Cikk oldal
2010-02-10

Jégzajlás idején

Emlékezetes, téli pillanatok
A lassan már elkopó tél szinte csak futó pillanatokból állt, éppen úgy, mint a többi évszak, éppen úgy, mint az iramló horgászéveink. Szerencsére a futó pillanatok többnyire izgalmakat, vagy más okból feledhetetlen élményeket jelentettek.

A pergető horgászokat most egy kis időre, szobafogságra ítélte a természet. Az állóvizek beálltak, a folyókon zajlás van. Mi mást tehetnék, a közelmúlt horgászataira, az elszaladt napokra gondolok. Ahogy visszarévedek a tél elején lévő csukázásokra, úgy tűnik, mintha tegnap történtek volna ezek az eredményes pergetések. Már csak azért is eszembe ötlenek, mert a minap is felemlítettem a fogásokat, tanúságként arra, hogy bizony egyetlen pergetett csukám sem maradt le fárasztásról akkor, a tél elején. Bezzeg januárban Ecséden, egy horgászás alatt több is. Magyarázata, oka persze van a dolognak, de inkább felidézem a történteket, a pillanatokat, úgy számomra is érthetőbbé válik a dolog….. 

Azon a november végi napon hideg volt már a víz, de a kemény tél előtt, még egyszer próbálkoztunk. A horgászatot három összetevő is nagyszerűvé tette. Társam, megszállott pergető horgász volt, vadregényesen szép volt a környezet, és a nehéz körülmények között is fogtunk jó néhány csukát. De szép is volt. Mindenféle trükköt előre megbeszéltünk, elmondtuk egymásnak, mivel csapjuk be a ragadozókat, és örültünk a látványos fogásoknak. A csukák egyet-kettőt bukfenceztek is a zsinórok végén, rohamoztak, majd hirtelen megálltak, farkasszemet néztek velünk. Kiemeltük, majd visszahelyeztük őket a vízbe. Egyetlen hal nem maradt le fárasztás közben, még a jig horogról sem. Fotók, felvételek is készültek, közben a zsinór meglehetősen puhulgatott, de a horgok jól tartottak. 

Jégzajlás idején

Jégzajlás idején
Jégzajlás idején
Jégzajlás idején

Nem régen, egy januári pergetésünk után, ezek a régebbi fárasztások jutottak az eszembe. Főként azért, mert a változatosan pergethető Ecsédi tározó csukái, ellentétben az említettekkel, jól kibabráltak velünk. Többes számban mondhatom, mert Tomi barátommal egyformán jártunk. Csupán egy-egy csukát sikerült kiemelnünk, de mindkettőnknek további három vendége illant el a fárasztásról. A tavon kötelező volt a szakáll nélküli horog használata. Természetesen az előírás szerint, tökéletesen leszedtem a szakállnak még a kezdeményét is. Csak plasztikkal és vékony jig horoggal pergettem. Minden kapásom erre jött. A part közelében is hatalmas mélységeket rejtett a víz, hol lábon álló, hol elfeküdt fákkal bújtatva a csukákat. Két fa között, szinte csak mártogató mozdulatokkal csaptam be a második támadót. Megtolós, de egyértelmű volt a kapása. Bevágtam és meg is akasztottam a halat. Kicsit ráemeltem a fa miatt, és hamarosan meg is pillantottam a tarkagúnyást. Csodás látvány volt amint sétáltattam, illetve az ő akaratának engedve paríroztam erre-arra. Aztán egyszer csak volt hal, nincs hal. Elképedve néztem, amint néhány farok csapás után elnyelte a mélység. Hosszabb rövidebb fárasztások után ez velem még kétszer, Tamással háromszor fordult elő. Tomi utolsó halánál már kezemben volt a kiemelő, mielőtt alátoltam volna, akkor fordult le. Csak azért fájlaltuk egy kicsit a dolgot, mert a verseny körülmények közt ez fontos helyezéseket jelenthetett volna. No, de ezért nem igazán szomorkodtunk. Viszont egy következő alkalommal, szintén itt horgászva, a „kötelező” lemaradásom után kimondtam magamban: szakáll nélküli horoggal nincs mese, meglehetősen intenzíven húzni kell a halat. Már az előző alkalommal megfigyeltem, a kapás után többen nagyon keményen, és mihamarabb hozták magukhoz a halat. Ezzel ellentétben én a szokásos, lassúbb, számomra élvezetesebb fárasztást kiviteleztem. A víz átláthatósága Tomit is, engem is bámulatba ejtett. Nem tudtuk elsietni, keményre venni a fárasztást. A víz mélyére látva csodálni akartuk a csukák védekezését. Így maradt meg csupán egy, egy halunk. 

Jégzajlás idején

Az említett novemberi csukák után hamar beleestünk az igazi télbe, de én ezt nem is bántam. Különös színfoltja a kemény, hideg évszaknak a plasztik csalis süllőzés. Emlékezetes pergetést hoztak az első szép, havas napok. Egyedül voltam a folyón. Semmi munka, semmi fotó, vagy ilyesmi - mondtam magamnak. Könnyen tettem, hisz mosolyogva vettem észre a kikötőben, a garázsban felejtettem a technikát, és a forró teát. Nem baj, úgysem jön semmi – vigasztaltam magam. És nekiálltam lapátolni a csónakból a havat. Mire nagyjából használható lett a bárka, jól ki is melegedtem. Nem hiányzott a meleg ital, legalább is eleinte. Később a csónakázás, a menetszél után, már nem voltam olyan biztos ebben. Szépek voltak a havas partok, a kövezések a hósapkák alatt. Egyik régi, bevált helyemet választottam elsőnek, de nem találtam kapást. Pedig minden emelésben, minden húzásban, rövid orsózásban benne éreztem a váratlan koppantást. Tíz, talán tizenöt dobás után tudtam, mennem kell. Ennyi dobás a lassú keresődő pergetéssel, plasztikozással jó fél órát is igénybe vett, és nekem nem sok időm volt. Négy óra körül már sötétedett, karácsony közelében jártunk. A második hellyel hasonlóan jártam, mint az elsővel. Egyedül a vízre szálló, majd felriadozó vadmadarak szórakoztattak. Kétszer is gumit cseréltem, és a kapástalanság ellenére jól éreztem magam. Mindig így van, ha kint lehetek a Dunán. Lassú, gyenge áradás ígérkezett, tudtam, ez serkentheti a kapást, Nem adtam fel könnyen. Úgy gondoltam egy zátonyt még megpróbálok. Hátha ott vannak a töréseken. A horgonyzó vasat csendesen engedtem a kis spicc homokjára. Két méter mélyen nem akartam nagyot koppantani. Azért választottam a csónakot, mert nem akartam a mélynek látszó hóban, a parton topogni. Mindkét irányba dobhattam, felettem egy kőrugany irányába visszafolyás indult, alattam pedig lefelé gyorsulva indult a folyás. Mellettem kis sziget fehéredett, melyen nyáridőben nem egyszer táboroztunk már. Csupa kedves emlék kényeztetett az alkonyati, havas világban. Kapást itt már nagyon nem is vártam, a legjobb két helyen már túl voltam.

Azért figyelemmel összpontosítottam az első dobás után. Néhányat már fellibbentettem a gumin, az még messze járt tőlem, de egyszer csak elvesztettem vele a kapcsolatot. Mintha… Igen, és villámgyorsan beletekertem az orsóba. Egy pillanat alatt utolértem a gumihalat, de ekkor már lendült is a bevágás. Jesszus, ez hal - villant belém, miközben karikában maradt a szigorú, 50-100-as pergető bot. Bizony az volt. Nagy hal. Nagy súllyal, nem gyorsan, inkább lomhán, a harmincméternyi pórázon beindult a meder felé. Torkom ebben a pillanatban kiszáradt, talán a térdem is roggyant egyet. Dacára a cuccnak, erős zsinóromnak arra ment, amerre akart. Nem erőltetem, még nem erőltetem – gondoltam, mert azonnal felmértem: a töredezett, de kopasz zátonyon nem bújhat be sehova. A fék lassan ciripelt, még egy cseppet nyitottam is rajta, biztos, ami biztos. Csak álltam és élveztem a borzongatóan gyönyörű pillanatot. Kezemben a perec nyél, a hibátlannak ismert összeállítás, melynek végén végre ott úszik az igazán nagy, téli süllő. Megkaptam az első, veszedelmesen erős fejrázást. Amint ez után megnyugodott a zsinór, magam felé emeltem. Jött, illetve fordult egy keveset. Most már felfelé, felém is úszott. Egyet, az elsőt orsóztam is, szedtem fel egy kis zsinórt. Majd ekkor megkaptam a második fejrázást. És egy nagyon keserű pillanatot is… lemaradt a hal. Pehelykönnyű lett a bot, a végén talán még azt is éreztem, amint a talajra koppant a jigfej, a gumi. Hát ennyi. Talán kiáltani, talán nevetni szerettem volna, már nem is tudom. Mindent rendben találtam, csak egyszerűen kiakadt a horog. Az idillikus téli tájban néhány pillanatig dráma uralkodott, de elég hamar megnyugtattak a körülmények. Azért a teljes sötétig ott maradtam a zátonyszélen. Másnap a havazás dacára ismét leutaztam. Ott csónakáztam a helyszínen, a téli világban és fogtam is egy jóval kisebb süllőt. Egyáltalán nem voltam már szomorú, de titkon azért a nagy erejű halra vártam.    

Jégzajlás idején

Jégzajlás idején
Jégzajlás idején

Jégzajlás idején

A eddigi tél felejthetetlen pillanatainak sorában, barátaim fogásai is helyet kértek maguknak. Balázs és Nándi a szép, télies méretű süllőt kaphatták el a mi Dunánkon, az egyetlen horgászatukon. Hát milyen boldog pillanat ez, mikor idegen, alig ismert vízen görbülhet fárasztásra a bot? Tetézte az örömöt, hogy Nándi wobblerrel fogta a süllőt. Erről eszembe jutott az egy esztendővel előbbi, saját wobbleres süllőm. Én téli wobbleresnek akkor örülhettem utoljára. Idén télen boldog pillanattá vált az is, mikor a hegycsúcsok övezte távoli víztározó gátján, rablóhalas horgászat okán, ismeretlen horgászokkal barátkoztunk össze. Sok kedves villanás van tehát az eddigi hideg szezonban. Nem csoda, hogy ezek számomra máris emlékezetesek. Mikor e sorokat írom, jégtáblák utaznak a folyókon. Mégis meg-meglátogatom a téli, februári Dunát. Ma az utazó jégen kívül nem láttam mást, csak egy elragadott csónakot, meg egy ruganyvégen magányosan álldogáló gémet. Mégis jó volt egy kicsit ott lenni. Lassan talán elmegy a zajlás is, még jöhet egy-két horgászható hetünk. És ebben persze ismét lehet néhány izgalmas, emlékezetes pillanat.
Jégzajlás idején
Jégzajlás idején

Jégzajlás idején

Jégzajlás idején
Jégzajlás idején
Jégzajlás idején

Jégzajlás idején

Írta és fényképezte: Bokor Károly
Szólj hozzá:
Xemi#1 2011. 12. 20., 14:07Adathalász 4. megtaláltam!
Mogorva#2 2010. 02. 16., 20:49Sunyer, szaki0121! Kösz a tanácsot! Persze tudom, hogy meg kell várni, hogy a gép betöltse a filmet, de bármennyit vártam, 2 percnél többet nem töltött le. Ma már rendesen teszi a dolgát. Megfeledkeztem róla, hogy nem kábelon, hanem tányéron jön a net, és ez nem szereti a cudar időt, és ha sokan vannak fönt a neten. Hát ezért lustult el! De rendes srácok vagytok, köszi mégegyszer!!
szaki0121#3 2010. 02. 15., 18:32Mogorva!!Fogadd meg Sunyer szavait.Nyomj Pause-t és utána már élvezheted is a filmeket!:) Jó szórakozást!
Sunyer#4 2010. 02. 15., 17:37Szerintem lehet hogy lassú a neted...
Próbáld meg a pause gombbal az elején megállítani és várni pár percet.
Hátha csak lassan tölti be. Csak egy tipp.
Üdv: Ádi
Mogorva#5 2010. 02. 15., 15:57Szia Karcsi! Szeretném megkérdezni, hogy a pecatv-n, miért nem tudom a filmeket végignézni, csak az első 2 percig? Nem tölt le többet a gépem, ez csak nálam van így, vagy mi az oka ? Köszönet! :V. Zs.
bokorkaroly#6 2010. 02. 15., 09:02Sunyer, Én gyerek koromban a Jenyén is horgásztam, na meg persze a Dunán.

Mogorva, Én is nagyon remélem (mint mindig), hogy jól sikerül az ívás.

Uvegbarlang, Örülök, hogy jók kitaláltad magadnak a pergetést, írok majd a jelzett címre is, Üdv Mindenkinek, BK.
uvegbarlang#7 2010. 02. 12., 18:11Tisztelt Bokor Károly!

Én egy kezdő pergetö tanonc vagyok!
Kerestem valamilyen szabadban tölthető sportot! A barátom-aki szintén kezdő-vitt bele a" pergetés a természet lágyölén" mozgásba!
Voltunk a Dunán, és a Benta patakon!Persze halat nem fogtunk, de jol éreztük magunkat!
Mivel komolyan veszem a dolgot, igy szeretnék öntöl személyesen tanulnií!
Van-e erre lehetősé?
Ha igen, kérem válaszoljon a : uvegbarl@t-email.hu
Mély tisztelője jócsák Zsolt! (32 éves)
Sunyer#8 2010. 02. 12., 14:50De bizony földik a vagyunk Karcsi bátyám, gyula0077-el együtt, aki anno osztálytársam volt. Már írtam egyszer hogy mohácsi vagyok, de bizonyára nem vette észre :-).

"Dél-Mohácson, a Bég patak partján láttam meg a napvilágot!" x-D :-) :-D

Ja és lenne egy kérdésem kissé előretekintve:
Akartam venni a tavaszi/nyári szekcsői dobáláshoz egy Rapala SSR-7-est,
melyet egy kövezésnél forgó gyors, mély vízben szeretnék bevetni.
Arra lennék kíváncsi, hogy jó választás-e ez a wobbler ilyen terepre, és ha igen, akkor milyen színt ajánlana?
Én az SFC-re gondoltam mivel az talán éjszaka is fogós, mert fluoreszkál.Várom a válaszát!

Kitartás, na meg poklade!
Üdv: Csányi Ádám - made in Mohács
Mogorva#9 2010. 02. 12., 13:13Megtisztelsz Karcsi! Köszönöm a bizalmat! Ha megjelenik a könyved, biztosan megveszem, van még hely a könyvespolcomon! A munkám , és az otthoni elfoglaltságaim miatt a gyakorlati horgászat egyre kevesebb, ezért még többet olvasok. Sajnos a vizek minősége, és a horgásszerencse is egyre kevesebb fogást eredményez, de amikor csak lehet, megyek "lógatni". Bár a Duna, a decemberi menyhalazáskor, soha nem látott kristály tiszta volt!! Remélem a lehullott sok-sok csapadék, sokáig eredményez magas vízállást,és a tiszta vízben eredményesen leívhatnak kedvenceink!! Tisztelettel: V. Zs.
bokorkaroly#10 2010. 02. 11., 20:04 Mogorva,, Tegeződhetünk, ha már olyan régen is írtál nekem, amikor az Óriások Tánca kötetem megjelent. Annak már tizenvalahány éve. Köszi a kedves szavakat. Lehet, hogy hamarosan ismét napvilágot lát egy újabb horgászkalandos kötetem, sok érdekes horgásztörténetem vár megjelenésre. Üdvözlettel, BK.

Hodu, az ecsédi háziversenyünkre gyúrjatok ám. Ha elmegy a jég megyünk. szia, BK.
összes hozzászólás megtekintése »
Szakírónk
A süllő háromnyaras korában éri el a kifogható méretet, mely 30 cm.