Cikk oldal
2009-09-09

Dunai halak stickkel

Apám botjával görgettem
Közeledik az ősz, ami számomra az igazi pecák ideje. Lehet, ez kicsit furcsán hangzik, hiszen köztudott, hogy én meglehetősen sokat horgászom, ámde igazi halfogásra mégis ilyenkor van időm, energiám. Az őszi, vízben állós horgászat az, ami a szívemnek igazán kedves.

Ilyenkor a halak minden táplálékot megbecsülnek, próbálnak minél vastagabb zsírréteget fölszedni, hogy átvészeljék a telet. Ezért a parti sávokban is szívesebben tartózkodnak, lapos, sóderos részeken. Itt szoktam megpróbálni stick úszóval megfogni őket.

Dunai vízben állós stick úszós Gyulai-módra
Dunai vízben állós stick úszós Gyulai-módra

Az elmúlt években még édesapámmal együtt kidolgoztunk egy technikát, amit már több ízben próbáltunk bemutatni, de úgy gondoltam, hogy mivel ez az én számomra annyira kellemes horgászat, és olyan ritkán látok hozzám hasonló, vízben állós horgászt, hogy megpróbálom ismét egy kicsit népszerűsíteni.
Az egyik legnagyobb és legjobb érvem talán e mellett, hogy minimális eszközigénye van. És ha belegondolok, akkor csali sem túlságosan sok kell, hiszen egy horgászat alkalmával maximum másfél, de inkább csak egy liter csontkukacot horgászom el, meg némi főtt búzát és kukoricát (ritkán kendermagot). Gyakorlatilag mást mostanában nem is nagyon használok.

Dunai halak stickkel

Dunai halak stickkel
Dunai halak stickkel
Dunai halak stickkel

Dunai halak stickkel
Dunai halak stickkel
Dunai halak stickkel

A kora reggeli megérkezést az etető rács, vagy kosár elkészítése követi.
A kora reggeli megérkezést az etető rács, vagy kosár elkészítése követi.

A csontit egy, a vízben 1 hét alatt teljes egészében elbomló fém rácsban kínálom fel, én legalábbis rácsnak hívom, bár igazából csupán egy vékony drótháló, ami nagyon könnyen korrodálódik. Ebből egy 40-50 centi körüli darabot szoktam vágni, középen megfelezem, és mint a zoknit, kifordítom.
Nem gombóc formába, ahogy én magam szoktam, hanem szépen visszaforgatva, ahogy a feleségem csinálja - így egy dupla hálóm lesz, ebbe beleteszek egy akkora méretű kavicsot, amit már nem visz el a sodrás. Megtöltöm csontkukaccal, végét összecsavarom, és már lehet is bedobni a vízbe. A duplára hajtás azért szükséges, mert így sokkal nehezebben jönnek ki belőle a nyüvek, és azáltal, hogy nehezebben bújnak ki, lassan, de folyamatosan ereszti magából ez a csomagocska a csonti szemeket, fenntartva a halak érdeklődését. Ezzel egy vékony sávban tartva őket.

Az etetés a botspicctől 2-3 méterre kerül
Az etetés a botspicctől 2-3 méterre kerül

Ezután  csak búza, kukorica, kender
Ezután csak búza, kukorica, kender
keveréket dobok az úszó köré
keveréket dobok az úszó köré

A szemes etető kellékei
A szemes etető kellékei

Ezt szoktam még plusz, kötényből dobott búzával és kukoricával megtoldani.
A technika maga egyébként nem más, mint egy rettentő finom görgetés. A lényege, hogy azon a helyen ahol 15-20 grammos úszóval is kéne egyébként horgászni, ott én egy 1 gramm körüli stick úszóval horgászom. Az ólmozás 6-os ólmokból van kirakva, és a zsinóron a horog felé növekvő távolságra vannak egymástól felhelyezve. Így nem gubancolódik, és nagyon pontosan, jól lehet vezetni a csalit. A horog pedig a fenéken sodródik.

A súlyozást én 6-os ólmokból rakom ki, a horog felé egymástól növekvő távolságra vannak elhelyezve az ólomgolyók
A súlyozást én 6-os ólmokból rakom ki, a horog felé egymástól növekvő távolságra vannak elhelyezve az ólomgolyók

Nem túl bonyolult egyébként, mivel a botspicctől maximum 2-3 méterre szoktam a rácsgombócot betenni, és e fölött, ennek a környékén kell elvezetni a csalit ahhoz, hogy gyakorlatilag állandósuljon a kapás.

Van néhány kiegészítő eszköz, amit itt most megosztanék veletek. Az egyik, az egy nagyon hosszú haltartó leszúró, aminek az a lényege, hogy gyakorlatilag bármekkora vízben leszúrható, és stabilan ott tartja a haltartót. De mindenféleképpen kell a haltartóba 1-2 nagyobb kő, hogy ne tudja elhúzni a sodrás. Haltartóra egyébként azért van szükség, hogy a visszaengedett, megrémült hal ne vigye magával el az előttünk tartózkodó csapatot. Mérlegelés, fotózás, illetve a horgászat befejezte után, gyakorlatilag minden esetben visszaengedem a halakat. Hiszen nagyon sok esetben ugyan azokra a halakra horgászom. Nem ritka az, hogy fölismerem a halat, amit megfogtam már egyszer, vagy a horgomat találom meg, ha esetleg megtépett korábban.

Az általam használt zöldséges rekesz, ami megakadályozza, hogy „eltévedjek”, vagy „elsüllyedjek”
Az általam használt zöldséges rekesz, ami megakadályozza, hogy „eltévedjek”, vagy „elsüllyedjek”

A másik ilyen eszköz, egy nem túlságosan bonyolult dolog, egy zöldségesrekesz, amire zsinóron a két oldalára 1-1 súly van kötve. Amikor kiválasztottam a helyet ahonnan horgászni fogok, be szoktam tenni a vízbe, nagyjából karnyújtásnyira a haltartótól. Ennek a rekesznek több funkciója van, az egyik az, hogy ha a sóder alatt viszonylag lágy a talaj, vagy nagyon homokos, akkor rendszeresen bele szoktam süllyedni bokáig a sóderba – nekem kicsi a lábam -, gödröt ások magam alatt, ezáltal egyre mélyebben vagyok a vízben, rendszeresen eláztatva ezzel a kötényem alsó részét. Előfordult már olyan is, hogy megtöltődött vízzel és kimosta a búzát, kukoricát, vagy a csalizni szánt csontit. Ezért van a rekesz, hogy ne süllyedjek be a talajba. A másik oka pedig az, hogy mindig visszatalálok ugyanarra a helyre. Tehát ha ki kell mennem valamiért a vízpartra, akkor is tudom azt, hogy hova etettem, merre lehet a rács.

Az a jó, hogyha egy ilyen ráccsal 3-4 alkalommal is ugyanott tudok horgászni, ugyanis rendszeresen visszafogom a hálót. Ahogy fölötte vezetem el a csalit, beleakad a horog, és akkor ki tudom húzni, le tudom ellenőrizni, hogy mennyi csontkukac maradt benne, milyen ütemben hullik belőle a csali. A horgászat vége felé pedig már nem szoktam visszadobni, hiszen a legközelebbi alkalomra is tökéletes. De ha valamiért nem tudom visszafogni, akkor sem történik semmi baj, hiszen maximum másfél hét alatt elbomlik, nem marad ott a természetben.

A csali gyakorlatilag minden esetben csontkukac
A csali gyakorlatilag minden esetben csontkukac

Sosem lehet előre tudni,
Sosem lehet előre tudni,
hogy mi akad a horogra
hogy mi akad a horogra

Sajnos egyre gyakrabban fordul elő, hogy ilyen tumoros, beteg márnát fogok
Sajnos egyre gyakrabban fordul elő, hogy ilyen tumoros, beteg márnát fogok
Sajnos segíteni rajta nem tudok, a legtöbb, amit hetetek, hogy visszaengedem
Sajnos segíteni rajta nem tudok, a legtöbb, amit hetetek, hogy visszaengedem

Az a szépsége a dunai horgászatnak, hogy amikor bedobok, akkor soha nem tudhatom, hogy milyen halat fogok fogni. Bármilyen fajtájú és méretű hal akadhat a horogra, ami számomra szintén egy rettentően izgalmas dolog. Gyakorlatilag egy másfél méteres, max. egynyolcvanas vízből akármekkora halat ki lehet fogni. Volt már, hogy akasztottam olyant, amit nem hogy megfordítani nem tudtam, de még csak megállítani sem. Tehát hatalmas halakat lehet akasztani, és utána, ugyan ezek között a halak között lehet akár tenyérnyi paducot, szilvaorrút is zsákmányolni. Rendszeres ősszel a márna, a dévér, a jász, gyakorlatilag felsorolhatnám a teljes dunai halfaunát.

Dunai halak stickkel
Dunai halak stickkel

Az óriási utasszállítók nem kedveznek ennek a fajta horgászatnak
Az óriási utasszállítók nem kedveznek ennek a fajta horgászatnak

A Duna sokféle
A Duna sokféle
halat ad
halat ad

Az igazi kaland azonban,
Az igazi kaland azonban,
ha márna van a horgon
ha márna van a horgon

Mint minden dunai horgászatnak, ennek is a megkeserítője a hajóforgalom. Hiszen ha nyugalom van (kicsi a jövés-menés), akkor sokkal több a kapás, és intenzívebb a horgászat, amennyiben viszont jön néhány óriás utasszállító, és éppen valamiért siet, akkor hatalmas hullámokkal korbácsolja a partot, ezzel elmosva az én jó kis etetésemet. A halak a sekély részekről hamar mélyebb vizek felé húzódnak. Bizony, egy jó fél órás hajócsendnek kell ahhoz eltelnie, hogy visszaálljanak a kedvenceim.

Visszatérnék még egy szó erejéig a felszerelésre. Nagyméretű, megbízható orsót használok, csak azért, hogy könnyebben lehessen róla engedni a zsinórt, mert fék nélkül használom, kikapcsolt visszaforgásgátlóval.

Akarva-akaratlanul hozzájutottam ahhoz a bothoz, amivel éveken keresztül horgászott az édesapám, és úgy vélem, hogy ehhez a horgászathoz - lehetőség szerint -, életem végéig ez lesz a botom. Egy viszonylag lágy, de rettentően erős telematch botról van szó, 390-es hosszban. Számomra ez az a bot, ami szükséges ennek a technikának a tökéletes kivitelezéséhez. Könnyű, gyors, erős. Bár elképzelhető, hogy csupán arról van szó, hogy az öreg kezéből az én kezembe vándorolt a bot, és nem is szándékozom mással horgászni ezt a finomgögetést.

Bizony sok esetben bökök meg akkora halat, hogy kiegyenesíti ezt a nagyon erős horgot is
Bizony sok esetben bökök meg akkora halat, hogy kiegyenesíti ezt a nagyon erős horgot is

A zsinór általában 16-os, 18-as. Telibe kötöm a horgot, nem kötök előkét. Ha elkopott a horog hegye, - akadókba azért időnként beleakadunk -, mindig kicserélem a horgot, az ólmozást ilyenkor kicsit feljebb húzom. Az eresztéket visszaállítom, majd folytatom a horgászatot.

Szinte hihetetlen, hogy a 10-12 szem csontival és a nagy 8-as horoggal ekkora paducot, és szilvaorrút is meg lehet fogni
Szinte hihetetlen, hogy a 10-12 szem csontival és a nagy 8-as horoggal ekkora paducot, és szilvaorrút is meg lehet fogni

Nem aprózom el a horog méretet: egy 8-as, 10-es méretű horgot használok, hiszen a csali is az esetek nagy többségében nagyméretű, 8-10-12 szem csonti.
Van, amikor a kevesebb csalira van szükség, de ezt mindig az adott szituáció határozza meg.

Az úszóválasztás nálam nagy rituálé
Az úszóválasztás nálam nagy rituálé
A felszerelés belefér egy kis dobozba
A felszerelés belefér egy kis dobozba

Úszók közül természetesen, mint említettem, a stick típusút használom. Ennek az pálcaszerű úszónak a neve gyakorlatilag vesszőt, varázsvesszőcskét jelent. Az egésznek az a lényege, hogy van egy viszonylag nagy hasznos terhelése, tehát az úszó, vízbe rakva, saját magától is áll. Ezáltal mindig stabilan halad a felső vízrétegben.

A vízből a horgászat alatt
A vízből a horgászat alatt
szinte ki sem szoktam jönni,
szinte ki sem szoktam jönni,
kézzel veszem ki a zsákmányt
kézzel veszem ki a zsákmányt

Ami még számomra kellemes ebben a horgászatban, hogy gyakorlatilag sosem csalódok benne. Biztos közrejátszik az is, hogy ez egy csendes, egyedüli horgászat. Nem társas, viháncolós peca, hiszen ezeken a helyeken a halak nem szokták meg a nagy zajongást, és pillanatok alatt odébbállnak, ha valami gyanússá válik számukra.


A fotózás alkalmával elkövetett horgászat nagyon szép peca volt, 3 óra alatt 12-13 féle halat sikerült zsákmányolnom, bár az igazi nagy dolog, az másnap várt rám, amikor két gyönyörű dévérrel is megajándékozott a Duna. De ez már egy másik történet.     

Írta: ifj. Gyulai Ferenc képek: Horváth Gy. Gábor
Szólj hozzá:
Hal008#1 2009. 09. 14., 20:13Hi ! Ladik :)
Ötlet : ha a haltrtózás kivitelezhetetlen az említett okok miatt , próbáljátok ki , hogy a megfogott halal sétáltok ( sietve :) Felfelé vagy 20 métert, és ott engeded szabadon. Szerintem felfelé fog " menekülni " folyóvízi halak szokása szerint. Így nem zavarja meg talán a táplálkozó csapatot.Tudom macera, de egy próbát megér.
N Hal-i.
Hal008#2 2009. 09. 14., 20:00Szia Szano !
Addíg húzom az úszót amíg el nem akad a horog. Aztán néhány centit vissza véve valósítom meg a görgetést. Persze van néhány csali vezetési technika amit alkalmazok, DE azok már nem nevezhetőek görgetésnek.
Hal-i.
Ferike71#3 2009. 09. 12., 18:54Szia Feri!

Tetszett az élménybeszámoló!
Irigylem a terítéket! Szép halak!
Hal008#4 2009. 09. 11., 19:36Szano!

Feri külföldön van, hétfőn érkezik haza, akkor biztos válaszol majd az eresztékes kérdésre :)

Üdv.
Darázs (a feleség :) )
hacnor#5 2009. 09. 10., 22:53Szia Novi,Ferenc!

Mea Culpa..:)

Nem rosszindulatból,csak azért jegyeztem meg,nehogy esetleg másokat "tévútra" vezessen...nomeg elég sokan olvassák az írásokat.

Egyébként valóban látható,hogy kiméletesen visszalett engedve minden hal és elhiszem azt is,hogy nehéz megoldani a fotózást,videózást,főleg ilyen vizbenállós pecánál,Szóval ezzel a részével semmi probléma,azthiszem.

Mindenesetre a cikk tetszett,sok hasznos infót tartalmaz...csak így tovább.

Üdv:Hac
szano#6 2009. 09. 10., 22:34Az a szép az ilyen pecában, hogy sose lehet tudni, hogy milyen és mekkora hal jön.:))

Lenne pár kérdésem is.
Az eresztéket milyen módon állítod be, és kb. mennyivel nagyobb az ereszték a tényleges vízmélységnél?
Csak szabadon úsztatsz vagy kisebb nagyobb mértékben vissza is tartasz?
Az ólmozás nagyon is alkalmassá teszi a csali fellibbentését.:))
Hal008#7 2009. 09. 10., 20:57Sziasztok!

Hacnor-nak igaza van, az ott, valóban egy leánykoncér...
kizárólag azért került haltartóba, hogy meg tudjuk fotón is örökíteni, és megosztani veletek, hogy mennyi féle halat lehet fogni mostanság a dunán, vízbenállós pecával.
Nagyon vigyáztam rá! ez persze nem minden alól ment fel...

Hal.
Novi#8 2009. 09. 10., 18:50Üdv!

Csakis fogadatlanként :-))
1. Szano, Hac ;o)) mind amellett, hogy észrevettétek, hogy leány az a hal /és elvileg igazatok is van/, de;
"Haltartóra egyébként azért van szükség, hogy a visszaengedett, megrémült hal ne vigye magával el az előttünk tartózkodó csapatot. Mérlegelés, fotózás, illetve a horgászat befejezte után, gyakorlatilag minden esetben visszaengedem a halakat."

2. 1.04-nél észrevettétek azt a profi mozdulatot? :-))

Novi >;-))
szano#9 2009. 09. 10., 16:56Jól látod Hac.:)

A szákba helyezésével kapcsolatban nem nyilatkoznék.
Amúgy remek cikk. Sok hasznos infóval.
hacnor#10 2009. 09. 10., 13:44Öööö....a videón az utolsó visszaengedett hal nem leánykoncér véletlenül?

Ezen a képen a baglyos meg a márna közöttire gondolok..:

http://www.peca.hu/horgaszat/magazin/haladokn ak/dunai_halak_stickkel/kep.htm


Csakmer védett halat nem ildomos szákba helyezni...szerintem.
összes hozzászólás megtekintése »
Szakírónk
A halak színét a bőrükben termelődő különféle színsejtek aránya határozza meg. Ha egy faj irharétegében nagy mennyiségű guanin termelődik, akkor a hal színe ezüst lesz. Ha melanin sejtekből van több, fekete vagy barna lesz a bőrszín. Sárga szín akkor fordul elő, ha a xantofill színsejt dominál, míg piros akkor, ha az eritrofill van nagyobb számban jelen.