Cikk oldal
2008-12-15

Márnára vártam, dévérek jöttek

Egy fagyos éjszaka a ládán
Furcsa dolog ez az esti hidegben való horgászat. Mindenki szereti, mindenki szerint izgalmas, de kitartása egyre kevesebb embernek van hozzá. Így jártam én is, időnként hol volt kísérőm, meg-meglátogatott egy-egy ismerős, hol magányosan, csak a holddal kettesben vártuk a kapást.

Az év első igazán kemény, fagyos estéjét sikerült kiválasztanom a tervezett éjszakai márnázáshoz. Rutinos téli horgász vagyok, az elmúlt évek alatt megtanultam, hogyan kell „túlélni” ezekben a ropogós, fagyos időben a ládán való vízparti ücsörgéseket. Örök vesszőparipám, hogy ne sajnáljuk a pénzt profi ruházatra, de ettől még igazi kincs a gőzölgő, meleg tea a termoszban.

Lélekmelegítő
Lélekmelegítő

A megérkezés után, miután beállítom a ládát, mindig először a merítő nyelet nyitom ki. Nem csak azért, hogy hú!, mennyi halra számítok, hanem azért, mert ha esetleg elfúj valamit a szél, vízbe esik egy eszköz, esetleg hoz valami olyat a víz, ami felkelti az érdeklődésemet, ki tudjam venni, meg tudjam menteni. Nem egy alkalommal mentettem már így dobozt, doboztetőt, sapkát, miegyebeket, és nem csak a sajátomat. Előfordult, hogy egy pórul járt sólymot merítettem, szegénynek már ellenkezni sem volt energiája, mikor kiemeltem. Szerencsére az ijedtségen kívül nem esett baja, mert vagy kétórányi szárítkozás után szó nélkül lelépett.

Horgászhelyem
Horgászhelyem
A csalogatóanyagok
A csalogatóanyagok

Etetőanyagot keverek, 1 kiló piros, sajtos etetőanyag bőven elég az esti horgászathoz. Ami dominál, az sokkal inkább a ragasztott csonti, amiben nagyon sok kavicsnak kell lennie, hiszen az etetésen szeretném tartani a halakat. A csonti bejuttatására és helyben tartására két eszközt is használok.

Pontos kupakolás
Pontos kupakolás

Mindkét etetési típusnál először gyorsan bomló, ragasztott csontigombócokat kupakolok be. Innentől válik el a két módszer.
Az egyik, fazekasok által készített, üreges, kisütés nélküli, nyers agyaghenger. Ezt töltöm meg belülről csontival, és a két végét lezárom etetőanyaggal. Ez azért jó, mert az agyag súlyánál fogva megáll egy helyen, viszonylag gyorsan szétomolva pedig felkínálja a csontikat.

Agyaghenger
Agyaghenger
Megtöltöttem
Megtöltöttem

Az agyaghengereket bekupakolom
Az agyaghengereket bekupakolom

A másik, az már egy ravaszabb dolog, én rácsnak hívom. Ez egy drótháló cső, ami olyan fémből készült ami gyakorlatilag egy hét alatt elbomlik a vízben, annyira gyorsan elrozsdásodik, illetve oxidálódik a vízben. Én a hosszú évek alatt erre egy három lépcsős technikát alakítottam ki.

A három fázisú etetés
A három fázisú etetés

Első lépésben, ugye a gyorsan, 2-7 perc alatt bomló csontigombócokat kupakolom be. Majd a rácsháló segítségével kis csomagokat csinálok, ezekbe szintén ragasztott csonti kerül. Ez, ha a ragasztó elenged, még mindig helyben tartja a csontit, de folyamatosan pötyögteti ki magából a nyüveket. Időben körülbelül 15-20 perc alatt kopik el. Ez a második lépcső. A harmadikat az biztosítja, hogy egymásba helyezek két réteg zsákocskát, ez arra szolgál, hogy miután elengedett a ragasztás, csak nagyon lassan szálanként engedi ki magából a csontit. Kimossa a sodrás, illetve a márnák, elkezdik böködni, úgy tudják belőle kiszedni, mint a malacok a vályúból a táplálékot, így egy etetéssel nagyon hosszú ideig tudom ott tartani a halakat, hiszen három fázisban bont a csonti.
Inkább több apró, mint egy nagyobb csomagot készítsünk. Azért érdemes kisebb csomagocskákat csinálni, mert ha esetleg beleakad a horgunk, - ami visszaigazolás arra is, hogy jó helyen horgászunk - még kényelmesen ki tudjuk húzni, nem szakítja el a szerelékünket. Az sem utolsó szempont, hogy még beleférjen a kupakba.

A rácsokba nehezékként kavics kerül
A rácsokba nehezékként kavics kerül

Ami rettentően fontos, hogy ezekbe a rácsos gombócokba szoktam beletenni kavicsot is, hiszen ha szétolvadt a ragasztó, akkor az apró kavics súlya is elvész, és elgöröghet ez a drótháló, ami magával viszi a halainkat. Tehát mindenképpen kell bele valami nehezék, hogy ne tudják a halak elböködni a meghorgászandó helyről. A rácsháló csomagokat is kupakkal juttatom be. A csalogatóanyag elkészítése után rátérek a szerelékek elkészítésére.

Feederkosaras szerelékem
Feederkosaras szerelékem

Különböző végszerelékekkel szoktam ezt az éjszakai márnázást művelni, most kétfélével készültem. Az egyiknél, ha nagyon köves a meder alja, akkor egy a sodrásnak megfelelő méretű pálcaólom van a zsinór végére hurkolva, oldalfülön pedig az előke helyezkedik el, általában 50 cm körüli előkehosszot használunk.

Tipp:
Szeretek viszonylag nagyméretű, hosszú pálcaólmokat hordani magammal, hiszen az adott súlyú, hosszú ólomból gyakorlatilag bármikor tudok csinálni kisebbet. Például egy 30 grammosból egy 15 grammosat, hiszen csak elvágom félbe, egy ollóval gyakorlatilag pillanatok alatt méretre szabható, és máris van nálam mindenféle méretű, és súlyú. Nincs nálam vagy 10-féle különböző méretből több darab is, inkább csak a nagyobb méretből. Ennyivel is kevesebb felszerelést (súlyt) hordok magammal. Van belőle így is épp elég.

Jól szabható pálcikaólom
Jól szabható pálcikaólom
Az ólom a vékony zsinóron
Az ólom a vékony zsinóron

Ha nagyon-nagyon akadós a terep, akkor előfordul, hogy készítek egy véghurkot és ebbe vékony zsinórral hurkolom bele a pálcaólmot, így ha leakad, akkor a vékony zsinóron lévő pálcaólmot veszítem csak el. Nem beszélve arról, hogy néha a márna, miközben menekül, a kövek közé behúzza a ólmot, ha elakad, ezzel a módszerrel a halat továbbra is meg tudom menteni. Ezeknél az oldalfüles szerelékeknél időnként az az érzésem van, hogy túlságosan ellebeg a fenéktől az előke, illetve a felkínált csali. Ez a sokak által már oly sokszor megénekelt klasszikus szerelék. Úgyhogy ezzel nem is foglalkozom most tovább.

A másik szerelékem úgy néz ki, hogy a főzsinórra egy kisméretű feederkosarat húzok, ütközőként gumigyöngy és forgókapocs van a főzsinóron, ezután következik az 50-60 centis előke. Ennek az előnye az, hogy minden betolásnál egy kis etetést is eszközölünk, és mindig a fenéken van a horog.

Minden betolással egy kis etetés
Minden betolással egy kis etetés

A klasszikus szerekéknél azáltal, hogy a rakóst a fix fenekező ólommal lerakjuk, a halnak mindig a botot, illetve a spiccből nyúló vastag, megfeszített gumit kell húznia ahhoz, hogy észrevegyem a kapást.
Ennél a szereléknél viszont van egy kiváltó gumi, ami sokkal lágyabb, finomabb kapásokat is észrevehetővé tesz.
A szerelék úgy készül, hogy a spicc közelében közvetlenül bekötünk egy 30 centi körüli hosszúságú, vékony 0,07-0,08-as gumit. Egyszerűen, simán a zsinórra hurkoljuk a gumi egyik végét, majd a főzsinórt követve a másik végét is megkötjük, szintén a főzsinórhoz.

Megkötjük felül
Megkötjük felül
Megkötjük alul
Megkötjük alul
A betét és a fül
A betét és a fül

Ha megfeszítjük, akkor gyakorlatilag párhuzamos a főzsinórral ez a gumi, viszont a mi célunk az, hogy a lágy kapásokat is észrevegyük, ezért húzunk egy tetszőleges mennyiséget (bátran) a damilon, a gumi két vége között, amitől a zsinórban egy has, egy fül képződik, ami szabadon lóg a szereléken. Így ha a hal húzza, akkor a gumit feszíti, ezt a lágy 8-as latexet, nem pedig magát a botot, illetve a vastag gumit a spiccből. Így a sokkal óvatosabb kapások is láthatóvá válnak.
Amikor pedig bevágok, először a lágy gumibetét nyúlik, közben, a hal húzásának, súlyának köszönhetően, a damilon képzett öblös rész megszűnik, ismét párhuzamos lesz a két húr, így a továbbiakban a főzsinór veszi át a gumitól a szerepet.

Gumi és műagyag gyöngyök, amibe világítópatront helyezhetünk
Gumi és műagyag gyöngyök, amibe világítópatront helyezhetünk

Nem kötelező, de időnként fel szoktam húzni egy gyöngyöt, amibe, ha megfelelően van kifúrva, vékony világítópatront lehet dugni. De az is elég, ha csak egyszerűen rászigetelőszalagozzuk (ami ugye minden horgászdobozban ott lapul) a patront a gumira, vagy közvetlenül a betét alá.

Mindezeket a szerelékeket a rutinos esti horgászok, ugyan úgy, mint a versenyszerelékeket, vagy más különböző szerelékeket, létrán előkészítve hordhatják magukkal. Úgyhogy néhány pillanat alatt lehet szereléket cserélni, így nem veszítünk a drága horgászidőből. Én magam is így láttam Pfund Karcsiéknál.

Persze az esti csípős hidegben a létráról való szerelék összeállítás ennél jóval rövidebb ideig tartott, mire végre leülhettem horgászni.
Mintaszerűen, összeszedetten, a rakósbotos technikában, és a kupakolásos etetésben rejlő lehetőségeknek köszönhetően pontosan horgásztam, már amennyire tőlem telik, mégis úgy éreztem, elkerülnek a halak.

Tipp:
Ha a görgőre egy nagy világítópatron erősítünk, könnyebben beletalálunk a sötétben.

Márnára vártam, dévérek jöttek
Márnára vártam, dévérek jöttek

Kapás nélkül ültem a ládámon. Néha egy-egy ránehezedést észleltem, de egész addig a folyóban sodródó (sajnos egyre több) szemétnek véltem, mígnem az egyik ránehezedés alkalmával úgy nem döntöttem, hogy odébb emelem a cuccom. Megemeltem, és a valami visszahúzott. A dermesztő hidegben nagyot dobbant a szívem! Kapás!

Kapásra várok
Kapásra várok

Nem márna, ezt azonnal éreztem. Szépen jött kifelé. Zsákmányom több szempontból is meglepett. Nem várt látogatóm egy szép, nagy dévér volt. A fotón is látszik, hogy dorozsmás volt a feje. Nem tudom, szegény, mire készül most, az igazi fagyok megérkezésekor. Igaz, egy hete még a fákat is rügyezni láttam a házunk előtt. Felborult a természet rendje.

Dorozsmásfejű zsákmányom
Dorozsmásfejű zsákmányom
Dévérek jöttek és mentek
Dévérek jöttek és mentek

A hátralévő két órában még több ilyen ránehezedős kapásom volt, melyek közül még 4 valódi kapásnak, szép dévérnek bizonyult. Már nagyon fáztam, amikor végre megérkezett az erre az estére utolsónak bejelentkezett, érdeklődő, mazochista, önfeláldozó barátom, és elkészítettük az utolsó fotókat a halakkal. Igazán elégedett voltam. Bár márnákra vártam, dévérek jöttek, de ezt, cseppet sem bántam.

Írta és fényképezte: ifj. Gyulai Ferenc
Szólj hozzá:
Williem#1 2008. 12. 17., 20:01Hi!
Komolyan tetszik az ötlet. Szerintem a klassz ötletek, mint ez is, mindig egyszerűek.

W.
Hal001#2 2008. 12. 17., 16:18Első orvasatra kicsit elbizonytalanodtam, hogy cinkelsz, vagy dícsérsz-e? :)

Ha olvastátok, akkor az ezt megelőző szösszenetemben, a Gyülekező a bősi alvízen cím alatt épp említést tettem többek között a titokzatos dobozkáról, és a miértről is! :)

Hal-i
iGyF
Williem#3 2008. 12. 16., 22:14Emoss, :):):) 2db nyitott kuk.doboz nincs nálam, mert a legtöbb esetben 1-t nyitok, de müanyag van :). Ettől függetlenül Pacal mester ötlete miatt vettem egyáltalán észre. :):):)
emoss#4 2008. 12. 16., 00:22Hal!
Pacal levédethetné... :))) Láttam már nála csem.kuk.konzervdobozt is a taksonyi hídnál :)
Williem#5 2008. 12. 15., 21:00Hi!
Jó a cikk, de megmondom őszintén, a horgászhelyem című kép volt a leghasznosabb számomra. Mert mi is került a láda lábára? Egy csalitartó doboz. Szuper ötlet (bár lehet, csak nekem :))!!!!
Williem
összes hozzászólás megtekintése »
Szakírónk
A viza íváskor akár 7 millió ikrát is lerakhat, azonban csak 12-18 éves korában éri el az ivarérettséget. Hossza elérheti a 9 métert, súlya pedig az 1500 kilogrammot. Akár 100 éves koráig is élhet.