Cikk oldal
2013-03-14

Könnyűpergetés 3.

Apró wobblerek
 Sokat gondolkodtam azon, miért okoz fejtörést, ha osztályoznom kell a wobblereimet (vagy akár csak dobósúlyilag behatárolni magát a könnyűpergetést)? Azt hiszem, a kutya valahol ott van elásva, hogy olyasmit akarunk „dobozolni”, amit nem igazán lehet.

A könnyűpergetést előszeretettel határozta meg régebbi horgász terminológia 10-30 grammban, ez alatt pedig ultralight pergetésről beszéltek. Én inkább érzem ezt a kritikus határt 5-20 grammnál. A nevezéktan még most is meglehetősen zavaros, és ennek oka is valahol a fent említett, nehezen kategorizálható jellegben keresendő.

Törpeharcsára
Törpeharcsára
„Ezüstös balinra”
„Ezüstös balinra”
Jászkeszegre
Jászkeszegre

A cikkhez kapcsolódó műcsalik válogatásakor magam is rádöbbentem, hogy sem a centikben meghatározható hossz, sem a tényleges tömeg nem igazi rendszerező kritérium. Ahogy képzeletben végigvezettem egy könnyű wobbler kiválasztásának lépéseit, azonnal szembe ötlött egy nagyon fontos szempont. Mégpedig az, hogy a wobbler ellenállását is figyelembe szoktam venni. Elsősorban itt nem arra az ellenállásra gondolok, ami a levegőben, dobáskor jelentkezik, hanem, ami a vízben, a műcsali bevontatásakor fellép. Így például egy négycentis JSR-t nem igazán tennék 5-20 grammos botra, míg egy Storm Stick (szintén 4 cm) wobblert éppen ideálisnak érzek hozzá.

Könnyűpergetés?
Könnyűpergetés?
Rendetlenség
Rendetlenség
Télen sincs megállás
Télen sincs megállás

Talán egy olyan indexre lenne szükség, amely megmutatja egy műcsali paramétereinek (tömeg, hossz, ellenállás, stb.) valamilyen súlyozott formában összesített értékét. És persze kellene egy táblázat, amely ezeket az értékeket egy-egy dobósúly-tartományhoz viszonyítva tüntetné fel. Jóformán ez az index annyira elméleti, képletszerű, bonyolultan számítható és főleg nem objektív skálához (egyes botok dobósúlya) igazított lenne, hogy ennél a pár sornál nem is érdemel többet.

Fontos azonban megjegyezni, hogy ennek ellenére a viszonyítás (szerencsés esetben) létezik, mégpedig a figyelmes horgász fejében. Ő dönti el, hogy egy adott wobblert feltesz-e a könnyű botra, vagy inkább egy hasonló, de egy vagy több tulajdonságában eltérő másikkal helyettesíti. Röviden, harmonizálja a felszereléshez illő csalit (egyben persze nem csak a felszereléshez, hanem az adott halhoz, a víz sebességéhez és még sok egyébhez is hangolnia kell választását…).

Semmi sem lehetetlen
Semmi sem lehetetlen
Rendhagyó dolog
Rendhagyó dolog

Mi marad hát nekem, nekünk, akik megpróbáljuk valamilyen szempontrendszer alapján kézzelfoghatóvá és az Olvasók számára is követhetővé tenni e dolgokat? Úgy vélem, csak a gyakorlatból vett konkrétumok, saját tapasztalatok átadása. Az alábbiakban könnyűpergető táskámból a wobbleres dobozt fogom képletesen felnyitni, és az ott található márkákról, típusokról a teljesség igénye nélkül néhány fontosságot, pro és kontrát leírni.

Mielőtt konkrét típust említek, kezdeném azzal, hogy a könnyűpergető botomhoz (5-20 gramm dobósúly) 5 centinél nagyobb wobblert nem használok (kivétel a 6-os Husky Jerk), sőt, leginkább a háromcentisek tartományában érzem harmonikusnak a készséget. Persze, ettől nagyobb műccsalikkak is elbír a bot, például egy Original 7-est minden további nélkül képes eldobni. Itt inkább arról van szó, hogy egy ilyen műcsalit már nem ezzel a bottípussal lehet hatékonyan kezelni (dobás, csalivezetés, bevágás).

Régen pisztrángra…
Régen pisztrángra…
Most már jászra
Most már jászra

De nézzünk csak bele az említett dobozba! Könnyen az a vád érhet, hogy Rapala-párti vagyok, hiszen mintegy 150 kisméretű wobbleremnek több mint kétharmada ebből a márkából való. Ennek igen egyszerű oka, hogy a hazai horgászpiacon évekig szinte egyeduralkodó volt a finn márka. Ebből állt össze az első gyűjteményem, amit – mivel jól használhatók és eredményesek voltak – mindmáig becsben tartok.

Countdown

A CD csoporttal kezdem, hiszen ezek a legaktívabban használható, majd’ minden helyzetben jól működő apróságok (CD-1, CD-3 és CD-5). Mindhárom méretet megfelelőnek érzem egy 5-20-as bothoz. A CD-1-esektől megjelenésükkor kissé tartottam, de a Rapala ebben a konstrukcióban sikeresen elkészítette a kicsi, mégis igen stabil műcsalit.

Melyik a kakukktojás?
Melyik a kakukktojás?
Floating-countdown 2:2
Floating-countdown 2:2

Érdemes megnézni a kis merülők valós tömegét (precíziós mérlegen, kulcskarikák és horgok nélkül mérve, 5 századra kerekítve). Míg a CD-5 4,20 grammjával az egyik legnehezebb a kis csalik közül, az 1-es és 3-as méret között nincs ekkora eltérés (2.40 és 2.75 g). A CD-1 valós mérete inkább 2 cm, de a két csali jellegében sokkal nagyobb eltérést mutat (a CD-3 veretése meglepő módon kisebb kilengéssel jár). A CD-1-et már orrkarikával szerelten forgalmazzák, aminek akkor van jelentősége, ha valaki ebbe köti (fixre) a főzsinórt. Én inkább apró gyorskapcsot használok, így a karikát eltávolítom.

CD-1 natúr és realisztikus
CD-1 natúr és realisztikus
Takes it all…
Takes it all…

A CD wobblerek gyakorlatilag minden könnyűpergetős halra beváltak, leginkább domolykóra, jászra ajánlanám őket. Súlyuknál fogva hosszan és pontosan dobhatók, diszkrét veretésük miatt pedig kifejezetten jó gyorsvízi wobblerek. A kisebbekkel aktívan horgászni 1-1.5, míg az ötös verzióval kb. 2,5 méterig lehet.

Mini Fat Rap

MFR-3 SG
MFR-3 SG
Szorult helyzet
Szorult helyzet
Saját szín
Saját szín

A másik nagy kedvenc az MFR, amiről, be kell valljam, hogy évekig nem hozott halat. Ennek a csalinak ki kell tapasztalni a ritmusát, el kell hinni róla, hogy a nem túl intenzív veretése ellenére tetszeni fog a halaknak. Nagyon finoman lehet felkínálni a víz mélyebb rétegeiben, de ütemesen húzva a felszín közelében tartható. Aktívan horgászható vele akár 2,5-3 méteres víz is.

Eszi a jász…
Eszi a jász…
…és a balin is
…és a balin is
Éjszaka is fogós
Éjszaka is fogós

Egy nagyon eltalált wobblerről van szó, univerzális, talán csak a gardának nem a kedvence, mivel ez a hal inkább a karcsú csalik hódolója. Az MFR az egyik legtávolabb dobható wobbler, nem hiányozhat a könnyűpergetők dobozából. Egyetlen dolog, amire figyelni kell, az a dobás végén történő vízre érkezése. Ha hagyjuk az ívén becsapódni, szinte biztosan visszaakad a főzsinórra. Ezt úgy küszöbölhetjük ki, hogy a vízre érést kontrolláljuk, fokozatosan fékezve, egyenes zsinórral, „nyújtva” tesszük le.

Original

Az úszó Rapalákat 3-5 centiben használom, főként domolykó- és gardacsaliként, funkcióját tekintve minden olyan esetben, ahol felszínen vagy felszín közelben kell – esetleg nagyon lassan – felkínálni a kishal utánzatokat. Az újabb nevezéktan szerint F-3-asoknak egyetlen gondja, hogy kis dobótávval bírnak, ami tömegükből (1,20 g) következik.

Melyik a CD?
Melyik a CD?
MD...
MD...
…kontra MN
…kontra MN

Ezzel a Rapalával nagyon jól lehet a cserkelős, partszéli domolykózást művelni, beesőre szép kapások jelentkeznek, olykor túl vehemensek – így ha ilyen pecát művelünk, nem árt levenni a középső hármashorgot (kevesebb a durva akadás és még életszerűbb műhalunk…).

Az F-5-ös csali nálam kötelező gyakorlat, van belőle szép számmal, igaz, jobbára CD-5-tel kiváltom a horgászat során. Néhány speciális felszínközeli stílusnál (pl. feketesügér) mégis jó választás lehet.

Husky Jerk és Jointed

Az egyetlen wobbler, amit 6 centiben megengedek a könnyűpergetőmnek, mivel rendkívül karcsú, kis ellenállású és csörgős darab. Az S szín kiváló balincsali, és mint érdekesség, megemlítem, hogy meglepően jó volt tengeri kisragadozókra is.

Az 5-20-as bothoz az egyetlen, szóba jöhető kétrészes wobbler a Rapala Jointed 5 centis változata, a célhalai viszont kifejezetten nagyok. Ezzel a típussal mindössze négy halat fogtam eddig, igaz, ezek rendre kiló fölött voltak.

SSR-5 és társai

A Rapala kínálatából a fentebb említett könnyű wobblerekkel szerelkeztem fel az évek során. Joggal kérdezhetnék, hogy hol vannak az SSR-5, JSR-4, RR-4, stb. típusok? Hát egy másik dobozban, amit nem szívesen nyitok ki könnyűpergetés során. Ezeket a műcsalikat (bár hangsúlyozom: elhúzhatók kis bottal is) inkább egy kategóriával fentebb eső tartományban használom, ami hozzávetőleg 10-30 grammot jelent. Ennek oka, hogy az említett daraboknak nagyobb a dobási-húzási ellenállása, ebből következőleg a „bevágás-igénye” is.

A test hasonló méretű, a nyelv viszont nagy
A test hasonló méretű, a nyelv viszont nagy
A nyelv közel azonos, itt a test képez ellenállást
A nyelv közel azonos, itt a test képez ellenállást
Nagyobb nyelvfelületű, mélyretörő wobblerek
Nagyobb nyelvfelületű, mélyretörő wobblerek

Már megint egy vad fogalom – gondolhatnák – de tartom, hogy egyben fontos és helyénvaló. De miért kellene az egyik wobblernek nagyobbat bevágni, mint a másiknak? Legalább három okból:
1) a nagyobb, így általában vastagabb (szakállas) horgaik nehezebben akadnak a halnak,
2) ezek a wobblerek nagyobb nyelvvel rendelkeznek, nagyobb az ellenállásuk, aktív mozgatásuk, megugrasztásuk egy árnyalattal erősebb bottal lényegesen könnyebb,
3) általában keményebb szájú (csuka, süllő) vagy nagyobb testű (kiló feletti balin vagy domi) a célhal, ami szintén erősebb bevágást követel meg.

Az ellenállásal is számolni kell
Az ellenállásal is számolni kell
Nem igazán könnyű téma
Nem igazán könnyű téma

Kedvenc márkám után lássuk a repertoár egyéb darabjait, kezdve a jó öreg Salmo-val.

Hornet, Tiny, Sting és Minnow

A két szóba jöhető Salmo termék tagadhatatlanul fogós, sőt az úszó Tiny csekély tömege (1,75 g) ellenére jól dobható (létezik süllyedő is, ez 2,3 g-os), persze, 0,16-os monofilnál vastagabb damilt már komolyan megéreznek. Úgy tapasztaltam, gyors behúzásra hajlamosak kitérni, lassan vonatatva viszont nagyon szimpatikus mozgással bírnak. Elsősorban jászra és domolykóra horgászom velük.

Fogós csalik
Fogós csalik
Hornet-re
Hornet-re
Salmo-színskála
Salmo-színskála

A Hornet az egyik legrégebbi Salmo típus, amely a márka sikerének egyik kulcsa is volt. A kettő- és háromcentis változatokat használom könnyűpergetni, főként méternyi vagy nagyobb mélységhez. Sügérre az MFR mellett a legbeváltabb csalik. Mozgásuk aktív, erőteljes kitérésű és rezonanciájú. Sokféle hal kedveli, bár néha „túlrezgi” magát. Legaktívabban a 2 cm-es változat vezethető, ez csak süllyedőben létezik, tömege 1.70 g.
A Minnow és Sting típusok legkisebbjei (5 és 6 cm) szintén említésre méltók, bár hozzáteszem, túl nagy tapasztalatom nincs velük kapcsolatban, mivel 1-1 darabbal képviseletetik csupán magukat a dobozban. Ennek ellenére halat (főként balint) már fogtak.

Energo Mini Lure, Yo-zuri Cham Crank, Snap Bean és Alie Killifish

Az egy családba tartozó apróságok már áthajlanak az UL pergetés tárgykörébe, 0,14-es damilt és 3-12 vagy még kisebb dobósúlyú botot igényelnek.

Az Energo Team jó színekben hozakodott elő olcsó mini wobblerével, ugyanakkor kísérleti jellegű darabommal valószínűleg éppen egy selejtesbe nyúlhattam, mivel mindmáig nem tudtam egyenletes mozgásra bírni. Feltételezem, hogy ez nem gyakori eset, így látatlanban is jó csalinak gondolom az UL pergetéshez.

Szép, de ez pont nem mozgott
Szép, de ez pont nem mozgott
3 cm a legnagyobb…
3 cm a legnagyobb…

A Yo-zuri Cham Crank és Snap Bean azonos kaptafára készült, az előbbi egyágú, barbless horoggal szerelt, attraktor színekben kapható, míg az utóbbi kettesével csomagolt (két külön méret), természethűbb színvilágú.

A Killifish (vagy „honosított” nevén Kill Fish) csak úszó változatban létezik, szépsége ellenére halat még nem fogtam vele, amit magam sem értek. A magyar forgalmazó szerinti 3 g helyett én csak 1.65 grammot mértem horoggal együtt. Hozzá kell tenni még, hogy a 3 centiből a test csupán 2 cm tesz ki (ehhez jön a kapcsolt, uszonyszerű faroklapát).

Nevem senki: Ugly Duckling

A délvidéki „rút kiskacsa” névre hallgató wobblerek nem kaptak hangzatos típusnevet, csupán méretjelölésük és úszási képességük teszi őket beazonosíthatóvá (pl. 3S – háromcentis süllyedő). Fogós apróságok, egyben kuriózumok is, lévén alig-alig találkozhatunk velük a horgászboltokban. Sajnos, több instabil darabot találtam már köztük, ennek ellenére használom, és jónak tartom őket. A Salmo Hornet-jéhez hasonló formájú, de attól diszkrétebben, kisebb kitéréssel és nagyobb frekvenciával rezgő típusok. A horgaik nem igényelnek cserét, méretben igazítottak, és kitűnő hegyűek. Úszóban és merülőben 2-3, esetleg 4 centis változataik is szóba jöhetnek, főként domolykóra, balinra, sügérre eredményesek.

Ugly-csodák
Ugly-csodák
Szélen a „profik”
Szélen a „profik”
Még mit nem?!
Még mit nem?!

Profik

Nem igazán dobható apróságok a hajdani, kétcentis Profi wobblerek, ennek ellenére, realisztikus színezetük miatt érdemes spájzolni belőlük, már ha manapság bárhol találkozna velük a horgász. Nekem sok domolykót, pisztrángot és egy szép balint (2,2 kg) adtak. Hibaként instabil voltuk és gyenge nyelvrögzítésük róható fel.

Rebel Tad Fry és Minnow

Jó hal, kis wobblerre
Jó hal, kis wobblerre
Az ebihal megfogta
Az ebihal megfogta

Egy-egy darabbal rendelkezem ezekből a típusokból, mindkettőt kedvelem, bár a Tad Fry nagyságrendekkel fogósabb. Az egyetlen ebihal-utánzat a piacon, bár, hogy ennek közvetlenül mennyire van köze a fogósságához, nem tudom. Sokkal inkább hiszem, hogy erősen csörgő volta adja eredményességét. Pisztrángra, jászra, domira vált be. A Minnow közel négy centis, enyhén csörgő modell, ami önmagában is ígéretes, ezért kapott helyet a dobozomban.

Storm Minnow Stick

Az előzőtől lényegesen fogósabb a Storm üvegszerű színekben kihozott, nagyon jó dobási tulajdonságokkal bíró (nem csoda, mivel az áramvonalas test tisztán 3 gramm), négycentis Minnow-ja. Elsősorban balincsaliként vált be, de komoly reményeket fűzök hozzá a domolykózás terén is.

Uncle Buck’s Mini Minnow

Tad Fry, Uncle Buck’s, Killifish
Tad Fry, Uncle Buck’s, Killifish
Rebel és Storm Minnow
Rebel és Storm Minnow

Az „amerikai nagybácsi” érdekességeit az USA-ból szereztem két éve, azóta egy tenyeres dévért és balinocskákat fogtam vele. Élethű szemű, műanyag apróságok, egyetlen horoggal szerelve, amit érdemes cserélni, az ónszínű modell erősen rontja az összképet, főleg a gold színezetű darabnál. Időnként beragadó csörgő golyó teszi még kívánatosabbá a halak számára.

A folytatásban…

A dobozmustra és a műcsalik rövid jellemzéséből, gondolom, kiderült, hogy számomra a variabilitás igen nagy fegyvertény. Vallom, hogy akár a nagyobb méretű wobblereknél, úgy ezeknél az apróságoknál is fontos, hogy a különféle körülményekre legyen lehetőségünk érdemben válaszolni. Joggal támadhat bizonyos hiányérzet e cikk után, hiszen a rovarutánzatokról (bug-ok), kisméretű popperekről és prop-csalikról, lipless változatokról, illetve az egyéb műcsalikról (körforgók, körömvillantók, twisterek, jig-legyek, stb…) még nem beszéltem.
Ezeket tenném meg a következő részben. A színeket külön fejezetben itt nem tárgyalnám, talán szerencsésebb és konkrétabb lesz, ha az egyes halak pergetési stílusainak leírásával ötvözöm. Addig is jó nézelődést, válogatást és vásárlást a könnyű wobblerek között!

Írta és fotózta: Gégény Viktor

Szólj hozzá:
solyi#1 2013. 11. 10., 16:57Sziasztok Sporik!
30 évnél nem régebben pergetek de inkább Wobis mint jigges a módszer.
Megrögzött 3m -es bottal nyomom.
Egy Shimi Speedmaster most a társam.Az Allegrát sajnos ropogósra hajigáltam.
De az is 3m-es.
Egy B SSG 2.7es sel erőltettem 8-28-assal és sajna nem jött be a számítás .Több ment el mint ami meglett!
Az Ul-t pedig még csak kóstolgatom.Kevés nálunk az olyan víz ahol értelmes dolog képződik...ebből.
Dráva ,Duna...és a tapasztalat lesúlytó 2013-ban.

Viktor Írásai jók.Ennyi.
tisza444#2 2013. 06. 12., 15:54Az CD-1!
laci46#3 2013. 06. 10., 15:25Szia szunyog1!

Szerintem az egy Rapala Countdown 1 GOB wobbler.
szunyog1#4 2013. 05. 02., 12:13Sziasztok! Érdeklődnék A könnyű pergetés Ugly Duckling wobblereknél a középső képen balról a harmadik wobbler típusa érdekelne mert katalógusban nem találom sajnos. ha valaki segítene ebben megköszönném.
qruka#5 2013. 03. 17., 06:24Szia!
"008-09-ben is volt már bőven pergetőbot választék....persze nem kell konkrét példát írnia-csak akkor ezerféle ilyen olyan karakterisztika,lágyság,keménység....minek kijelenteni hogy ilyet eldobhatok,olyan már sok...max egy pédához társítani 1-2 műcsalit-de nagy általánosságban beszélni erről---sztem felesleges...ahogy Te is írtad -ég és föld...
közhely-de adott bothoz megfelelő műcsalit...ne menjünk már bele hogy mekkora sodráshoz,stb..kibogózhatatlan netpeca....gyakorlat-ez a lényeg-ki kell próbálni...
most is az a bajom hogy lemegyünk a " kvantumfizika szintjére"-pedig ez halfogás ("csak")....nem elemzek olyan műcsalikat,amikkel nem fogtam legalább 100-feletti halmennyiséget....még utána is tanulja az ember a mozgását,mozgatását...főleg különböző bottal....ettől függetlenül bírom Viktor cikkeit-de nekem sok a "tecnika ördögeinek" szánt rész megint..persze én is mindent elolvasok.. (kiskegyed,story:-) )

.peace,sziasztok N
tisza444#6 2013. 03. 16., 22:03Qruka!
Sok éves cikk. Nem volt ennyi 20gr bot mint most.
Úgy érzésre 20gr-os botot "kell" elképzelni a cikk olvasása közben :) és akkor egyet lehet érteni maximálisan. Ezt leírni ,amúgy sem lehet ilyen egzakt módon, mivel nincs két ugyanolyan 20gr-os bot.
Egy-két márka azonos dobósúlyban ég és föld.
Te a pulse-t írtad én mondom az egy részes 1.9m 22gr ripple pro-t, ami például már támolygó villantózni is kiváló :)
De maradjunk a Berkley botoknál és ott a Cherrywood szintén 22 gr ,aminek a jsr-4 már határeset.
Bár én qurva sok halat fogtam ezzel a kombinációval :))
A MFR horgai nekem is összeakadnak néha le is veszem, de attól függetlenül brutálisan fogós csali, bár nem olyan könnyű vele halat fogni mint egy hornettel, amit elég tekerni...
Nekem a CD-1 és CD-3 eszméletlenül jól működik domi, balinra.
Amiket egyébként Viktor cikkei miatt szereztem én is.
Sztem jó cikk és ilyen mélységben a témában elmerülő, infó özönnel megáldott írás nem sok van.
Pedig szinte mindent elolvasok ,amit találok...
Üdv,
bonyi#7 2013. 03. 15., 13:05Sziasztok!
Én ezeknek a Gégény Viktor-féle cikkek hatására kezdtem el a könnyűpergetést. Azóta nagyon sok időt, pénzt, energiát öltem ebbe a módszerbe, és a leghatározottabban azt kell, hogy mondjam, hogy megérte! Módszer alatt itt a kis (ebbe a kategóriába eső) wobblerekkel való pergetést értem holtágakon és folyókon. Én a Viktor által leírt dolgokat vettem alapul, amikor elkezdtem összeállítani a felszerelést, beszerezni a kis csalikat, stb. Viktor szemléletetében nagy hangsúlyt kap az Összhang, ami lássuk be vitathatatlanul fontos faktor az eredményes pergetésben. Nem mondom, hogy mindent pontosan úgy csináltam, ahogy a Viktor leírta, de nagyjából igen, és a nagyon nagy részével egyet is értek a mai napig.
Szerintem ezek a cikkek kellően informatívak, érdekesek, lényegretörőek és jól illusztráltak ahhoz, hogy akár etalonnak számíthatna a kezdő, wobblerekkel könnyűpergetők számára. De...
Qruka, én is használom a 7-és originalt pl, sőt más 6-os, 7-es minnow csalikat is az 5-20as technium bx (240) botomon. Lassú folyásban nincs is velük semmi gond, azonban egy meggyorsult vízen már túlságosan hajlik a spicc, nehezebben tudja az ember kontrollálni a csalit, és elvész a harmónia, az Összhang. Azért emeltem ki már megint, mert szerintem a cikk egyik fő - annyira nem is látens - gondolata ez. Nem akarok én erről sokat beszélni, szerintem a lényeg, hogy az ember maga ráérezzen a felszerelés és a körülmények által kialakuló egyensúlyra.
Az én botom pl taknyosnak azért egyáltalán nem mondható, de nem is egy peckes pálca. Amolyan középkategóriás, jól dolgozó "puha" bot. Nálam a CD5 gyorsan húzva balinra kizárt, az SSR5, TE semmilyen körülmény mellett nem kerül a kapocsaba ezen a boton, mert egyszerűen karikára hajlik. Az F07, XR06 viszont elég gyakran. SP05 szintén nem, 6,5 centis walkthedogok viszont simán.
Tesztelni kell a cucc teherbírását sok csalival, egyszer nem volt nálam más bot, de az új csalit ki kell próbálni alapon, feltettem egy 8gr-os proppert... A bot elég rendesen belehajlott (szinte nyeklett) a dobásba, repült egy 30 métert és beesőre le is csapta egy 2,5-es balin. Hát a 2 feles balin az való ennek a botnak, a 8gr-os csali dobálása viszont rohadtul nem. :) Erre azonban mindenkinek saját magának kell rájönnie!
Sok sikert mindenkinek!

Üdv,
bonyi
qruka#8 2013. 03. 14., 17:23Bocsi az öreg speed m 3-12 grammos
qruka#9 2013. 03. 14., 17:19Minden tiszteletem a Viktoré,de sok dologban nem értek egyet ....hozzáteszem-a saját tapasztalataimról beszélnék (Írnék):
Rendben,a műcsalim ellenállása fontos kritérium,de egy 5-20 grammos bottal 7-es original már túlzás?...sztem egyáltalán nem,de még a 9-es sem-hacsak nem sebes patakba dobálsz:-)....cd5 igen,6-os jerk igen de 7 floating nem?...hmmm
sztem bőven belefér nagyob csali is....5-ös jointed....sztem nyugodtan 7-es is....számos csukát sügeret fogtam kis 2 részessel-3-12,vagy még kisebb dobósúlyú bottal...és egyáltalán nem volt sem nekem,sem a halaknak zavaró:-)..
mfr-tényleg jó csali,sügér imádja-de nekem soxor összeakadtak a horgai....
Hornet-jópár csukát olyan 2-esig fogtam vele,vicces kis csali-de nagyon ott van...
minnow-ezt 7 cm-esben sügér színben imádom,iszonyat fogós....nagyságrendel jobb mint a floating (csukára!)...igazi kis állóvizi csali....fogtam vele nagyon szépeket is....de ez a csalinak is van húzása-szóval ez nem egy cd3....mégis mehet simán 5-20-al(is)....
ugly-szenzációs a shad szerű csalija....5cm-esben használom....ahol sok a kis kárász-borzalmasan jó....nagyon erős csukacsali-pedig ugye milyen kicsi....és ennek a kilengése,húzása is sokkal nagyobb mint egy floating 7-esnek....
igazából nem feltétlenül a dobósúlyon múlik,hanem a bot feszességén....
az 1.8 as speedmasterem (öreg darab)-2-13grammal feszesebb mint a 2,1m-es 5-20 grammos....csomó bot ugyanolyan dobósúlyban kurv@ra eltérőek-mint azt szinte mindannyian tudjuk....egy pulse 5-20 grammal,vagy egy speed m 5-20 grammal-ugye ég és föld....és a hossz ami még lényeges ugye azonos dobósúly mellett....
nade egy 5-20 grammos feszes bottal ne dobáljak shadokat 5-7 cm-ben..naaa..stb....szóval itt nem értek egyet....szerintetek?...csaó N
összes hozzászólás megtekintése »
Szakírónk
A compó pikkelyeinek zselatintartalma olyan magas, hogy akár pucolás nélkül is bedobható a halászlébe, a hő hatására azok feloldódnak és még karakteresebbé, kihűlés után pedig kocsonyássá teszik a levest (lsd. Halkocsonya).