Létezik sok olyan technika, amely csak egy adott vízen alkalmazható eredményesen. Ilyen a görgetés is, amely dunai specialitás. Nevét a sóderes fenéken guruló, csúszó, bukdácsoló gömbólom mozgásáról kapta. A márnára horgászók kedvelt módszere a téli időszakban.

Igazi folyóvizi torpedó

Horgászat a Dunán sorozat ebben a részében ezzel a speciális márnázó technikával ismerkedünk meg. Amikor már reggel dér ráfagy a fűre, akkor jött el a görgető-horgászat ideje. Ilyenkor a márna már csapatokba verődve jár, keresi a táplálékot, a meleg vizű oxigén dús befolyókat. A horgásznak csak elég megkeresni ezeket a helyeket, könnyű gyalogos felszereléssel. Nézzük tehát, hogy mi is az a görgetés. Azt, hogy pontosan honnan ered, nem tudni.

Az ideális hely, horgászatunk célja a partközeli sodorvonal

Mit vigyünk magunkkal? A válasz egyszerű, egy könnyű gerinces botot 3,6-3,9 méter hosszban. Rajta egy megbízható 30-as orsót, feltöltve 0,22-es monofil zsinórral. A felszerelés része továbbá még egy ólom, amely lehet a hagyományos gömb, vagy akár pálcika alakú is. Az eredeti szerelék gömbólomból áll. Tökéletesen lehet vele érezni a boton, hogy a mederfenéken meg-megkoccan a súly az apró kavicsokon. A másik szerelék, amit még használni szoktam az a pálcikaólomos, ilyenkor lassabb a csali mozgása, így határozottabban érezni a kapást. Sorban következő apróság az ütköző. Használhatunk speciálisan erre a célra gyártott gumit, vagy szelepgumi darabot, de megteszi pár apró sörétólom is. Előkének használjunk a fôzsinórtól egy mérettel vékonyabb zsinórt, hossza lehet akár 1 – 1,2 méter is. A szerelék lelke a jó minőségű, erős hegyű, vastag húsú, mikroszakállas horog. A márna szája nagyon porcos és kemény. Csak a tűhegyes horog képes áthatolni rajta.

A két szerelék rajza, mindkettő fogós

Egy kis dobozban elfér, amire szükségünk lehet

E horgászmódszer lényege, hogy a gyors folyásban a zsinórba belekapaszkodó víz maga után vonszolja, görgeti az ólmot a fenéken. A nehezék méretével tudjuk változtatani a szerelék sebességét. Ez erős sodrásban, messze a parttól lehet akár 40 g is. Fontos, hogy a sáv, ahol horgászunk sóderes legyen, mert különben sok szakításban lesz részünk. Szerencsére a márna is szereti ezeket a helyeket, ezért hatásos márna fogó ez a módszer.
Két csali jöhet számításba. Talán a legfogósabb a csonti csokor. Ez jól bírja a megpróbáltatásokat is, a folyamatos súrlódást a kövek között. Ami még szóba jöhet az a giliszta. A két-három szálból álló nagy csokorral is eredményesek lehetünk. Ezt a csalit azonban három-négy dobásonként újra kell tűzni. Egyesek használnak sajtkockát, mások kolbászdarabkát is. Egy ez is alternatíva, ha nincs kapásunk a standardokra, próbáljuk ki. Etetni nincs értelme, és nagy valószínűséggel nem is lehet. A gyors víz pillanatok alatt tovasodorná az etetőanyagot.

A leggyakoribb és legfogósabb csali a csonticsokor

A gömbólom

A pálcikaólom

A horgászat roppant egyszerű, talán a bolognai botos úsztatáshoz tudnám leginkább hasonlítani. Bedobjuk magunk elé, esetleg egy picit feljebb a sodrás széléhez a csalit. Amint feneket ért, a botot magasba emelve vezetjük az ólmot. A spicc apró rezdülései jelzik a bukdácsoló ólom mozgását. Ha megakad, egy óvatos mozdítással tovább segítjük. A kapás gyakorlatilag mással össze nem téveszthető. Egy vagy két erős rántásként jelenkezik. Határozott bevágással kell reagálnunk, mert a zsinórnak a folyás miatt nagy a hasa.
Létezik más technika is, ezt azoknak ajánlom, akik könnyű, érzékeny spiccű bottal horgásznak. Ezek a pálcák elnyelik az apró rezdüléseket, a márnák kapásait. Ezért ilyenkor nem emeljük fel a botot, hanem úgy teszünk, mintha mutatnánk, hogy éppen merre jár az ólom. Folyamatosan követjük a bottal azt. Az orsót tekerő kezünk két ujjával pedig megfogjuk a zsinórt, máris érezzük, ami a mélyben történik. Még a legkisebb rezdülést is. A kapás ebben az esetben is határozott, erős rántás. Egy kis gyakorlással ráérezhet mindenki.

A bozótos helyen nehézkes a dobás

Amikor a márna beszalad a sodrásba, akkor aztán lehet kapaszkodni a botba

A 80 cm-es előke

Óvatosan szákoljunk

A márna fárasztásnak vannak alapszabályai. bevágás után azonnal nekünk kell irányítani. Ha a hal az úr, akkor minimális esélyünk van. Amint megakasztottuk, a hal megpróbál a sodrásba törni. Ha sikerült neki, akkor minél előbb próbáljuk meg a parttal párhuzamosan, a parthoz közelebb irányítani.  Amikor már megfordítottuk, akkor csak arra kell vigyáznunk, nehogy beszaladjon a kövek közé, mert akkor az előkénk fog elszakadni. A partközelben, magasra emelt bottal kényelmesen ki lehet fárasztani. Szákolás után, ha a tarkóját átfogjuk, akkor kezes báránnyá válik (úgy, ahogy az első képen teszem). Egyébként jól küzd a horgon, okos hal. Könnyen megtréfálhatja az embert.

Az ilyen vaskos szájba nem megy bele csak a tökéletes horog!

Zoli barátom idei első, görgetett márnájával

Érdekes módszer a görgetés, szinte kizárólag csak márna fogható vele. Sajnos sokan - a túlméretezett horog használata miatt - kívülről akadnak a halakba. Mások, pedig minden rezdülésre bevágnak. Egy sporthorgász nem cselekszik így! Legyünk tekintettel a halak épségére is. Használjuk a lehető legkisebb horgot, csak a biztos kapásnak vágjunk be. Aztán ha kifogtuk és lefotóztuk engedjük szabadon, had élhesse saját életét.
Tipp: Gyakran ellenőrizzük a horog hegyét, a kövek között bukdácsolva könnyen kicsorbul. Ilyenkor csak a csere a megoldás, a modern kémiailag kialakított hegyeket nem lehet újraélezni! Használjunk kisméretű horgot a külső akasztások elkerülésem miatt!
Fontos: A márna ikrája mérgező, sem nyersen, sem főtten nem fogyasztható!

Szólj hozzá:

Mehet