Cikk oldal
2017-10-27

Heavy metal

Nehéz kanálra könnyű csukák
Biztosan ismerős a sztori: az ifjú titánok szórják a pályát a legfinomabb tutiságokkal, de semmit, vagy csak pár kisebb halat fognak. Majd odatéved a partra a helyi Józsi bá’ és az ezer éves, csúnya, nehéz ruszki villantójával kikap egy átlagon felüli csukát...

Heavy metal


De álljunk itt meg egy szóra! Ha már kanalazunk, milyen előnyös tulajdonságok sorakoztathatók fel a vékonyabb, lassan libegő lemezek oldalán? A tömegükhöz képest nagy felületük miatt igen lassú vontatásnál is csábosan kelletik magukat, lassan süllyednek, emiatt sekély vízben, vagy növényes pályán is könnyedén elhúzhatóak. Igen, ezeket az előnyöket nem is szeretném megkérdőjelezni! De valóban mindig szükség van arra a lassú tempóra? Mi a helyzet melegebb vízben, amikor a csuka igen gyors támadásokra képes? Vagy ha nem pocsolya mélységű horgászvizet vallatunk, esetleg ismeretlen pályát igyekszünk felderíteni ahol pont a gyorsaság lehet az előny? Igen, arra akarok utalni, hogy sokan akkor is ragaszkodnak a finom cucchoz, amikor az indokolatlan lenne. Itt jön képbe a bevezetőben említett trend.

Heavy metal


Kb. 10-15 éve, mikor elterjedtek itthon egy román márka fémjelezte papírvékony csukázó kanalak, ámultunk a fogósságukon. Persze léteztek korábban is vékonyabb lemezcsalik, sokan házilag is készítettek igen fogós darabokat, de a szélesebb köztudatba ekkor került be, innen indítható a trend. Aztán egyre több márka kezdte el kínálni a hasonló vasakat, mára végül (szerencsére) egy magyar vállalkozás termékei nevezhetők talán a legnépszerűbbnek.
A trendhez sokat adott, hogy a nevezett időszakban megjelent pergető cikkek többsége is a vékony kanalakat ajánlja, de a horgászboltok kínálatában is erős dominanciát élveznek. Emellett napjaink másik trendje a finomított szerkóval való pergetés, akár komoly célhalak esetén is. Az átlagos magyar pergető pecás legtöbbet használtbotja a 2-10 gr közötti csalikhoz ideális. Ha kézbe is akad egy 20 gr-os csukás kanál, a finom pálcával valószínűleg nem azt fogja dobni. Pedig a vékony lemezek térhódítása előtt is volt csukafogás bőven!

Amikor már azt hiszed, hogy kifáradt...
Amikor már azt hiszed, hogy kifáradt...

...pedig még csak...
...pedig még csak...
...most jön a java!
...most jön a java!


Elnézést kérek attól, akire a megfigyelésem nem igaz, de több társam mellett magamból indultam ki. Míg az első kanalas csukáimat 20 gr feletti kanalakkal ütöttem, addig az utóbbi években szinte a kezembe se vettem őket. Egészen az elmúlt őszig. Ekkor cimborámmal pergettünk csukára egy eléggé sekély tavon, ami mondhatni agyon van dobálva. Ennek megfelelően nehezen voltak horogra csalhatóak a csukák. Próbáltam lefinomítani, relatív kis csalikat húzni, óvatosan, technikásan pecázni, pár centire ejteni a csukának szánt falatot a nád tövére. Volt is néhány csípésem, amiből két kisebb krokit kézbe is fogtam, de nem volt az igazi. Ugyanarra a csalira nem volt két egymást követő kapásom, folyton variáltam, cserélgettem, erre szoktuk mondani: nem éreztem a vizet. Csónaktársam eközben hozzám képest teljesen más taktikát választott, a vízmélységhez képest a kifejezetten nehéz, darabosabb csalikat szórta. Ő is cserélgetett, míg a Blue Fox Lucius kanál került a kapocsba. A vége az lett, hogy kapásszámban és megfogott halban is több, mint dupláját produkálta nálam… Kértem tőle egy ilyen kanalat, de nekem akkor még nem működött. A 80 cm-es vízben a feneket szántottam vele, amikor abban a közepes tempóban próbáltam húzni, ahogyan ő fogta a halait.

A krokodilmintás is bejött nekik
A krokodilmintás is bejött nekik


A különbség a szerkóban volt. Nála 0,12-es, nálam 0,08-as főzsineg volt fenn és az előkéje is vastagabbnak bizonyult. Így a nagyobb ellenállás miatt nem süllyedt olyan könnyen a csalija. Ezen a tanulságon elgondolkodtam és a következő héten begyűjtöttem néhányat a Lucius kanálból.

Heavy metal


A téli hideg vizes pecákon nem vettem elő ezt a tempós technikát, megvártam vele a tavaszt és a csukatilalom végét. Áprilisban a balatoni mólókról igyekeztem a csukák eszén túljárni, ahol – attól függően, hogy a mólókon hol helyezkedtem el – 1-től 3 méteres mélységig kellett pásztázni a vízoszlopot ragadozók után kutatva úgy, hogy lehetőleg kikerüljem a tilalmas halakat. A peca elején a gumik és a könnyebb, a Balatonon egyébként működő kanalak nem hozták meg a sikert, ezért próbáltam a mélyebb rétegekben keresgélni. A Shadow Rap Deep wobblerre érkezett két kis csukám, de utánuk leverte egy dorozsmás balin, ami miatt le is vettem a kapocsból a műhalat.

Heavy metal


Ekkor esett választásom az FT színű Lucius kanálra.

Heavy metal


Őt könnyeden el tudtam húzni abban a 1,5-2 méteres mélységben, ahonnan a csukakapások jöttek és a hosszú csőrű wobblernél gyorsabban ki tudtam venni abból a zónából, ahol az ívásra készülő balinok cirkáltak a lábam alatt.

Heavy metal
Heavy metal
Heavy metal


Erős csukás motyóval pecáztam: 15-50 gr-ost ShimanoBassterra, hozzá passzoló 4000-es TwinPower, 0,10-es fonott, 40-es fluoro előke. A kanál billenéseit nagyszerűen éreztem, élmény volt a peca a kapások beindulása előtt is. Hamarosan ráéreztem, hogy az jön be nekik, ha 4-5 tekerésenként hagyom kicsit hullani, majd bele-bele pöccintek a bottal a monoton tekerésbe. Általában a stop-nál jöttek a kapások, amelyeket nagyon jó százalékkal sikerült megfogni. Több mólót is végighorgásztam és egymás után jöttek a kisebb csukák, a zömük méret közeli volt, de akadt egy-két szebbecske is. Magabiztosságot adott, hogy megtaláltam a csalit, a vízmélységet és a tempót, amire jól reagáltak a csukák, már csak várnom kellett, hogy jöjjön az áhított jó hal. Végül a „jó hal” nem engem választott.

Heavy metal


Másnap barátnőm is velem volt a csukázó kiruccanáson. Az előző napi sorminta folytatódott. A délelőtt folyamán ő gumival horgászva csak két kisebb csukát fogott, míg én már ötnél jártam, igaz az enyémek se voltak hatalmasak.

Heavy metal
Heavy metal


Ezért felakasztottam a kapcsába a nálam jól működő Lucius-t, és láss csodát, második dobásra beköszönt neki egy bő 3-mas csuka. Egy pillanatig a mérgelődés felé hajlott a gondolatom, de az arcán látott öröm rajtam is eluralkodott, hiszen mégis csak élete legnagyobb pergetett hala rugdosódott a kezében.

Heavy metal


A jó hal részemről váratott magára még egy kicsit. Pár nappal később a Sión cserkeltünk domolykóra lesve, amikor a kis bogár wobblerem mögött megmozdult egy árny, majd lassan a víz színe felé emelkedett: ott a jó csuka, ami még hiányzott az áprilisi fogások sorából! Naja, de még ha rá is ugrik valamelyik kis bogaras wobimra, mi esélyem van a 18-as fluoro előkével? Gyorsan hazaugrottam, felszereléscsere, persze a csukának híre-hamva se volt mire visszaértem… Szórtam neki mindent, amit csak a szájába bele tudtam képzelni, de hiába. Másnap visszatértem a helyszínre, ahol a jó halat láttam. Kicsit leültem agyalni: a vízmélység kb. 2 méter, a víz viszonylag tiszta. A part meredek, betonos: a vízfelszín felett 2-3 méter magasból tudok csak dobálni. Emiatt főként nagyméretű plasztikokkal és vertikális wobblerekkel próbálkoztam. Végigdobáltam a csuka észlelése feletti és alatti 1-1 km-t kapás nélkül. Kezdtem feladni, de úgy voltam vele, még egyszer megszórom a vélt lakóhelyét. Előtúrtam a dobozból a 20 gr-os Lucius kanalat, gondoltam ezt is vissza-vissza tudom ejtegetni a magas partról. Nem is értettem, korábban miért nem jutott eszembe ez a csali. Repült is be a csatorna közepébe: épp azon a ponton, ahol előző nap megláttam a halat. Néhány tekerés után hagytam süllyedni, majd mikor már szinte a feneket érintette, egy gyors emeléssel újra fellibbentettem, és durr: jött az ütés, ült a bevágás, horgon a jó csuka! Szerencsére volt a közelben egy lépcsős lejáró a vízhez, ahol kézzel kivehettem. Nem volt olyan nagy, mint első pillantásra hittem, de a 4 kg-ot elérte, nekem pedig a legszebb idei halamat jelentette.

Heavy metal


Összegezve tehát:
Ajánlom pergető társaim figyelmébe, hogy nyúljanak bátran a nehezebb csalik felé a kanalak esetében is. 1,5 méteres vízmélység felett mindenképpen előnyben vagyunk a 20 gr-os Blue Fox Luciussal a fele ilyen nehéz más kanalakhoz képest. Ne féljünk a kicsit tempósabb bevontatástól sem, kifejezetten sekély vízben is eredményesek lehetünk vele így, ha a felszerelést megfelelően összhangba hozzuk. A tempós vezetés egyébként is jól jön, ha nagy területet akarunk átfésülni. A csigalassúságú technikák véleményem szerint csak késő ősztől a csukatilalom kezdetéig élveznek egyértelmű elsőbbséget. A villantókanál az egyik legkreatívabban vezethető csali, ne feledkezzünk meg erről a darabosabb példányok esetében sem! A Lucius-szal is nagyon látványosan tudunk játszani, ha a meg-meg ugrasztásokat és a hulló falevél technikát variáljuk a folyamatos bevontatás közben.
Írta: Nagy Gábor
Szólj hozzá:
Szakírónk
A süllő háromnyaras korában éri el a kifogható méretet, mely 30 cm.