Cikk oldal
2011-06-09

Gumihallal a tengeren

A tőkehalfogás rejtelmei
Az északi területeken a tengeri horgászattal kapcsolatban sokan azonnal irgalmatlan vastag botokra, kilós multiorsókra gondolnak. Lelki szemeik előtt felvillannak a 100-200 grammos, sőt akár kétszer ekkora pilkerek, a hatalmas laposhalak és tőkehalak. Mindez stimmel is bizonyos mértékig. A tökéletes szórakozáshoz azonban egyrészt nem feltétlenül kell túlzottan messzire utazni észak felé, másrészt maximálisan elegendő lehet csukapergető felszerelésünk is.

Gumihallal a tengeren

A Balti tenger partvidéke bővelkedik nagy kiterjedésű, viszonylag sekély homokzátonyos területekben. Itt a víz alaphelyzetben kristálytiszta, 8-10 méteres vízen simán lehet látni, mi zajlik a fenéken. Olyankor a tőkehalak a nagyobb, akár 20-30 méteres mélység már kellően sötét biztonságát keresik, oda nehezebben jutunk le gumihallal, könnyű felszereléssel. Amikor azonban melegebb az idő és a szél a szárazföld felől fúj, a partközeli vizek kissé bezavarosodnak, eljön a tőkehal-könnyűpergetés ideje.
A tőkehal előszeretettel fogyasztja a tengeri fű szárán, és a tengerfenéken lapuló köveken megbúvó apró kagylókat, állatkákat, és persze az ott rejtőzködő kisebb halakat is. A zavaros, melegebb vízben kimerészkedik a tengeri viszonylatban egészen sekélynek mondható 6-8 méter mélységű sávba is táplálék után kutatva, de ha nem annyira kedvezőek a körülmények a 10-14 méteres sávban azért nagy biztonsággal rájuk lehet akadni. Ez a szituáció pedig mintha csak gumihalazásra lenne kitalálva.

Gumihallal a tengeren
Gumihallal a tengeren

A tengeren nem egyszerű megtalálni a halakat, de ilyenkor a köves területek, melyek GPS koordinátáit Andreas barátom az évek, évtizedek során gondosan feljegyezte, biztos támpontot nyújtanak. A mélyebb rész felől a sekélyebb felé haladva, néha a hullámzással sodortatva magunkat hamar átfésülhetjük az ígéretesnek tűnő helyeket a csapatosan portyázó tőkehalak után. Ahol egy van, nincs messze a többi sem, kapaszkodhat mindenki a botjába.

A tőkehal – Gadus morhua – ugyan nagyobbra is megnő, de a Balti tengeren ebben a partközeli sávban csak elvétve akadhatunk 5 kilónál nehezebb ellenfélre, azokat mélyebb vízben, esetleg roncsok közelében érdemes errefelé keresni. Majd egyszer erről is mesélek. Mindez azonban ne tévesszen meg senkit. A tengeri halak ereje messze felülmúlja édesvízi társaikét, ha a kisebbek nem is olyan kitartóak. Egy jó kapásra bevágva gyakran elképesztő fárasztás következik, visító fékkel, karikába hajló bottal, majd percek múlva felbukkan a 40-50 centis ellenfél… Nehéz ezt elmesélni, azt kívánom mindenkinek, éljék át, mire képesek akár a kisebb tengeri halak is.

Gumihallal a tengeren

A horgászat felszerelés igénye nem különleges. Fogjuk a gumihalas csukapergető botunkat (esetemben egy tesztelésre kapott  Daiwa Morethan Shadshaker 90MH típusú 2,70m, 20-60g dobósúlyú, könnyű, de gerinces bot, gyors akcióval, rajta egy Daiwa Tournament Airity 3012-es peremfutó orsó 0,12mm-es Daiwa Tournament 8braid szürkészöld színű fonottal feltöltve). Kell még néhány nehezebb jig-fej az áramlás és a nagyobb mélység miatt, mondjuk 40-45 grammosak. Ezek horgára húzzunk 10 centis barna, vagy fekete, esetleg csillámos twisztert, vagy ugyanekkora gumihalat. Előkére, patkolásra, hókuszpókuszra ilyenkor nincs szükség. Jól jöhet egy kis pillanatragasztóval a jigfejekhez rögzíteni a twisztert, ha már kiderült, mi aznap a nyerő szín, mert a „Balti tenger leopárdjai” előszeretettel húzzák le a gumicsalit a horogról… Ha letisztultabb a víz, másfél méternyi fluorkarbon előke jól jöhet, de zavarosabb vízben, vagy nagyobb mélységben még a csukázás után fent felejtett drótelőkém sem zavarta őket.

Gumihallal a tengeren
Gumihallal a tengeren

Szokatlan lesz, de az erős sodrásban és nagyobb mélység mellett bizony viszonylag hosszú idő telik el, mire lekoppan a fenékre az ólomfej. Válasszunk nyugodtan nehezebb súlyt az elején, hogy folyamatosan érezzük, hol jár a műcsalink. A tőkehalat nem fogja zavarni, megígérem. Az állandó kontaktus azért rendkívül fontos, mert már a beeső fázisban megrohanhatják a csalinkat az egymásra kimondottan féltékeny tőkehalak. Ha ütést, lökést érzünk a csalin, de nem akad meg elsőre a hal, hagyjuk ott, a botspicc gyors beejtésével indítsuk meg függőlegesen a fenék felé a twisztert. Így gyakran „meg lehet etetni” velük második, harmadik próbálkozásra a gumicsalit. Lehet ugyan, hogy ilyenkor egy falánk fajtárs orozza el a „kaját”, de ez számunkra tulajdonképpen mindegy. Ha a beeső csali feneket ér, emelgessük nyugodtan magasra, majd hagyjuk visszahullani a fenékre. Sok kapás jön a süllyedő fázisban, de a fenékről épp elemelkedő twiszter is ellenállhatatlannak tűnik. Polárszemüvegben gyakran láthatjuk, ahogy a halak a felszín felé követik a műcsalit, vagy a horgon védekező társukat, de aztán ők is meglátnak minket, és hirtelen véget vetnek a varázslatnak.

Gumihallal a tengeren
Gumihallal a tengeren

A tőkehal irigy és falánk, de azért be kell neki vágni, a távolság és mélység függvényében néha jókorát. Ezen sokat könnyít egy gerinces bot, amire a fárasztás során egyébként is szükség lesz. Könnyű felszereléssel próbára teszi a horgászt a hal, az egyágú jighorgot aztán könnyű kifordítani az alkalmi ellenfél szájából, és mehet pöttyös barátunk vissza. A nagy mélységből erős felszereléssel gyorsan felcsörlőzött halakkal ellentétben az itt fogott halakat nem viseli meg a nyomáskülönbség – hisz annak mértéke alacsony marad a kis mélység miatt, az akklimatizációjuk is könnyebb – és így minden gond nélkül egészségesen úsznak el, amikor visszaengedjük őket.

Gumihallal a tengeren
Gumihallal a tengeren

Ha szeretik a halat – én szeretem – akkor a tőkehalból érdemes néhány méretes (Mecklenburg Vorpommern tartományban ez 2011-ben 38cm, farokúszóval együtt mérve) példányt eltenni vacsorára. Melegben minden esetben azonnal belezzék ki és tegyék jégre, a húsa bár nagyon finom, roppant gyorsan romlik. Ha már a romlásról szó esett, ne feledjék, a tengeren, főleg ha hullámzik, előbb-utóbb tengeribetegek lehetünk. A homokpados területek pedig enyhe szélben is komoly hullámokat produkálnak. A közeli part, a stabil pontok figyelése a horizonton egy darabig gyógyírt jelentenek, de egy idő után mindenki egyensúlyszervében felborul a nyugalmi állapot. Ha nem akarunk elszórt etetéseket létrehozni, akkor célszerű indulás előtt bevenni egy tengeribetegség elleni tablettát. A mai modern szerek már korántsem hatnak olyan bágyasztóan az emberre, és jobb pár ásítással élvezni a pecát, mint órákig kapaszkodni a korlátba, zöld arccal a mélység felé.

Gumihallal a tengeren

A Balti tengeri partközeli gumihalazás ideális gyakorlóterep lehet azoknak is, akik ismerkednek a gumihalazással, hisz a sok hal, a rengeteg akció segít ráérezni a technikára, édesvízen ehhez képest már csak finomítani kell. Ha kifognak egy napsütéses, szélcsendes napot, szinte karibi hangulatban lehet részük, remek élménypecával. A filmen Andreas barátom, aki profi horgászvezető, bemutatja a nem különösebben bonyolult csalivezetési technikát, és azt is láthatják, hogy egy kis szél is micsoda különbséget jelent a tengeren. Nem lehet elégszer mondani, mindig a biztonságunk legyen az első, ha sós a víz, ha édes. Ha ez adott, akkor mindent bele.

Gumihallal a tengeren


Írta: Hernyák Aurél

Szólj hozzá:
aurel#1 2011. 10. 26., 15:44@tothgyorgy: Szia! Bocs, csak most láttam a kérdést. Ez sok tényezőtől függ. Vannak-e utitársaid, vagy egyedül mennél? Mivel akarsz utazni? Milyenek a szállás igényeid? Hány napot akarsz horgászni? Kis csónakkal mennél, mint mi, vagy jó a nagy hajós - könyéktől-könyékig - kutteres peca is? Egy ilyen kishajós tengeri peca 3 horgász esetén ott, ahová én járok fejenként 80-90 EUR/fő/nap a kutter olyan 30-40 EUR/nap. Ebben természetesen nincs benne a szállás, ellátás és utazás költsége. Üdv: A
tothgyorgy#2 2011. 08. 25., 11:01Jó peca lehet ez. Egyszer kipróbálnám. Mennyiből lehet kihozni egy ilyen túrát?
Aspius44#3 2011. 06. 14., 14:54Gratulálok, jó a cikk, szépek a képek!
üdv, a Balaton-partról :-)
összes hozzászólás megtekintése »
Szakírónk
A csukaivadék, amikor eléri a 20 mm-es hosszt az addig kerekesférgekből és planktonszervezetekből álló étrendje jelentősen megváltozik. Átvált ragadozó életmódra. Amennyiben nem elég sikeres az erre az időszakra eső pontyfélék ívása, a csukák közti kannibalizmus jelentős méreteket ölthet.