Cikk oldal
2010-01-29

Téli, gumis süllők

Székelyföldről a Dunára
Javában benne vagyunk a plasztik csalis pergetések, a téli süllőzés időszakában. Itt a magazinban, írott formában, még alig tettem említést erről a kedvenc téli módszeremről, téli halaimról. Pedig felejthetetlen élményeim voltak, jól esik felidéznem őket.

Madocsai barátommal, Attilával, no és a mi oldalbordáinkkal, messzi földre kirándultunk. Székelyföldre, a szépséges Hargiták lankáira utaztunk évet búcsúztatni. Az asszonyok elnézték nekünk, hogy horgászbotokat is csomagoltunk. Amíg halas portyáink tartottak, addig ők is jól tölthették el az időt. A fenyvesek lábainál szerénykedő, meleg faházban jó volt a társaság. A szállásunk mellett, mi horgászemberek sokadszor is felfedeztük a vadregényes fekvésű Zetelaki víztározót. Tudtuk, hogy itt most nem horgászhatunk, mégis körbesétáltuk, megnéztük, a hegykoszorú övezte tavat. Csodás méretű pisztrángok, és egyéb szép halak élnek a tározóban. A felhők paplanként terültek hegyekre, völgyekre, és dacára az év végének, most nem pihent jég alatt a tó. Érdeklődéssel olvasgattuk a helyi horgászrendet, és örömmel láttuk, a folyók tisztaságára, érintetlenségére is felhívással figyelmeztetik a természet látogatóit. Bizony a Küküllő, ez a paducokat és még ki tudja miféle halakat bújtató sebes folyócska, megérdemli a figyelmet.

Téli, gumis süllők

Téli, gumis süllők
Téli, gumis süllők

Téli, gumis süllők
Téli, gumis süllők

Téli, gumis süllők

A vízparti kirándulásunk után még inkább vártuk a horgászatot, és barátaink kalauzolásával másnap végre elindultunk. Én már másodszor horgászhattam a híres Bözödi tározón, ezúttal is Zsolti barátom társaságában, aki most Sanyival, és Dinivel erősítette a helybéliek csapatát. Székelyudvarhelyi sporttársaink a finom gumizást képviselték, ezért mi, a havas tóparton kissé félszegen vettük elő a felszerelésünket. Zsoltiék kétszáztíz centi hosszúságú botokat, kisebb orsókat, és kicsi gumikat használtak. Az én pálcám még csak elment, de Attiláé három méteres, és elég rendes dobósúlyú volt. „Fuszulyka karó” – mondta rá viccesen a finom dolgokhoz szokott Zsolti, persze azért jó kedvvel indultunk neki a víz hátán, a havas dombok között. Az elektromos motorokkal kissé odébb lendültünk, majd a két csónak egymástól dobótávolságban lehorgonyozott. A szemem sarkából láttam, Diniék finom botpöccintéssel, rövid orsótekeréssel ugráltatják a kisméretű plasztikot. Zsolti velünk egy hajóban evezett, és elszörnyedve vette tudomásul, hogy a kapcsomba arasznyi gumihalamat akasztottam. Attila is, én is magasabb emelésekkel, egyszerűbben vezetgettük a guminkat, de én hamarosan felszisszentem. Egy emelésembe belekaffantott valaki, és felorsózott gumihalamnak hiányzott a farka. Valaki derékban elmetszette az erős, rugalmas gumit. Ezzel elkezdődtek az izgalmas események. Dini tíz méteres mélységben fogott egy kisebb süllőt, majd Attila két kapást is hibázott. Ezután nem sokkal Sanyi a táskájában fogott egy… jókora doboz sült vaddisznókarajt. Ám a jószívű vadászember ezt megosztotta velünk, így ez volt a legjobb fogásunk. Valamivel később azonban beindult a „fuszujka karó”, Attila három, nagyjából egyforma süllőnél nem adta alább. Közben azért egyet én is kiemelhettem. Persze a mindig szellemes Zsolt sem maradhatott adósunk, rövid, érzékeny pálcájával felszínre parancsolt egy tüskéshátút. Így az esteledésben különösen jó kedvünk kerekedett. A leszállt alkonyatban, a kényelmes csónakban utaztatott székre telepedve készítettünk néhány emlékképet. Jó kedvünk érthető volt, székely barátaink nagyon kedvesek voltak, és nem kellett pironkodnunk a „karóink” miatt sem.

Téli, gumis süllők

Téli, gumis süllők
Téli, gumis süllők
Téli, gumis süllők

Téli, gumis süllők

Téli, gumis süllők

A téli időben a gumihalazás, a plasztikos pergetés azért az otthoni vizeken, a hazai pályákon a legeredményesebb. Magam a legtöbbet a Dunára járok, a nagy folyó süllőivel randevúzom leginkább. Van persze, hogy ők nem jönnek el a találkára, van, hogy nem koppant senki a plasztikra. Ám amikor összejön egy-egy szebb hallal a találka, akkor bizony felejthetetlenné válnak az izgalmas percek. Megtörtént ez többször is az idei télben, hol egyedül, hol kettesben örülhettünk a sikeres fogásoknak. Decemberben jártam utánuk a legtöbbet. Karesz fiammal egy borongós napon összenéztünk, és máris határoztunk, irány a Duna felé. Nem siettünk, tudtuk, hogy a legtöbb esélyünk a kapásra késő délután van. Csendes, hűvös, téli délutánban kerestük a halakat. Alkonyodott már, de cseppet sem voltunk kedvetlenek. Immár a harmadik horgászhelyre érkeztünk. A parttól elég messzire, úgy negyven méterre a meder irányába horgonyoztunk le. A vízmélység olyan hatos körüli lehetett és öregebb akadók, fák maradékai nehezítették a horgászatot. Az első dobásokkal meg is fogtuk az akadókat. A jig horgot nem húztuk bele keményen a fákba, így ki tudtuk szabadítani őket. A következő dobásainkkal viszont közel tudtuk juttatni a gumikat a remélt süllőtanyákhoz. Én fésülgettem az akadó belső, fiam a parti oldalát. Egyszer csak Karesz egy keményet besuhintott, és örömmel láttam halat akasztott. Azonnal keményen emelte, vezette felfelé a süllőt, és sikeresen elirányította az akadó mellől. Megvan – mondta kissé remegő hangon, de hát a halfogás izgalmát szerencsére soha sem lehet megszokni. - Nagyon jó, látom nincs esélye, nem egy kapitális példány – válaszoltam, és örömmel nézegettem a határozott pumpálást, majd ezután a felszínen megjelenő halat. Mindketten örültünk, a hal igazán szép volt, két kilós forma. Ezen a napon más nem is történt, mégis a hazafelé úton mindketten azt mondogattuk, nagyon jó volt a folyón. Egy másik alkalommal Karesz két kisebbet, én egy nagyobbat tudtam elcsípni, no ekkor aztán különösen örvendeztünk. A magasban nekünk rajcsúroztak a vadlibák, nekünk sápogtak a színes tollú vadkacsák. A halakat visszaengedtük a számunkra nagyon hideg, de nekik az életet jelentő vízbe. Örömet jelentett az is, mikor az egyik esteledésben, egy szép süllőmet az akadó sűrűjéből sikerült kapásra bírnom. Az erős hal fárasztás közben jókat nyomott, húzott a zsinóron, a botvégen. A fék is felsírt, én is izgultam, de hamarosan gyengülni kezdett az ellenfelem. A szákolás után remegő kézzel kotorásztam a szája szélében a fehér gumihalam horga után. Ezt a plasztik halat a sötétedés, a kissé zavaros víz miatt reméltem nyerőnek, és ez be is jött.

Téli, gumis süllők
Téli, gumis süllők

Téli, gumis süllők

Téli, gumis süllők

Éppúgy eredményes volt, mint a hasonló körülmények közt használt fehér, „irdalt farkú” Storm gumim. Ám ez utóbbi pergetéskor szép hó is takarta a Duna partjait, és amolyan karácsonyi hangulatban kerestük a halakat. A fehér köntösbe burkolózott zátony víz alatti törésén keményet koppintott a becsapott süllő. Feledhetetlen, pillanatokat élhettem meg ismét. Úgy éreztem, mintha a karácsonyi ajándékomat kaptam volna a folyótól. Kicsi rá az esélyem, de ha szerencsém lesz, megkaphatom őt jövőre is, csak egy kicsit nagyobb súlyban. Mert karácsony előtt, azon a szép havas zátonyon, mást nem is tehettem, kicsit cirógattam, majd óvatosan visszaengedtem az ajándék halat. 

Téli, gumis süllők
Téli, gumis süllők


Írta és fényképezte: Bokor  Károly
Szólj hozzá:
Fisking#1 2011. 02. 02., 16:52Tisztel Bokor Károly!
Azt szeretném kérdezni,hogy érdemes belefektetnem a multis orsóba és jerk botba ha süllőzni balinozni szeretnék?vagy pedig maradjak a hagyományosnál?
Ha pedig a hagyományost ajánlaná mijen felszerelést mert most szántam el magam,hogy belefektessek,kb_60-70ft áll összesen rendelkezésemre!ELÖRE IS KÖSZÖNÖM.Email:pergetok@citromail.hu
pergetomester#2 2010. 11. 10., 18:45Tisztelt Bokor Károly

Aszt szeretném öntől kérdezni,hogy mely gumihalakat,twistereket fogósak a süllőkre?
bokorkaroly#3 2010. 02. 04., 08:17Üdv, Barnabás. Ha egy kicsit is strapabíró, "minőségibb" a gumicsónak, akkor szerintem mindent bír. a forróságot, súrlódásokat, a kemény használatot mindenképpen. Sok jót lehet vásárolni, ha az anyagra ránézel, megtapintod, már lejön az ereje, minősége. Legyenek praktikusak a használhatósági paraméterei is: szállítás, kamrák száma oldalmagasság, stb. Kellemes társad lehet egy jó g. csónak a kereső pecák során. Üdv. BK.
Bgilanyi#4 2010. 02. 03., 23:58Szetvusz Károly! Tetszenek az írásaid,választékosan és érzékletesen fogalmazol.A pecatv-t is szeretjük.A véleményed kérném.Gumicsónakot szeretnék vásárolni,és láttam,hogy te is használod azokat a drágább tipusokat.Mi a tapasztalatod ,mennyire bírják az igénybevételt pl.nyári forróság,téli hideg,Dunai sóderzátonyok,kövezések,súrlódásokstb? Előre is köszönöm a türelmed. Üdv! Barnabás
bokorkaroly#5 2010. 02. 03., 20:25Hmgeri, Én saját tapasztalatomból úgy érzem, hogy nem zavarja a süllőket gumizásnál a zsinór színe. Sokan szintén így vélekednek. A balinra persze ez már nem igazán állna meg, de más hal is érzékeny lehet rá. A mi szemünkkel is jó követni a jól látható zsinór viselkedését.Finom körülmények között, pl. állóvízen, még bizonyos kapásokat is meglátni rajta, üdv. BK.
petya8#6 2010. 02. 03., 19:34BK!
Egy újabb kiváló cikk!:)
Gyönyörű süllőkkel!;)
horgaszmgeri#7 2010. 02. 03., 19:31Nagyon jó csikk! A halakat nem zavarja a zsinór szine?
erasko#8 2010. 02. 01., 23:42Károly, köszönöm szépen az infót- ha majd lesz szívesen kipróbálnám én is!
Köszönöm.
üdv.
Erasko
bokorkaroly#9 2010. 02. 01., 22:29Erasko, Zsolti barátom jól mondja, ez a zsinór még mindig nem teljesen "kész". Amint ajánlhatom is, azonnal meg is teszem. Hogy értsed, tesztelésre kaptam, de mert minden gyártó a legjobbat szeretné, egyelöre, úgy tudom, még egy kicsit dolgoznak rajta.

Zsolty, Alig várom, hogy számláljuk a pipéket...de most csak a jegeket számlálhatnánk, sziasztok, BK.
zsolty#10 2010. 02. 01., 18:59Meg tesztelik,egy uj fuzionalt fonott zsinorral nyomul a mester!
összes hozzászólás megtekintése »
Szakírónk
Az első ragasztott nádbotot egy amerikai hegedűkészítő mester alkotta meg 1846-ban.