2008-09-11
Ha rövid a botod, toldd meg pár lépéssel
Nagy-dunai peca
Kora ősszel is kedvelt horgászhely a Nagy-Duna. Bizonyos helyeken sok márnát, egyéb szép dunai halakat lehet fogni. Mindenkinek vannak bejáratott, megszokott, tuti helyei. Mi a fővárosi szakaszon, az Árpád híd lábánál található, hajdanvolt sóderkirakodóhoz járunk sokat. Itt általában reggel 5-től 7-8-ig, amíg az első hajó el nem megy, lehet fogni halakat, a másfél méteres vízben. Match bottal ennél mélyebb vizet nem lehet meghorgászni. Viszont az első hajó elhaladtával eltűntek a halak is.
 |
|
| Kora őszi Nagy-Duna |
Nagyon kíváncsi voltam arra, hogy hová mennek a halak? Úgy vélekedtem mindig, hogy a halak továbbra is ott vannak, csak beljebb húzódnak.
A sekély vízről elmegy a mélyebb víz irányába a hal, mert a sekély vízben már nem érzi magát biztonságban. Illetve, ahogy elkezdenek a sóderplaccon a népek járni, zajongani, ahogy a Csallóközben élők mondják:
– Ha zörögsz a sutterrel (kaviccsal), akkor nem fogsz halat! – Mivel a halak mindezt hallják a vízben beljebb, a biztonságosabbnak érzett távolságba húzódnak. Úgy gondoltam, most utánuk megyek.
 |
| | Már kora délelőtt éled a partszakasz |
|  |
| | Bő méter magas, robosztus stég |
|
Beraktam egy bő méter magas, robosztus stéget. Felépítettem, - ahogy Zoli barátom hívja - a vízi színpadot. Ezen viszonylag nagy biztonsággal, stabilan ültem az erős sodrásban. Innen horgásztam 10 méteres távolságban rakósbottal.
 |
|
| Felállított vízi színpadom |
Sajnos előző este, bepakoláskor összetört a „V” alakú görgőm. Horgászni pedig kell, így nem volt más lehetőségem, mint, hogy a régi stégemre raktam fel a másik görgőmet. Nagyon jól működött, csak hát ez plusz felszerelést, plusz pakolást igényel. Ez nem feltétlenül lemásolandó példa, de szükség törvényt bont. Inkább vigyázzunk jobban a felszerelésünkre.
Itt a sodrás már olyan erős, hogy, bár próbáltam forgástestű úszóval horgászni, de gyakorlatilag képtelenség volt. Igaz fogtam vele 1-2 halat, de az igazi, az egy 20 grammos Cralusso Bubble úszó volt, ez adta halaim zömét.
 |
|
| Forgástestű és bubble úszóval horgásztam |
Folyóvízi horgászatoknál, főleg így, az ősz közeledtével, majdnem hogy teljesen mindegy, hogy melyik gyártó etetőanyagját használjuk. Mindenki kiválaszthatja a neki szimpatikus márkát. Viszont ami fontos, az-az, hogy sajtos legyen. Szerintem. Ez is választható természetes natúr, és piros színekben. Azáltal, hogy a színe piros, a halak a fenéken könnyebben észreveszik az elütő színt. Hamarabb megtalálják az etetésünket. Folyóvízen fontos, hogy jól tapadó legyen az etetőanyagunk. Időnként szoktunk hozzá aromát is keverni.
 |
| | Bekevert etetőanyagom |
|  |
| | Kaviccsal nehezítve |
|
Ami nagyon fontos, - attól függően, milyen halak lakják a partszakaszt - márnára, jászkeszegre én nem földdel nehezítem az etetőanyagot, hanem apró szemű, mosott kaviccsal. Ez adja a gombócok súlyát.
 |
| | Gombóc a kupakban, |
|  |
| | és oldódás közben |
|
Ragasztott csontkukac is nagyon fontos eleme horgászatunknak. Gyakorlatilag a csonti az, amin ott állnak a halak. Az ingyen fehérje a fő csalétek. A halak már készülnek a télre. Igyekeznek minél több fehérjét fogyasztani, zsírréteget növeszteni.
 |
|
| Ez a kis domolykó jelentős mennyiségű csontit habzsolt be |
A ragasztott csontit úgy készítem, hogy 1-1 arányban keverem a kaviccsal (nem súlyra, térfogatra), ezáltal ennek is jelentős súlya lesz a rohanó folyóvíz sodrásában. Ha a ragasztott csonti jól van elkészítve (akad róla hasznos írás a peca.hu archívumában), akkor, akár 8-10 perc is lehet, mire feloldódik. Folyamatos kupakolással elérhető, hogy a lassan, egymás után szétbomló csonti gombócokból állandóan váljanak le a csonti szemek, ezzel egy folyosót képezve. Azok a halak, akik a célcsoportot alkotják, ráállnak erre a sávra és ott tartózkodnak, nem mennek sehova. Amíg tart az etetés.
 |
| | A csonti- |
|  |
| | gombóc |
|  |
| | oldódása |
|
Mivel, abból az elméletből indultam ki, hogy halaink azért tűnnek el, mert a zajongás van a vízparton, ezért a bedobálásnál jóval csendesebb, kupakolós technikájú etetés választottam.
A gombócokat nem raktam túlságosan magasra föl a folyásba. A 2-2,5 méteres vízmélységet, és az etetőanyag, valamint a ragasztott csonti nagy súlyát is figyelembe véve, én úgy gondoltam, hogy 1,5-2 méterrel feljebb rakom be a gombócokat, mint ahol ülök, akkor a gombócok előttem érnek le a fenékre. Ott kezdenek bomlani, csalogató hatásukat kifejteni.
 |
|
| Az etetőgombócokat csak kicsivel feljebb kupakoltam a vízbe |
A kicsivel magam fölött berakott szerelékem a velem szembeni egyenestől kb. 1 méterrel lejjebb áll be. Itt már szépen rá tudok tartani. Ott libben fel a felkínált csali, ahol kell.
 |
| | Vezetett csalira... |
|  |
| | ...jött a kapás |
|
Minden esetben vezetett csalira jött a kapás. Megállított csalival nem tudtam halat fogni. Ez valószínűleg két dolognak köszönhető, az egyik, hogy az általam használt 20 grammos úszó is kevés volt ahhoz, hogy megállítsam. A másik pedig azt, hogy az én elképzelésem szerint, itt ebben a rohanó vízben minden hal táplálkozni akar, és nincs ideje nézegetni, méregetni, hogy mi az a táplálék, ami ott elúszik, hanem gyorsan oda kell vágni, és meg kell enni, mert mások is jönnek, és ők is enni akarnak, a táplálék pedig megy tovább a vízzel. Szerintem ezért volt könnyebb az úsztatott csalit eladni a halaknak.
 |
|
| Egy szép márnát fogok, telibe fárasztok |
 |
|
| Gyönyörű példány |
Horgászatom alatt, több, de volt, hogy zsinórban 6-7 olyan halam is akadt, amit a 16-os előkével nem tudtam megfordítani. Erős a gyanúm, hogy nem márnák voltak, hanem pontyok, esetleg nagy dévérek. Megakasztás után, amikor észrevette, hogy egyáltalán horgon van, nem felfelé menekült, hanem befelé és folyásiránynak lefelé, ami márnának nemigen szokása. Biztosan nem tudom milyen halak voltak, de nagyon nagyok az tuti. Velük a hajnali, sekélyebb vízben való horgászataim alkalmával nem találkoztam.
 |
|
| Semmit nem tudok vele kezdeni, csak tartom és tartom és tartom |
Folyóvízen mindenképp nagy (nagyobb) horoggal kell horgászni. Én 10-es horgot használtam. Ezek a halak nem finnyásak, nem válogatósak, - mint ahogy az előbb mondtam, a gyorsan elrobogó étkek közül kell kikapni azt, ami ehető - ők nem fognak a nagy horog miatt sem hisztizni. A jó akadás miatt kell a nagy horog, mert a kis horog közel sem akad olyan jól. És, mint tudjuk, egy gyors folyóvízen horgászunk.
 |
|
| Jól, mintaszerűen akadt márna |
Csaliból is egész csokorral kínáltam fel nekik. A viszonylag nagy horgon bőven elfért 8-10 csonti úgy, hogy a horog még biztonsággal akad. Minél figyelemfelkeltőbb legyen a csali. Meggyőződésem, hogy ha a fehér színű csonticsokorban akad 1-2 pirosabb szem is akkor hamarabb van kapás.
 |
|
| 8-10 csontiból álló csali |
 |
|
| Vannak még bátor emberek, akik úsznak a Dunában |
A szereléken alapvetően semmi extra nincsen. Egy nagy főólom helyett én hosszú ólomsort készítek. Egyrészt azért csinálom így, hogy ha ez a hosszú ólomsor, esetleg le –leér a fenékre, akkor elgörögjön.
 |
|
| Szerelékem |
Másrészt, és ez a fontosabb, ha az egy szem ólmot rángatja a hal, ahogy az meghúzza, berugózik, visszafelé a zsinórt mindig az-az egy szem nagy ólom üti, és kiakadhat a halból a horog.
Több, kisebb ólommal kell megütköztetni a csúszó fő ólmokat, mert ezek a nagy ólmok, amikor mozognak, a kisebbeket ütik-verik, lehet látni a fotókon is, hogy már kezd megnyílni az egyik kis ólom, ami lassan megcsúszik. Ezért van, hogy viszonylag sok ólommal kell megütköztetni. Még az is előnye a több ólomnak, hogy ha van 5-6 ütköző ólom, akkor ezekből, szükség esetén, a jelzőólom mellé még mindig oda tudok húzni egyet, kettőt, ha kevésnek bizonyulna a jelzőólom.
 |
|
| Ólomsor |
Az eresztéket úgy állítom be, hogy a főólom és a jelzőólom között legyen valahol a fenék. Ehhez figyelembe kell venni, hogy a víz sodrásától függően, ha megtartom a csalit, nem állítom, csak vezetem, de megtartom a csalit, akkor a vízben egy bizonyos dőlésszöget fölvesz a zsinór. Ezért az ereszték valamivel mindig hosszabb, mint a pontos fenékmérés eredménye, mert ezt a dőlésszöget ki kell kalkulálni, hogy körülbelül mennyi lehet.
Sokféle gyönyörű halat fogtam:
 |
| | Szilvaorrú |
|  |
| | Márna |
|
 |
| | Domolykó |
|  |
| | Jász |
|
 |
|
| Dévérkeszeg |
Amennyiben mindezt betartjuk, és megfelelően kivitelezzük, remélhetőleg gyakran lesz olyan szép, élvezetes, változatos halfogásban részünk, mint volt nekem, ezen a délelőttön.
Kellemes folyóvízi horgászatot!
 |
|
| A szabadulás pillanata |
Írta és fényképezte: ifj. Gyulai Ferenc
Ladik#1 2008. 09. 15., 15:36Üdv!
Azt már én is észrevettem, hogy a jász jobban szereti, ha nincs föld az etetőanyagban, de én úgy gondoltam, hogy a gyorsabban bontó, könnyebb etetőkaja jobban odahozza a (szerintem) inkább a fenék felett lődörgő jószágokat, mint a fenéken "elterülő" nehéz kaja. A márnával kapcsolatban nem vettem észre ilyen összefüggéseket, a földes kajára is odaáll, ottmarad, mint ahogy szinte mindenre (megint csak szerintem). Tegnap kipróbáltam: öt zacsi kajához, másfél zacsi mosot kavics kevés volt a kb. 2 m-es vízhez, mert nem ragaszt, tömörít, csak súlyt ad. Viszont a föld hiánya miatt nem lettek a körmeim koszosak, aminek külön örült a család.
Üdv:
Ladik Ossy#2 2008. 09. 11., 20:29Ez a cikk (is) remekül sikerült.
Tanít, informál és kedvet csinál.
Régóta kacérkodom, hogy próbát teszek e műfajban Ilyen remek fogást nem várok magamtól, de ezt a feelinget én is szeretném érezni a Dunán.
Gratulálok és köszönöm: Ossy