Sokan a kirándulás öröméért, a madarak kórusáért, esetleg gombászni és mókust lesni, majdnem mindenki másért keresi fel az erdőket. Arra gondoltam, hogyha lehet autósmoziba székeket pakolni, akkor miért ne csukázhatnék az erdőben? Gondolatomat tett követte. Irány Tőserdő!

Őserdő

Nagyon régi ismerettség fűz a holtághoz, hisz kiskamasz koromban már tacskó biciklivel repesztettem oda a hajnali órákban. A közel 10km-es tekerés bármelyik 8-10 éves kissrácot megviselte volna, de nem engem! Hamarabb megtanultam 2 bottal a kezemben, csalis vödörrel a kormányon biciklizni, mint bekötni a cipőfűzőm. Ha elestem a földút homokja miatt, első dolgom volt ijedten a felszerelést átvizsgálni és csak utána a sebeimet „nyalogatni”. Bátyám gondosan kinevelt, igazi szenvedélyt ajándékozott nekem: természetszerető horgásszá cseperedtem.

Nyírfák ölelésében

Ha régen megbeszéltük, hogy másnap Tőserdőre megyünk, szinte alig tudtam aludni. Valamiféle misztikum ölelte körbe, talán pont a vadsága, kiismerhetetlensége miatt. Ez volt álmaim vize és az itt fogott halak felejthetetlen kalandokat adtak. Amerre a szem ellát, mindkét oldalon vízbe dőlt fák, tuskók, tavirózsa rengetegek, zsombékok díszítik az őserdőt idéző Tőserdőt. A parton barangolva igazi dzsungelben érezheti magát az ember. A magasra felfutó liánokról már csak Tarzan hiányzik (ill. nekem inkább Jane, faleveles bikiniben). Egyébként gazdag és érintetlen természeti adottságai révén itt található a Kiskunsági Nemzeti Park egyik területegysége is. Én az ilyen vadvizeken érzem jól magam, itt vagyok boldog. A természet közelsége kiragad a városi hétköznapokból.

Ígéretes pályák

Erdőben csukáztam

Az utóbbi években már inkább csak pergetni jöttem a holtágra. Csónakból új-, addig ismeretlen részeit is fel tudtam keresni a víznek. Néhányszor igencsak tátva maradt a szám, bejutottam olyan részekre is ahol még a Bartók rádió sem jön be. Átvergődtem az uszadékokon, a nádtorzsákon és a kiálló rönköket odébb tologatva egy sekélyebb nyiladékra siklottam.

Itt aztán van hova bújni

Pergetve cserkelve

Halkan evezve beállítottam a ladikot és elővettem könnyű pergetőpálcám. A sekélyebb részeken nagyon szeretek felszíni wobblerekkel próbálkozni. 2.10-es botommal pontosan a kívánt helyre tudok dobálni. Észrevettem, hogy 8-10 méterre, két faág között volt egy kis benyúló öböl. Ide ejtettem csalimat, majd csuklóból magam felé pöccintettem és lassan vezetni kezdtem. Fahalacskám életre kelt, de csak kis időre, mert aki korpa közé keveredik, azt felfalják a disznó…….csukák. A rávágás nagy örömmel töltött el, hisz tudatosnak éreztem szerencsés halfogásom. A legjobb helyen, halkan lopakodva, - ahol a csukát sejtettem – sikerült felkínálnom a csalit.

Gyors a csalicsere ha jobb lábunkat is használjuk!

Igazából csak jól rámborult az egész doboz...

Halam erős rúgásokkal a bokrok felé igyekezett, de vékony fonottam megállította. Visszafordult irányomba, így kicsit rátekertem. A rövidebb póráz nem tetszett a tőserdei krokodilnak, így felrobbantotta a burványló vízfelszínt. Dobogó szívem a torkomba szökött, halam majd’ fél méterre kiugrott a levegőbe. Műcsalim a szája szélében, mintha azt kiáltotta volna felém: - Hékás pecás fiú, jobb volt nekem a dobozban…! Csukám még elkövetett néhány fejrázást aztán engedte, hogy tarkón ragadjam. A csónakban készítettem néhány képet 1,5 kg körüli halamról, majd két kézzel alányúlva vízre tettem és hagytam, hogy elússzon.

Mindjárt megvagy

Csukaifjonc hulló falevélre

Boldogan lendítettem a következő dobásokat. Picit odébb egy vízinövényes résznél szétrebbentek a kishalak, támpontot adva nekem. – Na várj csak! Ijesztgeted itt a sneciket – gondoltam és már repült is fahalacskám a tetthelyre. Éles ütést kaptam, de nincs meg. Újabb dobás, rávágás, megint semmi. – Talán kisebb csali kéne – tanakodtam. Egy kettes piros kanalú mepps körforgót csatoltam kapcsomba. Magam előtt megnéztem, hogy pörög és már dobtam is a békalencsesor elé. Kicsit vártam, míg mélyebbre süllyed és magam felé indítottam. Jól éreztem veretését, majd kisvártatva újabb rávágás állította meg. Bevágásnál ült a horog, érzékeny botom szépen közvetítette a csukesz mozdulatait. 35-40 centis teste gyönyörű mintázatot viselt. Visszaengedésnél fürgén eliramodott, de nálam hagyta az élményt.

Újabb mohó csukesz

Te is mehetsz vissza

Támolygókanálra váltottam, mert a másfél méteres vízmélységben szépen lehet táncoltatni a könnyű lemezes villantókat is. Bedobás után, végig kontaktust tartva a zsinórral, megvártam míg hulló falevél módjára a fenékre ér. Innen pöccintgetve terelgettem magam felé és még 2 hasonló csukaifjoncot sikerült becsapnom. Aztán a nap is nyugodni készült, én is hazafelé vettem az irányt. Aranyló színekben pompáztak a levelek, mikor az utolsó fénysugarak meg-meg csillantak rajtuk.

Hamarosan újra találkozunk!

A tükörvíz romantikáját csak ladikom zavarta, de akkor, ott úgy éreztem, én is beletartozok az idillbe. Remek délutánt kaptam a felejthetetlen környezettől, erdőben csukáztam.

Szólj hozzá:

Mehet