Cikk oldal
2011-06-09

Harcsás napok

Tórekord Merenyén
Bár a horgászlehetőségek csábítása sokrétű, mégis úgy gondoltam a télen, az év első felében egy kicsit többet fogok áldozni a harcsázásra, mint az előző esztendőkben. A forró nyár már egy kicsit nehezebben adja a kapásokat, ősszel a csuka, a süllő horgászata bolondít meg. Marad tehát a tavasz, és nagyjából betartottam, amit ígértem magamnak, jó néhány nappalt és éjszakát a harcsázásra szántam. Az első  nagybajúszút még áprilisban csíptem el, majd a következőt is a bolondok havában. Május elején a Dunán jött az ötvenöt kilós, de azóta is akadt néhány darab. Nem volna könnyű mindegyikről beszámolni, most csak a legutóbb, pergetve fogottat szeretném felemlíteni. Azért is választom ezt a kalandos éjszakát, mert ez bevezeti a Gersy Laca barátom által minap elcsípett nagy harcsa történetét is. Erről pedig különösen jó beszámolni, mert nem akármilyen körülmények között történt a fogása. 

Harcsás napok

Fülledt, forró nap után készülődtünk az éjszakai horgászatra. Én szokás szerint csak a pergetésre gondoltam, míg Laci barátom úszós összeállítást is szerelt. Jó kis piócacsokrot rakok majd fel, azt is megpróbálom – mondta. Csak fognál vele, jó is lenne, - válaszoltam, mert egy kis videózásra gondoltam tüstént. Még valamivel alkonyat előtt voltunk,  és mozgásokat, gyanus áramlásokat láttam a nádas tövében. No onnan aztán nehéz wobblerrel idébb csalogatni, vagy kapásra bírni őket – nyugtáztam magamban, de cseppet sem szomorkodtam, inkább Lacira figyeltem. A horgász a nehéz bottal meglódította a szerelést, és az úszó alatt, oldalt eltartott horog pontosan a nádas szélénél csobbant. A talaj felett lebegett immár a pióca csali, az úszót egy harminc grammos ólom rögzítette. Világító patron volt az antennán, tulajdonképpen az éjszakára készülődtünk. A lényeg, hogy a letalpalás miatt az úszó nem fog elsétálni – állapítottuk meg mindketten, és vártuk a sötétedést. A pergetőbotom zsinórjának végére, mint sokszor máskor, ezúttal is a J. 13-as Rapala került. Lacival fél szavakból is értjük egymást, nem sokat beszélünk. Inkább a madarakat hallgatjuk, melyek sötétben is ezerrel fütyülnek. A bevetett úszós szerelés a nádas felé mutat, míg én a nyílt vizet pásztázom a tekintetemmel. Néhányat dobunk a wobblerekkel is, de még korán lehet, nem rabol a harcsa. Várakozunk. Egy jó öt perc  után, jobbról, mintha sejtelmesen megmozdult volna a felszín. Mintha kishalak menekültek volna. Macskamódra mozdulok, arrafelé én tudok dobni. Óvatosan nyitom a felkapót, rögtön felveszem az irányt, Laci a szeme sarkából követi a mozdulatomat. Lendítek, repül, majd tottyanva-loccsanva vizet ér a wobbler. Egy árnyalattal előbb már visszaváltottam a kart, így azonnal víz alá tudom vezetni a felúszó műcsalit. Egyetlen egy rövidkét fordítok a hajtókaron, víz alatt mozdúl, indul felém a wobbler. És ebben a pillanatban sziklakemény ütés rántja meg a zsinórt, a botot és a kezemet. Durr! Olyan kemény a kapás amilyen csak lehet. Annyira éreztem, hogy rendben van a dolog, hogy jó a rávágás, ül a bevágás, hogy fel is kiálltottam. Megvan, de szép kapás volt – lelkendeztem, miközben a bot karika lett a kezemben. A hal azonnal megnyekkentette a féket, beindúlt a nádas felé, de szinte tüstént más irányba fordítottam. Nem olyan nagy - nyögtem barátom felé, aki máris kérdezte: mivel segítsen? Esetleg a kamera - súgtam, de inkább a hallal törődtem. Szép íves vonalon húzott a harcsa, a zsinór még jól láthatóan kígyózott, hullámzott a felszínen. Nem olyan kicsi ez – dícsérte meg a cimbora a halat, miközben a videót bontogatta. A harcsa pedig tempósan körbeúszta a csónakot, immár a nyílt víz felé vette az irányt. Ekkor kissé bekeményítettem, megemeltem a fejét és ő fel is bukkant a felszínre. Zurbolt egy nagyot, csobogott, verte a vizet. A wobbler szája jobb sarkában, a legjobb helyre akadva csillogott. Már a beeső wobblerre odafigyelt - mondtam izgatott hangon, mert azért a fárasztást megszokni soha sem lehet. Közben Laci előkészítette a szájfogót és én éreztem, a halam már kezd irányítható lenni. Még egy kis erőpróba következett, de a rohamok gyengültek, a harcsa immár a csónak mellett körözött. A zsinórom összeszedett egy csomó apró növényt, nyárfavirágot, de ezek nem okoztak galibát. Még egy fél perc, és a kiemelhettem a vadul kapó, húsz kilón felülire becsült halat. A hasán friss sebhely, hatalmas harapásnyom árulkodott arról, hogy nem könnyű az élet a harcsák háza táján. Hamarjában készült néhány fénykép, majd óvatosan kiakasztottam a wobblert a szája sarkából. Hamarosan átemeltem a gumicsónak oldalán és mosolyogva néztem, amint ismét kígyózni kezd az izmos test. Amikor elengedtem a szája peremét, már nyoma sem volt rajta a kis levegőzésnek.

Harcsás napok
Harcsás napok

Harcsás napok

Ez jó kezdet – mondtam Lacinak és tényleg nagyon örültem a wobblerezés sikerének. Hamarosan körénk lopakodott, mindent betakart a sötétség. Ismét izgalmas percek következtek. Egyszer csak úgy láttuk ám, mintha megmozdult volna a kis világító patron. Mire kimondtuk volna a gondolatunkat el is tünt a víz alatt. Barátom nem késlekedett, máris suhant a kemény bevágás és a bot nyekkenésére válaszként felörvénylett, felcsobbant a víz. Egy harcsa test, egy farokdarab csattant a felszínre. Laci a kemény bottal rögtön irányt adott a hal húzásának, kifordította a nyílt víz irányába. Ekkor én felkattintottam a fejlámpát, videóval is szerettem volna látni az izgalmas történést. Az orsó féke csak rövid időre szólalt meg, a harcsa inkább csak a kint lévő zsinóron lavírozott. Örömmel és izgatottan láttam, hallgattam amint hangos loccsanások közepette küzdött a hal. Egy-két perc múltával ő is a közelünkbe szelídült. Szája felett billegett az úszó, szája sarkában csillogtak a piócák. Laci is beemelte a harcsát, kicsit még villogott a vaku, aztán visszasimult a sötétség. Elcsendesedett minden, a harcsa már messze járt, csak a madarak daloltak tovább a sötétben. Szép éjszakánk volt, fáradtan, de elégedetten mentünk hazafelé.

Harcsás napok
Harcsás napok

Persze két nap múlva ismét ott csónakáztunk a Merenyei-tó nádasokkal övezett végében. Mindketten éreztük történni fog valami. Laci jó szívvel ajánlgatta az egyik úszós szerelést. Neked is szereltem – mondta, de én nem fogadtam el a lehetőséget. Én videózni, no meg esetleg pergetni szeretnék - köszöntem meg a lehetőséget. Pedig tudtam, hogy a piócacsokor nagyon eredményes. Így is lett, izgalmasan alakultak az események. Mielőtt sötétedett volna megjött az első harcsa. Laci bevágása, fárasztása mintaszerű volt, a húsz feletti harcsát hamar lefotóztuk, elengedtük, majd villám tempóban menekülőre fogtuk a dolgot.

Harcsás napok
Harcsás napok

Éppen csak kiértünk a partra, orkán erejü szél támadt, tarajos hullámok rohantak a tó hátán. Az esőt csak úgy öntötték az égből, a villámok megállás nélkül köröttünk cikáztak. Nem a legokosabb módon, fák alá vackoltuk be magunkat, némi müanyag fólia rejtekét felhasználva. A csónakot a becsapó hullámok ellen hamarjában partra húztuk, de a szél úgy emelgette azt, hogy jobbnak láttuk kikötni egy vastagabb fához. Gunnyasztottuk a csattogó villámlásban, a harsogó szélben, a vízszíntesen csapó esőben. Néha kiabáltuk csak egymásnak: milyen jó is horgászni. Egyszer nagy reccsenéssel felettünk letört egy vastag ág, de amint indult lefelé a másik fa szerencsénkre megfogta. Aztán jó másfél óra múlva véget értek a megpróbáltatások. A vihar elvonult, csendesedett minden. Laci nekiállt kimerni a csónakot, én a cuccokat rendszereztem, és boldog voltam,  mert az ügyes csomagolásunk száraz gúnyákat is rejtett. Mondanom sem kell, egy fél óra múlva, nem sokkal éjfél előtt, már ismét a vízen voltunk.

Harcsás napok

Egy kis pergetés következett, majd miután ez nem hozott eredményt az úszós szerelés is bevetésre került. Laci fáradhatatlanul figyelte a kékesen világító patront a felszínen. Én már betámasztottam a hátamat a csónakban, abbahagytam a pergetést. Itt – ott sejtelmes loccsanások, hajtások voltak hallhatóak. Jóval a boszorkányok órája után, fél kettő tájban egyszer csak eltünt a kis lidércfény a felszínről. Laca éber volt, azonnal felkapta a nehéz botot és bevágott. Kezében görbe maradt a karmesteri pálca, mindketten tudtuk nem akárkivel találkozott. A harcsa az első pillanatokban félkört húzott a nád előtt és a nagy erejét látva magam is belefeledkeztem a fárasztás pillanataiba. A horgász higgadt magatartása ébresztett, gyorsan elrendeztem ami útba kerülhetett, körbe pillantottam, majd kapkodtam a fotós masinák után. Most vettem észre, a vihar hűtötte levegő miatt, az elmúlt percekben komoly pára ereszkedett a tó fölé. Fejlámpáink fénye ebbe kapkodott bele. Arra volt  csak jó a gomolygó köd, hogy még izgalmasabb legyen a fárasztás. A harcsa mindent bevetett, egyenesen úszott, forgolódott, csapkolódott, de Laci és a szerelés is állta a sarat. Mikor a teljes hossza először felsejlett a felszín alatt, azonnal két méteresre becsültem, és ezzel társam is egyet értett. Mikor megláttuk, hogy a horog ezúttal is az izmos szájzúgba akadt, egy fokkal nyugodtabbak lettünk.

Harcsás napok
Harcsás napok

Laca rutinosan, hiba nélkül fárasztott, a harcsa pedig (a horgásszal együtt) fáradni kezdett. Egy jó húsz perc után eljöttek a legszebb pillanatok, a hal ott úszott közvetlenül a csónak mellett. Istenem, de szép sóhajtoztam, és boldog voltam, hogy ez a gyönyörűség a barátom horgára kapott. Laci a hatalmas harcsát sokszor „megpiszkálta” a kiemelővel. Nem akart hibázni, a kiemelést csak a teljesen nyugodt ellenfélnél szabad megkísérelni. Ez a mozzanat is mesterien sikerült, a vastag testű éjszakai uraság becsusszant a gumicsónakba.

Harcsás napok

Ez után egy burkolattal védett kötél került az állára, és óvatosan kieveztünk vele a partra. Olyan szép, hogy megérdemel egy nappali fotózást, gondoltuk mindketten. Rendkívűl kíméletesen bántunk vele, tudtuk, így nem érheti baj. Bezzeg minket ismét végigvert az eső, a hajnal hasadásában  elért bennünket az újabb zivatar. Persze ez sem hűtötte le a kedélyeinket, vidáman újságoltuk a tógazdáknak, Gyurinak, Jóskának, lehet, hogy tórekord harcsát fogtunk. Valóban új rekordja lett a tónak és Laca barátomnak is, a tónak pedig hamarosan egy régi – új lakója. Örömünkre a gazdák is jóváhagyták, hogy a 205 centi. hosszú, hatvannyoc kilós ragadozó a fényképezés után indulhat vissza a tanyájára. Így még boldogabbak voltunk mindketten, sőt fárasztás, néhány órás rabság ide, vagy oda, azt hiszem mindhárman….

Harcsás napok
Harcsás napok

Harcsás napok


Írta: Bokor Károly
          
Szólj hozzá:
devilfish23#1 2011. 09. 13., 10:01Elnézést, hogy csak most írok, nem voltam gép közelben az utóbbi időben. Köszönöm a leírást, most már képben vagyok :) Köszönöm az önzetlen segítséget és gratulálok a gyönyörű fogáshoz. Minden jót!
GLaca#2 2011. 09. 05., 09:40Szia Devilfish23
Így kép nélkül élg nehéz leírni hogy mi hogyan van benne. A főzsinór egy derékszögben elhajlított csőben fut amiben van még egy gubancgátló cső és egy réz drót a merevítésnek. A gubancgátlóban is benne van a főzsinór termézsetesen
a külső cső csak összefogja ezeket
drótot úgy kell hajlítani hogy kb 8-8cm legyen a derékszög két irányában és kell egy plussz merevítés az ólom előkének ezt csinálhatod külön drótból is de lehet egy drótból is hajlítani az egészet. a lényeg hogy az ólom karja és derékszög össze legyen bandázsolva ( ha két darabból csinálod)
a cső mindkét felén főzsinór le van stopperelve(
az ólom előke hosszával és a tartó szögével tudsz állítani a csali felkínálásán.
A horogelőke rész rövidebb legyen mint a kar!
devilfish23#3 2011. 09. 01., 22:12Köszönöm a választ. A mellékelt cikk is mutatja, hogy mennyire jól is működik a dolog, a szerelés mikéntjére kaphatnék esetleg választ, hogy milyen gubancgátló csővel van megoldva,vagy T forgó van beiktatva, vagy én értelmezem félre? A vízmélységhez mérten kössem az ólom előkét? Mindenesetre köszönöm az önzetlen információt. :)
GLaca#4 2011. 09. 01., 20:03Szia!
A módszer lényege hogy egy helyben,a főzsinórtól eltartva, tetszőleges magasságban tudod felkínálni a csalit ( nadály, pióca, berki g.,kis csalihal)
Nem tud feltekeredni a főzsinórra a piócacsokor és csökkenti a beleúszós szellemkapások számát, mivel egészen a nád sásfal elé van dobva és a vékony monofilra kötött ólom előke a csalitól kb 30-40cm-re van.
Az egész cucc mint egy mérleg két oldala -ki van egyensúlyozva úgy hogy az úszó felhajtó ereje pont a kívánt magasságba emeli a csalit
devilfish23#5 2011. 08. 22., 21:47Üdvözlöm!
Gratulálok a cikkhez és a szép fogásokhoz is! Az eltartott úszós szerelékről egy részletesebb leírást nem kaphatnék? Előre is köszönöm. Szabi23
zora75#6 2011. 07. 21., 22:28Szia Carisma!:)
Nagyon szépen köszönöm tanácsaidat!Mint a kép is mutatja, te igazán eredményes vagy:)A múltkor sikerült egy kisebb harit akasztanom kuttyogtatva:-)De szorgalmasan próbálkozok!Görbüljön!:-)
Charisma#7 2011. 07. 14., 17:41Szia Zora75!
Nagyon is helyénvaló kérdést tettél fel.
A tapasztalatok szerint a mélyebb vízrétegek megütésére használt nagyobb fejű fák eredményesebbnek bizonyultak.Természetesen az sem mindegy hogy a nap mely' szakában ütöd a vizet.Egy példa:hiába ütöd nagyobb fejméretű fával a mélyebb vízszakaszt hogy a fenékről felcsald vele a harcsát, ha az abban a periódusban épp nem is fenék közelben tartózkodik.Ehhez ismerni kell a célhal táplálkozási és territóriumi szokásait.Azt javaslom hogy mindenképp radarral kuttyogass.A radar segít abban hogy a mederalakulat mint egy vázlat láthatóvá váljon számodra.Értelemszerűen nappali kuttyogatásnál részesítsd előnyben a mélyebb részeket, még inkább a mély és laposabb vizet összekötő töréseket.Éjszakai kuttyogatásnál azon vízrészeket járd végig melyeknek mederalakulatával tisztában vagy.Nem javaslom hogy éjszaka is nagy fejű fával üss, bár volt már ellenkező példa is de az esetek túlnyomó részében a mérsékelten nagy és a kimondottan kisebb méret volt az ami a legtöbb eredményt hozta.
Használj többféle kialakítású és dőlésszögű fát.
Mindenképp kösd ki a kuttyogatófa másik végét egy db zsinórral a csónakhoz hogy ha hirtelen kell reagálni és eldobod a fát ne vigye el a víz.Horgászaton kívül próbáld meg elsajátítani az egy (azaz 1) fával történő több hangmagasságú ütést.Ezt legkönnyebben úgy érheted el ha a fa merülési mélységével, dőlésszögével és a hátraütés sebességével variálsz.
Sok sikert és eredményes alkalmakat kívánok!
zora75#8 2011. 07. 14., 17:24Ha valaki tudna válaszolni megköszönném:)Nem rég kezdtem el kuttyogtatni egyedül.Régebben párszor édesapámmal jártam, de ő már nem tud felelni a kérdésemre...A kuttyogtató bot hangja számít a víz mélységénél?Pl. ha a tiszán 7 méteres mélység van , akkor a mélyebb hangú a jobb?a Kis-Dunán a magasabb hangot kiadó a jobb?Lehet hogy naív kérdések, de szeretnék rá választ kapni.Köszi előre is:)
bokorkaroly#9 2011. 07. 11., 18:19Üdv. Vickone

Szerencsére harcsafej nincsen a képen, csak egy élő nagy harcsa, aminek Laci barátom a csónakba fektetés után megemeli egy kicsit a fejét. (valóban bele lehet képzelni, kissé olyan, mintha egy trófea lenne). Ez a harcsa van a következő képeken, csak akkor már a teste is rendesen látszik. Ilyen is tud lenni egy csaknem hetvenes, vastag hari, aki most is ott úszkál a tóban, görbüljön, üdv, BK.
Vickone#10 2011. 07. 11., 15:33A levágott harcsafejet nem igazán értem??? Rossz Photoshop? Mégis mi ez?
összes hozzászólás megtekintése »
Szakírónk
A viza íváskor akár 7 millió ikrát is lerakhat, azonban csak 12-18 éves korában éri el az ivarérettséget. Hossza elérheti a 9 métert, súlya pedig az 1500 kilogrammot. Akár 100 éves koráig is élhet.