Nem tudom ki hogyan van vele, de én szeretek jó társaságban horgászni. Beszélgetve, bolondozva jobban telik az idő ha esetleg a halak el is kerülnek. A minap is társadalmi életet éltem, egy jó barátomat invitáltam dunai horgászatra. Megrögzött és elhivatott legyes pecás. Sajnos az elmúlt egy két alkalommal eredménytelenül próbálkozott itt az öreg folyón. Bíztam benne hogy megtörik a jég és végre tud szép balinokat zsákmányolni.


Előbb voltam vízen mint ahogy ő megérkezett, így volt körülbelül fél órám, hogy kicsit dobálózzak egyedül. Ha gyorsan akarok balint fogni szinte mindig a Salmo gyártósoráról lekerülő Trillt teszem fel. Igazi balin mágnes, ha ezt a csalit nem üti le a balin akkor mással szinte esélytelen vagyok. Most se hazudtolta meg magát, látott rablásra dobva elsőre egy másfél kiló körüli őnt sikerült lip grip végre kapni. Sokáig nem napoztattam, gyors fotózás és horogszabadítás után ment is vissza.



A horgászhely ahova bekötöttem rendkívül mély és gyors folyású volt valamint rengeteg uszadékot hozott oda a víz így néhány dobás után feladtam a nyárfapihével folytatott küzdelmet. E helyett kuttyogató fáimat elővéve gyakorolni kezdtem mert idáig csak paskoltam a vizet. Néhány perc összpontosítás után el kezdett szólni a fa, minek eredményeképpen húsz perc alatt kétszer jött fel egy jel a fenékről fél vízig valószínűleg harcsa .
Péter is megérkezett időközben, így gyors pakolászás után már úton is voltunk a kiszemelt kövezés felé. Rekkenő hőség volt, így nyár elején a harminc fok még igen- igen forrónak tűnik.


Barátom egy fehér legyet kötött elsőre és azt próbálta a rabló balinok között vezetni. Mielőtt eredménye lett volna próbálkozásának, egy bedobás alkalmával leszakadt frissen kötött legye. Sebaj van másik!
Jó volt nézni lágyan kivitelezett dobásait. Nekem teljesen ismeretlen ez a módszer, de még így is láttam, éreztem a szakmai hozzáértését, profizmusát minden egyes lendítésnél.


Már jócskán benne voltunk a délutánban és semmi kézzelfogható eredményt nem tudtunk felmutatni. Balinok nem ették meg a műlegyet és a Trill se érdekelte már őket. Egy idő után barátom feladta a küzdelmet és egy finom pergető botra váltott a szürkületben, és egy öt centiméteres Rapala Originált kezdett hajigálni, messze eltávolodva a kövezéstől. Én kőspiccen maradva a legkülönbözőbb Rapalákat húztam, igazán eredmény nélkül.


Ekkor barátom felől csobogást hallottam, egy két kiló körüli balin éhezett meg a balsafa halacskára. Mire kifárasztotta én is odaértem a fényképezővel. Természetesen visszanyerte szabadságát ez a hal is.



Kicsit csalódott voltam, többet vártam a horgászattól. Visszatérve a kőre egy Rapala SSR 9 SFC-t kötöttem fel. Egészen besötétedett, most kéne mozdulni a süllőnek harcsának. Ráfolyás felől néhány méterre tőlem vezettem mű csalimat, amikor hirtelen kemény ütést éreztem és abban a pillanatban megszólalt orsóm fékje. Ellenfelem mélybe tört, a fenék közelében járt. Harcsára gondoltam, húzásából öt-hat kilósra saccoltam. Egy két perc elteltével már süllővé vált harcsám, mivel egy ezüstös árnyat láttam elúszni a víz színe alatt.
A meglepetés csak ezután jött. Fejlámpáink fényében egy termetes márna rótta utolsó köreit mielőtt nyakon csíptem volna. Rapalám hátsó hármas horga szabályosan belülről ült be a szája sarkába.



Megmondom őszintén jobban örültem neki, mint ha ugyanekkora süllőt fogtam volna. Eddig csak hallomásból értesültem pergetett márnákról, fogni még nem sikerült.
Valószínűleg a kő mellett lévő apró ivadékhalat ette márnám, és az orra előtt elhúzott műcsalinak reflexből odaütött.
Akárhogy is volt, egy nem mindennapi trófeát sikerült begyűjtenem ezen a szép nyári napon!