Kis hazánkban él egy nagyon szép, de talán mérete miatt kevésbé megbecsült ragadozó hal, a csapó sügér. Bár sokan számon sem tartják, nekem mégis az egyik kedvenc halfajom, és ha lehetőségem nyílik rá, örömmel próbálkozom horogra csalásával, természetesen pergetve. Teszem ezt egyrészt önnön szépségéért, másrészt azon tulajdonsága végett, hogy általában bandában jár, tehát ha rájuk találok, remek szórakozásban lehet részem. Egy időben rengeteget lehetett fogni felénk is, a Dunán, de az utóbbi években sajnos alaposan eltűntek, és már csak hébe-hóba lehet belefutni pár kósza példányba. Nem úgy ott, ahol néhány hónapja jártam. A szerencse úgy hozta, hogy idén is visszatérhettem Németországba egy jót pecázni, és ha már arra jártam, természetesen a kikötői sügerezés, mint könnyed passzió is mindenképpen feliratkozott a napi programba.



Ehhez ezúttal egy ET Rubin Spin SH 1,98m hosszú, 2-15gr dobósúlyú pergetőbotot vittem magammal, rajta egy Banax Iris 2000-es orsóval, azon 0,08-as sárga ET Power Braid Teflon fonottzsinórral. A bot, adataihoz képest meglepően kemény. Hagyományos kisgumis sügeres pecához ennél én egy picit lágyabbat, finomabbat szoktam használni, viszont az új kedvencemhez, a drop-shot technikához éppen megfelelőnek bizonyult ez a plusz merevség.


Két részes botról van szó, a toldás pedig hagyományos. Egytalpas, de kicsit vaskos gyűrűk kaptak helyet raja, amik kicsit bumfordiak a bot jellegéhez képest, ezért az önsúlya is picit több, mint egy jobb gyűrűsorral lehetne, viszont kezdő pergetőbotnak ideális. Ahhoz képest pedig, hogy egy karbon botról van szó, igen kedvező áron lehet hozzájutni. A bot nevében az „SH” a rövid nyélre utal. Bár ez manapság már természetes a gyártók többségénél, ha hasonló jellegű pálcáról van szó. Az orsótartóba került Banax Iris 2000-es méretben remekül passzol hozzá. Fémházas, 5 csapágyas darab, jól működő fékkel és fém pótdobbal. A futása árfekvéséhez képest megfelelő.


Bár ez kicsit talán szigorúan is hangozhatott, lényegében arról van szó, hogy a kezem komolyabb, könnyedebb futású kurblikhoz van szokva, de ettől függetlenül azért remekül elboldogultam vele. A vékony fonott zsinórt is szépen fekteti, remek zsinórképet produkál. Lényegében csak kicsit össze kellett szoknunk, és jöttek a halak, mintha muszáj volna!


A barhöfti kikötőbe visszatérni számomra mindig nagy élmény. A hajókkal tömött öböl számtalan búvóhelyet nyújt a sügereknek, és nem utolsó sorban gazdag táplálékforrást, hiszen apró táplálékhalak is szép számmal húzodnak be ide. Hol a part széli kövezés mellett állnak csapatostul, hol pedig a mélyebb részeken, a hajók mellett. A partszélekben remekül működnek az apró twisterek, viszont bent a mélyben már lassabb és nehézkesebb a kicsi gumikat megfelelően vezetni. Ide kell a Drop Shot! Ez a nálunk új, külföldön pedig már elterjedt technika, ugyanis épp az ilyen helyzetekben használható talán a legeredményesebben. 


Dacára ugyanis annak, hogy pici csalival horgászunk, nyugodtan fel lehet tenni nehezebb végsúlyt, ami már megfelelően fenékre juttatja a csalit és tudjuk vele tartani a folyamatos kontaktust. A szerelék 7-10gr-os speciális, hosszúkás drop shot ólomból, 5-7 centiméteres gumihalból, ehhez illeszkedő méretű hagyományos hosszúszárú, vagy drop shot horogból, valamint 0,27-es FluoroCarbon zsinórbol állt.  A horgot direktbe kötöm a FluoroCarbon zsinórra, mely alá kb. 20-30 centire rögzítem az ólmot, a horog fölé pedig 40 centire egy kis fém karikát kötök, amely segítségével könnyebben tudom cserélni a kapocsban a végszerelékeket. Az ólom megfelelő rögzítéséhez szükséges a minimum 0,27-es Fluo zsinór, mert nem kötjük, hanem a speciális fülbe belehúzzuk csak azt, így bármikor állítható a horog-ólom távolság. Az elején beleestem abba a hibába, hogy csak 21-es zsinórt alkalmaztam, amelyről a nem éppen olcsó ólmok gyakran lecsúsztak. 27-essel ez már nem fordul elő, a halakat pedig nem zavarja az elsőre talán vastagnak tűnő zsinór. Főzsinórnak a már említett 0,08-as fonottat használtam.


Az általam preferált drop shot csalivezetés hasonlít a hagyományos jigeléshez. Bedobás után megvárom, míg az ólom lesüllyed és emelem-visszasüllyesztem módon húzom magamhoz a csalit. Az elemelést hol bottal hajtom végre, hol pedig csak egyszerűen beletekerek az orsó hajtókarjába egyet. A különbség a jig technika és ez között, hogy valamivel lassabb ez a folyamat, mivel amikor visszaér az ólom, kicsit egy helyben hagyom a gumit és botspiccel finoman csuklóból belerezegtetek. Éppen ehhez a csuklóból rezegtetéshez fontos, hogy rövid, könnyű horgászbot legyen a kezünkben, hiszen azzal lehet igazán kényelmesen kivitelezni. A kapások döntő többsége ezután a rezegtetés után érkezik. Ilyenkor a fenék felett nem sokkal áll egy helyben a kishal utánzat, és finom rezgésének nem tudnak ellenállni a ragadozók.


A színválasztás a csalinál, mint bármely más módszernél, itt is fontos. Azok a vizek, ahol én horgászom sügérre, általában tiszták, így előnyben részesítem az élethű vagy sötétebb színeket. Jöttek is sorjában az apró fenevadak. Barátaim, Gábor és Csaba először az apró wobblereket, gumikat erőltették, de hamar kiderült, az „új” technika jóval eredményesebb, így hát ők is kértek 1-1 szereléket. Amint ellesték az egyébként egyszerű csalivezetési technikát, egyre szaporábban szedegették a szebbnél szebb színekben pompázó sügereket.


Ez is bizonyítja, nem bonyolult módszerről van szó, hamar megtanulható. Csak a megfelelő felszerelést kell hozzá kiválasztani. A Rubin Spin-Banax Iris kombó a célnak megfelelt, s bár létezik a piacon ennél gyorsabb, kezesebb összeállítás is, de messze nem ebben az árfekvésben. Természetesen nem csak drop shothoz alkalmas.




Hagyományos apró gumicsalis horgászathoz, kis körforgókhoz és wobblerekhez egyaránt remek választás, és ha néha beugrik egy-egy süllő vagy csuka, akkor sem kell megijedni, a botban megfelelő erőtartalék lakozik a jobb halakhoz is. Ha pedig valaki egyszer rákap a rövid botos pergetés ízére, többé elő sem veszi a nehéz, hosszú husángokat!