A titok az mindenhol titok
Lélekmelengető a Dráván
Van egy érdekes, jól felismerhető időszak a természetben, az időjárásban. Van egy-két hét, de talán csak néhány nap, amikor teljesen határozottan érezni lehet, hogy most kopogtat be az ősz az ablakunkon. Ekkor valahogyan furcsán kezdenek fényleni a hajnalok, párásabbá válnak a reggelek, és színesedni kezdenek körülöttünk a vízparti erdők.
Varázslatos vadászok
Éjjel a Dunán
Immár augusztus derekába hajlik az idő, mégis forró a nyár. Tombol a kánikula, ezért is hajlamos az ember fia egy jó kis éjszakai pergetést ütemezni a horgászlehetőségek közé. Természetesen ennél komolyabb oka is van annak, hogy nagy boldogan robogok az autóval a folyó, a motorcsónakom felé. Mégpedig az, hogy az éjszakai pergetések varázsa semmihez sem hasonlítható.
Kôruganyok lábainál
Késői süllők
Áthorgászott éjszaka után vagyok. Fáradtan, álmosan, éppúgy, mint a minap, mikor Attila barátommal egy dunai kövön vártuk wobblereinkre a süllőket, harcsákat. Nem volt emlékezetesen eredményes az a horgászat sem, de akadt egy süllő, amit a rendkívül tudatosan, jól pergető cimborám éjféltájban kapott el. Éppúgy, mint most, ma éjszaka én.
Madocsától Mohácsig a Dunán
Villámtúra
 Meglehetősen hirtelen elhatározással vágtunk bele egy csónakos dunai horgásztúrába a minap. Varga Attila barátom Péter fiával együtt, egy szóra beadta a derekát, vidáman készülődött az útra. Az én fiam is örömmel velünk tartott, akárcsak madocsai barátom, akinek neve szintén Attila. Így hát három csónakkal túrázva, öten vettük célba a halakat. Az utat Madocsától Mohácsig terveztük. Úgy gondoltuk, útközben két-három táborhelyen jókat horgászunk, főzünk, szóval lelkesen kaptuk magunkat össze a kellemesnek, izgalmasnak ígérkező útra. Az alaposan megpakolt csónakokat utánfutókkal vittük fel az indulás helyére, és egy vasárnap délután vízre szálltunk. Jó kedvvel intettünk búcsút a parton maradottaknak és irányt vettünk délnek.
Átpergetett éjszakák
Harcsakalandok 2.
Amint ígértem, a merenyei éjszakánk izgalmas részleteivel folytatom a harcsás beszámolómat. Az éjszakai pergetésünk legelején kell kezdenem, mindjárt kiderül miért. Amikor csónakunkkal elértük a sekélyebb víz szakaszt, evezőre váltottunk és egy immár kora esti lopakodással csúsztunk a nádasok közelébe. Míg Laci barátom csendesen mártogatta a lapátokat, addig én dobtam egyet - egyet. Inkább csak úgy kóstolgattam a 13 centis, kéttestű Rapalámat, nézegettem, minden rendben van e mozgásával.
Átpergetett éjszakák
Harcsakalandok 1.
Pirkad. Egyre színesebb az ég alja. Autózom hazafelé. Gondolataim eltompulva, mégis csapongva jelzik, nagyon fáradt vagyok. Áthorgásztuk az éjszakát. Pontosabban pergettünk, mert van horgászat is, az is nagyon jó, de van pergetés is, az meg azért egy kicsit más. Talán még jobb, de ebbe ne menjünk bele, éppúgy ne, mint az árokba, amely mellettem rohan és bizony hatványozottabb az esélye az elbambulásnak egy ilyen éjszaka után. Inkább a bíbor színekbe öltözködő hajnalt, a kibontakozó sziluetteket csodálom ez nagyszerűen ébren tart.
Deltai akadók halai
Dzsungel-horgász-barátok
Emlékezetesen szép horgászatok után nagyon jó visszagondolni a vízparton történtekre. Elsősorban a fogások, a halak jutnak ismételten az eszünkbe, de más élményeink is lehetnek maradandóak. Számos Duna-deltás kirándulásomról is őrzök feledhetetlen emlékeket, nem csak halakról, egyebekről is. Ha álmatlan éjszakákon felvillannak előttem horgász barátaim, ismerőseim vízparti alakjai, gyakran látom köztük a tavaly megismert román horgászokat Máriánt és Vaszilt is. Rendhagyó körülmények között, nem minden napi embereket ismertem meg személyükben. Amikor a delta vidék folyóágaira gondolok, mindig eszembe jutnak ők is.
A „Fővárosi Jóképűek” visszavágnak
Halparádé
Ezen rovat kereteiben is megjelent, hogy tavaly májusban,  páros horgászverseny keretében megmérkőztünk mi a „Vidéki Sutyerákok” a „Fővárosi Jóképűek” ellen. Ellenfeleink többször is a visszavágó lehetőségét kérdezgették, nagyon szerették volna kiköszörülni a csorbát, hisz emlékezetesen súlyos vereséget szenvedtek. A napokban ismét együtt terveztünk egy horgásztúrát és ez jó alkalom volt az újabb vetélkedésre. Csapattársammal meg sem kellett beszélnünk semmit, szavak nélkül is értettük egymást, mindketten jó szívűek vagyunk, tehát alárendelünk mindent barátaink sikerének…
Svéd vizeken horgásztam
Csak csukák, csak pergetés...
Több okból is szívesen számolok be a minapi, svédországi csukázásunkról. Az egyik ok, hogy csukákról, pergetésről mindig kellemes, izgalmas szólni. Másrészt remélem, hogy egy kicsit érzékeltetni tudom, miért vált feledhetetlenné a skandináv országban tett látogatásunk.
Áprilisi harcsák Merenyéről
Wobbleres éjszaka
Mindig különös izgalommal tölt el, ha a szomszédos Merenyei-tározón horgászhatom. Egyrészt azért, mert feledhetetlenek az ottani régi, süllős élményeim, másrészt, mert manapság számomra a harcsák miatt újfent izgalmakat jelent a halban gazdag horgászvíz. Hogyan, hogyan se, nem kevés a nagy bajuszú a tóban, saját fogásaim is ezt igazolják. Néhány alkalommal horgásztam csak itt az elmúlt időszakban, de szinte mindig találkoztam harcsával.
Tavaszi pontyok
A pikkelyes, a tükrös és társaik
Abban az időben, amikor teljességgel beköszönt a tavasz, csillapíthatatlan horgász lázam fokozódni szokott. Már-már leveleké bomlanak ilyenkor a rügyek, ibolyák, kökénybokrok virágoznak a vizek partján. Zsonganak a korán kelő méhek, szívet melengető környezetben ülhetünk ki az első horgászatokra, köztük akár a tavaszi ponty lesre is. Ezeknek a horgászatoknak, amolyan mindent megszépítő, kikelet hangulata van, és általában eredményesek szoktak lenni.
Jobb a gumi, mint a vas
Elcsábított csukák
Az elszaladt télben a plasztik csalikkal jóformán kizárólag a süllőkre pergettem. Bár tudjuk jól, hogy más rablóhalak is becsaphatóak velük, mégis méltatlanul keveset emlegetjük a twisztereket, gumihalakat, mint eredményes csukázó műcsalikat.
« vissza1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 tovább »
A viza tengeri hal, kizárólag ívásra vonul az édesvizű folyókba. Az 1970-ben felépült Vaskapu erőmű megépülése óta az utolsó regisztrált dunai vizát Paksnál fogták 1987-ben. Ez a példány 3 méter hosszú és majd 200 kg súlyú volt.