Réges régen, de nem egy messzi galaxisban, amikor még a csattogós lepkét tologattam, édesapámmal egyszerű fenekezős módszerrel űztük a halakat. Kétrészes üvegbotok, ezer éves orsók. Kevés halat fogtunk, de annak is tudtunk örülni. Ezek az emlékek éledtek kicsit fel bennem, miközben az EnergoTeam palettáján található Goldstar Boilie 330 Duo szettet tettem próbára.



Még az elején szeretném tisztázni. Aki most azt várja, hogy hozsannákat fogok zengeni a felszerelésről, az el se olvassa az alábbi betűhalmazt. Arra voltam kiváncsi elsősorban, hogy mit kap ma egy horgász ennyi pénzért, és az alkalmas e halfogásra, vagy sem. Nézzük hát a tényeket. A szett mindent tartalmaz, amire csak egy kezdő, vagy hobby horgásznak szüksége lehet, kivéve a zsinórt, a szükséges aprócikkeket és a csalit. Azért a nevetséges összegért, amibe kerül, kapunk egy két rekeszes botzsákot, benne két darab 3 részes Goldstar Boilie 3,30-as, 3LB-s horgászbottal. Direkt írtam horgász, és nem bojlis botot, mert nem feltétlen kell bojlival horgászni vele. Továbbá kapunk két 50-es méretű Monaco Gulp 2 csapágyas nyeletőfékes orsót, valamint egy Goldstar Mini Carp Rod Pod szettet, amelyben megtalálható egy 4 lábas Rod pod, 2db MiniCarp csipogós kapásjelző, valamint két swinger kapásjelző.


Ez az egész is külön egy zsákban foglal helyet és úgy ahogy van, elfér a nagy botzsákban.  Az orsókat otthon feltöltöttem színültig 0,25-ös Carp Expert Carbon zsinórral. Úgy gondoltam, egy olyan víz lenne a legalkalmasabb górcső alá venni a felszerelést, ahol sok kapásra lehet számítani. Egy szép négyzet alaprajzú, kövekkel körberakott, stégekkel végigtűzdelt tavon pakoltam hát össze egy igen szeles reggelen a rod podot. A csatos rendszernek köszönhetően ez hamar sikerült. Felkerültek rá a kapásjelzők, majd összeállítottam a botokat.


Mindig az egyszerűségre törekszem, legyen szó bármilyen horgászmódszerről. Ezúttal is egy sima hagyományos etetőkosaras szereléket állítottam össze. Főzsinórra felfűztem egy etetőkosarat, egy gumiütközőt, majd kötöttem egy forgót, a forgóba pedig egy rövid, kb 15 centis előkét a horoggal.  Akárcsak a szerelés, az etetőanyag is pofonegyszerű. 1,5 kiló Tímár Mix Sárga Ponty-kárászt kevertem össze szűk fél kiló előre beáztatott kukoricapogácsával, amihez még egy doboz csemegekukoricát kevertem. Ez ment a kosárba, a horogra pedig 3 szem kukorica, vagy egy szem halibut pellet került.


Dacára annak, hogy a bot igen lágy, mivel nem teljesen karbon, hanem kompozit anyagból készült, dobás közben jól bírta a terhelést és tisztességes távolságra el tudtam juttatni a csalit, még a jelentős oldalszél ellenére is. A toldások hagyományosak, nem stucnisak, ennek megfelelően elég vaskos a pálca. A nyéltag nem kapott gyűrűt, a többi tagon pedig összesen nyolc darab jó minőségű három talpas sic gyűrű foglal helyet. A nyél eva borítású. Anyagából adódóan nem egy pillekönnyű botról van szó, de mivel úgyis a botállványon várja a kapást, ennek nagy jelentősége nincsen. Miután a horgok vízbe kerültek, beüzemeltem a kapásjelzőket és bekapcsoltam a nyeletőféket az orsón. Sajnos a kapásjelzőn érzékenység nem állítható, így éppen abban az igen erős szélben, amiben horgászni kényszerültem, elég gyakoriak voltak a fantom csipogások. Persze ezek csak rövid pittyegésekben nyilvánultak meg, nem úgy, mikor az első igazi kapás érkezett. Folyamatos visításba kezdett a jelző, valamint a nyeletőfék is szépen engedte a zsinórt.



Az első hal egy átlagos kis tavi pontyocska volt. Nem igazán tette próbára a felszerelést és itt még a fék sem kapott szerepet. A nap hátralevő részében aztán egyre gyakoribbá váltak a kapások. Volt, hogy egyszerre húzták mindkét botot, amit sokszor igen problémásan tudtam csak megoldani. Hiába, az egy botos horgászat híve vagyok. Nem szoktam hozzá, hogy kétfelé kell megosztani a figyelmemet. Ennek ellenére persze mulatságos volt, mikor az egyik botot a lábam közé szorítottam, aminek a végén egy virgonc ponty küzdött az életéért, a másik bottal pedig igyekeztem minél hamarább szákba tessékelni a jelentkezőt, hogy az ágyékomat megszabadíthassam a terhektől.


Mivel a horgászat folyamán nagyjából egy pontra dobáltam, az összegyűlt etetőanyagra egyre több lett a jelentkező, ami igencsak felpörgette az eseményeket. Javarészük átlagos méretű, főleg tőponty volt, de akadt azért 1-2 szebb példány is. Ahogy kezdtem megszokni a felszerelést, egyre bátrabban mertem vele húzni a halakat. Az orsó, bár elég zajos, szintén bírta a megpróbáltatásokat. A jobb halaknál azért kiderült, a fék hagy némi kivánnivalót maga után, néha le-letapadt, de éppen ezért lazábbra állítottam a szokásosnál és halat ezért nem vesztettem. A nyeletőfék viszont kifogástalanul működött, mindkét boton.  Az állvány is tisztesen helyt állt, bár tény, egy kicsit instabil. Ennek ellenére, aki odafigyel rá és nem kapkodva használja, annak jó szolgálatot tehet. A swinger kapásjelzőt érdemes rögzíteni az állványhoz, mert egy U alakú nútja van csak, amivel a csipogós jelző alá lehet rögzíteni és megesett, hogy bevágáskor lerepült onnan. 


Összességében a szett, árához képest kellemes meglepetést okozott. Nyilván nem a profi horgászoknak ajánlom, de azok, akiknek minden fillért meg kell fontolni mire költsenek el, mégis szeretnének néha kikapcsolódni, jó választás lehet. A teljes felszerelés használható és lényegében bírta a megpróbáltatásokat, pedig a félnapos horgászat alatt legalább 30db pontyot tereltem velük szákba. 


Ráadásul kompaktsága miatt a biciklivel, vagy kismotorral közelekedő horgászok is kényelmesen tudják szállítani.  Nekem pedig remek nosztalgiahangulatot idézett, s bár elszoktam az ilyesfajta horgászattól, ennyi halnak bizony nagyon örültem volna régen, kiskoromban is.