Cikk oldal
2011-07-28
Egyről Mindent!
Maver gumizott feederkosár töltőformával
Nemrégen volt szerencsém egy Maver feeder system bottal találkozni (ami, ha emlékszünk minimum három bot egyben). Már akkor is az volt a benyomásom, hogy ezek az angolok (az angol Maver termékeiről beszélünk) valamit nagyon tudnak, ha a finomszerelékes pecáról van szó.
Meglepő?
Miért is lennénk meglepve? Megközelítőleg négymillió horgász igényeit kell kiszolgálni Albionban. Ráadásképpen olyan piacon, ahol évszázados hagyománya van a „finompecának”. Nem árulok el titkot, ha leírom, hogy a hét bármely napjának bármely órájában lehetősége van megméretni magát annak, akinek erre igénye van, ugyanis végtelen számú pontyos, keszeges vagy bármilyen versenyen indulhat az elszánt pecás. Azt is érdemes megjegyezni, hogy ott a picker és feeder botok teljes jogú és méltán kedvelt eszközei a versenyzőknek, mivel nem csak az úszós módszerek megengedettek.
Persze legyinthetnénk, hogy náluk akár 16 méteresek is lehetnek a rakós botok, ráadásul közlekedni is az ellenkező oldalon szoktak… Én azonban óriási hibának tartanám alábecsülni őket az eltérő gondolkodás miatt. Sőt! Inkább nézzük meg, mit profitálhatunk az eredményeikből.
Töltsünk rá!
Megtévesztő lehet a felszólítás, mert itt nem pipáról van szó, igaz, ezt az etetőkosarat is érdemes megtömni egy jóféle belevalóval. Az erre buzdító képsort, ami egyben használati utasítás, megtaláljuk a csomagoláson. Kétféle méretben juthatunk hozzá a szetthez. Most a nagyobbik 25 grammos került zsinórra és mérlegre. Kíváncsi voltam, hogy mennyire mérethelyes a gyári kalibrálás és végeztem egy „mérlegelést”: nos, minden tiszteletem a gyártóké, mert grammra stimmelt a végeredmény.
Hozzátenném, hogy három alanynál volt azonos az érték – véletlenről aligha lehet tehát szó. Láthatunk egy mért értéket, a közepesen nedvesített etetővel megtömött kosár esetében is. Maximum 60 grammra hízik meg, ha teljesen feltöltjük, s ez elégséges információ lehet, hogy milyen bottal használhatjuk. Gyakorlatilag bármilyen medium és heavy feeder bírja, zsinórból pedig tizenhatossal már dobható.
Megragadta a figyelmemet a semleges színű műanyag, amiből a kosár teste készült. Jól tűrte a hideget és nem tűnt sérülékenynek, mikor elkezdtem hajlítgatni. Amennyire beleolvad a lenti környezetbe, annyira elüthet attól a csillogó ólomtalp. Aztán eszembe jutott, hogy néhány használat után úgyis be mattul, mert oxidálódni fog – csillogás megbocsátva!
Apróban óriási!
Miközben nézegettem a kosárban feszülő gumit, odavonzotta a szememet az előke csatlakoztatáshoz szerelt karika. Tökéletes apróság! Sorjától és bármiféle éltől mentesen szerénykedett a fekete csőgumiba csomózva. Na, erről beszélek már mióta! A kis különbségek! Tényleg egy filléres alkatrész, de micsoda minőségben. Ebbe nyugodtan hurkolhatunk akár „tízes” előkét is, nem fog megsérülni.
Egyébként a legnagyobb gyártók is ilyen apróságokon szoktak elcsúszni. Mavernak bekönyveltem egy méretes jó pontot.
Hajsza közben
Hatalmas szerencsémre egy közeli tavon valódi „feederes pecát rittyenthettem” a töltőgépes kosárkával. Jól evett a hal. A formázóval beépített, majd az etetőanyag oldódásakor kiugró, lebegőssé tett horgot vígan húzták a telepített tükrösök. A legnagyobb sem volt három kilónál izmosabb, de azért a képekről látható, mit bír a gumi a kosárban. A lengéscsillapítóként is komoly előnyt jelentő elasztikusság (ld. a keretest), legalább akkora hátrány a finomabb kapások észlelésénél. Saját bőrömön éreztem, hogy az óvatossá váló halak kapásait nem, vagy alig vettem észre. Valamit valamiért. Óriási önmegtartóztatással nem szereltem át, mert kíváncsi voltam a módszer és a szerelék korlátaira. A tapasztaltakat itt megosztottam.
Rugóz és pufferol
A rántáscsillapító gumizást érdemes pár mondatban kitárgyalni. Sokan abban a hitben vannak, hogy azért kerül a kosárba, mert nem szakad el a vékony előke a bevágásnál. Ez bizony teljesen igaz. De van egy másik, kevésbé reklámozott funkciója is: ha már megakasztottuk a halat és a part felé vonszoljuk, a zsinóron kalimpáló holt súly könnyedén kilazítaná a hal szájába akadt apróbb horgot, még lágyabb bot esetén is. Ezt segít kiküszöbölni a flexibilis kapcsolat, az előke és a kosár között.
Nem csak rezgőspicces botokhoz, de úgy általában a fenekezős módszerekhez is bátran ajánlom mindenkinek. Amikor jól eszik a hal, döbbenetesen hatékony: a mindig azonos méretű töltet és a jó légellenállási formával repülő szerelék rendkívül pontos pecát garantál.
Ha a zsebünket is kényeztetni akarjuk, akkor elég, ha egy töltőformás szettet veszünk meg. Pontosan az ára miatt sokan meggondolják majd, hogy akadós terepen horgásszanak-e vele, ám az nem lehet kérdés, hogy a neki megfelelő körülmények között nagyon működik.
Meglepő?
Miért is lennénk meglepve? Megközelítőleg négymillió horgász igényeit kell kiszolgálni Albionban. Ráadásképpen olyan piacon, ahol évszázados hagyománya van a „finompecának”. Nem árulok el titkot, ha leírom, hogy a hét bármely napjának bármely órájában lehetősége van megméretni magát annak, akinek erre igénye van, ugyanis végtelen számú pontyos, keszeges vagy bármilyen versenyen indulhat az elszánt pecás. Azt is érdemes megjegyezni, hogy ott a picker és feeder botok teljes jogú és méltán kedvelt eszközei a versenyzőknek, mivel nem csak az úszós módszerek megengedettek.
 |
Persze legyinthetnénk, hogy náluk akár 16 méteresek is lehetnek a rakós botok, ráadásul közlekedni is az ellenkező oldalon szoktak… Én azonban óriási hibának tartanám alábecsülni őket az eltérő gondolkodás miatt. Sőt! Inkább nézzük meg, mit profitálhatunk az eredményeikből.
|
|
|
Töltsünk rá!
Megtévesztő lehet a felszólítás, mert itt nem pipáról van szó, igaz, ezt az etetőkosarat is érdemes megtömni egy jóféle belevalóval. Az erre buzdító képsort, ami egyben használati utasítás, megtaláljuk a csomagoláson. Kétféle méretben juthatunk hozzá a szetthez. Most a nagyobbik 25 grammos került zsinórra és mérlegre. Kíváncsi voltam, hogy mennyire mérethelyes a gyári kalibrálás és végeztem egy „mérlegelést”: nos, minden tiszteletem a gyártóké, mert grammra stimmelt a végeredmény.
|
|
Hozzátenném, hogy három alanynál volt azonos az érték – véletlenről aligha lehet tehát szó. Láthatunk egy mért értéket, a közepesen nedvesített etetővel megtömött kosár esetében is. Maximum 60 grammra hízik meg, ha teljesen feltöltjük, s ez elégséges információ lehet, hogy milyen bottal használhatjuk. Gyakorlatilag bármilyen medium és heavy feeder bírja, zsinórból pedig tizenhatossal már dobható.
Megragadta a figyelmemet a semleges színű műanyag, amiből a kosár teste készült. Jól tűrte a hideget és nem tűnt sérülékenynek, mikor elkezdtem hajlítgatni. Amennyire beleolvad a lenti környezetbe, annyira elüthet attól a csillogó ólomtalp. Aztán eszembe jutott, hogy néhány használat után úgyis be mattul, mert oxidálódni fog – csillogás megbocsátva!
Apróban óriási!
Miközben nézegettem a kosárban feszülő gumit, odavonzotta a szememet az előke csatlakoztatáshoz szerelt karika. Tökéletes apróság! Sorjától és bármiféle éltől mentesen szerénykedett a fekete csőgumiba csomózva. Na, erről beszélek már mióta! A kis különbségek! Tényleg egy filléres alkatrész, de micsoda minőségben. Ebbe nyugodtan hurkolhatunk akár „tízes” előkét is, nem fog megsérülni.
Egyébként a legnagyobb gyártók is ilyen apróságokon szoktak elcsúszni. Mavernak bekönyveltem egy méretes jó pontot.
 |
Hajsza közben
|
|
|
|
|
|
Hatalmas szerencsémre egy közeli tavon valódi „feederes pecát rittyenthettem” a töltőgépes kosárkával. Jól evett a hal. A formázóval beépített, majd az etetőanyag oldódásakor kiugró, lebegőssé tett horgot vígan húzták a telepített tükrösök. A legnagyobb sem volt három kilónál izmosabb, de azért a képekről látható, mit bír a gumi a kosárban. A lengéscsillapítóként is komoly előnyt jelentő elasztikusság (ld. a keretest), legalább akkora hátrány a finomabb kapások észlelésénél. Saját bőrömön éreztem, hogy az óvatossá váló halak kapásait nem, vagy alig vettem észre. Valamit valamiért. Óriási önmegtartóztatással nem szereltem át, mert kíváncsi voltam a módszer és a szerelék korlátaira. A tapasztaltakat itt megosztottam.
Rugóz és pufferol
A rántáscsillapító gumizást érdemes pár mondatban kitárgyalni. Sokan abban a hitben vannak, hogy azért kerül a kosárba, mert nem szakad el a vékony előke a bevágásnál. Ez bizony teljesen igaz. De van egy másik, kevésbé reklámozott funkciója is: ha már megakasztottuk a halat és a part felé vonszoljuk, a zsinóron kalimpáló holt súly könnyedén kilazítaná a hal szájába akadt apróbb horgot, még lágyabb bot esetén is. Ezt segít kiküszöbölni a flexibilis kapcsolat, az előke és a kosár között.
|
|
|
|
|
|
Nem csak rezgőspicces botokhoz, de úgy általában a fenekezős módszerekhez is bátran ajánlom mindenkinek. Amikor jól eszik a hal, döbbenetesen hatékony: a mindig azonos méretű töltet és a jó légellenállási formával repülő szerelék rendkívül pontos pecát garantál.
 |
Ha a zsebünket is kényeztetni akarjuk, akkor elég, ha egy töltőformás szettet veszünk meg. Pontosan az ára miatt sokan meggondolják majd, hogy akadós terepen horgásszanak-e vele, ám az nem lehet kérdés, hogy a neki megfelelő körülmények között nagyon működik.
rapanui#1 2011. 08. 09., 12:10Helló Nantal!
Miért elônyösebb a fixre szerelt kosár, mint a csúszó?
kösz
rapa
Miért elônyösebb a fixre szerelt kosár, mint a csúszó?
kösz
rapa
Nantal#2 2011. 07. 29., 11:13Elég sok alapvető információ hiányzik a cikkből a kosár használatával kapcsolatban. Pár éve szinte csak ilyen kosarakkal horgásztam, bár az Preston volt, rengeteg halat adott. Ami gyorsan kiderült, hogy a gumizottal szemben jobb az inline kivitel. A gumi sajnos elég érzékeny, idővel kiszárad, repedezik és gyakran szorul cserére. az inline kivitelnél nincs ilyen gond. Azonban azt is érdemes fixre szerelni egy megfelelő forgóval ami beleszorul. Az akadás sokkal jobb hajszálelőkés csalizással és nem ajánlott az élő csali használata, mivel az kimászhat a kosárból, miközben ennek a módszernek pont az a lényege, hogy a halnak fel sem tűnik, hogy az etetőanyag majszolása közben beszívja a csalit is. Az előkehossznál nekem a 10 cm körüli vált be vékony flourocarbonból. (0,16-0,18).
