Cikk oldal
2011-07-04
Nagyhalak finomszerelékkel
Rakóssal állóvízen
Egyre több olyan vízzel találkozom horgászataim során, ahol a nagyobb testű halak, amurok és pontyok előszeretettel tartózkodnak a partközeli sávban, így nemcsak orsós bottal, hanem kedvenc horgászbotommal, a rakóssal is megfoghatóak. Most az állóvízen használt felszereléseket, csalikat, módszereket mutatom be.
A „sorompó”
Az elnevezés egy helyi sporitól származik, aki elhaladva mellettem rácsodálkozván a motyómra orra alól mormogva megjegyezte, „Édes fiam! Mit akarsz itt ezzel a sorompóval?”. Mondanom sem kell kapás nélkül megúszva rövid időn belül távozott a csobbantós pecájával, miközben a finomabb szerelékkel sorra fogtam a szebbnél szebb jószágokat.
A célhalaknak megfelelő bot 8,50 és 13 méter közötti hosszban a legelterjedtebb, lehetőleg pontyos topszettel. A rövidebb botok a partszéli nádasok, törések meghorgászására valók, ma divatosan „margin” botoknak hívják. Elérhetőbb áruk, kisebb súlyuk miatt népszerűek, de az esetleges sérülésük esetén az olcsóbb cseretag sem elhanyagolható körülmény. Egy különleges horgászat kapcsán erről majd a későbbiekben olvashattok.
Az igazi sorompók 11,50-13 méteresek, nagyobb igénybevételre szánt „nagyhalas”, vagy pontyos rakósok. Jellemzően +20-as gumikkal szerelhetőek. A megfelelően összehangolt szerlékkel akár 10-15 kg-os kapitális példányok megfogása sem jelenthet akadályt.
A topszett és a gumizás
A pontyos topszett általában két erősebb tagot jelent 3-3,5 m körüli hosszban. Lényege a spicctag belső átmérője, ami alkalmas kell legyen a vastagabb, nemritkán 2,8–3,2 mm-es csőgumik befogadására is. Nem feltétlenül kell azonban a drága csőgumi, lehet akár a vastag tömör, de akár duplán fűzött 1,2-es latex is, ami ezáltal nagyon hasonló karakterisztikát mutat fárasztás közben például a fekete hidróval. De nemcsak a legelterjedtebb „gyorskapocs-gumi-belső dugó” megoldás jöhet számításba, hanem a nagyobb távolságra elszaladó hal miatt kinyúló gumi rövidítésére alkalmas topszett „tubus” is (pulla bung). Két topszetemben most is ilyen megoldást használok. Régebben a vastag gumi utolsó egyharmadát egyszerűen besodortuk, ezzel biztosítva az erősebb ellenállást a kinyúlt guminak.
A kampó
Általában az erősebb, vastagabb húsú horgokat részesítem előnyben, inkább méretben választok kisebbet. Egyes vizeken előírás a szakáll nélküli horog, de ennek híján elegendő, ha lenyomjuk egy fogóval a nemkívánatos részt. Nem kell félni használatától, néha jobban akad, mint egy hagyományos horog, és sokkal kisebb sebet ejt, kiakasztása is egyszerűbb. Alapvetően kétfélét használok, aszerint, hogy vízközt vagy a fenéken kínálom fel a csalit. A víz köztii horog egy egyeneszárú „maggot” típusú, míg az elfektetett csalira a kacska „diabolo” formájút használom szívesebben.
A főzsinór és előke
Vastagságuknál sokkal fontosabb a megfelelő lágyságuk, szakítószilárdságuk. Általában 0,20/0,18-as főzsinór/elôke összeállítás, de 0,25/0,22-es vastagságnál még a legextrémebb helyezettben sem kell durvább, viszont hangsúlyoznám inkább az összhangot a bot és szerelék között. Horgásztam már 0,08-as fonott főzsinórral direktben kötött 8-as horoggal akadók között, ahol az árnyékban hűsölő pontyokat a partszéli gyökerek közül lehetett megfogni, mivel alájuk beszaladtak, csak ezzel a szerelékkel lehetett kierőltetni onnan őket.
Egy hátránya van, ha egyszer összeugrik egy rossz bevágás miatt, akkor a cuccosnak annyi, csak az ecetes olló segít! Fluorcarbon, vagy hagyományos mono? Hát igen ez jó kérdés. Talán a lehülő vízekben, amikor finnyásabban eszik a hal, akkor adhat jobb eredményt a fluoro, de számomra nem meggyőző. Merevebb, gyengébb, mint a mono és jóval drágább. Kinek kinek a saját belátására, egyéni ízlésére biznám, mikor melyiket köti fel.
A dugó
Szinte kizárólag belső zsinórvezetéses típusokkal horgászom. Nagy előnyük, hogy közvetlenül az antenna tövénél megy át a zsinór az úszótesten, ezzel megszünteti a fül kiszakadását a testből -, nemcsak az egész antennát az úszószárral együtt cserélhetjük a változó fényviszonyokhoz, hanem a változó csalimérethez egy testhez többféle vastagságú antennát, rövidebb-hosszabb úszószárat is variálhatunk ezzel is növelve úszónk stabilitását a mélyebb, nagyobb áramlású vizekben. A szár anyaga legtöbbször karbon, de a nagyobb méretek elbírják az üvegszál úszószárat is, anélkül, hogy meglustulnának, sőt mélyebb vizeken tőkesúlyként működve stabilizálják a jelzőt. Méreteket tekintve a 0,2 g-tól a 0,75 g-ig az általános a sekélyebb vizekre, míg a nagyobb - akár 5 g-ig - a legmélyebb tavakra is megfelelő.
A táp és a csali
A manapság divatos halliszt alapú etetőanyagokkal nincsenek jó tapasztalataim. Véleményem szerint csak olyan, főleg bojlis tavakon hozhat jó eredményt, ahol magas fehérjetartalmú peletekkel horgásznak, etetnek és már ismeri a hal. Viszont a halgazdaságokban kukorica, búza, triticálé, ócsú a fő tápanyag, ezt keresik, fogyasztják a halak telepítés után is. Etetőanyagomnak ezért inkább a szemes anyagok, apró magok, kukorica, búza, kendermag és ezek keveréke az alapja. Néha előfordul, hogy valamilyen „gyári keveréket” is használok gombócos alapozásra, de inkább ezt is kupakolva teszem be, főleg akkor, ha a csobogást nem igazán díjazzák bajszos barátaink.
„Nagy csali nagy hal!” Legalábbis így tartja a mondás, ami általában helytálló, de az ellenkezője is igaz lehet. Példaként egy érdekes eset. Az egyik pontyos versenyen 10-es horoggal horgászva egyre kevesebb lett a kapás, majd meg is szűnt. A halak csak tologatták a csalit, nem ették meg. Mivel folyamatosan csúzliztam a csontit a meghorgászott helyre, „csak” ott voltak. Gondoltam egyet és az addig használt 4-6 szem csonti helyett csak egy szálat tűztem. Újabb dobás, és láss csodát, elementáris erővel vitte el az úszót a hal. Egy 5-ös amur volt a meglepetés. Majd ettől kezdve jó darabig csak ezzel az apró csalival tudtam halat fogni. Talán az lehetett a magyarázata, hogy a belőtt csonti is csak egy-három szem volt, így ez nem keltette fel a gyanút a halakban, míg a nagyobb csaliméret csak zavarólag hatott.
A módszerek
A magokat alapozásként darált kukoricapogácsával főző-áztató levükkel együtt összeragasztva etetőcsészével juttatom be a kiválasztott helyre. Ha sok hal várható 15-20 percenként pótlom folyamatosan az anyagot. A csontit kiskosaras etetőcsúzlival folyamatosan pötyögtetem. Ha nagy a szél, vagy az áramlás ezt azonban könnyedén elsodorhatja, ekkor megragasztom, és kisebb gombocók formájában használom, ez akár kézzel is bedobható az úszóhoz.
Akkor jó a ragasztás, ha a fenékre érve szinte azonnal nyit a csontigombóc, ezzel felkelti a figyelmét az etetésre érkező halaknak.
Jó szórakozást, szép halakat kívánok! Kedvenc mondásommal zárom a sorokat. Halat csak ott lehet fogni, ahol van!
 |
A „sorompó”
Az elnevezés egy helyi sporitól származik, aki elhaladva mellettem rácsodálkozván a motyómra orra alól mormogva megjegyezte, „Édes fiam! Mit akarsz itt ezzel a sorompóval?”. Mondanom sem kell kapás nélkül megúszva rövid időn belül távozott a csobbantós pecájával, miközben a finomabb szerelékkel sorra fogtam a szebbnél szebb jószágokat.
A célhalaknak megfelelő bot 8,50 és 13 méter közötti hosszban a legelterjedtebb, lehetőleg pontyos topszettel. A rövidebb botok a partszéli nádasok, törések meghorgászására valók, ma divatosan „margin” botoknak hívják. Elérhetőbb áruk, kisebb súlyuk miatt népszerűek, de az esetleges sérülésük esetén az olcsóbb cseretag sem elhanyagolható körülmény. Egy különleges horgászat kapcsán erről majd a későbbiekben olvashattok.
 |
Az igazi sorompók 11,50-13 méteresek, nagyobb igénybevételre szánt „nagyhalas”, vagy pontyos rakósok. Jellemzően +20-as gumikkal szerelhetőek. A megfelelően összehangolt szerlékkel akár 10-15 kg-os kapitális példányok megfogása sem jelenthet akadályt.
A topszett és a gumizás
 |
A pontyos topszett általában két erősebb tagot jelent 3-3,5 m körüli hosszban. Lényege a spicctag belső átmérője, ami alkalmas kell legyen a vastagabb, nemritkán 2,8–3,2 mm-es csőgumik befogadására is. Nem feltétlenül kell azonban a drága csőgumi, lehet akár a vastag tömör, de akár duplán fűzött 1,2-es latex is, ami ezáltal nagyon hasonló karakterisztikát mutat fárasztás közben például a fekete hidróval. De nemcsak a legelterjedtebb „gyorskapocs-gumi-belső dugó” megoldás jöhet számításba, hanem a nagyobb távolságra elszaladó hal miatt kinyúló gumi rövidítésére alkalmas topszett „tubus” is (pulla bung). Két topszetemben most is ilyen megoldást használok. Régebben a vastag gumi utolsó egyharmadát egyszerűen besodortuk, ezzel biztosítva az erősebb ellenállást a kinyúlt guminak.
 |
A kampó
 |
Általában az erősebb, vastagabb húsú horgokat részesítem előnyben, inkább méretben választok kisebbet. Egyes vizeken előírás a szakáll nélküli horog, de ennek híján elegendő, ha lenyomjuk egy fogóval a nemkívánatos részt. Nem kell félni használatától, néha jobban akad, mint egy hagyományos horog, és sokkal kisebb sebet ejt, kiakasztása is egyszerűbb. Alapvetően kétfélét használok, aszerint, hogy vízközt vagy a fenéken kínálom fel a csalit. A víz köztii horog egy egyeneszárú „maggot” típusú, míg az elfektetett csalira a kacska „diabolo” formájút használom szívesebben.
A főzsinór és előke
 |
Vastagságuknál sokkal fontosabb a megfelelő lágyságuk, szakítószilárdságuk. Általában 0,20/0,18-as főzsinór/elôke összeállítás, de 0,25/0,22-es vastagságnál még a legextrémebb helyezettben sem kell durvább, viszont hangsúlyoznám inkább az összhangot a bot és szerelék között. Horgásztam már 0,08-as fonott főzsinórral direktben kötött 8-as horoggal akadók között, ahol az árnyékban hűsölő pontyokat a partszéli gyökerek közül lehetett megfogni, mivel alájuk beszaladtak, csak ezzel a szerelékkel lehetett kierőltetni onnan őket.
 |
Egy hátránya van, ha egyszer összeugrik egy rossz bevágás miatt, akkor a cuccosnak annyi, csak az ecetes olló segít! Fluorcarbon, vagy hagyományos mono? Hát igen ez jó kérdés. Talán a lehülő vízekben, amikor finnyásabban eszik a hal, akkor adhat jobb eredményt a fluoro, de számomra nem meggyőző. Merevebb, gyengébb, mint a mono és jóval drágább. Kinek kinek a saját belátására, egyéni ízlésére biznám, mikor melyiket köti fel.
A dugó
 |
Szinte kizárólag belső zsinórvezetéses típusokkal horgászom. Nagy előnyük, hogy közvetlenül az antenna tövénél megy át a zsinór az úszótesten, ezzel megszünteti a fül kiszakadását a testből -, nemcsak az egész antennát az úszószárral együtt cserélhetjük a változó fényviszonyokhoz, hanem a változó csalimérethez egy testhez többféle vastagságú antennát, rövidebb-hosszabb úszószárat is variálhatunk ezzel is növelve úszónk stabilitását a mélyebb, nagyobb áramlású vizekben. A szár anyaga legtöbbször karbon, de a nagyobb méretek elbírják az üvegszál úszószárat is, anélkül, hogy meglustulnának, sőt mélyebb vizeken tőkesúlyként működve stabilizálják a jelzőt. Méreteket tekintve a 0,2 g-tól a 0,75 g-ig az általános a sekélyebb vizekre, míg a nagyobb - akár 5 g-ig - a legmélyebb tavakra is megfelelő.
 |
A táp és a csali
A manapság divatos halliszt alapú etetőanyagokkal nincsenek jó tapasztalataim. Véleményem szerint csak olyan, főleg bojlis tavakon hozhat jó eredményt, ahol magas fehérjetartalmú peletekkel horgásznak, etetnek és már ismeri a hal. Viszont a halgazdaságokban kukorica, búza, triticálé, ócsú a fő tápanyag, ezt keresik, fogyasztják a halak telepítés után is. Etetőanyagomnak ezért inkább a szemes anyagok, apró magok, kukorica, búza, kendermag és ezek keveréke az alapja. Néha előfordul, hogy valamilyen „gyári keveréket” is használok gombócos alapozásra, de inkább ezt is kupakolva teszem be, főleg akkor, ha a csobogást nem igazán díjazzák bajszos barátaink.
|
|
|
„Nagy csali nagy hal!” Legalábbis így tartja a mondás, ami általában helytálló, de az ellenkezője is igaz lehet. Példaként egy érdekes eset. Az egyik pontyos versenyen 10-es horoggal horgászva egyre kevesebb lett a kapás, majd meg is szűnt. A halak csak tologatták a csalit, nem ették meg. Mivel folyamatosan csúzliztam a csontit a meghorgászott helyre, „csak” ott voltak. Gondoltam egyet és az addig használt 4-6 szem csonti helyett csak egy szálat tűztem. Újabb dobás, és láss csodát, elementáris erővel vitte el az úszót a hal. Egy 5-ös amur volt a meglepetés. Majd ettől kezdve jó darabig csak ezzel az apró csalival tudtam halat fogni. Talán az lehetett a magyarázata, hogy a belőtt csonti is csak egy-három szem volt, így ez nem keltette fel a gyanút a halakban, míg a nagyobb csaliméret csak zavarólag hatott.
A módszerek
 |
| Gyakori vendég a nagyhalas horgászatok során a termetes bodorka, vagy nagytestű kárász, amikor elcsendesül rohamuk, bizton tudhatjuk megérkeztek nagyobb barátaink |
A magokat alapozásként darált kukoricapogácsával főző-áztató levükkel együtt összeragasztva etetőcsészével juttatom be a kiválasztott helyre. Ha sok hal várható 15-20 percenként pótlom folyamatosan az anyagot. A csontit kiskosaras etetőcsúzlival folyamatosan pötyögtetem. Ha nagy a szél, vagy az áramlás ezt azonban könnyedén elsodorhatja, ekkor megragasztom, és kisebb gombocók formájában használom, ez akár kézzel is bedobható az úszóhoz.
 |
Akkor jó a ragasztás, ha a fenékre érve szinte azonnal nyit a csontigombóc, ezzel felkelti a figyelmét az etetésre érkező halaknak.
Jó szórakozást, szép halakat kívánok! Kedvenc mondásommal zárom a sorokat. Halat csak ott lehet fogni, ahol van!
|
|
Írta: Horváth Gy. Gábor
Banelly#1 2011. 07. 05., 12:50Üdv!
Az utóbbi időben én is ezt a műfajt űzöm. Nálam is így működik minden. De az a gond hogy muszáj vékony húsú 10-es horgot használnom mert sok a faág és a kagyló amiben folyamat leakadok és így ki tudom egyenesíteni a horgot, megmentem a szereléket.18/16-os damillal horgászom. Sajnos e miatt sok volt a leakadt nagyobb testű halam. Mit javasol? Váltsak 12-es előkére és szakítsam be az akadóba? Vagy erősítsem a horgot, fixáljam le a szereléket és hátha nem akadok le? köszi!
Az utóbbi időben én is ezt a műfajt űzöm. Nálam is így működik minden. De az a gond hogy muszáj vékony húsú 10-es horgot használnom mert sok a faág és a kagyló amiben folyamat leakadok és így ki tudom egyenesíteni a horgot, megmentem a szereléket.18/16-os damillal horgászom. Sajnos e miatt sok volt a leakadt nagyobb testű halam. Mit javasol? Váltsak 12-es előkére és szakítsam be az akadóba? Vagy erősítsem a horgot, fixáljam le a szereléket és hátha nem akadok le? köszi!
