Cikk oldal
2009-12-18

Esős süllőportyán

Jöttek, láttak...
A kinti esős, havas, hideg világtól az ujjaim, még gémberedettek, alig értem haza a téli Duna hátáról. Nagyon frissek bennem a pergetős, a süllős élmények, de máris szeretnék beszámolni róluk. Talán érződik majd kissé a soraimon, miért vállaljuk egyre többen a téli horgászat kényelmetlenségeit is.

Pesti barátaink immár visszatérő vendégek nálunk. Pontosan egy évvel ezelőtt is jártak itt, a mi Dunánkon. Természetesen horgászat, azon belül is a plasztik csalis süllőzés az, ami miatt most is szívesen jöttek vissza hozzánk. Az elszánt trió, Karcsi, Balázs és Csaba nagy tettvággyal érkezett meg a vízparti házunkhoz, és azonnal ismertettem is velük a pontos haditervet. Egy rövid, mellékági csukázás, majd egy szintén röpke, alkonyati süllőzés lesz az első órák horgászata, így kezdjük a programot. Fő attrakciónknak a másnapi, egész napos, dunai, csónakos süllőportya ígérkezett. Pista, Brankó, valamint jómagam állunk majd elő egy-egy csónakkal. A rövid, csukás kiránduláson elsőként nekem sikerült megmutatnom, hogy laknak csukák az ártéri mellékág vizében. Ezután Csaba is kiszelídített egy, az enyémhez hasonló apróságot a szélvízből. Csak a fotók kedvéért – mondta. És valóban meg is örökítette a mohó kis rablókat.

Esős süllőportyán
Esős süllőportyán

A  későbbi, alkonyati kiránduláson Brankó egy kilósforma süllőt szelídített elő a víz alatti fák rejtekéből. Természetesen gumihallal pergetve horgászott, és a vízben álló öreg fák közvetlen közelében bírta kapásra a tüskéshátút. Balázsnak a szákolás izgalmas pillanata jutott. Az első nekifutásunk tehát soványka eredménynek számított volna, de a reményünk, és a jó kedvünk nem lohadt le egy cseppet sem. Este, a jó meleg szobában hosszasan elbeszélgettünk. Másnap, a hajnali hatkor érkező Pistáék korai ébresztését, csak a közös, kiadós reggelizés öröme tudta feledtetni. Amint világosodott, megláthattuk, hogy odakint egyre sűrűbben záporoz az eső. Különféle süllős történetekkel szórakoztattuk egymást, és ez annyira feldobta a csapatot, hogy eső ide, vagy oda, hamarosan neki is indultunk a pergetésnek. Csaba Istvánnal, Balázs Brankóval „evezett egy hajóban”, én pedig druszámmal együtt indultam a süllőportyára. A délelőttöt végig siratta az eső, ennek ellenére kitartóan vallattuk az ismert süllős helyeinket. Nem volt könnyű jól koncentrálni, arcunkat, kezünket pásztázta, verte a jéghideg csapadék. A jó ruháinknak köszönhetően testben mindenki száraz maradt, így nem fáztunk, csak kissé kedvetlenebbekké váltunk. A déli órákban azonban rendesen felvidultunk, mert egy kollektív kolbászsütéshez, védett helyen jó kis tüzet lobbantottunk. Először annak szárító melege esett jól, később a parazsa fölött lengedező kolbászillat felhőzése is. A jóízű falatozás közben megbeszéltük a meddő délelőtt tapasztalatait. Csupán Pistiéknél akadt, kis twiszterre, kis süllő. Szajcsán Pityu jeleskedett, szétrágatott egy fehér gumit, de kapott is el kisebb tüskéshátút.

Esős süllőportyán
Esős süllőportyán

Esős süllőportyán
Esős süllőportyán

Esős süllőportyán
Esős süllőportyán

Mi, a többiek egyelőre csak reménykedtünk, mert alkonyat környékére szoktak esni a kapások. Kissé megszáradva vágtunk neki ismét a folyónak és a folyamatos esőnek is. Már rendesen benne jártunk a délutánban, mikor Balázsék felől csatakiáltást hozott a szél.
– Fogtak valamit! – állapítottuk meg Karcsival, és hamarosan a kurjantó páros irányába fordítottuk csónakunk orrát. Nem csalódtunk. Nagyon vidám arccal, még vidámabb hangulattal és egy szép nagy süllővel fogadtak bennünket. Balázs, a vendég volt az eredményes. A vaskos kékfarkú egy fehér testű, piros farkú twiszterre éhezett meg. Balázs átszellemülten mesélte, milyen csodás volt érezni a kemény, koppanós rávágást. Paroláztunk, majd halával együtt fotóztuk is az eredményes csónak legénységét.

Esős süllőportyán
Esős süllőportyán

Esős süllőportyán

No, most már talán mi jövünk – gondoltuk Karcsival és még inkább a gumikra összpontosítottunk. Egy meredeken mélyülő part lábát simogattuk. Öreg fák maradványai is nehezítették a terepet, de úgy tűnt ennek rejtekében sem lapulnak éhes süllők. Karcsi jó kedvvel állta az esőt. Első közös pergetésünket is felemlegettük, mikor Károlynak egy csaknem ötös süllőt sikerült fognia. Balázsék, a fogás után szinte azonnal otthagyták a szintén akadós terepet, és én arrafelé is kezdtem kacsintgatni.
– A süllő ritkán van teljesen egyedül, nézzünk körül mi is azon a környéken, - mondtam ki hangosan a gondolatomat.
Azonnal cselekedtük, a szemerkélő, hideg esőben jól esett a mozgás. Károly tehát sokadszor is lehorgonyzott, és hamarosan repültek az első dobásaink. A fehér és az okkersárga után, csillogó neon zöld, amolyan „diszkós” színű gumi volt a zsinórom végén. Eszembe jutott, hogy ezt a színt alkalmazva sokszor voltam már télen eredményes. Akár twiszter formával, akár más plasztik testtel, de gyakran hozott már süllőt, ez a szín. Szemem előtt lebegett néhány korábbi halam képe, közben figyeltem, amint lassan ereszkedik a fenék felé a gumim.

Esős süllőportyán
Esős süllőportyán

Az első dobás hosszú volt, de mégis jól érzékeltem a plasztikot. A gumi egy aprót döccenve fogott talajt, hat méter körüli mélységben. Botspiccel megemeltem, és indítottam magam felé. Szokásom, hogy ameddig csak tudom, megtartom a fenék feletti, felső „holtponton”. Most is így tettem, és ismét, immár nagyon sokadszor, ekkor érkezett a kapás. Koppanós volt, kemény volt, mintha a botot markoló kezemre ütött volna a süllő.
– Megvan, itt van! - jeleztem azonnal a bevágás után az örömömet, az izgalmamat.
Karcsi azonnal letette a pergető botot, és széles mosollyal nyugtázta a találatomat.
– Süllő, remélem jól akadt?! – mondtam röviden és kihasználva a felszerelés erejét, emelni kezdtem a mélyben tornászó halat. Egy-két rendesebb kitörés után a csónak közelébe vezettem, de a mélyből, a csónak mellől, egyelőre csak néhány örvénylés emelkedett a felszínre. Karcsi közben a kiemelő háló után forgolódott, de az elérhetetlen helyen, a lezárt orrborítás alatt pihent. A borítás ajtajának kulcsa sem volt látható helyen, így maradt a kézi kiemelés lehetősége. A süllő hamarosan felfehéredett az eső borzolta felszínen. Lassú, óvatos mozdulatokkal a csónak mellé vezettem, és sikeresen átfogtam a tarkójánál. Valamivel kisebbnek tűnt, mint Balázs süllője, de ő is szép darab, amolyan téli, öregesebb, hosszú testű példány volt.

Esős süllőportyán

A nem éppen barátságos, esős vízi világ nagyot szépült.  – Lassan itt az est, most kellene tovább kapniuk, - mondtam Károlynak, és elszántan lendítettük ismét bedobáshoz a botot. Amint fenékre érkeztem máris játszadozni kezdtem a gumival, de ismét csak pillanatokig. Ismét a jól azonosítható, süllős rávágás következett, azonnali bevágásommal.
 – Megvan! – mondtam feleslegesen, mert ezt társam is láthatta, ám egy - két pumpáló mozdulat után lelohadt a mosolyom.
– Beakadt?! – sóhajtottam hangosan, miközben jól érzékeltem, hogy védekező halam valami fába keveredett. Egy darabig türelmesen igyekeztem kiúsztatni onnan, de ez nem sikerült. Ezért erőből próbáltam húzni az akadót, és a valami, ha lassan is, de megindult felém.
– Pedig halam is volt, biztosan éreztem. - magyaráztam Karcsinak a bosszantó helyzetet. Egy kis idő múlva állításom bizonyosodott. Az erőteljes emelésekkel hosszú ágat emeltem a felszínre, melyen egy kis süllő fehéredett. A kar vastagságú fán néhányszor áttekerte a vékony fonottat, és rövidre béklyózva ott csillogott ő is a csaknem fekete ág oldalán. A diszkós plasztik teljesen eltűnt a szájában, tehát az ő rávágása is rendes, amolyan torkos lehetett.
– Gyerünk tovább, úgy látszik, az alkonyatban felélénkülnek! - nyugtáztuk örömmel. A következő dobások előtt azonban megcsörrent a telefon, és azonnal hazafelé vettük az irányt. Balázs barátunk, hogy lehűtse süllőfogása feletti örömét, vett egy kis fürdőt. Csupán derékig volt vizes, de azért december havában jobbnak láttuk, ha a kulccsal haza sietünk kinyitni a házat. Nehogy már barátunk odahaza majd tüsszentések között mesélje szép fogása történetét. Hamarosan haza érkezett a harmadik párosunk is. Átmelegedések után ki-ki örömmel mesélte délutáni kalandjait. Csaba vidáman adta elő, alaposan meglepte, hogy a harcsa ilyenkor is mohón rávág a gumira. Természetesen ő is a süllőknek kínálta fel a különféle plasztik csalikat, ám egyszer csak kemény kapással harcsa jelentkezett. Ez persze az élvezetes fárasztás végén vált biztossá, de a precízen, és gyakorlottan pergető Csaba örömét ez nem kisebbítette.

Esős süllőportyán
Esős süllőportyán

Pisti horgára pedig ugyan csak a fiatalabb korosztályból, de ismét csak süllő akadt. Az élmények után nem is volt kérdés, hogy esztendő múltával itt, a Duna parton ismét találkozni fogunk. Az udvaron gyorsan folyt a hazafelé készülődés, a felszerelés csomagolása, mert az eső folyamatosan esett, és szitálni kezdett egy kis köd is. Miután búcsút intettünk barátainknak, elköszönt Brankó és István is. Egyedül maradtam. Az eső esett, a kályhák lassan kezdtek kihűlni, nekem is indulnom kellett. Az autóm a kikötőnkben várt, jó tíz kilométerrel lejjebb a folyón. Bezártam a nyaralót és neki indultam. Amint elhagytam a várost egyre ködösebbé, egyre átláthatatlanabbá vált az éjszakai, vízi országút. Egy piros villanófény volt az utolsó, ami még segített, ami adott némi támpontot a tájékozódásban. A csónak orrán sötét köd gomolygott, bár igyekeztem a part közelében haladni, annak fekete kontúrjait is elmosta a sűrűn permetező eső. Egyre lassabban kellett vezetnem a csónakot, de így is ijedten tapasztaltam: teljesen vakon haladok a nagy feketeségben. Lépésben mentem még kicsit, de be kellett látnom, bármi történhet, ha vállalom a még vissza lévő utat. Hosszú ruganyok nyúlnak a partról befelé, kivilágítatlan bóják, és még egyebek is veszélyeztethetik a haladást. Bekövetkezett az, amire még nem gondoltam soha, nekem, az öreg rókának, fel kellett adnom. Visszafordultam a város, a nyaralónk felé. Szerencsére a piros villanófényt hamarosan ismét megláttam, és ennek segítségével visszabotorkáltam a biztonságos zónába. Másnap reggel, virradat után ismét ringatott a folyó, és én cseppet sem haragudtam az esős, ködös éjszakára, a Dunára, amiért keresztül húzták a számításomat. Sőt jó érzés volt ismét látni a helyeket, ahol tegnap még a pesti barátokkal együtt kerestük a halakat. Előző napi kalandjainkra gondolva el-elmosolyodtam, és éreztem, biztosan itt lesznek ők jövőre is. Cserébe azért, amit kaptak a Dunától, valamit, itt hagytak ők is. És ahol egy darabka szíve marad az embernek, oda vissza kell járni.  
   
Írta: Bokor Károly, fényképezte: Szabó Csaba és a szerző
Szólj hozzá:
bokorkaroly#1 2009. 12. 20., 13:28Gyula007,, Január 10 után bármikor, szívesen, majd egyeztessünk, üdv. BK.
Sunyer#2 2009. 12. 20., 10:30Szia Gyuszi!
Ha te is úgy akarod még megmutathatod a tudományodat egy szekcsői peca alkalmával tavasszal,
majd ha kicsit jobbra fordul az időjárás és letesszük a ladikot !
Üdv: Sunyér
gyula0077#3 2009. 12. 19., 22:33Heló Karcsi bá!Valóban jó cikk.Hallottam én is hogy szép halakat fogtak a vendégeikkel.Még az ősszel beszélgettünk egy közös horgászatról,nem tudom volna e kedved egy közös gumihalazáshoz.Kérlek írj!

Sunyer te meg ne aggódj laknak szép süllők arra fele is amerre te horgászol!
Üdv: Nagy Gyula, Mohács
bokorkaroly#4 2009. 12. 19., 15:51Sunyer, A minap 15 centis gumival is sikerült kilós süllőt fognom, de azt kell mondani, nem elsősorban a gumi mérete szelektálja a süllőket. Ha a jó mozgás mellett közepes, vagy kissé nagyobb a méret, akkor jól választasz a nagyobb süllők gusztusához is. Ha kifejezetten kisebb süllők laknak csak feléd, akkor viszont kisebb, és közepesebb plasztikokat használjál inkább. Amúgy elég bátran megtámadják ők is a nagyobb falatot, de gyakrabban lemaradnak róla. Üdv. BK.
Sunyer#5 2009. 12. 19., 14:13Kedves Karcsi bá'!
Nagyszerű a cikk! Tisztelem és becsülöm a kitartásáért.
Én is elvetemült vagyok de azért a mínuszokba nem vágyom ki annyira.
Pláne most... 20 centi hó borít mindent :)
Az szerettem volna megkérdezni, hogy Ön szerint bátran lehet nagy méretű gumikat választani kisebb példányok esetén is? Elég torkosak hozzá?
Felénk nincsenek ilyen szép példányok. Sőt, örülök ha egyáltalán van pár apró.
Előre is köszönöm!
Kellemes ünnepeket kívánok! :)
Üdv: Ádám
bokorkaroly#6 2009. 12. 18., 16:46B.tiger,, Drávafan receptjénél jobbat én sem tudok. Ennek ellenére a mínuszok sem tartanak otthon.

Diko,, Alaposan beleszólhat a halászat, valamennyire pedig a horgászat is a halsűrűségbe. Azonban az is lehet, hogy az általad látogatott terület nem igazán jó élettere télen a süllőnek, ( ez csak feltevés persze...) Sőt lehetséges, hogy éppen akkor próbálkozol, akár többször is, amikor nem esznek, ilyen is van. Igyekezzél megtudni mások fognak e azon a környéken. üdv. Mindenkinek, BK.

synergy#7 2009. 12. 18., 16:46Kópiás Attila szevasz!

Hat igen a marosunk feljövőben van, reméljük meg se all..hatar a csillagos ég!:D
Nem tudtam, h te is a Marost ütöd, meg h még pecazol egyaltalan...na, hatha összefutunk a Maroson vmikor!

Üdv
Németh Csaba, földid:)
dravafan#8 2009. 12. 18., 15:18Ismét egy jó cikk Karcsi bá'!
blacktiger ha nagyon repkednek a minuszok akkor mindenképp befog fagyni a gyürü,csak az a kérdés hogy hány dobásonként.Én silicon-sprayt szoktam fujni a gyürükre meg egy minimált a zsinorra, ez némileg csökkenti a fagyást és könnyiti a pecát.
Üdv.
diko#9 2009. 12. 18., 15:01Tisztelt Bokor Károly!Minden alkalommal rajongással várom írásait és videóit fantasztikus fíliíngjük van, köszönöm önnek!Meg szeretném kérdezni, hogy ön szerint elő fordulhat -e, hogy a tulzott halászattól és horgászattól eltünjön egy szakaszról a süllő?Minden igyekezetem ellenére sem sikerül fogni.(a Tiszáról van szó).A válaszát előre is köszönöm!Üdv.diko
blacktiger#10 2009. 12. 18., 13:29Nagyon tetszetős írás! Az Ön írásainak mindig megvan a maga hangulata!

Ilyen időszakban, amikor repkednek odakinnt a minuszok, miként lehet megoldani azt, hogy monofil zsinór esetében ne faggyon rá se a zsinorra, se a gyűrűk közé a víz!?
Engem csak ez tart vissza az utóbbi pár napban a pergetéstől...

BlackTiger
összes hozzászólás megtekintése »
Szakírónk
A viza íváskor akár 7 millió ikrát is lerakhat, azonban csak 12-18 éves korában éri el az ivarérettséget. Hossza elérheti a 9 métert, súlya pedig az 1500 kilogrammot. Akár 100 éves koráig is élhet.