Cikk oldal
2011-07-19

Pont(y)os tapasztalatok

Nem csak rajtunk múlik...
Társasjáték

A horgászatban számos olyan dolgot tapasztalhatunk, amit elsőre talán „fel sem fogunk”, illetve nem gondoljuk át, hogy pontosan miért is történt. Gondolok itt például arra, amikor pár percen belül mindkét botunkon kapás van, majd hosszú ideig szünet. Logikus magyarázatok persze vannak rá, de az akkor, abban a pillanatban kevés horgásztársamnak jut eszébe. Mi horgászok, hajlamosak vagyunk ok-okozati összefüggéseket keresni, ami helyénvaló, de sokszor tévútra futunk, és a „tuti a csali”, vagy a „jó végszerelék” az, amiben a sikert keressük. Pedig néha bizony ettől el kellene vonatkoztatnunk…

Pont(y)os tapasztalatok


Etesd a halat?

Néhány héttel ezelőtt egy olyan tavon jártam, ahol rendkívül kevés a természetes táplálék, mégis rendkívül nehéz kapásra bírni a halakat, ha nem jövünk rá a „titokra”. A vízben sok nagytestű ponty él, de ha kis mennyiségű etetést alkalmazunk, hosszú ideig várhatjuk a kapást, ha egyáltalán lesz. Ugyanis ezen a tavon nagy mennyiségű áztatott magvakkal etetik a halakat a vízkezelők, így ha nem hasonló etetést csinálunk, nehéz dolgunk lehet. Én is ebbe a nem mindennapi hibába estem, de álmomban sem gondoltam volna, hogy ez lesz a siker kulcsa. Az éjszakai órákban a 30-40 kg aprómag bejuttatása után majd egy órával megérkezett az első hal, holott majd két napig némák voltak a kapásjelzőim.

Pont(y)os tapasztalatok

Egy picit utánaszámolva, biztos vagyok benne, hogy nem egy tucat ponty volt az etetett helyeken (ugyanis véleményem szerint, akkor nem érkeztek volna ilyen sűrűn a kapások), hanem jóval több, hiszen így pedig a „fejenként” 1kg táplálék nem tűnik soknak. Érdekes ugye? Ami pedig abszolút váratlan volt, hogy az egymástól kb. 100 méterre lévő etetések mindegyikén megjelentek a pontyok, és óránként sikerült szebbnél-szebb halakat fognom. Érdekes jelenség volt, amit a pontyok „műveltek”, de valószínűsíthetően a nagy mennyiségű aprómag hangja, illetve a fehérhalak komoly nyüzsgése volt az, ami felkeltette érdeklődésüket, és jelezte számukra, hogy eljött a „vacsoraidő”. A kérdés már csak az volt, hogy éppen a megetetett hely közelében úszkáltak, vagy nagyobb távolságból figyeltek fel a behulló táplálékra.

Pont(y)os tapasztalatok


Mindegy mit, mindegy mikor

A másik dolog, ami előfordulhat velünk, pontosan a fordítottja a fentebb leírtaknak. Elsősorban a táplálékszegény vízben (de táplálékban gazdag tavakban is sokszor tapasztalható) figyelhető meg az, amikor rövid időn belül mindegyik botunkon kapásunk lesz. Ekkor nem pontosan az a helyzet, mint a legtöbben gondoljuk. A pontycsapat a táplálék közelébe kerülve mindent felporszívózott, majd vélhetően tovább úsztak. Nos, ha a kapások után azonnal etetünk nagyobb mennyiséget, vagy éppen csak a horog mellé, akkor azt érhetjük el, hogy a még éppen ott falatozó példányok közül egyet-egyet elcsípjünk, viszont a a”kánaán” nem fog  hosszú órákon keresztül tartani. Ugyanis a pontyok a megszokott útvonalukon tovább úsznak, és keresik tovább a táplálékot.

Pont(y)os tapasztalatok

Pontosan ezt figyeltük meg egy kedves barátommal: elsőként az én két botomon volt jelentkező, majd miután megtörténtek a fárasztások, a szerelékek repültek is a vízbe, némi „táplálék-utánpótlással”. Persze nekem azokban a percekben már nem volt újabb jelentkező, neki viszont 5-10 perc alatt mindkét botját elhúzta egy-egy ponty. A majd félórás akciódús perceket követően, több mint 4 óra szünet következett, majd szinte megismétlődött a pár perces akció, mindegyik boton. Ez számos alkalommal előfordult a 3 nap alatt, ami egyértelművé tette, hogy a pontyok folyamatosan „köröznek’ a vízben. Teljesen mindegy volt, hogy mit csalizunk, milyen mennyiséget etetünk, és mikor, mert amint odaérkeztek a halak, volt kapásunk, viszont ha máshol keresték a finom falatokat, a kapásjelzők hallgattak. Azaz odacsalni nem tudtuk őket, az érdeklődésüket hosszabb ideig fenntartani végképp nem, kizárólag a pontyokon múlott, mikor lesz néhány élvezetes perc a horgászatunkon.

Pont(y)os tapasztalatok


Etetéssel „megfogni”

Sok esetben hallani, hogy nagy mennyiségű etetéssel meg lehet fogni a halakat, azaz ott lehet tartani az etetésen. Ez elméletben működhet, a gyakorlatban viszont nem minden esetben. Mi történik a víz alatt? Úgy gondolom, két lehetőség állhat fenn. Az egyik, amikor ott kínáljuk fel a csalinkat, és ott etetünk, ahol a halak alapvetően is keresik a táplálékot, azaz visszatérő vendégek erre a helyre. Ennek számos oka lehet: víz alatt lévő természetese táplálékok, víz alatti források, hordalék felhalmozódása stb. Tehát, ha nem etetnénk, akkor is lenne kapásunk, de valószínűleg sokkal kevesebb, mintha folyamatosan etetnénk a helyet. Bizonyos ideig ott tarthatóak a halak, pontosabban fogalmazva az érdeklődésük fenntartható a csalink iránt. Ez szerencsésebb eset, hiszen elképzelhető, hogy a kisebb példányok után, idővel a nagyobbak érkeznek majd a helyre. (Ezt már sok helyen ecsetelték, úgynevezett piramis effektus) A szokatlan nyüzsgésre felfigyelve, a rutinosabb példányok csak később közelednek a helyhez, de ez is csak akkor helytálló, ha nem éppen ott kínáljuk fel a csalit, ahol az öregek táplálkoznak. Azaz, ha első kapásunkkal a víz egyik komoly halával hoz minket össze a sors, kicsi az esély, hogy nagyobb példányt fogjunk az adott helyről.

Pont(y)os tapasztalatok
Pont(y)os tapasztalatok

Ellenben, ha fokozatosan épülnek fel fogásaink, egyre szebb példányokat szákba terelve, az idő is kitolódik, ami miatt azt gondolhatjuk, hogy a halat ott tartottuk, pedig kizárólag arról van szó, hogy a más-más „súlycsoportos” pontyok nem egyidőben táplálkoznak. Nyilvánvaló, hogy bizonyos esetekben „ott tartható” a hal, ha nagy csoportban úsznak. Egy nagyobb mennyiségű etetésen megnő az esélye annak, hogy a több tucat ponty közül valamelyik felvegye a horgunkat, viszont egy PVA-s koncentráció lehet, hogy kevés lenne. Az arany középutat meg kell találni, figyelembe véve a tóban élő halak mennyiségét. Egy másik fontos szempont a szél. Ha egy adott irányba fúj, mi pedig a tó közepén horgászunk (tehát az etetésünkön átúsznak a halak), akkor már egészen más a helyzet, egyáltalán nem biztos, hogy a pontyokat érdekelni fogja a vízbe juttatott táplálék. Erre az elmúlt években számos példa akadt.

Pont(y)os tapasztalatok


Menni, vagy nem menni?

A pontyok sokszor hosszú utat tesznek meg a táplálék reményében, természetesen ez függ a víz táplálékbázisától, de szorítkozzunk arra az esetre, amikor több napon keresztül egy adott irányba fúj a szél. Ekkor azok a pontyok, melyek nem egy kis territóriumon belül élnek, táplálkoznak, a széllel egy irányban úsznak. Mindeközben, ha már „tudják” azt, hogy a táplálék a tó egyik végében halmozódik fel, átúszva az etetéseken, sokszor figyelmen kívül hagyják azt. Persze nem mindegyik víz alatti lakó reagál erre azonosan, némelyik példány elcsábul egy-egy finom falatra, és ez úgy gondolom, független az etetés mennyiségétől. (Abban az esetben, ha megáll a szél, akkor nyugodtan lehet nagyobb területen, nagyobb mennyiséget etetni, annál az egyszerű oknál fogva, hogy a pontyok ekkor keresni fogják a táplálékot, szinte a tó minden egyes pontján.)

Pont(y)os tapasztalatok

Ha a tó közepén ülünk, azaz több irányból átúszhatnak a pontyok a meghorgászott területen, a legnagyobb esély akkor van a halfogásra, ha be tudunk találni a „közepébe”. Egy halradar segítségével ekkor tökéletesen megfigyelhető, ahol a pontyok elúsznak, nem zavartatva magukat a különböző zajoktól. Az is megfigyelhető ekkor, hogy milyen „sebességgel” vándorolnak kedvenceink: a tó egyik végéből a másikba (pl. egy 60-70 hektáros tározón) akár egy délután folyamán „felérnek”, és már akkor számíthatunk kapásra. Természetesen gondolnunk kell az adott helyen „várakozó” pontyokra is, akik a szél csendesedését követően szintén keresik-kutatják a vízben lévő táplálékot. Helyzetünket egyébként lényegesen egyszerűbbé tehetjük, ha a horgászat megkezdése előtt kérdezünk, és nem csak találgatunk. Egy-egy mondatból gyorsan kiderülhet (pl. milyen széljárás volt a napokban, melyek a tó sekélyebb és mély részei, hol fogták a halakat), hogy mit kell tennünk a siker érdekében. Mindenkinek érdemes nyitott szemmel járni, és egy kicsit a víz alatti történéseket is átgondolni. Hiszen sokszor egy jó csali, és egy jónak vélt hely is kevés, viszont egy pici „tudatos” horgászattal csodákra lehetünk képesek.

Szöveg, fotó: Csákány Attila

Szólj hozzá:
b10h4z4rd#1 2011. 09. 22., 23:00Üdv!
Olyan kérdésem lenne,hogy amit ebben a cikkedben is viselsz bakancsot:Hol lehet kapni?Mi a márkája.Előre is köszönöm!
Üdv!
solyi#2 2011. 07. 31., 16:48Igen .Régóta kellene a valós ,tényleges dolgokról írni.Mese és halandzsa ,az van dögivel.Azt figyeltem meg ,hogy ha nem is percre pontosan ,de a haljárás ismerete az egyik legmegbízhatóbb módszer a kapás,fogás elérésére.,a szoktató etetést is megelőzve.Nagyon jó írás .Figyeltem:)
lasoro#3 2011. 07. 24., 09:35Végre egy olyan cikk,ami nem egy nagy,marketinges halandzsa,hanem tényleg arról szól,hogyan kellene horgászni.Tehát a "titok" nem kifejezetten a csodacslikban van,mint azt manapság sokan preferálják.Ez szerintem így,értékesebb.Gratulálok!
tadam#4 2011. 07. 21., 20:36Szia!
Nagyon érdekes cikk,gratulálok! Milyen orsókat használsz?
Nantal#5 2011. 07. 20., 22:18Jó cikk!!! Már vártam valami hasonlót. Én is gyakran tapasztaltam a kedvenc vizemen, hogy hiába csinálok egy method mixes alapozó etetést, nem fogok többet mint ha csak egy marék pelletet dobok be pva-ban a bojli mellé.
összes hozzászólás megtekintése »
Szakírónk
A süllő háromnyaras korában éri el a kifogható méretet, mely 30 cm.