December 30. Az év utolsó pecája Péteriben. Négy jó barát, egy nagy kócsag, néhány vadkacsa és sok kárász társaságában. A vízforgató jóvoltából a tavacska nem fagyott be. Nem úgy, mint csalis dobozban a csontik, amik pár perc alatt „kalippóvá” dermedt a mínusz hét fokban. És az ujjaim is, mert a neoprén kesztyűm otthon maradt...

Az őszi időszak lehűlt – 10-12 Celsius fokos – vizeiben lényegesen nehezebb horogra csalni a nagyobb pontyokat, mint a nyári szezonban. Különösen igaz ez akkor, ha a pontyok már kevesebbet táplálkoznak, mert jócskán túl vannak a tél előtti lakomán...

Horváth Gy. Gábor tippje a gyors és hatékony horogkötésre. A képek segítségével könnyen elsajátítható a precíz pontos technika...

A szeszélyes időjárás engedett szorításából, a napsugarak egyre intenzívebben melegítették a lassan vánszorgó Duna-ág vizét, és hamisítatlan, a pontyok jelenlétére utaló hangok is hallhatóak voltak. A néhány nap enyhülést sok pontyhorgász kihasználta, köztük én is...

Amikor már 0°C-os reggeli hidegek vannak, és a víz hőmérséklete nem, vagy csak nagyon gyengén emelkedik, érdemes a laposabb nádfalak előtt keresgélni. Főként akkor, ha sokáig süti őket a nap, ami az itteni részeket még fel tudja melegíteni, így egy-két fokkal melegebbek, mint a környező mélyebb területek. Ilyen helyet kerestem fel most én is...

Kis hazánkban él egy nagyon szép, de talán mérete miatt kevésbé megbecsült ragadozó hal, a csapó sügér. Bár sokan számon sem tartják, nekem mégis az egyik kedvenc halfajom, és ha lehetőségem nyílik rá, örömmel próbálkozom horogra csalásával, természetesen pergetve. Teszem ezt egyrészt önnön szépségéért, másrészt azon tulajdonsága végett, hogy általában bandában jár, tehát ha rájuk találok, remek szórakozásban lehet részem...

A hosszú repülés után vízbe csobbanó pálcikaólom tisztán érezhetően koppant a meder kagylós alján, a felszínen futó zsinórt kémlelve lassan felcsévéltem a felesleget, hogy meglegyen a közvetlen kontaktus a kezem és az ólom felett súlytalanul libegő pici küsz-utánzat között. Az új technika egy dologra gyorsan megtanított, felettébb érdemes kiaknázni fő erősségét, amennyire lehet...

A monofil zsinórok történetében szinte nem mondható olyan forradalmi varázsszó, mint az áttetsző fluorocarbon damilok. Talán a legjobban az új zenei irányzatokat képviselő és történelmet író előadóművészekhez hasonlítható: a semmiből jött, rengetegen imádják – néha megmagyarázhatatlan okok miatt – és sok imitátora akad. Ez így van rendjén, hiszen a sikeres dolgokat nem lehet rossz és kevésbé rossz másolatok nélkül életben tartani...

A horgászatban számos olyan dolgot tapasztalhatunk, amit elsőre talán „fel sem fogunk”, illetve nem gondoljuk át, hogy pontosan miért is történt. Gondolok itt például arra, amikor pár percen belül mindkét botunkon kapás van, majd hosszú ideig szünet. Logikus magyarázatok persze vannak rá, de az akkor, abban a pillanatban kevés horgásztársamnak jut eszébe...

Egyre több olyan vízzel találkozom horgászataim során, ahol a nagyobb testű halak, amurok és pontyok előszeretettel tartózkodnak a partközeli sávban, így nemcsak orsós bottal, hanem kedvenc horgászbotommal, a rakóssal is megfoghatóak. Most az állóvízen használt felszereléseket, csalikat, módszereket mutatom be...

A pontyhorgászat során sok tényező együttes hatása szükséges ahhoz, hogy igazán sikeres horgászatot zárjunk, akár egészen rövid idő alatt is. Természetesen az is megfigyelhető, amikor országszerte „nem megy” a hal. Ennek okai sokszor kibogozhatatlan elméletekben végződnek, de mégis van néhány fontos dolog, ami döntő lehet...

Nem tudom ki hogyan van vele, de én szeretek jó társaságban horgászni. Beszélgetve, bolondozva jobban telik az idő ha esetleg a halak el is kerülnek. A minap is társadalmi életet éltem, egy jó barátomat invitáltam dunai horgászatra. Megrögzött és elhivatott legyes pecás. Sajnos az elmúlt egy két alkalommal eredménytelenül próbálkozott itt az öreg folyón. Bíztam benne hogy megtörik a jég és végre tud szép balinokat zsákmányolni...