Cikk oldal
2011-04-13

Tavaszi harcsa

A pergetést úszózás követte
A tavasznak mindig varázsa van. A kikelet jelei mellett egy különös izgalom is bizsergeti a horgász szíveket. Elérkezik az első harcsázások lehetősége, intenzívebben kezdenek táplálkozni a nagybajuszú ragadozóink is. Ezért is várom és szeretem a tavaszt, semmihez sem hasonlítható izgalommal várom az első kapásokat. Elsősorban az éjszakai pergetéssel próbálkozom, de számomra az élő csalis, úszós módszerek is izgalmas horgászatokat jelentenek. Már márciusban indult az idei szezon is. A legelső pergetős éjszakát hagyományosan Gersy Lacival tervezgettük. A tervezgetést, pedig a cselekvés követte, az egyik délutánon kihajóztunk a közismerten jó harcsákat is rejtő Merenyei-tározóra. Kihajóztunk annak ellenére, hogy még várnunk kellett volna. Mint a Gyuri és Józsi, a tógazdák jelezték is, a téli karbantartó munkálatok miatt alacsony volt a tó vízszintje, így a sekély területeket, ahol az éjszakai urakra pergetni szoktunk, szinte víz nélkül találtuk. Ettől azért nem lettünk szomorúak. Tudtuk, néhány nap múlva a sekélyebb helyeken újra a víz, és a halak lesznek az urak.  Néhány órát azért elbóklásztunk a tavon. Még világosban kipróbáltuk Laci újonnan gyártott wobblereit, és készítettünk néhány fotót a most jól látható harcsatanyákról. Így az első pergetésen csak ez a néhány fotó jelentette az eredményt. 

Tavaszi harcsa
Tavaszi harcsa

A következő harcsás kirándulásra is hamarosan sor került. Nagyrédére nem csak a harcsák miatt kirándultam, kedves ismerősökkel, barátokkal is találkozhattam. A tóparti fákon már fakadtak a rügyek, ezek alatt Gál Tamással rendezkedtünk be az ígéretes harcsa lesre. Ám nem volt szerencsénk. Viharos frontokat, és kissé még télies vizet sikerült kifognunk, harcsát, illetve kapást azonban nem. A várt melegedés helyett ezen a horgászaton jó kis esőket is kaptunk. Pedig az éjszakai csalinknak lelkiismeretesen kikerestük a nádasok szélein a jónak látszó helyet. Horgászélményt csupán a tó másik részén horgászó Csaba barátunk pontyai jelentettek. A stabilan felállított sátrunk és a jó kedélyünk is dacolt az időjárással. Tamás csupán egy ernyő alá vackolt be a rövid, éjszakai pihenőre. Sokáig virrasztott botja mellett, de a bajuszosok őt is békében hagyták.

Tavaszi harcsa
Tavaszi harcsa
Tavaszi harcsa

Kedvemet persze a kezdeti nehézségek cseppet sem szegték. A következő harcsázó alkalomra egy-két nappal később máris sor került. Az időjárás azonban most sem állt a pártunkra. Fiammal elsősorban pergetve szerettünk volna harcsázni egy vadregényes tavon. Villám látogatásunk csak egy estére volt tervezett.  Már délután erőteljes volt a légmozgás, ismét csak viharos szél volt várható. Nem baj, akkor is itt a tavasz, akkor is horgászunk – nyugtáztuk derűsen, és végig bóklásztuk a vizet már az alkonyat előtt. Vöröslő égalja köszöntötte a kora estet, majd sorra felfénylő csillagok mutatták, felhőnek még nyoma sincsen felettünk. A víz viszont hallgatott. Tavasszal, jó időben a legizgalmasabb élmények közé tartoznak a harcsa rablások hangjai. Ezekre várunk a hosszú téli hónapokban, sokszor álmodunk, vagy álmodozunk is róluk. Amikor váratlanul beledurran, belebuffant a fekete éjszakába a felszínen rabló harcsa, hát tüstént felszalad az adrenalin. Ekkor hatványozottan nő az esélyünk arra, hogy a víz felszínén, vagy nem sokkal alatta, a rablók rátámadnak a műcsalinkra is. A sötétben a táplálékhalak gyakran a felszínen, a szélvizekben csoportosulnak és ezekre előszeretettel vadásznak a ragadozók. Ha csendesen viselkedünk a parton, néha előfordul, hogy a közvetlen közelünkben hangzik fel a dinamikus, hangos harcsarablás. Ha amolyan igazi, nagyfejű példány kapja el fent a táplálékot, szinte ijesztően erős lehet a hangja. Most is a rablásokra vártunk, de ezek hiányában is dobtunk egyet-egyet. Mindketten kéttestű, intenzív mozgású wobblereket használtunk. Később, mivel hangokat nem hallottunk, én kissé mélyebben járóval is próbálkoztam, de eredménytelenül. Egy-egy dobásomra csupán házigazdánk, András barátunk kutyája kaffantott mellettem. A szép német juhász velem cserkészett a sötét parton. Egy pillanatra sem tágított, úgy figyelte a vizet mintha ő is a rablásokat keresné. Elteltek az első órák, lassan belementünk az éjszakába. Fiam tőlem szűk kilométerrel odébb vallatta a vizet, de esetleges jeladását izgalmas történésekről még meghallottam volna. Jelzés sem jött, nálam is csend volt, egyelőre reménytelennek kezdtem érezni a pergetést. Sajnos a jósolt szél is kezdett éledezni, de még nem viharosan. Arra volt csak elég, hogy a hallgatózás körülményeit lerontsa. Nem egy jó pergetős éjszakánk van – gondoltam hamarosan és visszatértünk a bázisunkra, a tó elejére.

Tavaszi harcsa

Karesz is csak csendességről tudott beszámolni. A szél ugyan már susogott, de a víz felől valóban csend volt. Valahogy azonban nem akartam feladni. Néhány perc alatt csatarendbe állítottunk egy-egy úszós felszerelést. Ezekkel akár közvetlenül a felszín közelében, vagy arasznyival alatta is felkínálhattuk a jó tenyeres kárászainkat. Fiam egy teljesen sötét öblöcskébe, én, pedig a számomra nagyon tetsző bokrok közelébe dobtam a csalimat. Már délután óta bennem volt az érzés, hogy ott a bokrok előtt nagyon ígéretes a hely. Úgy éreztem ott, vagy sehol. Ott kell, hogy settenkedjenek a bokrok alatt, a meredekebb partszakasz tövében. Bár igyekeztem óvatosan lendíteni, a dobásom nyomán mégis nagyot csattant a víz. Az úszóm szépen beállt a megfelelő pozícióba. Ezt a zsinór megfeszítésekor éreztem, és a nem túl sötét éjszakában sejtelmesen láttam is. Kényelmesen letelepedtünk a botjaink mögé, így a meddő pergetés után azért maradt esélyünk a harcsafogásra. András is kilátogatott hozzánk és csak úgy, bot nélkül leült mellettünk. Csendesen diskurálgattunk. A szél néha már erősödő hullámokban érkezett, de a levegő még meleg volt. Futottak a percek, az idő a boszorkányok óráját mutathatta, de rablások még mindig nem voltak. Én ennek ellenére mégis úgy éreztem, valaminek történnie kell, nagyon jó helyen van a halam. Egy kicsivel később az úszóm irányából izgalmas hang hallatszott. Azonnal harcsatámadásra, rárablásra gyanítottam, de szinte még a gyanúra sem volt időm, a sejtésem máris beigazolódott. A fröccsenő, cuppanó hanggal egy időben az úszóm egy villám mozdulattal csapódott a vízre, majd azonnal el is tűnt. Én ekkor már kézbe kaptam a botot, és a zsinór kifeszülésével egy időben be is suhintottam. Közben még azt is hallottuk, hogy a harcsa teste kiloccsan a felszínre. A hal megakadt, jó súlyba ütközött a bevágásom. Ez a sok mozzanat együtt, egy másodpercig, ha tarthatott. Mire társaim észrevették, hogy felpattanok a bottal, már meg is volt a hal.

Tavaszi harcsa
Tavaszi harcsa

De szép kapás volt – nyugtáztam a találatot, miközben a megakasztott harcsa alaposan meggörbítette, hajlítgatni kezdte az először használt botot. Jó darab – mondtam ki azonnal, mert a forgolódása hosszú testet, erős halat sejtetett. Még egy-két pillanat és az ellenfél megindult, erős húzásba, rendes védekezésbe kezdett. András - aki a technikai dolgok nagy tudósa - azonnal megdicsérte a horgászbotot. Felvillantotta a lámpáját, ennek fényében görnyedezett a pálcám. Az orsó féke is szépen dolgozott, éreztem, eleinte nekem kell engednem. Így is tettem, nem fárasztottam teljes erőbedobással, de a halat azért igyekeztem a közelünkben tartani. Kutyánk is jól érzékelte a drámát, lábunk mellett ugrándozott, izgalmában nagyokat vakkantott. Vele azonban keveset törődhettem, a harcsára kellett összpontosítani. Erőteljesen védekezett, egyelőre hiába próbáltam magunk felé húzni. Kemény emelésemre aztán mégis felém indult, de a part közelébe érve, recsegve-ropogva ismét kitört. Talán tíz, tizenöt méteres rohamokat produkált, de ezt jó néhányszor egymás után. Amikor a kissé alámosott part elé tudtam kormányozni, nagyon szép örvényeket kevert. A halat még ekkor sem láttuk meg, a fenék közelében tartotta magát. Egy – két rövid kiugrásra még mindig futotta az erejéből, pedig az erőteljes felszereléssel most már igyekeztem visszatartani. András lámpája most már folyamatosan pásztázta a vizet. A zsinór vízbe fúródási pontján, a feltörő örvényeken táncolt a világítás. Egyszer csak felbukkant egy sárga homlok, a feszülő zsinór két oldalán két szép bajusz szúrt bele a fénybe. A harcsa egy pillanatnyi tétovázás után, elnyíló száját ismét összecsukta és egy oldalazással ismét elmerült. Messze már nem ment, néhány méter után visszafordítottam. Közben Karesz a lip gripet odaadta Andrásnak, a kiemelő szerszámot gazdájára bízta. A harcsa ismét a felszín alatt kígyózott, lassú tekergő mozgása is megcsendesedni látszott. A fejét csaknem a fűig tudtam húzni, ekkor András ráfogott az állára. A hal viszont egy váratlan erőtartalékkal dobott egyet a fején, a testén, így csaknem elugrott a szájfogóval együtt. András barátunk azonban keményen, és szerencsésen utána nyúlt, immár rendesen megmarkolta a nyelet. A következő pillanatban pedig, határozottan, de óvatosan kiemelte a hal fejét, majd egy mozdulattal húzni kezdte a partra, harmatos fűre. A gyönyörű, sárgás, márványos test máris a zöld drapérián pihent. Azonnal szemrevételeztem a horgot, könnyedén ki is vettem azt, az akadás helyéről. A csontos felső szájperem belsején akadt a kampó. Közben Karesz máris hozta a fényképezőgépet. 

Tavaszi harcsa

Tavaszi harcsa

Tavaszi harcsa

András talán a markomba is csapott, de persze mindketten az egészséges, arányos testű harcsát nézegettük. Nagyon szép vagy – dicsérgettük, a súlyát harminc felettire becsülgettük. Kicsit elhamarkodtuk a fényképezést, mert a halat gyorsan szerettük volna visszaengedni. Búcsúzóul még megpaskoltam az izmos hátát, majd óvatosan visszafordítottuk a víz felé. Inkább csúsztattam, mint emeltem, nehogy valami baj érje, és a kutyánk csaholása közepette a harcsát ismét körül ölelte a víz. Összemosolyogtunk, igen jól éreztük magunkat. Nem is nagyon zavart bennünket, hogy a horgászatot hamarosan abba kellett hagynunk. A következő percekben valóban viharossá változott az északi szél, de azért a miénk volt már a fél éjszaka. No meg az első, idei harcsa, így jó emlékekkel, elégedetten zárhattuk a harmadik harcsázást.

Tavaszi harcsa
Tavaszi harcsa


Fotók és szöveg: Bokor Károly
Szólj hozzá:
szabojanos#1 2012. 08. 31., 20:28Karesz ! Nem tudok benned csalódni ! Hogy van ez ? Barátsággal Johnny !
Mestair#2 2011. 12. 20., 09:38Adathalász 4. megtaláltam!
szabojanos#3 2011. 04. 24., 18:25Gratulálok Karcsi ! Tudod örülök hogy hallok rólad meg nem beszélve arról hogy látlak ! Másfél éve botot sem fogtam !Pedig a víz mellett voltam 8-10 m re.Jó lenne azért egyszer még összehozni azt a főzést amit megbeszéltünk !Bugya Pistát majd meglepjük ! Baráti üdvözlettel :Johnny
Sunyer#4 2011. 04. 19., 18:38Gratulálok! Nagyon jó az írás, Karcsi bátyám!
Még sok-sok ilyet (meg sok-sok halat)!!
A Dunán, Szekcsőn már rabol a balin, de a harcsák még váratnak magukra...
Addig is megnéznénk pár jó mohácsi pergetést, hazai pályán! :))
Annyit kérdeznék, hogy várható -e új könyve, és ha igen mikor?
Kifogytam az olvasmányokból! :D
Üdvözlettel: Csányi Ádám - Mohács
Toto#5 2011. 04. 14., 13:26Jó írás, szép hal.
Ezért is szeretek ide járni, mert itt egy cikk nem azzal van tele, hogy milyen bot, milyen orsó, milyen zsinór, és milyen csali.
Idén tavasszal megpróbálok keresni valami harcsára utaló jelet a Tisza-tavon, hátha össze jönne egy pár kilós szépség. Sosem fogtam még harcsát. Bocs, de csak az éppen volt tán 25 centi :)
Magnum97#6 2011. 04. 14., 10:32Van már egy közös pit bullunk...Nem elég az néha..???.:)
RAGARDA66#7 2011. 04. 14., 09:34Üdv Magnum!
Neked jól állna egy csivava a bal hónod alá! :)
Magnum97#8 2011. 04. 14., 05:21Köszönöm,elvesztem a sorok meg a képek között biztos.Nem titok szeretném Lujza kutyám pótolni,szeretnék egy kutyát,csak nem tudom még milyen legyen,mert kicsi a fiunk (16hónapos) asszonynak vannak fenntartásai,én meg német juhászt szeretnék,de lehet az kicsit nagy is..
Üdv.
hornokadam#9 2011. 04. 14., 02:33"Egy-egy dobásomra csupán házigazdánk, András barátunk kutyája kaffantott mellettem. A szép német juhász velem cserkészett a sötét parton. Egy pillanatra sem tágított, úgy figyelte a vizet mintha ő is a rablásokat keresné."
Magnum97#10 2011. 04. 13., 11:01Gratulálok..!Ajj de szép hal,hát van mit tanulni..Mind harcsázás mind pontyozás terén..
Na igen,ilyen az a bizonyos életszerű halszagú írás,hát ezért járok én ide...
Így teljes egy hír,hogy kimentünk megfogtuk visszaengedtük..!
Meg úgy,ahogy kezdődött,bizony sokszor kimegy az ember,és nem fog,de figyeli a vizet a halat a szerelést teszteli stb.Bizony bizony több módszert kell űzni a siker érdekében.
Egy kérdés bennem maradt,amit az írásban nem találtam.: ez a szép kutya kinek a kísérője..??Télen volt egy horgász társ bemutató,a feltöltött képek között sok kutyi volt..:)
Üdv..
összes hozzászólás megtekintése »
Szakírónk
A süllő ívása márciusban, áprilisban történik. Ikráit a fák vízbe nyúló gyökérzetére rakja le, és a hím kikelésig őrzi őket. Gyakran előfordul, hogy ívása a kedvezőtlen víz- és hőmérsékleti viszonyok miatt elhúzódik. Ez jelentős kárt okozhat a leendő állományban, hiszen az akkor már leívott keszegek ivadékai „kinőnek” a süllő szájából, vagyis nincs mivel táplálkoznia.