ragadozóinak felkínálhassuk a különböző kishal imitációkat. Ami az időjárást illeti csípős volt, de koránt sem volt nevezhető fagyos télinek. A reggeli hőmérséklet elég enyhe volt, de azért jól jött a réteges öltözködés. A vízről annyit tudtunk, hogy néhol lassan, néhol gyorsabban folydogál, átlagban olyan 1,5 méteres a meder és főként csukázni érdemes ebben az időszakban.
Kis csapatunk már a horgászat előtt latolgatta a saját, ill. a másik esélyeit, egyfajta versenyszellemet adva ezzel a napnak. Zoli, a peca szervezője is kitett magáért és felajánlotta, hogy aki délig nem fog halat, annak ingyenes korrepetálást tart…
Egy kis hidat elhagyva befordultunk a helyi „Hungária körútra”, melynek elején leparkolva, háromszög-konvojt alkottunk autóinkkal. Koccintás után, belülről is felmelegítettük magunkat, majd nemsokára szétszéledtünk. Ki-ki a maga fantáziája szerint indult horgászhelyet keresni, így egymás zavarása nélkül már kezdődhetett is a rendhagyó pergetés. Abban egyeztünk csak meg, hogy délben találkozunk és elfogyasztjuk az általam készített és szervírozott pörköltet.
Én egy mélyebb rész felé vettem az irányt és úgy terveztem, hogy a meder mellett, majd a part szélét és a víz felsőbb régióit is átfésülöm. Ezen az álláson, kicsit meggyorsult a folyás. A part mindkét oldala bokrokkal, fákkal volt benőve, melyek közül jó néhány rá is feküdt a vízre. 19-es monofillal, érzékeny kis bottal kezdtem a pecát. Kapcsomba zöld színű, flitteres twister került, melyet egy 3 grammos jigfej csábított a mélységbe.
A szomszéd beállónál egyik barátom úgy az 5. dobásra akasztott is egy csukát, mely sajnos meglépett. A gyors félsiker reményre adott okot, így még nagyobb elszántsággal emelgettem a csalit. Egyik dobásom alkalmával, süllyedés közben, úgy félvízen éles ütést kaptam. Meglepetésemre egy szép balinkölyök kívánta meg a merülő twistert. Gyors fárasztást követően, már kézbe is vehettem első fogásom, melynek nagyon megörültem. Gyönyörködés, fotó, érzékeny búcsú és már mentem is tovább. Úgy 50 méterrel odébb álltam meg, de néhány dobás után, már mentem is tovább, utolérve így a cimborákat. Ők egy nádassal határolt szakaszon horgásztak, többnyire twisterrel. Sajnos halat még nem fogtak, de bőven volt még idő délig.
Bő 500 métert is lesétáltunk, mire egy igen vonzó szakaszhoz értünk. Itt a part szélén álltak prédára várva a csukák, érkezésünkre hatalmas iszapfelhőt hagyva maguk után. Az én oldalamon egy sekélyebb rész húzódott, míg a másikon szakadt part, gyorsan mélyülő víz volt a jellemző. Kicsit dagonyázva a víz széléhez tudtam állni és innen indítani az első dobásokat. A szemközti part elé dobtam és ott lesüllyesztve, kicsi emelésekkel vezetgettem a műcsalit. Figyelnem kellett, mert a felém eső részen nádtorzsák nehezítették a pályát.
Próbálkozásaimat nemsokára egy szép ponty koronázta, mely a farkával csapott oda. Persze a „mozdonyhoz” kevésnek bizonyult a felszerelés, így csakhamar hatalmas pikkellyel gazdagodva, tovább pecázhattam. Ugyanitt, nemsokára még nagyobb élménnyel gazdagodtam, hisz megfogtam második (szabályos) halamat. Egyik emelés után épp vártam, hogy „padlót fogjon” a jigfej, mikor határozott kapással már horgom végén elégedetlenkedett egy csuka. Jómagam elégedett voltam, így fülig érő mosollyal fáraszthattam. Halam folyással lefelé indult, keresztülhúzva zsinóromat a már említett nádtorzsákon. Hát ezt nem hagyhatom –gondoltam- és a felszerelés erőtartalékát kihasználva, visszafordítottam ellenfelem. Előttem úszott még néhány hosszt, majd sikerült kiemelnem. Kiló körüli csukám nyugodtan tűrte, hogy megörökítsem, így pár perc múlva már úszhatott is.
Fél óra múlva kicsit odébb, ismét szép halat akasztottam, mely egy 4 grammos fejjel „díszített” klasszikus kétfarkú twistert gondolt finom falatnak. Ezt bedobás után, magasra tartott bottal, csak az orsó tekerésével húztam, néha meg-megállítva. Így vonzóan lebegett a dupla farok, még a sodrás is tovább táncoltatta. Csukám az előbbi méretből jött, de ennek ellenére nagyon örültem immár a 3. év végi halamnak. Máté barátom a velem szemközti oldalról próbálkozott, nem is eredménytelenül. Ő második csukáját fárasztotta, mely a szakadt partoldalra jellemző, gyorsabban mélyülő vízből jött.
Kis idő múltán az előbb leírt technikával még egy krokodilpofájút foghattam, ezúttal egy sárga Sandra gumiherkenytűvel. Akasztásom után boldogan mondtam, hogy halam van, mire Máté, abban a pillanatban viszonzásképpen csak ennyit mondott: - Nekem is! – Egyenméretű csukáink szinte egyszerre kaptak. Jókedvűen telt a nap.
Nemsokára elérkezett a déli ebéd is, melyet éhes gyomrunk már nagyon várt. A korrepetálásra nem került sor, hisz mindenki izgalmas élményekkel gazdagodott. Ebéd után édes a pihenés, mely sajnos, ha ránk nem is, a csukákra annál inkább hatással volt. Aktivitásuk nagymértékben csökkent, a továbbiakban kevés akcióban volt részünk.
Összesítésként ezzel a pecával, egy igen eredményes évet zártam, különös tekintettel arra, hogy ebben az évben először vettem annyira komolyan a pergető horgászat művelését, hogy pontyozni el sem jutottam. Úgy érzem, sikerült olyan horgászbarátokat szereznem, kiknek nagyon sokat köszönhetek. Ők adták meg az ugródeszkámat, mely a természetközelség és a pergetés mellett, azt is megmutatja, milyen egy igazán jó társaságban együtt horgászni.
Hamarosan olvashatjátok is további kalandjaimat itt a pecán, mely a Tisza-tavi túrám második napjáról fog szólni.
2012-re nekem sok élménydús pecát jósolt a Maya horgásznaptár, új reményekkel és kihívásokkal. Alig várom!
 |
| Szelíden csordogál a csatorna |
Kis csapatunk már a horgászat előtt latolgatta a saját, ill. a másik esélyeit, egyfajta versenyszellemet adva ezzel a napnak. Zoli, a peca szervezője is kitett magáért és felajánlotta, hogy aki délig nem fog halat, annak ingyenes korrepetálást tart…
Egy kis hidat elhagyva befordultunk a helyi „Hungária körútra”, melynek elején leparkolva, háromszög-konvojt alkottunk autóinkkal. Koccintás után, belülről is felmelegítettük magunkat, majd nemsokára szétszéledtünk. Ki-ki a maga fantáziája szerint indult horgászhelyet keresni, így egymás zavarása nélkül már kezdődhetett is a rendhagyó pergetés. Abban egyeztünk csak meg, hogy délben találkozunk és elfogyasztjuk az általam készített és szervírozott pörköltet.
|
|
 |
| Pályauralom |
Én egy mélyebb rész felé vettem az irányt és úgy terveztem, hogy a meder mellett, majd a part szélét és a víz felsőbb régióit is átfésülöm. Ezen az álláson, kicsit meggyorsult a folyás. A part mindkét oldala bokrokkal, fákkal volt benőve, melyek közül jó néhány rá is feküdt a vízre. 19-es monofillal, érzékeny kis bottal kezdtem a pecát. Kapcsomba zöld színű, flitteres twister került, melyet egy 3 grammos jigfej csábított a mélységbe.
 |
| Jól működtek a csukás színek |
A szomszéd beállónál egyik barátom úgy az 5. dobásra akasztott is egy csukát, mely sajnos meglépett. A gyors félsiker reményre adott okot, így még nagyobb elszántsággal emelgettem a csalit. Egyik dobásom alkalmával, süllyedés közben, úgy félvízen éles ütést kaptam. Meglepetésemre egy szép balinkölyök kívánta meg a merülő twistert. Gyors fárasztást követően, már kézbe is vehettem első fogásom, melynek nagyon megörültem. Gyönyörködés, fotó, érzékeny búcsú és már mentem is tovább. Úgy 50 méterrel odébb álltam meg, de néhány dobás után, már mentem is tovább, utolérve így a cimborákat. Ők egy nádassal határolt szakaszon horgásztak, többnyire twisterrel. Sajnos halat még nem fogtak, de bőven volt még idő délig.
|
|
 |
| Kapitány úr első csukájával |
Bő 500 métert is lesétáltunk, mire egy igen vonzó szakaszhoz értünk. Itt a part szélén álltak prédára várva a csukák, érkezésünkre hatalmas iszapfelhőt hagyva maguk után. Az én oldalamon egy sekélyebb rész húzódott, míg a másikon szakadt part, gyorsan mélyülő víz volt a jellemző. Kicsit dagonyázva a víz széléhez tudtam állni és innen indítani az első dobásokat. A szemközti part elé dobtam és ott lesüllyesztve, kicsi emelésekkel vezetgettem a műcsalit. Figyelnem kellett, mert a felém eső részen nádtorzsák nehezítették a pályát.
|
|
 |
| Torpedó véletlen akadással |
Próbálkozásaimat nemsokára egy szép ponty koronázta, mely a farkával csapott oda. Persze a „mozdonyhoz” kevésnek bizonyult a felszerelés, így csakhamar hatalmas pikkellyel gazdagodva, tovább pecázhattam. Ugyanitt, nemsokára még nagyobb élménnyel gazdagodtam, hisz megfogtam második (szabályos) halamat. Egyik emelés után épp vártam, hogy „padlót fogjon” a jigfej, mikor határozott kapással már horgom végén elégedetlenkedett egy csuka. Jómagam elégedett voltam, így fülig érő mosollyal fáraszthattam. Halam folyással lefelé indult, keresztülhúzva zsinóromat a már említett nádtorzsákon. Hát ezt nem hagyhatom –gondoltam- és a felszerelés erőtartalékát kihasználva, visszafordítottam ellenfelem. Előttem úszott még néhány hosszt, majd sikerült kiemelnem. Kiló körüli csukám nyugodtan tűrte, hogy megörökítsem, így pár perc múlva már úszhatott is.
|
|
 |
| az aggodalomra |
Fél óra múlva kicsit odébb, ismét szép halat akasztottam, mely egy 4 grammos fejjel „díszített” klasszikus kétfarkú twistert gondolt finom falatnak. Ezt bedobás után, magasra tartott bottal, csak az orsó tekerésével húztam, néha meg-megállítva. Így vonzóan lebegett a dupla farok, még a sodrás is tovább táncoltatta. Csukám az előbbi méretből jött, de ennek ellenére nagyon örültem immár a 3. év végi halamnak. Máté barátom a velem szemközti oldalról próbálkozott, nem is eredménytelenül. Ő második csukáját fárasztotta, mely a szakadt partoldalra jellemző, gyorsabban mélyülő vízből jött.
|
|
|
|
|
|
Kis idő múltán az előbb leírt technikával még egy krokodilpofájút foghattam, ezúttal egy sárga Sandra gumiherkenytűvel. Akasztásom után boldogan mondtam, hogy halam van, mire Máté, abban a pillanatban viszonzásképpen csak ennyit mondott: - Nekem is! – Egyenméretű csukáink szinte egyszerre kaptak. Jókedvűen telt a nap.
|
|
 |
| csak vigyázni kéne rájuk! |
Nemsokára elérkezett a déli ebéd is, melyet éhes gyomrunk már nagyon várt. A korrepetálásra nem került sor, hisz mindenki izgalmas élményekkel gazdagodott. Ebéd után édes a pihenés, mely sajnos, ha ránk nem is, a csukákra annál inkább hatással volt. Aktivitásuk nagymértékben csökkent, a továbbiakban kevés akcióban volt részünk.
|
|
Összesítésként ezzel a pecával, egy igen eredményes évet zártam, különös tekintettel arra, hogy ebben az évben először vettem annyira komolyan a pergető horgászat művelését, hogy pontyozni el sem jutottam. Úgy érzem, sikerült olyan horgászbarátokat szereznem, kiknek nagyon sokat köszönhetek. Ők adták meg az ugródeszkámat, mely a természetközelség és a pergetés mellett, azt is megmutatja, milyen egy igazán jó társaságban együtt horgászni.
Hamarosan olvashatjátok is további kalandjaimat itt a pecán, mely a Tisza-tavi túrám második napjáról fog szólni.
2012-re nekem sok élménydús pecát jósolt a Maya horgásznaptár, új reményekkel és kihívásokkal. Alig várom!
Szöveg és képek: Varga Zsolt
starboard1971#3 2012. 01. 20., 11:06szia Zsolt!
hat ez nem lett jol megszervezve, de abban is biztos vagyok, hogy nem lesz kovetkezmenye...
en anno megprobaltam egy sracot felnyomni ( gazos alak vagyok mi? ) aki hasonloan nem kezelt vizen, vedett halakra horgaszott, aztan meg is osztotta a neten... a halaszatio felugyelo siman elzavart, O csak azokkal foglalkozik akit a rendor, a halor vagy a mezoor jelent fel... vagy sajat maga kap el...
szoval nem is tudom, miert vesz egyatalan jegyet barki is , itthon a lebukas eselye szinte nulla...
ps) de azert mindenki vegyen jegyet!!!
hat ez nem lett jol megszervezve, de abban is biztos vagyok, hogy nem lesz kovetkezmenye...
en anno megprobaltam egy sracot felnyomni ( gazos alak vagyok mi? ) aki hasonloan nem kezelt vizen, vedett halakra horgaszott, aztan meg is osztotta a neten... a halaszatio felugyelo siman elzavart, O csak azokkal foglalkozik akit a rendor, a halor vagy a mezoor jelent fel... vagy sajat maga kap el...
szoval nem is tudom, miert vesz egyatalan jegyet barki is , itthon a lebukas eselye szinte nulla...
ps) de azert mindenki vegyen jegyet!!!
Magnum97#4 2012. 01. 18., 09:47Az meg hogy kivettétek a közösből már szánalmas,egy nem cenzorált oldalon,ahol mindig mindent engedtetek,de ez már késő bánat és cselekedet....!
Magnum97#5 2012. 01. 18., 09:32Az nem rosszindulat ha a szabályosságra felhívják bárki figyelmét,ez ennek a cikknek a tanulsága legfőképpen...!!!
Főleg az írónak és csapatának..!!!!
"umimma" ugye tudsz kővetni..????
Főleg az írónak és csapatának..!!!!
"umimma" ugye tudsz kővetni..????
umiimma#6 2012. 01. 18., 08:59Szia Zsolt!
Jó cikk lett ez is! Gratula! A rosszmájú megjegyzésekkel ne foglalkozz, gondolom már levontad az eset tanulságát. Nem egyszer velem is megtörtént, hogy a nagy cserkelés közben olyan helyre keveredtem, ahol már nem szabadott volna horgászni (kímélő terület stb). Kárt én sem okoztam, de a szabályt megszegtem. Mivel cikk nem született a horgászatról, megmaradt az én titkom a dolog, illetve a tanulság, hogy legközelebb jobban odafigyelek.
Neked mint cikkírónak erre fokozottan ügyelned kell a továbbiakban! Látod te is, hogy egyesek csak azt várják, hogy hibázz és neked eshessenek. Nem te vagy az első író, aki ilyen helyzetbe kerül, valószínűleg nem is az utolsó.
Jó cikk lett ez is! Gratula! A rosszmájú megjegyzésekkel ne foglalkozz, gondolom már levontad az eset tanulságát. Nem egyszer velem is megtörtént, hogy a nagy cserkelés közben olyan helyre keveredtem, ahol már nem szabadott volna horgászni (kímélő terület stb). Kárt én sem okoztam, de a szabályt megszegtem. Mivel cikk nem született a horgászatról, megmaradt az én titkom a dolog, illetve a tanulság, hogy legközelebb jobban odafigyelek.
Neked mint cikkírónak erre fokozottan ügyelned kell a továbbiakban! Látod te is, hogy egyesek csak azt várják, hogy hibázz és neked eshessenek. Nem te vagy az első író, aki ilyen helyzetbe kerül, valószínűleg nem is az utolsó.
Adamb#7 2012. 01. 18., 08:28:D háh, ezen jót röhögtem... több ilyen cikket! ;)
Gondolom pecára kiéhezetten kifutott mindenki a vízre, hogy legyen fogás, mert ha nem lesz, akkor nem lesz cikk sem... :)
Mondjuk azért az is elgondolkodtató, hogy 9 emberből senki ne nézze meg azt a nyavajás engedélyt, vagy azt, hogy egyáltalán hol vannak, hol pecáznak...
Olyan, mintha ellettek volna veszve, mint szürke szamár a ködben... :)
Ez jött össze a több napos szervezésből.... :D
A következő cikk témája: Hogyan szervezzünk pecatúrát idegen vízre.... :D
Gondolom pecára kiéhezetten kifutott mindenki a vízre, hogy legyen fogás, mert ha nem lesz, akkor nem lesz cikk sem... :)
Mondjuk azért az is elgondolkodtató, hogy 9 emberből senki ne nézze meg azt a nyavajás engedélyt, vagy azt, hogy egyáltalán hol vannak, hol pecáznak...
Olyan, mintha ellettek volna veszve, mint szürke szamár a ködben... :)
Ez jött össze a több napos szervezésből.... :D
A következő cikk témája: Hogyan szervezzünk pecatúrát idegen vízre.... :D
szennyeslelku#8 2012. 01. 14., 17:17Az azért érdekes számomra, hogy az első reakciók már feljelentést és "egyeseknek mindent szabad" részeket emlegetnek, pedig még az érintett nem is reagált. Ilyenkor mitől lesz azonnal lincshangulat a fejekben? Miért nem az az első gondolat, hogy " Jó cikk cimborák, de hogy a fenébe keveredtetek be ide? Volt veletek valaki a cikk miatt, vagy véletlen?" Nem az első víz lenne amit csak bizonyos feltételek mellett lehet használni, pl verseny vagy média ..."
Miféle lincshangulat?
Azért nehogy már én legyek rossz mert észrevettem...
A jegyen a szöveg egyértelmű.
Ha pedig valaki vét szabályok ellen, és arra még fényképes és írásos bizonyíték is van, ne csodálkozzon ha véletlenül feljelentik.
Ezen vízen pedig (mint ahogy az engedély szövegében is benne van), nem engedélyezheti senki a horgászatot, ugyanis nem halászati vízterület, így nincs hasznosítója sem. Nem adnak ki rá területit így a halászati felügyelő álláspontja szerint tilos rajta horgászni.
Egyébként egy cikk miatt sem fogja senki engedélyezni ezen a szakaszon a legális horgászatot. Nekem sem engedik... Az lenne az igazán felháborító ha ez nem így lenne.
A Gajai halőrök ritkán járnak le idáig, de a rendőrök az ősszel voltak párszor, és ők nem udvariaskodnak. Megy csekk, és hiába minden magyarázkodás....
Miféle lincshangulat?
Azért nehogy már én legyek rossz mert észrevettem...
A jegyen a szöveg egyértelmű.
Ha pedig valaki vét szabályok ellen, és arra még fényképes és írásos bizonyíték is van, ne csodálkozzon ha véletlenül feljelentik.
Ezen vízen pedig (mint ahogy az engedély szövegében is benne van), nem engedélyezheti senki a horgászatot, ugyanis nem halászati vízterület, így nincs hasznosítója sem. Nem adnak ki rá területit így a halászati felügyelő álláspontja szerint tilos rajta horgászni.
Egyébként egy cikk miatt sem fogja senki engedélyezni ezen a szakaszon a legális horgászatot. Nekem sem engedik... Az lenne az igazán felháborító ha ez nem így lenne.
A Gajai halőrök ritkán járnak le idáig, de a rendőrök az ősszel voltak párszor, és ők nem udvariaskodnak. Megy csekk, és hiába minden magyarázkodás....
presztersoma#9 2012. 01. 14., 13:54Viszont javasolnám a cikk levételét, mert elég sok "olyan" ember olvassa az oldalt. És látván, hogy ennyire szabad a vásár azon a vízen, ki tudja, hogy nem kapnak-e kedvet egy kis rablásra.
presztersoma#10 2012. 01. 14., 13:52Senkinek se kötelessége ellenőrizni azt a vizet, tekintve, hogy senkinek sincs jelenleg a kezelésében az a szakasz, nem hogy "fokozottan védett területen".
Erről az "azt sem tudtuk hol vagyunk" dologról annyit, hogy a második képen látható, kék kerítéssel elkerített objektum mögött egy ordas nagy tábla áll a fő út mellett, rajta, hogy NÁDOR CSATORNA. A napijegyben, meg kiemelve, hogy ott tilos. De ha még ez sem, akkor az első kérdés a helyi rapsicoktól, hogy mégis milyen víz ez, szerintem egyik sem mondja, hogy a Duna.
Félre értés ne essék, előző cikkeidből is látszik, hogy természet és horgászat szerető ember vagy, nyilvánvaló, hogy eszed ágában sem volt tilosban pecázni, de legközelebb azért legyetek körültekintőbbek.
Üdv.
Erről az "azt sem tudtuk hol vagyunk" dologról annyit, hogy a második képen látható, kék kerítéssel elkerített objektum mögött egy ordas nagy tábla áll a fő út mellett, rajta, hogy NÁDOR CSATORNA. A napijegyben, meg kiemelve, hogy ott tilos. De ha még ez sem, akkor az első kérdés a helyi rapsicoktól, hogy mégis milyen víz ez, szerintem egyik sem mondja, hogy a Duna.
Félre értés ne essék, előző cikkeidből is látszik, hogy természet és horgászat szerető ember vagy, nyilvánvaló, hogy eszed ágában sem volt tilosban pecázni, de legközelebb azért legyetek körültekintőbbek.
Üdv.
