Cikk oldal
2010-12-26

Csukás cselek

Cseles csukák?
Hosszú ideig tartanak még a hideg hónapok. A süllő mellett a csuka az a nagyobb rablóhalunk, melyre érdemes horgásznunk, fogásuk a leghidegebb vizekben is kecsegtető. Köztudottan jól foghatóak csalihallal, de nagyon sokan elsősorban pergetéssel szeretjük őket becsapni. Viszont a nagyon lehűlt vizekben ez a sportszerű módszer, mintha egy kissé nehezebben működne. Ha visszagondolok a korábbi, az őszi, és a téli tapasztalatokra, néhány tanulságos dolog törvényszerűnek látszik. Remélve, hogy ezek felemlítése segíti az eredményes horgászatot, szívesen kalandozok vissza a történtekhez. Úgy tűnik, nem véletlenül körvonalazódik, hogy a hűlő, vagy teljesen lehűlt vízben gyakran a mélyben kapnak jól a krokik. A minap is pergetni készültem, sürgőssé vált a dolog, mert erős fagyok jöttek.

Csukás cselek

Még néhány nap - gondoltam és vége a lehetőségnek, mert biztosan befagy minden állóvíz. A laposabbak, sekélyebbek gyorsabban, a mélyebbek egy kicsit lassabban. Egy számomra kedves drávai mellékág kacskaringós vizére kirándultam. A nyár végén, az ősszel itt is jól kaptak a csukák. No, nem tucatnyi darabot, de egy-kettőt minden alkalommal foghattak a pergetők. Szép környezetben néhány hal, kell ennél jobb – gondoltam most is, de egyelőre csak a szép környezet volt igaz. Végig cserkésztem az összes bevált, bokros, zegzugos helyet, de nem láttam semmi életet. Az öntés, a mellékág szélei, csatornaszerű nyúlványai szokták itt rejteni a halakat, ám most hiába cserélgettem a műcsalikat, egyetlen kapás, ráfordulás, de még csak egy elugrás sem akadt. Szomorú nem voltam, de éreztem, a fejem tetejére is állhatok, ezeken a helyeken ma akkor sem fogok. Alig értettem a teljes csendet, itt mindig szoktam találni valamit.  

Csukás cselek

A déli órákban kellemessé, fagymentessé vált a hőmérséklet, egy kis falatozással múlattam a meddőnek tűnő időmet. A gondolataim persze a kudarcom okát keresték. Nem kap a csuka, nincsen étvágya – gondoltam először, de aztán elhessentettem ezt a feltevést. Minden körülmény optimális, enniük kellene, inkább nincsenek itt a bevált helyeken – fűztem tovább a gondolatokat. A bokrok takarásában, a sekélyebb, part széli helyeken, ahol a csukákat eddig megtaláltuk, most egyetlen kishalat sem láttam. A mellékág medrének legmélyebb részén viszont egy-egy kishal gyűrűzése felcsillant a vízen. Az a terület, ahol a mélyebb vízben a kishalas élet látszott, a parti akadályok miatt megdobhatatlan volt. Jóval a helyen túl volt csak szabad terület a parton, de arról a pontról műcsalival, már messze esett a mélyebb szakasz. Nagyon szerettem volna a csábító tükröt meghorgászni, így bevetettem egy egyszerű trükköt. A zsinór végére jól dobható, kisebb körte alakú ólmot kötöttem, majd egy szűk másfél méterrel feljebb, harapás biztos előkére egy nagyobb twisztert kapcsoltam. Szinte súlytalan jighorog került a gumiba, így jól táncoltatható volt. A vékony zsinórral hatalmasat tudtam reptetni. A mélyebb szakasz túloldaláról húzhattam visszafelé a twisztert. A kishalak észrevételezése miatt reméltem, alattuk, vagy mellettük megtalálom majd a csukákat is. Talán a három méter körüli víz egy cseppet melegebb maradt, mint a méteres mélységű parti sáv. Az ólmot igyekeztem óvatosan, erős csobbanás nélkül simítani a felszínre, nehogy elijesszem a csukákat. Az első dobásokkal a fenék közelében csak falevelet fogtam. Ám egyszer csak egy erőszakos koppantást, vagy inkább rántást éreztem a távolban mozgatott gumi felől. Reflexesen odahúztam és (hej de jó érzés volt) a hal is visszahúzott.

Csukás cselek
Csukás cselek

A bot, a Dráva felé kifutó zsinór jól mutatta, én pedig éreztem is, tényleg csuka támadta meg a twisztert. Nem volt nagy legény a koma, de jó időbe telt, amíg a távolból átédesgettem magam elé. Egy-két bukfencet dobott még előttem is, majd az avarral borított partra segítettem. Alig méretes, de igen jól táplált, szinte kövér példány volt. Remélve, hogy kinőtt már a kormoránok szájából itt, a mellékágban engedtem szabadon. A horog a hal kemény felső szája szélében akadt meg, a csöpp lukat a fickó észre sem vehette. Repültek a következő dobások. A „pergetésem” érdekes volt. A mélyebb vízben a botspicc, a zsinór ejtésével érzésszerűen fenékig engedtem a gumit. Ezután pedig gyors emeléssel mintegy fellibbentettem azt. Néhányszor így meglibbentettem le és fel, majd kicsit húztam magam felé is. Hamarosan megkaptam a következő, nagyon dinamikus ütést. A jól érzékelhető, vehemens kapásra keményen bevágtam, de luftot, mert abban a pillanatban könnyű lett a bot a kezemben. Elszakadt - gondoltam, de hát ez lehetetlen, és csalódottan, de villámgyorsan kezdtem felorsózni a zsinórt.

Csukás cselek
Csukás cselek
Csukás cselek

Csukás cselek

Szerencsére alig forgattam néhányat a hajtókaron ismét egy kemény rántás, újra megelevenedett minden. Hoppá, hiszen csak felém futott a kapás pillanatában – ismertem fel a helyzetet, de sajnos meglepetésemben, ebben a pillanatban bevágni elfelejtettem. Csak a hal rántásától akadt valamennyire a horog. Egy komoly roham következett, az orsóm féke is muzsikált a csukának. Jobbra is, ballra is eloldalazott a koma, én pedig örömmel paríroztam. Egy kis huzavona után elém kanyarodott és nem sokára meg is pillantottam szép, vastag tarkóját. Meglassult, majd megállt, a feje csaknem a víz tetején csillogott. Talán verhette a három kilót is, de a súlyát csak becsülhettem. Egy kicsit farkas szemet néztünk, majd egy gyönyörű mutatvány következett. Kitátotta a száját, de ugyanebben a pillanatban fröcskölve elindult felfelé, kivágódott a víz fölé. Még azt is láttam, hogy fejét, egész testét rázza, és láttam, hogy twiszterem repül ki a szájából, és a levegőben kalimpál. A szép hal visszacsobbant a vízbe, csak a hideg felszín gyűrűzött előttem még egy darabig. Jó, hogy ezt csak én láttam – gondoltam, mert ebben a pillanatban eszembe jutott, hogy a hibás én vagyok, nem is vágtam be a csukának. Akkor pedig persze, hogy nem jól akad a horog. Bár jó lett volna fényképet csinálnom róla, azért továbbra sem lettem rosszkedvű. Sőt, egyre inkább örültem, hogy nem adtam fel és megtaláltam a csukákat. Még egy gyenge órát próbálgattam a mély vizet, és fogtam még két kisebb kaszakövet. A kettő együtt jó kilót nyomhatott, nem a méretük miatt szépítették meg a horgászatot. A csukák tartózkodási helyét illetően mégis emlékezetes maradt a drávai kirándulás. Csomagolás közben azon járt az eszem, hogy melegebb víznél mennyire máshol fogtuk itt a csukákat.     

Csukás cselek
Csukás cselek

Hazafelé autózva eszembe jutottak a néhány héttel az előtti, Nagybivalyos, csukás taván zajló pergető verseny tapasztalatai. Az ottani legmélyebbnek mondható vízrészen fogták a legtöbb csukát. Egymás közvetlen közelében álltak a csónakok és a mélyebb teknőből egyre másra jöttek a szép ragadozók. A tó szemre csukásabbnak látszó területein pedig sokkal nehezebb volt egy-egy kapást kicsikarni. Valamiért, talán az összecsoportosult táplálékhalak miatt, esetleg más okból, de ott is a mélyebben jöttek a csukeszok. A versenyző barátaim egybehangzóan mesélték, mélyen és fenék felett voltak a kapások. Bezzeg előtte a sekély volt a nyerő. 

Csukás cselek

Az ősszel Írországban is tapasztalhattuk, a csukák bizonyos helyzetekben a legmélyebb területeken is jól érzik magukat. Ebben a szép országban a pergetés, pontosabban a csukák horgászata jellemzően a trollingozásból áll. Barátaimmal együtt, én kizárólag az itthon is gyakorolt, hagyományos pergető horgászatot igyekeztem kamatoztatni. Az első napokban a tíz, tizenöt méter mélységű tavakban horgásztunk. Itt ismét érdekes, és elgondolkoztató élményekre tettünk szert. A közepes, vagy inkább nagyméretű tavakról messziről kiabált, hogy hol vannak rajtuk a csukatanyák. Nos, mi ezekre rá is vetődtünk, nagy reményekkel kezdtük a pergetést. Nádasok mellett, lehajló bokrok tövén, parti rézsűkön, minden „normális” helyen dobáltunk mindennel. Hosszú időn keresztül nem volt kapásunk sem. Ekkor, csak úgy kíváncsiságból a legmélyebb, tizenvalahány méteren lévő töréseket, a medret kezdtük vizsgálgatni. Kicsit nehezebb jigfej, nagyobb plasztikok, mélyre küldhető wobblerek, villantók kezdték adni a kapásokat, a csukákat. Másnap egy hasonló vízen hasonló tapasztalatokat gyűjtöttünk.   

Csukás cselek
Csukás cselek

Mielőtt azonban azt gondolnánk, hogy csak a mélyben kereshetjük őket, említenem kell a következő napok, emlékezetesebb tapasztalatait is. Kifejezetten sekély vizű tavat kerestünk fel, annak is a leglaposabb területeivel indítottunk. No, itt viszont nagyon rendesen fogtuk a csukákat, és pontosan ott bújtak, ahol általában szoktak is. Bár megszórtuk a kissé mélyebbnek tűnő medret is, itt, pedig ez nem adott kapást. Viszont a térdig, combig érő vizű, sással, fűvel, hínárral gazdagon takart szélvizekben nagyon sok halat találtunk. Kapás kapást követett, rárontottak a csukák mindenre.

Csukás cselek

Csukás cselek
Csukás cselek
Csukás cselek
  
A poppertől a könnyű villantókig, a wobblerektől a felszínen úsztatott műegérig minden jól működött. Néha csaknem kidobtunk a partra, és a műcsali első mozdulatára már támadott is a csuka. Az a hal, az a ragadozó, amely időnként a tizenöt méteres mélységben is jól érzi magát, ezúttal az arasznyi vizekben tobzódott. Akkor hát egy dolog biztosan körvonalazható, kísérletezni érdemes, az ember egészen biztosra nagyon ritkán mehet.
Szólj hozzá:
dravafan#1 2010. 12. 30., 11:19Üdv.Ecséd nekem is nagyon tetszik,tavaly el is jutottunk volna a versenyre ha nem esik le az a nagy hó és nem lesz influenzás a csapattársam.Mondjuk tény hogy nincs közel.De egyszer még tervem hogy eljutok oda.
Karcsibá, nincs mit, ha úgy állnak a csillagok jelentkezni fogok.Addig is jó fogást meg vízállást!
turancsics#2 2010. 12. 29., 20:22Akkor én el sem mondom hol lakom:) Ecséden:p
Most be van fagyva a tó nagy része így még várni kell nem is keveset míg kienged és lehet vallatni a vizet.
December 19.én voltunk kint pecázni nagyon jó időnk volt szél és (-16 -8C°).
Érdekes volt hogy a sekély vízben a parttól 1 méterre is és a 7-8m mélységben is rávágott a csuka. Végül sikerült 5 csukát a csónakba csábítani, a legnagyobb közel 5 kg-os volt.
Remélem sikerül majd egyszer együtt pecázni itt ecséden. Tudom hogy mindenki önnel akar pecázni:p , de hátha összejön a részemről.
Addig is görbüljön.
üdv.
bokorkaroly#3 2010. 12. 29., 14:44Turancsics, Ecséd a szívem csücske, de sajnos egy kicsit messze van nekem. Azért nem várok tavaszig, amint lehet ismét megyek, már csak azért is, mert ha valahol, hát akkor ott biztosan nagyon nagy csukák is élnek. Talán azért nehéz elkapni őket, mert szuper jó búvóhelyeken tanyázhatnak.

Dravafan, köszi a lehetőséget, majd keressük egymást, szívesen jövök, üdv.
turancsics#4 2010. 12. 29., 14:18Tisztelt Bokor Úr!

Ha sikerül ilyen nagyszerű tapasztalatokat szereznie a mély vizi csukázásban akkor remélem ellátogat ismét Ecsédre. Mert hát az az igazság hogy hiába eddig nem sikerült becsapni az igazán nagy csukákat a mélyebb vízekben. Hiába próbálkoztunk nem sikerült.
De majd tavasszal ismét nekifutunk.
üdv.
dravafan#5 2010. 12. 29., 11:20Hello Peti!
Horgászcimbim nagy speedmaster párti.Láttam már fárasztani vele pár szebb halat.Neki 20-50-ese van,ha komolyabb harcsákra nem pályázol akkor tuti nem fogsz benne csalódni.Egy jó orsóval összehangolva jó kis "élmény-peca szerkó"-d lesz:).
Karcsibá' ha jobb lesz az idő és van kedve elmehetnénk megnézi pár "titkosabb" zeg zugot is akár:).
Üdv.
Pecapetya#6 2010. 12. 28., 09:08Sziasztok!

A Speed korábbi verziójának a markolat egy kicsit a gyenge pontja. Láttam párat szervízelésre várva. A blank szerintem jobb,gyorsabb, vékonyabb. Azt a plusz 6 ezret simán megéri.

Karcsi bátyám, az a 2. kép valami gyönyörű. Csukázni ennél idillikusabb helyet nem is kívánhat az ember.
Csak ne lenne ilyen piszkosul messze nekem.
Én dunai pecás vagyok, vannak hasonlóan szép helyek, belső kis tavak, holtágak.. Sajnos azt kell mondjam, hogy a csukák felénk nagyon megritkultak.
Többnyire ősszel, a legalacsonyabb vízállásnál azért még jól lehet fogni a ruganyok csendesebb részein.

A téli süllős, gumihalas írások nagyon elmaradnak idén...mi ennek az oka, vízállás vagy más egyéb?
Tessék dolgozni mester, olvashatnékom van így munkaidőben :))))
üdv.Pecapetya
bokorkaroly#7 2010. 12. 27., 22:57Peti,
én is a SpeedMasterre szavazok.

Dravafan,
tényleg örülök, hogy Ti, drávai öreg rókák is visszaigazoljátok a hely csukás hitelességét!

Jó pecákat, sziasztok!
( én ma is dobáltam néhány órát, jutalmam: még most is zsibog a kezem, de nem a süllőtüskéktől, hanem a fagytól..:))
bojlispeti#8 2010. 12. 27., 20:14bojlispeti@freemail.hu
bojlispeti#9 2010. 12. 27., 20:14Szia Dravafan.

Nexave 12 Speedmaster 18 papír.
Nexave szinte zsír új, Speedmaster is nagyon szép.

Van rá végülis keret, az a +6e már nem számít.Tudom, hogy jobb a Speedmaster, de azért gondoltam rákérdek, hogy milyen pálca is.
Te használsz esetleg ilyet?
Nem áll szándékomban offolni a cikkhez való hozzászólásokat, mert nem ide tartozik.
Itt a mailem, ha bárki használ ilyen pálcát és megosztaná a gyakorlati tapasztalatait azt megköszönöm.

Üdv:Péter
dravafan#10 2010. 12. 27., 20:07Üdv!
Ez az egyik kedvenc szakaszunk faterral szóval nem volt nehéz dolgom:).Szép csukák mindig is voltak itt,csak ahogy a Karcsi bá mondja mindig másfelé kolbászolnak aztán ha nem időben érkezünk csak szürkület előtt pár oráva,l akkor kevesebb időt szánunk a csukákra,inkább az esti süllős lehetőségek élveznek előnyt.Ezt biztos örököltem:D. Alig várom hogy normalizálódjon a helyzet vízállásügyileg, aztán mi is megnézzük mi a helyzet.
Peti, ha van keret a Speedmasterre szerintem ne habozz!
Vicze.
összes hozzászólás megtekintése »
Szakírónk
A csuka szinte egész évben táplálkozik, kivétel ez alól az ívás illetve a fogváltás időszaka, mely a nyári hónapokban esedékes. Ez a fiziológiai folyamat egy hónapig tart és teljes böjtre kényszeríti ezt az egyébként falánk ragadozót. Ennek ellenére a csuka hazánk egyik leggyorsabban fejlődő hala, ideális esetben akár 200 nap alatt is elérheti a 45-50 cm-es hosszt.