Amennyiben vizsgálgatnánk, hogy miért szeretünk nagyon horgászni, az okok közt biztosan előtérbe kerülne a halak fárasztása is. Minden halfogásban a legizgalmasabb pillanatok közé tartozik az, amikor megérezzük, megismerjük a halak erejét...

Bár a horgászlehetőségek csábítása sokrétű, mégis úgy gondoltam a télen, az év első felében egy kicsit többet fogok áldozni a harcsázásra, mint az előző esztendőkben. A forró nyár már egy kicsit nehezebben adja a kapásokat, ősszel a csuka, a süllő horgászata bolondít meg. Marad tehát a tavasz, és nagyjából betartottam, amit ígértem magamnak, jó néhány nappalt és éjszakát a harcsázásra szántam...

A tavasznak mindig varázsa van. A kikelet jelei mellett egy különös izgalom is bizsergeti a horgász szíveket. Elérkezik az első harcsázások lehetősége, intenzívebben kezdenek táplálkozni a nagybajuszú ragadozóink is. Ezért is várom és szeretem a tavaszt, semmihez sem hasonlítható izgalommal várom az első kapásokat...

Tél van, január vége. Ez időben sokakhoz hasonlóan én is már a tavasz jöttét várom. Mínuszok ide vagy oda, a városban is megszólalnak a fekete rigók, délidőben már reménykeltően sütöget a nap. Bár a horgászatot még a menyhalazás, egy-egy süllős, csukás pergetés jelenti, valami nagyon másról is ábrándozni kezdünk...

Hosszú ideig tartanak még a hideg hónapok. A süllő mellett a csuka az a nagyobb rablóhalunk, melyre érdemes horgásznunk, fogásuk a leghidegebb vizekben is kecsegtető. Köztudottan jól foghatóak csalihallal, de nagyon sokan elsősorban pergetéssel szeretjük őket becsapni...

Az eredményes horgászatnak sok összetevője van. Sokszor hangoztatjuk, hogy a tapasztalatokon alapuló megfigyelések, halaink életének az ismerete nagyon fontos tényező. A ragadozóhalas horgászatban is kívánatos ismernünk a célzott rablóhal életét, legalábbis a fajára jellemző legfontosabb tulajdonságait.

Ismét gyorsan szálltak el a téli hónapok, máris vége a plasztik csalis süllőzés legfőbb időszakának. A fajlagos tilalom előtt azonban még akadtak olyan történések melyekről szívesen számolok be.

A lassan már elkopó tél szinte csak futó pillanatokból állt, éppen úgy, mint a többi évszak, éppen úgy, mint az iramló horgászéveink. Szerencsére a futó pillanatok többnyire izgalmakat, vagy más okból feledhetetlen élményeket jelentettek. 

Javában benne vagyunk a plasztik csalis pergetések, a téli süllőzés időszakában. Itt a magazinban, írott formában, még alig tettem említést erről a kedvenc téli módszeremről, téli halaimról. Pedig felejthetetlen élményeim voltak, jól esik felidéznem őket. 

Egészen fiatalon, gimnazistaként szerettem bele a csukapergetésbe. Hosszú időszakon keresztül a csuka volt az a hal, amelyre pergettem, helyesebben eleinte csak villantóztam. Használtam a néhány forintért vásárolt kanalakat, később szélesedtek a lehetőségeim: beszereztem az első körforgókat.

Nem is tudom miért szakítottam félbe a munkát, hiszen estig dolgozni akartam. De nem, elég volt, gondoltam már dél körül, és azonnal indulni akartam. Valami belső hang határozottan azt mondta: menni kell, irány a Duna.

A kinti esős, havas, hideg világtól az ujjaim, még gémberedettek, alig értem haza a téli Duna hátáról. Nagyon frissek bennem a pergetős, a süllős élmények, de máris szeretnék beszámolni róluk. Talán érződik majd kissé a soraimon, miért vállaljuk egyre többen a téli horgászat kényelmetlenségeit is