Cikk oldal
2011-11-30

Egy éjszaka a köd leple alatt

Pontyok a jéghideg Duna-ágból
A szeszélyes időjárás engedett szorításából, a napsugarak egyre intenzívebben melegítették a lassan vánszorgó Duna-ág vizét, és hamisítatlan, a pontyok jelenlétére utaló hangok is hallhatóak voltak. A néhány nap enyhülést sok pontyhorgász kihasználta, köztük én is.

Sűrű köd borította a tájat, ami megnehezítette a horgászatomat
Sűrű köd borította a tájat, ami megnehezítette a horgászatomat


Szeszélyes időjárás

Folyó- és állóvizeken egyaránt gyakran változtatják tartózkodási helyüket a pontyok. Azonban a téli hónapokban a meder mélyebb részein tartózkodnak, és nagyon keveset mozognak. Az enyhülés hatására bíztam benne, hogy a horgászhelyem előtti részeken sikerül egy-egy pontyot kapásra bírnom. A vízhőmérséklet 3 °C volt, amit a nagy erejű szél és a hideg levegő hűtött le néhány nap alatt 6-7 °C-ról.

Egy éjszaka a köd leple alatt

A front elmúltával a szikrázó napsütésben melegedni kezdtek a felsőbb vízrétegek és a sekélyebb vizek. A pontyok megmozdultak, és láthatóan a számukra kedvezőbb vízhőmérsékletű részekre húzódtak. Hasonlóan, mint az állóvizeken jégveszte után, az első felmelegedés jótékony hatással bírt a pontyokra, mozgásra késztette őket.


Rossz irány

A pontyok mozgásukkal jelezték aktivitásukat, de sajnos a horgászhelyemtől jelentős távolságra, 4-500 méterre forogtak. Valószínűleg a jelentős medertörésekkel, változó mélységű részekkel tarkított, nagy kiterjedésű sekélyebb részek felé vették az irányt. A több száz méterre lévő pontyok így elérhetetlenné váltak. Az előttem húzódó medertörés, illetve a part menti sekélyebb részek voltak azok, ahonnan pontyot remélhettem. Az első nap próbálkozásai nem hoztak sikert, az egész évben bevált csalik érintetlenek maradtak, pedig 2-3 óránkét változtattam mindkét végszerelékemen a felkínált csalikat. Lebegtetve és a fenéken is felkínáltam a különböző ízesítésű bojlikat és pelletet. A hajnali beleúszások mindenesetre bizakodásra adtak okot, de mindenképpen más módszert kellett választanom ahhoz, hogy egy pontykapást láthassak.

Egy éjszaka a köd leple alatt

A hideg vízben alig mozgó pontyok figyelmét felkelteni rendkívül nehéz dolog, de a második napon a mindössze 10-15 méterre lévő gödörbe helyeztem a fluoro pop-uppal felcsalizott, Marine Halibut pasztás szerelékemet. Az új Dynamite Baits fluoro pop-up, amely időközben előkerült a csalis táskám mélyéről, a legendás Monster Crab ízesítésben készül, az illata semmivel sem téveszthető össze. Ez az illat egy korábbi versenyen „titkos” favorit volt (sokaknak ma is az), még a „nyomottabb” időben is sikerült vele kapást elérni.


A köd fogságában

Néhány óra leforgása alatt sűrű, tejszerű köd borította be a tájat, a késő délután folyamán a látótávolság már mindössze néhány méter volt. A csali bejuttatása így nem sikerülhetett teljesen pontosan, de az ólom leérkezése a fenékre, szerencsére közvetítette a mederviszonyokat.

Az első jelentkező a jéghideg Duna-ágból
Az első jelentkező a jéghideg Duna-ágból

A második dobás után éreztem, hogy a kagylós, keményebb részre érkezik az ólom. A parttól távolabbi, mintegy 120 méterre lévő kagylópad elérése nem jelentett problémát, de itt több dobásra volt szükség ahhoz, hogy jó helyre érkezzen a szerelékem.


A siker rózsaszín kulcsa

A végszerelékek a helyükre kerültek, miközben azon morfondíroztam, hogy a több mint tízfajta csali közül az előző másfél napban miért nem keltette fel egyik sem a pontyok érdeklődését. Ekkor egy érdekes dolog jutott eszembe, aminek köszönhetően a szereléseim pár perc alatt a parton voltak. Megkötöttem az új előkéimet, majd visszajuttattam őket a megfelelő helyekre. Elégedetten nyugtáztam, hogy ismét sikerült egy olyan dologgal kedveskedni a pontyoknak, amely a későbbiekben hasznosítható lesz az év bármely szakában.

A süllyedő majd lebegővé váló előkém elkészítése

A fekete színű rugalmas kalapgumit...
A fekete színű rugalmas kalapgumit...
... fûzzük be a 8-as méretű BIL288-as horog fülébe
... fûzzük be a 8-as méretű BIL288-as horog fülébe
Készítsünk egy hagyományos fület a gumiból
Készítsünk egy hagyományos fület a gumiból
Az új Monster Crab ízesítésű pop-up bojli...
Az új Monster Crab ízesítésű pop-up bojli...

... feltűnő, fluoro-narancs színben
... feltűnő, fluoro-narancs színben
Vágjuk ketté a 20 mm-es fluorot
Vágjuk ketté a 20 mm-es fluorot
Helyezzük fűzőtűnkre a bojlit
Helyezzük fűzőtűnkre a bojlit
Fűzzük a gumira, majd ütköztessük
Fűzzük a gumira, majd ütköztessük

A gumit kössük a horog fülébe, egyszerű dupla csomóval
A gumit kössük a horog fülébe, egyszerű dupla csomóval
A felesleges részt távolítsuk el egy olló vagy kés segítségével
A felesleges részt távolítsuk el egy olló vagy kés segítségével
Ezután fűzzük be a Herculine Blend előkénket a horogfülbe
Ezután fűzzük be a Herculine Blend előkénket a horogfülbe
Majd kössük le a csomómentes kötést a horog hegyéig
Majd kössük le a csomómentes kötést a horog hegyéig

A fonott előkénk tökéletesen rögzíti a rugalmas gumit
A fonott előkénk tökéletesen rögzíti a rugalmas gumit
A gumi rugalmassága miatt elfér bármi
A gumi rugalmassága miatt elfér bármi
A pop-up közé gyúrjunk Halibut Marine pasztát
A pop-up közé gyúrjunk Halibut Marine pasztát
Az előkénket kössük 3-4 cm-es hosszúságúra
Az előkénket kössük 3-4 cm-es hosszúságúra


A mindössze 3-4 cm hosszúságú Sufix Herculine Blend előkémre 8-as méretű BIL288-as horgot kötöttem, hajszálelőkének fonott zsinór helyet – bárhol beszerezhető – kalapgumit használtam. A következőképpen gondoltam az előke működését: a félbevágott Fluoro pop-up (lebegő bojli) közé pelletet vagy pasztát helyezek, mely az oldódásának köszönhetően fokozatosan könnyebbé teszi az előkét, ami folyamatosan elemelkedik majd a fenéktől. Ez megoldható dolog lenne szilikonkarika segítségével is, de az túlságosan erős ahhoz, hogy a puhábbá vált pelletet és pasztát ott tartsa a félbevágott pop-up bojlik között, ezért a kalapgumi a jó választás. Valószínűleg kevés pontyhorgász hord magával, de mindenképpen javaslom, hogy ezután kerüljön a szerelékes táskákba. A hideg víznek köszönhetően a lassú oldódású pelletet elvetettem, ellenben a paszta tökéletes volt, mert a 3 °C-os vízhőmérsékletnél akár 8-10 óra alatt (reggelig) sem oldódik fel teljesen.

1,5 óra elteltével a paszta pereme feloldódott
1,5 óra elteltével a paszta pereme feloldódott
A 3. órában is válnak le a részecskék
A 3. órában is válnak le a részecskék
5 óra múlva már nem sok marad belőle
5 óra múlva már nem sok marad belőle
7-8 órát követően a paszta teljesen feloldódik
7-8 órát követően a paszta teljesen feloldódik

Behúzódtam a sátramba, miközben a kopogó eső játékában szinte éreztem, ahogyan az előkém a víz alatt „dolgozik”: a paszta lassan oldódik, miközben a horog folyamatosan emelkedik, és a végén 3 cm-es magasságban, az előke teljes hosszában megáll. Ami a leglényegesebb, hogy eközben a csali mindig azonos távolságban van a horogtól. A csali figyelemfelkeltő illatú és színű, a félbe vágott bojlik között lévő halibutpaszta leváló szemcséi pedig ingerlik a pontyok receptorait. Rendkívül kíváncsi voltam, hogy sikerre fog-e vezetni ez a gondolatmenet.


Éjszakai meglepetés

A szemerkélő eső lassan alább hagyott, a szél is nyugovóra tért, így a pontyok ugrásai ismét hallhatóvá váltak, de a már említett távolabbi részeken. Tudtam, hogy olyan fogásokra nem számíthatok, mint a kora nyári időszakban, amikor megajándékozott a Duna-ág néhány öreg ponttyal, de bíztam abban, hogy a rosszul megválasztott időpont ellenére legalább egyetlen kapásom azért lesz.

Egy éjszaka a köd leple alatt

Hajnali kettő órakor fejlámpám fényében még a naplómat írtam, amikor megszólalt a kapásjelzőm. Talán magam sem hittem el, de az orsó szépen adagolta a strapabíró Tribal zsinóromat. Igen, kezdődik! A 120 méterre bedobott végszerelékem volt az! Nyomban bekapcsoltam a GPS-emet és csónakba szálltam.

Egy éjszaka a köd leple alatt

A partszél volt megjelölve bázispontként, így a tejszerű ködben magabiztosan szálltam a csónakba. A rövid fárasztás után egy virgonc, 4 kilós pontyot meríthettem. A GPS készülékemen megtalált műholdak 3 méteres pontosságot biztosítottak, így könnyedén visszataláltam a partra. A helyzetmeghatározó nélkül felelőtlenség lett volna csónakkal a hal után menni, hiszen akár több órába is telhetett volna a visszatalálás. Mindenesetre ekkor áldottam azt a napot, amikor beszereztem a túrakészüléket. A visszadobás elsőre sikerült, majd a botomat elhelyezve a másik kapásjelzőm is zenélésbe kezdett. Ez hihetetlen és felettébb érdekes volt. Szinte ugyanabban az időben, a part menti botomon is kapásom volt!

Egy szépséges tőponty a fluoro pop-uppal
Egy szépséges tőponty a fluoro pop-uppal

A reggeli végszóig már nem volt több jelentkező, de ismét sikerült pontyokat fognom a Kis-Dunából, még ha nem is a legnagyobb példányok közül. De milyen is lenne a pontyhorgászat, ha minden alkalommal a legnagyobb pontyokkal készíthetnénk közös fotókat? Így viszont folyamatosan kihívások elé állítja a horgászokat, melyeknek minden alkalommal a lehetőségekhez képest próbálunk megfelelni. A gondolkodás ezúttal is eredményezett néhány pontykapást, de a szeszélyes időjárásnak köszönhetően, úgy érzem, hamarosan visszatérhetek erre a csodálatos vízre...

Szöveg és képek: Csákány Attila
Pontyvilág magazin, 2010 február
Szólj hozzá:
b10h4z4rd#1 2011. 12. 02., 21:10Üdv Attila!Érdekelne,hogy amit viselsz bakancsot hol tudnék róla adatokat szerezni?Tudnál ajánlani egy web oldalt ?
összes hozzászólás megtekintése »
Szakírónk
A süllő háromnyaras korában éri el a kifogható méretet, mely 30 cm.