Több okból is szívesen számolok be a minapi, svédországi csukázásunkról. Az egyik ok, hogy csukákról, pergetésről mindig kellemes, izgalmas szólni. Másrészt remélem, hogy egy kicsit érzékeltetni tudom, miért vált feledhetetlenné a skandináv országban tett látogatásunk.
Eléggé rendhagyó, ha valaki messzi földre sokadszor is visszajár horgászni, mint ahogy ezt Rácz Nándor barátom teszi. Beszélgetéseink alkalmával észrevettem, a szenvedélyes természetbarát és horgász, szerelmes a svéd vizekbe, halakba. Ám úgy tűnt Nándi nem féltékeny típus, mert ajánlotta, próbáljunk együtt is az ottani csukák kegyeibe férkőzni. Meghívott egy svédországi horgászatra, és úgy beszélt ottani élményeiről, hogy természetesen azonnal igent mondtam. Amint gépmadarunk Stokholm felé közelített, csodás, amolyan igazi vízi ország képe tárulkozott ki alattunk. Erre fogunk horgászni, mutatta barátom felülről a labirintusnak tetsző tengerpartot, az öblöket, csatornaszerű nyiladékokat. Bármerre is pillantottam, nem tudtam eldönteni szárazföldet, vagy vizet látok e többet. Stokholm ugyan hangulatos, ezer látványosságot kínáló kikötőváros, bérelt autónkkal mégis tovább siettünk.
   

Stokholmban is a kikötőbe vitt az első utunk

Irány a horgászat, akarom mondani egy szép kis városka, ahonnan majd a halak nyomába eredünk. Eljött a reggel, minden a megbeszéltek szerint működött. A kikötőben Robert várt bennünket és vele egy gyors járatú horgászcsónak. Hamarosan már a vízről csodáltam, hogy milyen kéken tiszta a víz, milyen szépek a tavaszi erdők, a haragos zöld parti fenyvesek. A csónak tempója miatt bizony hidegen metszett a tengeri levegő, alaposan be kellett öltöznünk a száguldás idejére.
 

Vízre szállás

A menetszél miatt be kellett öltözni

A vízről is...

...gyönyörű...

...volt minden

Tettünk egy kis bemutató utat, majd egy nádassal szegélyezett öböl szélén készülődni kezdtünk a horgászathoz. Csak csukáról, csak pergetésről szólt a nóta. Érdekesnek tűnt számomra, hogy a legyalult kövek, a nádlengések együtt alkották a partokat, és egyaránt csukatanyának látszottak. Az otthoni tapasztalatok alapján az első dobásokkal ezeknek a takarásaiban kerestük a megbújó ragadozókat. Nándi nagyon otthon érezte magát. Amint vezetgette a wobblerét rögtön a sejthető és a látható víz alatti búvóhelyeket igyekezett becserkészni. Remélem, látjuk majd amint követi, és odavág neki - sóhajtotta. Kérését hamar meghallgatták az égiek, a nádfal előtt, elég messze tőlünk, hangos loccsanással vetődött műcsalijára az első csukánk. Én egyenlőre csak gyönyörködni tudtam a meseszerűen szép környezetben, a csillogóan tiszta vízben. Kéttestű, nagyméretű wobblerrel kezdtem a horgászatot. Főként a parttal párhuzamos vezetés látszott célravezetőnek. Élvezetes volt nemcsak érezni, hanem nézni is, hogyan úszik a felszín alatt, hogyan reagál vezetésünkre a fahalacsaka. Egyik dobásom után, a wobbler már a csónak felé közelített, mikor egy villanó, zöld-arany csukaszerű árny vágódott elő, és horgomon volt az első ellenfél. Nem is tudtam mi volt a lebilincselő élmény, a látvány, az érzés vagy talán mindkettő együtt? Elégedetten mosolyogtam, miközben óvatosan fárasztgattam a bátran harcoló, két kiló körüli csukát. Kihajolva a csónakból, óvatosan nyakon fogtam, úgy emeltem be.

Az első dobások előtt

…és

hamarosan

utána

Horogszabadítás után természetesen visszakerült a vízbe, sokáig láttam, amint méltóságteljes lassúsággal abba az irányba távozott, ahonnan jött is. Közben Nándor is csónakig vezényelt egy újabb krokit, én pedig boldogan fotózgattam. Beindult a bolt, wobbleremre megjött a következő vendég. A hal védekező mozgását ezúttal is végig nézhettük. Dacára, hogy láttuk, itt vannak a csukák, lassan tovább álltunk. Horgászni, látni, tapasztalni még nagyon sokat szerettünk volna.   
Ismét repített bennünket a száz lóerő, és ha lehet fokozni, hát még szebb környezetben folytattuk a pergetést. Láttunk a felszín alatt két ízben is hatalmas csukát, de minden trükkünk ellenére, ők csak körbe úszkáltak bennünket. Leggyakrabban két, három kilósak jöttek a horogra, láttuk, hallottuk, hogy a nagyobbak hangos loccsanásokkal még a nádasokban szerelmeskedtek. Nándor igazán jó házigazda volt, mindent értő módon mutatott meg számomra. A környezet nem csak példásan tiszta, hanem emberek által is háborítatlan volt. Számtalan vízi madár is szórakoztatott bennünket. Pergetésünk, jelenlétünk egyáltalán nem zavarta a fészkelő hattyút sem. Bezzeg amikor egy vadliba érkezett, tőle már védeni akarta a saját öblét. Úgy kergette, mintha ellensége lett volna. 

Nándor perget, mögötte fészkel a hattyú

A hattyú minket nem,

...de a libát elzavarta

Mi pedig önfeledten horgásztunk tovább. Először a barátom fogott egymás után több csukát is, amelyek védekezését is örömmel fényképezgettem. Fröcskölték, zurbolták a tiszta vizet, de hiába ügyeskedtek, egy rövid időre Nándor kezébe kerültek. 

Nándi csukái

a vízben

és a

kezében

Olyan pillanatok is adódtak, amikor mindkettőnk wobblerén egyszerre volt csuka. Szívesen próbálkoztam mindenféle idevaló Rapalával, egészen nagy méretekkel is. Eredményesek voltak, főként a kéttestű, lassan táncoltatható darabokkal tudtam becsapni a csukeszokat. 

Nagy Rapalákkal

is fogtam

űA nagy wobblerek használatának előnye volt, hogy azok nem akadtak mélyen a halak torkába. A gyakran látott, tátott szájú rávágások esetében is, inkább a csontos szájszéleket fogták a horgok. Ennek különösen örültünk, jó érzés volt tudni, hogy a halak egészségesen úszkálhatnak, élhetnek tovább. Óvatlan horogszabadításnál sebet csupán én szereztem. A csukafog a tűnél is hegyesebb, és a gazdája szereti ám váratlanul összezárni álkapcáit. No de sebaj, egy kis vérzés nem a világ. 

Az ujjam vére is emlék maradt

Csupán ennyi baj ért bennünket, a svédországi napok alatt. No meg annyi, hogy az idő gyorsan elszállt. Az utolsó kikötéskor örömmel álltunk egymás mellé egy gyors fotóra. Nándor boldog volt attól, hogy csodás élményt adhatott, én pedig azért, mert nem akármilyen horgászélményt kaptam.

Dupla horgászöröm

Ott, a kikötőben már tudtam, és mondtam is, ide vissza kellene jönni. Mikor ismét felülről szemléltük a vizek, halak országát, a csipkézett svéd tengerpartot, ugyanezt éreztem. Amint a repülőn lehunytam a szemem, ismét a tiszta kék vizet láttam magam előtt, és azt, ahogy a csuka, aranyló villámként ott terem a színes wobbler mögött. Sőt, azt is, ahogy valószínűtlenül nagyra tátott szájjal neki ugrik annak. Azt hiszem, én is beleszerettem a skandináv vizekbe, még jó hogy Nándi barátom nem féltékeny típus.

Szólj hozzá:

Mehet