Cikk oldal
2012-09-27

Csonti

A megunhatatlan csodacsali
A jó időtől gyorsabban melegedő partszéli vizeket vallattam, hiszen nemcsak a horgásznak, a halaknak is jólesik a pluszos hőmérséklet egy hűvösebb periódus után.
A tavat szegélyező nád sebesen sarjadt, tövében már bőven található táplálék az éhes pikkelyesek számára; a sekélyebb vizet pedig a nap is hamarabb felmelegíti, így ebben az időszakban nagyobb eséllyel várható itt a kapás.
Kedvenc horgászvizemen tilos a szoktató etetés, ezért gyorsabb és eredményesebb, ha megkeresem a halakat, és e szerint választok helyet, illetve módszert. A következőkben ennek miértjeit, hogyanjait szeretném megosztani veletek.

Csonti


A sás mellett

A délelőtti napsugarak lágyan simogatták felszínt. A tószegély 5-8 méteres sávjában a mederalakulat változó – de mindenképpen kisebb – mélységet mutat, mint a parttól 10-15 méterre, ahol egy határozott törés található és bő két méteres már a víz. Ahogy végigszemléltem a partközeli zónát, több helyen is túrásokat, biztató pezsdüléseket láttam. Elhatároztam tehát, hogy ezt a sávot részesítem előnyben a pecánál, de akár a növényzet közé belógatva is fogok horgászni. Erre fegyvertáramból a legmegfelelőbbet, egy margin típusú rakósbotot választottam. Ez a bot igen könnyű, ugyanakkor igen erős is. Alapban nyolc és fél méteres, de van egy egynyolcvanas toldóm hozzá, tehát akár 10 méternél messzebbre is meg tudom keresni vele a halakat. Éppen ide való.

Csonti


Csak csöndben...

Már a helyválasztásnál igyekeztem csendben osonni a parton, aztán még jobban kellett figyelnem a kipakolásnál, nehogy zörgés-csörgésemmel, akár lépteim dobogásával felkeltsem gyanakvásukat a láthatóan a közelben tartózkodó halaknak, nehogy ezzel elriasszam őket. Lehet, hogy előbb-utóbb visszatalálnának, ám nem szerettem volna sokáig kapás nélkül ücsörögni. Most halat fogni jöttem, s ugyan ez a vadászszenvedélyem az első zsákmány után már csökkenni szokott, de addig legalább dolgozik az adrenalin.

Csonti
Csonti

Nagyon szép helyet találtam a tó egyik csendes, gát felőli sarkában. Bármerre néztem, pezsgett az élet: a parton pitypangok ejtőernyői fehérlettek a zöld fűben, alapzajként a kecskebékák kuruttyoltak, a víztetőn vízimolnárkák kergetőztek, időnként pedig a frissen kikelt cserebogár bombázók húztak el a fejem felett.


Túlvizezett etetőanyaggal

Nem hoztam magammal csak egy kilogramm „elitkarpot”, amit az átlagosnál nedvesebbre kevertem be a parton. Ennek a túlvizezésnek több előnye is van. Az egyik, hogy így elérhetjük, hogy ne tartalmazzon semmiféle felszálló szemcsét – a kapott, lágy szerkezetű, kifejezetten nedves etetőt áttörni nem kell és nem is lehetne, mert beleragadna a törőszita lyukaiba.

Csonti

A másik – jelen esetben fontosabb – tulajdonsága a gyorsabb oldódás mellett, hogy nem süllyed bele a finom iszapba, ami a növényzet környékén található: ezen szépen elterülve jobban nyit, így garantáltan kifejti hatását, miközben íz- és illatfelhőt képez maga körül.
Egy kilogramm pontyos keveréket
Egy kilogramm pontyos keveréket
folyamatosan keverve nedvesítem,
folyamatosan keverve nedvesítem,

hogy minden szemcse teljesen elázzon.
hogy minden szemcse teljesen elázzon.
A gombócokat csak egyszer nyomom össze,
A gombócokat csak egyszer nyomom össze,

és etetőcsészével juttatom be a helyre.
és etetőcsészével juttatom be a helyre.


Színes csontikkal

Az etetőanyagból két gombócot gyorsan bekupakoltam egy nádkiszögellés mellé, a többit pedig tíz méterre jobbra tőlem, egy kisebb gödör széléhez. Itt folyamatosan pörsenéseket láttam.
A továbbiakban csak csontit terveztem adni a halaknak – ezt egy kisebb polepottal, csontiscsészével folyamatosan adagolva szántam bepötyögtetni. (Manapság többféle színben kaphatóak, nem úgy, mint régen, amikor a nehezen beszerezhető sejtfestékkel [Rhodamin] saját magunknak kellet a csontik kajájára szórva többnapos hercehurcával megszínezni nyüveket.)

Csonti

Szeretem variálni a színeket, hiszen van olyan nap, amikor hozzá sem nyúlnak a fehér csontihoz, viszont a színeseket szinte azonnal felveszik. Ezzel a módszerrel nem csak víztípus és halfaj szerint lehet szelektálni, de sokszor a halak méretét is befolyásolhatjuk. Erre legjobb példa az igen emlékezetes tavalyi dévéres örömpeca, amit néhány számmal korábban már megírtam.


Csalivariációk

Egy szem csonti hagyományosan a vastagabbik végénél feltűzve
Egy szem csonti hagyományosan a vastagabbik végénél feltűzve
Két fullasztott piros, egy sárga élő csonti – a nagy testű bodorkákra
Két fullasztott piros, egy sárga élő csonti – a nagy testű bodorkákra

Két narancssárga egymással szemben, nem csavarja az előkét, igazi domolykómágnes
Két narancssárga egymással szemben, nem csavarja az előkét, igazi domolykómágnes
Nagy csokor csonti – nagy csali nagy hal, tartja a mondás, ez általában igaz is, ha nagyon eszik a hal
Nagy csokor csonti – nagy csali nagy hal, tartja a mondás, ez általában igaz is, ha nagyon eszik a hal

Egy szem fehér csonti keresztben feltűzve, lassabban merül, óvatos halakra
Egy szem fehér csonti keresztben feltűzve, lassabban merül, óvatos halakra
Színes kavalkád, sokszor a sokszínű változatosság hozza meg a várva várt sikert
Színes kavalkád, sokszor a sokszínű változatosság hozza meg a várva várt sikert


A gyorsragasztás

A csontik felét félretettem arra az esetre, ha igényelnék a halak, hogy nagyobb mennyiséget juttassak be egyszerre – a nagyobb kupakkal egy-egy gombócot gyorsan összeragasztva ezt meg tudtam tenni. Megtörtént már, hogy nem tetszett a halaknak a folyamatosan vízbehulló, izgő-mozgó színes aprónép; erre az esetre gondoltam a kisebb gombócok összeragasztását, amelyet éppen csak annyira fog össze a ragasztó, hogy a fenékre érve azonnal szétessen.

Egy maréknyi tiszta csontit egy edénybe tesszük,
Egy maréknyi tiszta csontit egy edénybe tesszük,
egy kávéskanálnyi ragasztót öntünk rá.
egy kávéskanálnyi ragasztót öntünk rá.

Az ujjainkat megnedvesítjük,
Az ujjainkat megnedvesítjük,
megkeverjük a poros csontit
megkeverjük a poros csontit

Akkor jó, ha az egész mennyiség összeragad,
Akkor jó, ha az egész mennyiség összeragad,
a vízbe érve szinte azonnal nyit a gombóc
a vízbe érve szinte azonnal nyit a gombóc

és fél perc múlva az egész szétesik, elterül a fenéken.
és fél perc múlva az egész szétesik, elterül a fenéken.

Ezt a műveletet csak gondosan előkészített csontival lehet elvégezni! A csontikat meg kell szabadítani az elhullott társaiktól, valamint a rajtuk lévő szennyeződéstől, a fűrészportól, amiben általában tárolják. Néha még le is szoktam mosni a pondrókat, majd szárazra gyömöszölöm egy kéztörlő ronggyal. Ilyenkor szinte „harsog a bőrük”, olyan tiszták lesznek.


A fullasztott csonti

Még egy titkos csalival készültem a mai találkozóra, ez pedig nem volt más, mint a fullasztott-forrázott csonti. Az angol szakirodalom a nagymesterek elsőszámú, titkos favoritjaként emlegeti. Régóta próbálgatom már, s bár igazán kiemelkedő sikert nem hozott, ott kell legyen minden dörzsölt horgász fegyvertárában, hogy amikor semmi nem működik, még mindig elő lehessen venni valamit a tarsolyból… akarom mondani csalidobozból.
Elkészítése viszonylag egyszerű, akár a víz mellett, akár otthon (horgászat előtt) – talán ez utóbbi a célszerűbb, hiszen egyedüli hozzávaló a forró víz, amit nem minden parton tudunk elállítani.
A végeredmény egy megnyúlt, gumis állagú csali, amely nem mozog, mégis igen csábítóan hat a halakra valamilyen oknál fogva. A forrázás során keletkeznek olyan szemek is, amelyek lebegnek: ezeket tegyük félre csalizni, mert könnyíthetjük velük tűzetünket a horgon.

Tegyünk kevés hideg vizet egy edénybe,
Tegyünk kevés hideg vizet egy edénybe,
ezután kézzel szórjuk bele a csontikat,
ezután kézzel szórjuk bele a csontikat,

egy kanna segítségével öntsük fel forró vízzel.
egy kanna segítségével öntsük fel forró vízzel.
Akkor jó, ha megáll a nyüvek mozgása, de nem fehérednek ki.
Akkor jó, ha megáll a nyüvek mozgása, de nem fehérednek ki.

Kis szűrőn szűrjük le, kész a csodacsali, lehet őket felfűzni
Kis szűrőn szűrjük le, kész a csodacsali, lehet őket felfűzni

Tipp: Vigyázzunk a forrázásra, mert ha túl gyorsan túl sok meleg víz éri a csalinkat, kicsapódik a fehérje, megfőnek a kukacok, így nem érjük el a megfelelő állagot!


Compó, kárász és keszeg

A körültekintő és óvatos alapozás után elég hamar jelentkezett az első vendég. Egy dévérkeszeg fickándozott a horgomon, amelyet gyors szákolás horogszabadítás után a merítőfej vízbenyomásával eresztettem szabadon. Szeretem így visszaengedni őket: nem dobni, ejteni, hanem csak szépen visszatenni a szákot, amiből stressz nélkül kicsusszan, kiúszhat a fehérhal. A tóban található számos nagytestű kárász egyike volt a következő kuncsaft, amit egy gyönyörűséges compó követett. A tavon teljes tilalom van a haldoktorra, ezért különleges figyelemmel szabadítottam meg a horogtól és bocsátottam útjára őkelmét.

Csonti

Csonti

Több zsákmány nem jött. Viszont jött egy rendesebb méretű traktor, ami az összeállt halakat megriasztotta. Sajnos az ember tervez, a tógazda végez, mármint munkáját, hiszen füvet nyírt. Doni barátom elnézést is kért, neki ez a dolga, ettől ápolt, szép a víz környéke. A hétvége közeledtével így a többi horgász örülhet majd a gondozott tópart látványának.
Kedvenc mondásomat ennek szellemében egy kis kiegészítéssel szeretném megismételni a végére: Halat ott lehet fogni, ahol van (de kevés a fűnyíró traktor)!

Írta: Horváth Gy. Gábor
Pecavilág Magazin

Szólj hozzá:
Szakírónk
Az amúr (Ctenopharyngodon idella) eredeti elterjedése a Jangce és a Sárga-folyó volt. A XX. században kezdték telepíteni világszerte ennek köszönhetően nemcsak Európába, hanem a tengerentúlra is eljutott. Hazánkban az első regisztrált amúr telepítés 1968-ra datálódik, melynek helyszíne a tatai Cseke tó volt.