Cikk oldal
2009-04-21

Feederes adósság

Két háromhatvanassal...
Egy régebbi, közös adósságunkat igyekeztünk törleszteni a minap, amikor Erdei Attilával a szegedi Maty-éren, az evezőspályával szemközti oldalon horgásztunk, természetesen feeder-rel.

Feederes adósság

Hogy éppen a horgász versenypályaként is jól ismert vizet választottuk helyszínül, annak apropója az, hogy tizenkét év után, az elmúlt tél idejére újra leengedték a tározó vizét – több száz mázsa halat, többek között ötvennyolc kilós harcsát is lehalászva belőle - és csak alig néhány hete kezdték feltölteni, és újra telepíteni. A tél folyamán elvégezték a kétpárevezős versenyek igényei miatt szükséges mederalakításokat, újra tűzték a versenypályát, aminek következtében az első bójasor sokkal közelebb került a parthoz. Ez persze a horgászversenyzés szempontjából nem jó hír, és okoz majd némi gondot a mi versenyeink rendezésénél, de tudomásul kell venni, hogy Maty-ér elsősorban evezőspálya.

Feederes adósság
Feederes adósság

További fontos hír lehet, hogy a várakozással ellentétben, a visszamaradt tocsogókban a törpeharcsa igen nagy számban élte túl a telet, és sajnálatos módon tovább keseríti a horgászok életét. Azt viszont örömmel írom ide, hogy a víz újra halasítása jó ütemben folyik, és már kétszáz mázsánál járnak a telepítéssel. Dobó László halőrtől pedig azt is megtudtuk, hogy a mennyiség valamivel több, mint fele két- és háromnyaras egészséges, szép pontyból tevődik ki, de jelentős mennyiségű kárászt is beraktak már, és folyamatosan érkezik a keszegfélék sokasága is. Így nem csoda, hogy az alig egy hete engedélyezett horgászat után a horgászok tapasztalatai már most kedvezőek, a többség általában megfogja a naponta engedélyezett két pontyot, és horogra kerülnek szép kárászok is.

Feederes adósság

Ez egyébként nekünk is bőséggel sikerült, hiszen Attila is szépen fogott, és a tucatnyi ponty között, amelyek hűen reprezentálták a berakott halak méretbeli összetételét, volt néhány jócskán méretes példány is. A kicsit hosszúra sikerült bevezetés után, azt hiszem, éppen itt az ideje, hogy a lényegről, azaz Attila horgászatának néhány részletéről is ejtsünk pár szót.

Attila szerint kapóra jött, hogy ebben az április közepi szép és kellemes időben egy olyan határesetnél tartunk, amikor a víz hőmérséklete még indokolhatja a finom, hosszúelőkés feeder szereléket is, de már működhet a rövid előkével szerelt method szerelék is, ezért mindkettővel horgászott, és be is mutatta őket.

Feederes adósság

Feederes adósság
Feederes adósság

Feederes adósság

Botjai egyforma hosszú háromhatvanasok voltak, és csak annyiban különböztek egymástól, hogy a finomabb szerelékhez médium light karakterűt, míg a methodhoz egy kicsit erősebbet, médium heavyt választott. A kicsi hengerkosaras, hosszúelőkés szerelékhez a főzsinór tizenhatos volt, és egy nagy hurokban végződött. Ennek az alsó tíz centis részét csomókkal három részre osztotta Attila, és, hogy még merevebb legyen, egy vékony szilikon csövet is húzott rá úgy, hogy az előkét azért belehurkolhassa. A kosár pedig, a felül szabadon maradó, bő arasznyi, és dupla zsinórrész egyik szálán egy füles csúszó gyöngyön helyezkedett el.

Alapozó etetéshez egy, csak erre rendszeresített nagyméretűt, míg a horgászathoz egy sokkal kisebb, kb. húszgrammosat használt. Ezzel a szerelékkel, jellegéből adódóan a finomabban kapó halakat is horogra lehet csalni, viszont kevésbé lehet szelektálni vele a halakat. A kisebb, legfeljebb harmincöt-negyven méteres dobástávolság miatt azonban sokkal pontosabb, kis területre koncentrált etetést lehet vele megvalósítani, ami Attila szerint az egyik legfontosabb alapkövetelménye az eredményes feederezésnek.

Feederes adósság
Feederes adósság
Feederes adósság

A hosszú, esetenként akár harminc centinél is hosszabb előkékkel kapcsolatos tapasztalatairól Attila mindenképpen beszélni akart, de amikor kiderült, hogy a törpeharcsák miatt nem célszerű, sőt, majdhogynem lehetetlen csontival horgászni, és kénytelen volt a továbbiakban egy szem csemegekukoricával csalizni, nem is kerülhette el a témát. A tizenkettes vékonyságú és lágy előkét ugyanis, egy eredménytelen bevágás után a horgon maradó csali kitekerés közben használhatatlanul összepöndörítette. Attila tapasztalatai szerint ez a probléma tizennégyes, vagy vastagabb előkével már nem, vagy csak elvétve fordul elő még kukoricával csalizva is, mert a kicsit vastagabb zsinórok elég merevek ahhoz, hogy ellensúlyozzák a csali pörgető hatását.

Feederes adósság
Feederes adósság

Feederes adósság
Feederes adósság

A másik, úgynevezett method szerelék alapvetően eltér a finomabbtól. Ennek lényege egy harmincgrammos bordás kosár, amelynek egyik bordáját Attila kicsípte, hogy könnyebben tölthesse meg etetőanyaggal és szemessel. Ezen a szereléken a kosár nem oldalra áll, hanem hossztengelye mentén csúszik a főzsinóron, illetve még pontosabban, a huszonkettes főzsinórhoz kapcsolt, rövidke harmincötös zsinórdarabon. Az utóbbi használatát Attila azért tartja fontosnak, mert a csapódó, csúszkáló kosár nagyon igénybe veszi ezt a szakaszt, így azonban nem kell tartani a zsinór sérülésétől. Az orsóra ehhez a módszerhez és szerelékhez huszonkettes zsinór került, amit bőven indokol a nagyobb kosár, és az előbbinél lényegesen hosszabb, esetünkben mintegy hatvanméteres dobástávolsághoz szükséges dobóerő. Ennél a szereléknél az előke jóval rövidebb, alig tíz centis, és vékony fonott zsinórból, valamint különlegesen könnyű horogból készül, speciális csali rögzítéssel, a nem is olyan véletlenül népszerű pelletes horgászathoz. A kialakításáról, és a csalizás folyamatáról is eléggé árulkodóak a képek, ezért a részletek megismeréséhez javaslom az alapos tanulmányozásukat. Ez egyébként hasznos lehet a szerelékek elkészítése előtt is, mert azok sem olyan bonyolultak, mint amilyennek esetleg a leírásomból feltételezhető.

Feederes adósság

Feederes adósság
Feederes adósság
Feederes adósság

Feederes adósság

Ahogy Attila említette, a finom szerelék még indokolt, a method viszont éppen most kezd működni a napról-napra egyre jobban melegedő vízben, és ahogy nő a halak táplálkozási kedve, és egyre intenzívebb szívással veszik fel a csalit, az esetleg kicsit nagyobb fűzött kukoricát, vagy a pelletet, úgy lesz egyre eredményesebb ezzel a módszerrel horgászni. A mostani, átmeneti állapotban is kidomborodik az, az előnye, hogy jóval nagyobbat lehet vele dobni, és a methoddal nagyobb sikerrel lehet szelektálni a halakat, vagyis nagyobb arányban fogható vele nagyobb testű.

Érdemes szót ejteni arról, hogy Attila csak nagyon kivételes esetekben horgászik két feederrel, és most is csak azért választotta ezt a megoldást, mert kétféle szereléket akart bemutatni, és egy kicsit az eredményességüket is szerette volna összehasonlítani. Talán éppen az átmeneti időszaknak köszönhetően, de most nagyjából egyformán teljesítettek, azzal a kiegészítéssel, hogy a finomabbal, kicsivel több, de kisebb, a methoddal kevesebb, de valamivel nagyobb halakat fogott. Etetőanyagot csak egyfélét használt, de a methodhoz kukoricát kevert, és töltéskor pelletet is rakott a kosárba, hogy találjanak kóstolni valót abból, amit a horgon kínál. A hengerkosaras szerelék anyagába viszont csontit rakott, és a közelebbi helyre egy nagyobb kosárral még alapozó etetést is csinált. Vélhetően ez magyarázta, hogy a közelebbi horgászhelyen előbb, és gyakrabban jelentkeztek kapások.

Feederes adósság

Amikor a benti etetésre is rátaláltak a halak, és húzták azt is, Attila megjegyezte, hogy: na, ez az a kapássűrűség, amikor az egy bot már eredményesebb lenne. Volt ugyanis öt-hat olyan kapása, ami akkor esett, amikor épp a másikkal volt elfoglalva, és bizony, ezek közül, talán csak egyet fogott meg. Attila úgy véli, hogy a kétbotos feeder horgászatra talán az lehet megoldás, ha mindkettőn method szerelék van, és az orsók nyeletőfékesek. Ekkor ugyanis, ha az egyik bot kézben van, és a másikon fölszúrja magát egy hal, akkor nem veszi ki a botot a tartóból, és a nyeletőfékkel jól el van, amíg rá nem kerül a sor.

Feederes adósság

Van a képek között egy olyan, ahol a botok láthatók sok-sok nádtörmelékkel. Nos, nem véletlenül került a többi fotó közé. Nem sokkal előbb, Attila arról beszélt, hogy az a ragyogó szép idő, amiben részünk volt, és én kifejezetten örültem neki, nem is olyan biztos, hogy a halfogás szempontjából is igazán kedvező. Attila tapasztalatai szerint az ilyen tavaszi felmelegedő időszakban mindenképpen jó a szél, mert a fölső melegebb vízréteget beforgatja alulra, és egyenletesebb lesz a víz hőmérséklete. Ekkor pedig nem jön föl a melegre a hal, és mert oxigéndúsabb is lesz a víz, jobban táplálkozik, több lesz a kapás. Arról már nem is beszélve, hogy a széltől még áramlik is a víz, tehát az etetőanyagnak az ízeit is jobban teríti és viszi, vagyis hamarabb találnak a helyünkre a halak. Úgy látszik, csak emlegetni kellett a szelet, mert ha nem is erősen, de azért fújni kezdett. Simogatóan melegen, és reménykeltően. Amikor azonban néhány perc múlva megláttuk, hogy mit sodor felénk, örömünk kissé alábbhagyott, és kis idő múlva jobbnak láttuk számba venni addigi fogásunkat.

Feederes adósság
Feederes adósság

Az optimisták szokták mondani, hogy minden rosszban van valami jó is. Nem volt ez most sem másképp. Alig készült el a fotó a halakról, amikor Attila felvetette, ha nem sietek és van egy órám, akkor menjünk át a Tejesre, és nézzünk be a bokrok alá. Így tettünk. Én már tudom, hogy jókor jött a nádtörmelék. De az már egy másik történet.  

Kép és szöveg: Szarka László
Szólj hozzá:
fain#1 2009. 04. 23., 11:37Adathalász 3. - Megtaláltam!
TLpapa#2 2009. 04. 22., 20:21A Maty-ér elérhetőségét szeretném megtudni ha lehet, köszi szépen
fain#3 2009. 04. 22., 15:02Üdv!

Érdekelne,hogy Attila milyen pellettel csalizott a method szereléken?
összes hozzászólás megtekintése »
Szakírónk
A halak nem csak a kopoltyúkon keresztül beáramló vízből jutnak oxigénhez. A testüket fedő bőrön keresztül is jelentős mennyiségű oxigént választanak ki a vízből.