Cikk oldal
2010-01-15

Csukapergetés

Vastól a gumiig
Egészen fiatalon, gimnazistaként szerettem bele a csukapergetésbe. Hosszú időszakon keresztül a csuka volt az a hal, amelyre pergettem, helyesebben eleinte csak villantóztam. Használtam a néhány forintért vásárolt kanalakat, később szélesedtek a lehetőségeim: beszereztem az első körforgókat.

Miután a nevesincs kiöntésekben, csatornákban megfogtuk ezekkel az első krokikat, el sem tudtam képzelni, hogy más műcsali is létezhet. Amikor kezdett szélesedni a pergetéssel célba vett rablóhal fajok száma, akkoriban, tágult a csukázáshoz alkalmazható műcsalik választéka is. A vasak hegemóniája után a wobblerek és a plasztik csalik is színesítették a csukapergetés palettáját. Hosszú idő múltával az utóbbi műcsalik, már teljesen egyenrangúan követelnek maguknak helyet az előke végén. Vannak alkalmak, helyzetek, amikor eredményesebben használhatjuk a wobblert, a gumit a villantóknál. Máskor a vas a nyerő. Néha viszont egyenrangúak, ráérzésre cserélgethetjük egymás után a különféle műcsalikat. A legfontosabb talán az, hogy bizonyos körülmények alaposan behatárolhatják a lehetőségeket, meghatározhatják mivel célszerű pergetnünk. Remélve, hogy tanulságok is kiszűrhetőek a felemlített történetekből, különböző műcsalikkal fogott csukákról szeretnék beszámolni. Mint hajdanán, úgy most is kezdjük a villantókkal..

Tiszta, de sötét vízben, munkám miatt kellett csukát fognom. Töklevelesek folyosóiban, hínárfoltok mellett volt némi terem a villantó táncoltatásához. Szép, csukás színű vasakat, támolygó kanalakat készítettem ki magam mellé. Úgy gondoltam, hogy a kb. másfél méteres vízben velük lesz a legkönnyebb végigpásztázni a vízoszlopot, a növényfalak széleit.

Csukapergetés

Csukapergetés
Csukapergetés

Nem is csalódtam, pedig nagyon nehezek voltak a körülmények. Nyárias verőfény, szinte kánikula volt. Az elsőket a vékony anyagú, jól domborított kanalakkal dobtam. Őket lehet a legcsábosabban mozgatni. A dobások a szűk növényfolyosókban viszont nem voltak velük a legpontosabbak. Ezek a vékony anyagú, nagyobb felületű kanalak néha kacsázva, vitorlázva szállnak. Ezért néhány perc és néhány dobás után a kissé nehezebb anyagú, karcsúbb kanalakra is kacsintgattam. Ezeket centiméteres pontossággal lehet messzebbre is dobni. A távolabbi foltokat is át tudtam így nézni, elsősorban ezekben reméltem a rávágást. Bejött a taktika, a parttól messzire röptetett kanálra keményet ütve jelentkezett be az első harcos. Vártam rá, nem lepett meg az ütése, azonnal bevágtam. A csuka a fenék felett kapott, az akasztás után beleugrott a növényzetbe, de hamarosan ki is jött onnan. Gyorsított tempóban kormányoztam a part felé, félúton már a felszínre is felvágódott. Látványos bukfenceket dobott, utána már szelídebben jött felém. Amikor a parti stéghez közeledett szájában jól láthatóan ott színesedett a kanál. Az volt a nagyszerű, hogy őt, és társait a meleg, nyárias napon „kötelező” volt megfognom, és a villantókkal ez sikerült is. Vannak tehát helyzetek mikor a villantók, azokon belül a kanalak nagyszerűen alkalmazhatóak. Más műcsalik ott, akkor, a helyi sajátosságok miatt nehezen jöhettek volna szóba. 

Csukapergetés
Csukapergetés

Vannak alkalmak, amikor viszont éppen a wobblerekre kell gondolnunk. Horgásztam már olyan csukás vízen, ahol a nagyobb testű fa, vagy műanyag halak voltak csak eredményesek. Biztosan komoly tényező, hogy az adott vízen milyen táplálékot ismer, mihez van szokva a ragadozó. Ahol nagyobb méretű az elérhető táplálék, ott bizony megszokja azt, és gondolkodás nélkül vetődik a darabosabb, akár tenyérnyi wobblerekre is. Nekem jó néhány csukát adott a kéttestű, nagyméretű X-Rap. Egy kishalban szegényes, amúgy nagyon szép tavon pergettünk győri barátommal. Mindent kipróbáltunk a logikus, az ismert csuka csalik közül. Semmivel nem értünk el eredményt, pedig tudtuk, akad a vízben jó csuka. Ekkor nyúltam én a nagyobb wobblerre, arra pedig a szép csuka. A legyőzött kroki gyomrában kitapintható, tenyérnyi kárász volt, körülbelül akkora, mint a wobbler, amire kapott.

Csukapergetés
Csukapergetés

A vízközt vezethető, kéttestű X-Rap nagyszerűségét elsősorban az átlátszó svéd vizekben tapasztalhattam meg. Horgászkísérőnk is a felszíni, nagyobb wobblerekre tette a voksát. Saját készletemből elsőként tehát az X-Rap került az előke kapcsába. A hosszú dobás után még visszafogva is nagyot csobbant a vízen a tenyérnyi műcsali. Ezután pedig, vezetés közben alaposan megdolgozta a bot spiccét. Ám az erős veretése a vizet is megdolgozhatta, komoly impulzust nyomhatott mindenfelé. Az akadók mellől, a semmiből itt is, ott is előbújt egy-egy rabló. Vagy villámgyors rohammal, vagy sumákolós követéssel, melynek végén következett a rablás, legtöbbször elkapták a nagy wobblert. Nem csak érzékelni, látni is öröm volt, miként támadják a testes, erős veretésű falatot. Intenzív támadásukat mintha az agresszió, vagy az éhség vezette volna. Érdekes volt látni, hogy néha a követést nem végezte be a támadás. Előfordultak kisebb kopogtatások is, mintha a csuka csak kóstolgatta volna, mivel is van dolga. Amikor viszont keményen ráfogtak a wobblerre, azonnal lendülhetett a bevágás. A víz több méter mélységig átlátszott, tanulságos volt csodálni a csukák védekezését is.

Csukapergetés

Csukapergetés
Csukapergetés

A megfigyeléseket a klasszikus kéttestű wobblerrel, a J.13-as Rapalával is folytathattam. Ezt a szintén nagy impulzust keltő, felszín közelében vezethető darabot is gyakran küldtem csatába. Különös taktikává vált a felgyorsítás, majd hirtelen megállítás a vezetése közben. Mikor egy-egy finnyás hal rávágás nélkül hosszasabban követte a wobblert, akkor kellett leállni a vezetésével. A megállított felúszó test függőlegesen felfelé kezdett emelkedni, és a csukák ezt nehezen bírták cérnával. A felfelé szálló színes halnak keményen odatöröltek. Ilyen kapás után is fáraszthattunk, fényképezhettünk akciót a szép környezetben. Persze az elengedett, távozó halak látványa is felemelő érzés volt.

Csukapergetés

Csukapergetés

Itthoni példával kezdtem, itthonival is szeretném zárni a különféle, csukás, műcsalis tapasztalatokat. A villantók, a wobblerek fogóssága után a gumikat is említeni kell. Vannak olyan alkalmak és körülmények, amikor elsősorban velük érhetünk el sikereket. Sokszor meggyőződhettem már erről, most egy számomra izgalmas, cserkésző horgászat élményeit szeretném felemlíteni. Tulajdonképpen süllőportyára érkeztünk a tóra. Már attól nagyon tetszett a víz, hogy felületén növényzet is volt, körül nádas is övezte. Éreztem, talán nem csak süllőkkel találkozhatunk majd. Társaim egy-két tartást vettek célba, fák mellett keresték a süllőket. Plasztikokkal készültem, csukás villantó nem is volt nálam. Sebaj, a víz sekély, növényzetes, néhol szinte gazos, a könnyed gumi kisebb jig horgon szépen eljáratható benne. Egy kicsit nézegettem a süllőzést, majd egy-két gumival elindultam cserkészgetni. Úgy éreztem okos lesz, ha kötök egy harapásálló előkét. Hat, majd még könnyedebb, négygrammos jiget bújtattam a gumikba. Ezzel, még a sekély vízen is, szinte lebegve úszott a gumihal és a twister is. Néha leejtettem a fenékre a plasztikokat, néha felkaptam onnan őket, játszadoztam, keresődtem velük. Mikor egy idő után már a tó, csukásnak látszó területein bóklásztam, egy váratlan kemény rántásból álló kapást aludtam el. Bosszantott, mert jó csukát sejtettem a tettesben. Nagyobb figyelemmel és nagyobb hittel folytattam a tapogatós, keresős pergetést, és hamarosan megkaptam a jutalmam. A könnyed vezetésbe oldalról belekapott egy ragadozó. Sejtettem, hogy csuka. Kiszaladt a gumival vagy három métert, és mert nem akartam nyeletni, a kifutása végén azonnal bevágtam. Jó súlyú, jó erejű krokit akasztottam. Csobogott, locsogott, ugrott, amíg ereje engedte, hosszú percekig bírta. Még fotózással is játszadozhattam, élvezetes, látványos volt, míg végleg megadta magát. Ezután még nagyobb csukás reményekkel folytattam a plasztikos pergetést. A sekély víz csukatanyáin nagyon élt a könnyed gumizás. Később már a különféle fazonokkal és a színekkel is kísérleteztem. Még egy-két szép darabot sikerült kapásra bírni, majd visszaengedni is. Társaim a tó másik oldaláról, a süllőző botok mellől érdeklődve figyelték, mi lehet a csobogás köröttem. Azt hiszem, gyorsan kitalálták, nem a süllőkkel találkoztam. Valamivel később már együtt pergettünk mindannyian. Barátaim villantókkal kezdtek. Érdekes tanulság volt, hogy villantóval ott, akkor, azon a vízen egyetlen csukát sem sikerült kapásra bírni. Gumikkal viszont nekik is sikerült fogniuk.
 
Csukapergetés

Csukapergetés
Csukapergetés

Írta és fényképezte: Bokor Károly
Szólj hozzá:
siluro1#1 2010. 03. 24., 12:50nagyon köszönöm,P.ü ment. Üdv
bokorkaroly#2 2010. 03. 24., 08:10Siluro1, Én sok jó, és néhány nagyon jó barátságot köszönhetek az ilyen "összefutásoknak", találkozásoknak is. Tehát nem szoktam elzárkózni ezek felől, viszont a Balatonra rendkívül keveset járok horgászni, az elmúlt két évben egészen pontosan öt alkalommal voltam. Ezzel együtt idén májusban is szeretnék menni, esetleg privátban küldjél egy elérhetőséget, üdv. BK.
siluro1#3 2010. 03. 23., 22:00Nagyon szépen köszönöm,még egy picit zaklatnám ha lehet,sokat járok a balatonra,ahogy ön is.Mekkora az esélyem arra,hogy egyszer össze fussunk?Nagy megtiszteltetés lenne.
bokorkaroly#4 2010. 03. 23., 12:34Siluro1, Mindkettő jó wobbler, de az SSR mozgása, veretése állóvízen vonzóbb, intenzívebb. Röviden ennyi, persze ragozni lehetne sokáig. Az SSR-t a lassúbb vezetéssel is életre lehet kelteni, mint a tesóját, azok az apró rövid, sűrű remegések az összes Rapala közül talán őbenne vannak meg legjobban. Ha mindkettőt csak úgy megállítva, egymás mellett belógatnád egy folyó vízbe, akkor látszana, vagy érződne a különbség. Azért a T. E. is veretős és jó wobbler, a folyókon különösen. Állóvízen egy kissé gyorsabb, trükkösebb vezetést igényel az SSR-nél. üdv. BK.
siluro1#5 2010. 03. 23., 01:01Tisztelt Bokor Károly!Rengeteg irását elolvasva kedvet kaptam a wobleres pergetésre kb 2éve.Elötte is sokat dobáltam,de valahogy nem tudtam halat fogni velük.Tavaly elött azonban megtört a jég....a balatonon éjjel nagyon "kint volt a küsz" a köveken,és szinte másodpercenként durrogtak a fogasok.Nem nagyon volt kedvem dobálni mert vizszintesen villámlott és valahogy a grapho devil 5-30.botom nem éreztem biztonságosnak.De milyen horgász az aki nem használja ki az alkalmat.dobtam párat körforgóval,de semmi.Gondoltam felkötök egy ssr 5 sfc-t,első dobás tekerem tekerem,kiemelem és látom egy termetes fogas villant meg alatta csak követte.Gondoltam lassabban tekerem ,és picit bele-bele huzogatva próbálom.láss csodát:) egy koppanás majd kitörve oldalra jó huzást érzek,kis huza-vona után ki tessékelek egy bő kettes süllőt,majd még egy kilóst,és ez igy ment addig/3db tartottam meg/ mielött még valaki meg kiabál:) amig elkezdett magától süllyedni a rapalám.Beázott,szétrágták.Másnap kimentem és egy team esko sfc-vel próbáltam,ott voltak a süllők de nem tudtam fogni vele.ssr 5 hot tiger viszont fogott kettőt.Kérdem miben külömbözik a ssr a team eskotól? vagy másképpen kell vezetni mint az ssr-t?Előre is köszönöm válaszát.üdvözlettel Kozma György
bokorkaroly#6 2010. 01. 25., 19:05Pucki13, A harcsák miatt tényleg az 50-100-as lenne a jó , de a másik botot is használjad, mert a többi pergetéshez az is megfelelő, jól érzékelhetsz rajta, és elég erős is lehet.

Ircsi, a környezetedben is kellene egy hozzáértőt keresni, mert hosszadalmas és nem könnyű így messziről segíteni, üdv, BK
Ircsi#7 2010. 01. 24., 10:35Kedves hozzáértők!
Érlelem a Nagybivalyos női pergető verseny gondolatát számomra. Segítsetek, milyen botot és orsót keressek, és milyen zsinórt és előkét tegyek rá. Ha összejön, én is elmondhatom, hogy szárazon a netről tanultam meg pergetni.
petya8#8 2010. 01. 23., 13:24Pucki13!
Sztem egy 20-50gr-os kevés,ha nagyobb harcsákat akarsz fogni!
Bár csalitól is függ,de sztem jobban jársz egy keményebb 3m-es bottal!
50-100gr sztem ideális a harcsázáshoz!

Üdv:Petya8
Pucki13#9 2010. 01. 22., 12:34Jó napot Sziasztok!!!
Nekem teljesen más témában lenne kérdésem mind Bokor Úrhoz mind a többi Sporihoz. Tavaly kezdtem harcsára pergetni a mi kis holtágunkon fogtam is szépen de tíz kiló feletti nem sikerült. Pedig vannak jóval nagyobbak. Eddig egy 15-40 gr technium bottal dobáltam. 3m és 2.7m nekem ez univerzális volt szinte mindenre. Most szeretnék venni egy speed master 50-100gr 3 méteresben. Nem tul erős. Wobblerezni és gumizni szeretek. csak fonottal. partról és csónakból egyaránt. Nem e lenne elég csak egy 20-50gr? És milyen hosszú legyen. A 3 méteres jó. Mondjuk én ezeket szeretem.
bokorkaroly#10 2010. 01. 18., 21:18Sanyo, Köszi, hogy segítetek annak, aki kéri, Örömmel láttam, hogy szinte pontosan azt húztad alá, amit én is próbáltam Petya8-nak tegnap elmondani. Precíz válaszodon jól érződik a gyakorlati tapasztalat. Köszi, görbüljön, ha UL., ha keményebb, egyaránt, üdv. BK.
összes hozzászólás megtekintése »
Szakírónk
A hím kecsege 4-5 évesen, míg a nőstények csak 5-6 éves korukban érik el az ivarérettséget. Mivel az első években ez a faj igen gyorsan fejlődik, gyakran előfordul, hogy hamarabb eléri a kifogható legkisebb méretet (45 cm), mint a szaporodóképes állapotot. Így számos esetben előfordul, hogy még az első ívása előtt kifogják vizeinkből.