Egy horgászbotnak én biztosan nem merném a „bosszú” nevet, akkor sem, ha erre igencsak rászolgál. Ezen kívül minden más elnyerte a tetszésemet a Shimano Vengeance Monster 300XH és az e havi kombóban hozzá társított Baitrunner DL 6000RA párosban. Az elmúlt hónapban egy hosszabb, távdobásra termett bot járt az orsóhoz, ám ezzel a rövidebb, mokány jószággal is lehet mit kezdeni. Például nehéz terepen alkalmas úszós csukázásra, fenekező botnak harcsázásra vagy akár nehéz pergetésre. Vagy ahogyan én tettem, vihetjük a nádasba csónakból pontyozni.

A kombó összetevõi

Shimano Baitrunner DL 6000RA

A bemutatót a Baitrunner DL 6000RA orsóval kezdeném. A főbb paraméterek a weboldalunkon is megtalálhatók, úgymint: XT7 ház, dupla hajtókar, hidegen sajtolt alumínium dob, valamint egy XT7-es grafit dob tartaléknak. Az orsó három darab porvédett rozsdamentes acél golyós- és egy tűgörgős csapággyal rendelkezik. Ezen felül „zink diecast” meghajtás, változó sebességű dobemelés és a kiegyensúlyozott forgórészek teszik nagyon kiegyensúlyozott működésű műszerré ezt az orsót. Az áttétele 4,6:1, ezzel pedig 85 cm zsinórt húz be egy tekerésre. Ezzel az áttétellel meglehetősen nyomatékos, azaz erős a szerkezet. Hozzáadva ehhez egy masszív fémdobot, nem kérdéses, hogy a legnehezebb terepen, igazán nagy halak ellen is bevethető. Bízhatunk benne, bírni fogja a kiképzést. Ezen tulajdonságain felül a külalakja is nagyon megnyerő. Nem hivalkodó színe és aprólékos kidolgozása igazán igényes Shimano darabbá teszi.

Baitrunner DL 6000RA

Éjkék színbű klasszikus

Fél kiló precizitás

Orrnézet

Etalon nyeletõfék hátul

Nagyméretû zsinórvezetõ görgõ

Biztonságos klip és hibátlan zsinórprofil

Évekkel ezelőtt volt egy Aero BTR orsóm, ugyanekkora méretben, azzal nem voltam ennyire elégedett. A DL nagyon precíz fékekkel rendelkezik. A hagyományos fék minden tartományban jól adagolja a zsinórt, ám ha kell, teljesen állóra lehet behúzni. A nyeletős részét pedig annyira ki lehet lazítani, hogy szinte szabadonfutóra lehet tenni. Ez rablóhalazásnál is előnyt jelent.

Shimano Vengeance Monster 300XH

A kombó másik fontos része a bot, ami egy tökéletes nagyhalas pálca. Pontyozni, harcsázni, csukázni, minden nagyobb igénybevételnek megfelelő darab. Három méter hosszú, az XH jelölés pedig az extra heavy kategóriába tartozására utal. Pedig a dobósúly „csak” 45-145 g közé van kalibrálva, ez pedig azt jelenti, hogy nem egy merev karóról, hanem egy igencsak rugalmas botról van szó. A kötelező feliratok mellett nagyméretű és erősen felbandázsolt horogakasztó fül található. Hasonlóan erős rögzítést kapott mind a hat gyűrű, amelyek három lábbal támaszkodnak a bottesten. A spiccgyűrűnek kellően nagy a pereme, hogy a zsinórunk ott se sérülhessen. A bot karakterének jót tesz, hogy mindössze két részből áll, ezek csatlakozása pedig az egyik legerősebb, amit eddig láttam. Mivel nem teleszkópos, csak a jó másfeles szállítási hosszal kell kompromisszumot kötnünk. Nem hiszem azonban, hogy ez komoly akadály lenne, mert a bot egyéb tulajdonságai kárpótolnak ezért. Például, mindjárt említeném is a nyélkiképzését. Nem durung, hanem egy slankított parafa markolat, alulról záródó orsótartóval, majd a végén egy pofás gumigumóval záródik.

Szörnyû bosszú 3 méteren

3 talpas gyûrûk

Erõs spiccgyûrû

Jótanácsok

Horogakasztó

Ez sem a bot gyenge pontja

Betámasztható a gumis nyélvég

Profi nyélrész az orsótartóval

Mivel a szetthez egy tekercs 0,43-as zsinór is járt, ez behatárolta a felhasználás körét. A 200 m tekercsből nem fért fel minden a dobra, de nem sok hiányzott hozzá. Távdobni ilyen vastag zsinórral felesleges, bármilyen rugalmas is hozzá a bot. Etetőkosarazni csak a nyeletőfék miatt szintén nem szerettem volna, így a számomra egyik legkedvesebb módszert, a nádi horgászatot választottam. Minimális végszerelék igénye van, és az etetést, csalizást sem kell túlcifrázni. A tejsavas magkeverék mellé egy tasak tigrismogyorós pelletet is betettem, ebből is mindössze néhány szemeket szórtam az úszó köré. Ami fontos a nádban, hogy vagy rugalmas szárú úszót válasszunk, vagy valami olcsót, ami bírja a strapát, és nem sajnáljuk, ha sérül. Egy ólom rögzítve a zsinóron, és nagy horog a végére, direktbe kötve.

Ezt a botot ide tervezték

A nádi szerelék elemei

Éles működés közben

Az első tesztalany

Az elmúlt időszak jól alakult számomra, több időt tudtam a vízen tölteni, így a botot is többször volt alkalmam kipróbálni. Első horgászatok egyikén nem teljesen a sűrűben, de nádfalhoz közel sikerült egy bő kettes pikkelyest megakasztani. Ez a hal nagy kihívást nem jelentett a felszerelésnek, a fék egy nyikkanás nélkül tűrte a megpróbáltatást, a bot pedig csak annyira volt rugalmas, hogy rövid időn belül elhúzza az akadó mellől. Bemutatkozásnak minden esetre megnyerő volt.

A felszerelés elemében volt

Minimális csalianyag

Nagy csali, nagy hal

Egy következő alkalommal már kora reggel csónakba ültünk, hogy még a reggeli párában próbáljunk meg halat fogni. Hiába a legjobb időszak, de egy árva kapást sem sikerült kicsikarnunk. Mozgás, cuppogás pedig ezután már csak egészen a nád zegzugos belsejéből hallatszott, egy hal sem merészkedett ki a torzsák közül. Nosza, ha a hegy nem megy Mohamedhez, gondoltuk, akkor legyen fordítva! Beóvatoskodtunk olyan helyekre, ahol a csónak éppen még elfért széltében és volt pár tenyérnyi hely, ahová belibbenthettük a csalizott horgot. Többször igazolódott már, ha sokáig nincs kapás, akkor érdemes továbbállni. Ha van a közelben táplálkozó hal, akkor pár percen belül jelentkezni fog, sőt, sokszor már a behulló csalit elkapja. Most is így történt, ahogy bedobtam, egy igazító pöccintés után már tűnt is el a bóbita, én pedig csak kapaszkodni tudtam a nyélbe. Hullámzás, náddöntögetés, feszült pillanatok, ilyenkor hamar eldől a meccs kimenetele. Ebből a kapásból most a hal jött ki jól, kihajtva az 1-es horgot távozott az első közeli nyiladékon. Tanultunk az esetből, ugyanis jó támpontot kaptunk, hogy csak a sűrűben, nád tövébe horgászva juthatunk el kapásig. Eltelt kis idő, míg megnyugodtak a kedélyek, a halak étvágyát pedig ismét az antenna kiemelkedése jelezte. Tisztességesen megakasztottam, alig volt nyúlása néhány méteren a 0,43-as damilnak, a ponty mégis egy pillanat alatt egy víz alatti tuskóra húzta. Kezdődött a huzavona, de nem jutottunk dűlőre. Beugrott, hogy ha már van nyeletőfék, mi lenne, ha használnám is. Kikattintottam, a hal pedig megérezve, hogy lazul a póráz, szépen lehúzta magát az akadóról, keresve a legközelebbi kijáratot. Negyed tekerés a hajtókaron és máris a kemény fék volt az úr. Ez a hal sem volt több kettesnél, hazai terepen mégis úgy küzdött, hogy csak csodálni tudtuk. A sűrűben nem volt hely a merítőnek sem, így kézzel emeltem ki, majd egy gyors fotó után engedtem is vissza.

Ez is jól küzdött, de nem volt ellenfél

Ez a szett kellemes meglepetést szerzett minden alkalommal. Ha kellett, a fárasztásoknál erős volt, ha kellett kellően rugalmas, hogy a csalit a legkisebb helyekre is be lehessen pöccinteni. Aki nehezebb terepre keres megbízható felszerelést, annak jó szívvel ajánlom.

Szólj hozzá:

Mehet