Cikk oldal
2011-11-07

Vadvizeken barangoltam I.

Csukás kalandok
A csukákkal először a tiszai kubikokban találkoztam, mikor az elöntött erdők-mezők között kialakult kis tavacskákban, egymás mellett álltak prédára várva a kisebb ragadozók. A part mentén gyalogolva az orrom elől ugráltak el. Az alacsony vízben így volt alkalmam megfigyelni gyorsaságukat. Egyik pillanatban még csodálhattam hosszúkás testüket, tarkás mintázatukat, a másikban már csak az iszapfelhőt, melyet maguk után hagytak.

Vadvizeken barangoltam I.
Vadvizeken barangoltam I.

A csukákat idén április elejétől vettem üldözőbe. Már alig vártam, hogy tavaszi nászuk véget érjen és a nyomukba eredhessek. Még télen elhatároztam, hogy megpróbálok minél több új vízre látogatni és a különböző helyszíneken más-más módszerekkel becsapni a ragadozókat. Különösen szeretem, amikor kicsit fel van adva a lecke, gondolkodni kell, hogy az adott szituációban mivel lehetünk eredményesek. Ilyenkor próbálok minél több dolgot megfigyelni és a jelekből tanulni. Persze nagyon sokat köszönhetek tapasztaltabb barátaimnak is, akikkel egyeztetve kiötlöttük a legjobb megoldásokat.

Tiszai táj
Tiszai táj
Ősfák a vízben
Ősfák a vízben

A csukákat sem sikerül mindig elsőre megtalálni, és ha rá is jövünk hollétükre, még nem biztos, hogy horogra is tudjuk csalni őket. Ami az egyik vízen működik, lehet, hogy másutt süket fülekre, illetve kopoltyúkra talál. Talán ezért is jó horgászni vadvizeken, mert sosem tudjuk mi fog pontosan történni…

Vadvizeken barangoltam I.
Vadvizeken barangoltam I.

A minap egy akadós tiszai holtágon jártam, kora őszi pergetés céljából. Idén különösen szép volt a vénasszonyok nyara, október elején még rövidujjúban horgászhattunk, keresgélve a falánk ragadozókat.
A nap elején a szélvizet dobáltuk különböző műcsalikkal, technikákkal. Hamar rájöttünk, hogy a víz alatti bokrok, tuskók rengetegében nem lehet szabadon lévő hármashorgokkal pecázni. Előkerültek hát a védett horgos kanalak és twisterek, amiket biztonságosan eljuttathattunk olyan helyekre is, melyeket csak beakadások, szakadások árán lehetett volna meghorgászni. Az első pár dobás után én csak odakoppintós akcióig jutottam, de barátom gyönyörű csukát akasztott a partszéli rengetegből. Méretes, izmos hala mindannyiunkat meglepett, hisz nem gondoltuk, hogy a 40 centis vízben ekkora ragadozó lapul.

Árulkodó buboréksor
Árulkodó buboréksor
És egy szép csuka
És egy szép csuka

Jómagam nehéz támolygóra váltottam és a medret vettem célba. Néhány dobás után vehemens ütést kaptam. Bevágáskor éreztem, hogy jól akadhatott halam, de mivel felém indult, nem igazán tudtam mekkora lehet. Jött egy darabig, majd meggondolta magát és visszafordult. Ekkor keményre állított fékem dacosan felsírt. Erősen tartottam a felszerelést, mert kirohanáskor olyan rántásokat kaptam, mintha csukám „haza” akarná vinni botomat. Kis idő múlva feljött a víz tetejére és hatalmas burványokkal széttörte a felszín „tükrét”. A kiemelésben ezúttal barátom merítője segített, amit boldogan fektettem csónakdeszkám, addig szárazon pihenő padlójára. Pár fotó után szép lassan átemeltem az addigra megnyugodott halat és a vízre fektettem. Komótosan vette tudomásul, immár szabad, és búcsúzóul még intett egyet vöröslő uszonyával.

Vadvizeken barangoltam I.
Vadvizeken barangoltam I.

Vadvizeken barangoltam I.

A továbbiakban a nyílt vízre koncentráltunk és nagyobb kanalakkal folytattuk pecánkat. Egész a fenékig engedtük, majd lassan vontatva, néha belepöcögtetve táncoltattuk csalinkat, az imbolygó, támolygó mozgás érdekében. Nem is maradt el az eredmény, fogdostuk szépen a szebbnél szebb csukákat.

Vadvizeken barangoltam I.
Vadvizeken barangoltam I.

Szebb csuka a horgon
Szebb csuka a horgon
Már mehetsz is
Már mehetsz is

Ahogy telt a délután, tovább próbálkoztam, ezúttal egy olyan műcsalival, melynek már a neve is jelzi, milyen halnak szánjuk. A 20 gramm körüli lucius szépen kellette magát és 10 perc alatt már két csukával debütált.

Vadvizeken barangoltam I.

Díszített őszi avar
Díszített őszi avar

Egyik dobásomnál ismét erőteljes kapás jelezte, tetszik nekik a tigrismintás villantó. Akasztás után magam felé terelgettem ellenfelem, mely ezúttal kissé másként viselkedett a horgon. Botom karikába hajlott, miközben nyertem a métereket. Izgatottan nézegettem fékem beállításait, de azt a nap elején jó pozícióba tekertem. Megtanultam két-három jobb hal elvesztése után, hogy bizony jól be kell húzni, különben nem akad az erős csuka szájban a horog. Most is megnyugodtam, pont úgy van beállítva, hogy megtépni ne tudjanak és az erős fonott csak akkor menjen lefelé a dobról, ha már a szakítás határán lebeg.

A távolban békésen legelésző szürkemarhák,
A távolban békésen legelésző szürkemarhák,
A holtág vizével csillapították szomjukat.
A holtág vizével csillapították szomjukat.

A többire ott a bot, mely most is szépen dolgozott. Csakhamar megjelent egy szürkés farok és egy márványló test. Ezúttal egy harcsa tette tiszteletét a horgomon. Meglepődve néztük, miként rója a csónak körüli köröket és mennyi erőtartalékkal rendelkezik. A merítő már kéznél volt, de még tett néhány kitörést. 10-30-as érzékeny pálcám szépen görbült, ahogy a szák fölé noszogatta az egészséges bajuszost. Gyorsan megszabadítottam a szúrós élménytől és visszaengedtem őt is. Nagyon megörültem a nem várt vendégnek, aki még jobban alátámasztotta, szép halakat rejt a meder, csak meg kell találni horogra csábításuk módját.

Karikában a bot
Karikában a bot
Izgalmas percek
Izgalmas percek

Harcsás farkasszem
Harcsás farkasszem
Megérdemli a szabadságot
Megérdemli a szabadságot

Lassan alkonyodni kezdett, mikor mellettünk hatalmas burvány jelezte, itt még kapitális példányok is élnek. Csónakunk előtt két tölcsér alakú forgó keletkezett, ami két percen át mutatta, egy szebb harcsa köszönt oda nekünk búcsúzóul.

Vadvizeken barangoltam I.
Vadvizeken barangoltam I.

A fényképező kattogtatásával mi is elköszöntünk a tiszai tájtól és az őszi naplementétől mely számomra örökre kedves emlék marad.

Vadvizeken barangoltam I.
Vadvizeken barangoltam I.


Szöveg és képek: Varga Zsolt
 
Szólj hozzá:
sym#1 2011. 12. 19., 21:45„Adathalász 4. megtaláltam!”
DODSO#2 2011. 11. 26., 20:20Itt már én is horgásztam rengetegszer és sok csukát fogtam, viszont a ponty állandóan icsi volt és nem hazavihető, és nagyon szomorú vagyok mert én még itt harcsát villantóval nem fogtam.Gratulálok hozzá.
kohicmikop#3 2011. 11. 08., 22:33Sziasztok! Bocsi, hogy nem reagáltam, most értem haza melóból. Nagyon szépen köszönöm a dicsérő szavakat! Jól esik a biztatás. Vili filmeztünk is ezt-azt, elraktam archívumba :) Sajnos erről a vízről az a tapasztalat, hogy a helyiek MINDEN halat elvisznek... Ahogy Toti is mondta, hogy visszaengedjék az kizárt. Ha naponta elvisznek 60-70 csukát (ami simán összejön abból a 40 csónakból ami hétvégeken kint van) akkor azt ki lehet számolni mennyi egy hónap alatt... Ezt minden víz megérzi, és mi is megfogjuk, ha két év múlva hiába horgászunk rajta.Vili egyetértek! Mi horgászok is felelősek vagyunk vizeink jövőjéért. Őrizni kéne természeti kincseinket, nem lerombolni hogy a macska kis csukát egyen.... Üdv : Zsolti
Vili74#4 2011. 11. 08., 13:30Nagyon jó kis írás volt, jó képekkel, és hát azt gondolom, hogy ha filmeztétek volna is akkor biztosan jó kis anyag összegyűlt volna. Persze lehet, hogy ezt tettétek...:)) Ami a kézlevágást illeti, igen sokan erőltetik itt az oldalon, ha nem is kézlevágást érdemelnének azon emberek akikről szó van, de mindenképpen egy nagyon nagy pénzbírságot, (hogy belegebedjen) és több éves eltiltást. Mindenképpen gondolni kell a jövőre, és a vizeink sokkal gazdagabbak lehetnének, mint amilyen a mostani helyzet. Nálunk is elviszik a 20 cm-es kis csukát, azt mondják ruszlinak jó lesz. Ezen is felháborodom, de a macskának? A gond az, hogy ezek az emberek úgysem fogják fel, hogy miért kell megóvni a halállományt. Kemény törvény kell, amit betartatnak. És talán ez a nehezebb. Betartatni. Persze, nincs gond azzal ha valaki elviszi a halat, de ne a mélyhűtőbe raktározzák, főleg ne eladják vendéglőknek stb...
A Yukon területen Kanadában, még otthon is ellenőrizhetik a horgász mélyhűtőjét, és ha olyan halból aminek nem tudja a származását igazolni (számlával, vagy csomagolás, stb..) több van mint a napi elvihető mennyiség, na akkor megnézheti magát. Pedig ott aztán van halgazdagság a természetes vizeken. Na csak ennyit akartam. Még egyszer gratulálok az íráshoz!
zanderjoe#5 2011. 11. 08., 10:40Gratula Zsolt! Jó írás, szép halak! Így tovább!!
BujdiI#6 2011. 11. 08., 09:16Izgalmas írás, gyönyörű képekkel illusztrálva! Grat!
Meghozza a kedvet a pecához! ;-)
Magnum97#7 2011. 11. 07., 21:21Ezt a kézlevágást erőltetik itt egy páran már az oldalon....

Elmondom a saját történetemet.:..megerőltettem a melóban a kezem,csukló,kinövés stb műtét.Varratok bent rögzítő gipsz.Na akkor jöttem rá milyen nehéz másik kézzel *****et törölni,próbáld ki te is azt meglátod és megtudod miről beszélsz,bocsi írsz.
Fishking#8 2011. 11. 07., 21:13Még csak annyi az olyan embereknek amilyenekről írtál nekik mindegy a méret csak fogják ki és nehogy vissza engedjék na ne,mert az már fájna nekik pff :S legszívesebben levágnám a kezüket.(Férgek,azzal semmi bajom,ha az ember visz el halat csak azt mértékkel tegye ami kell az oké de a mi csak önzőség az már undorító)
Fishking#9 2011. 11. 07., 21:09Gratulálok Zsolt nagyon jók a cikeid már régen beszéltünk msn-en ezekről és erőteljesen fejlődsz az írásban,nagyon szeretem a cikkeid csak így tovább várom a következőt :)(És nagyon szép halakat fogtatok gartulálok látom 240 spin blade :) jól perecbe hajlot az nap a halaktól nem ?!Üdv_Ákos (Aztán további sok sikert!!!!)
kohicmikop#10 2011. 11. 07., 17:52Igen! sajnos én is tapasztaltam az észrevételeidet. Mikor fogtunk, egy-egy szebb halat, a mellettünk lévő csónakból átkiabált a "helyi erők" egyik szakállas "bányásza", hogy miért engedjük vissza a halakat? Annak mi értelme? Ő bizony (szószerint)mindet hazaviszi amit fog!Akár kicsi akár nagy! Azt mondja: a kicsiket a macska szereti, a nagyot meg ő.... Ezek után oda csónakázott mellénk, hogy megnézze milyen műcsalikkal dobálunk, látva eredményességünket. Ez kicsit olyan volt mintha struccot ijesztgetne betonon... Gyorsan elpakoltam mindent :)
összes hozzászólás megtekintése »
Az amúr (Ctenopharyngodon idella) eredeti elterjedése a Jangce és a Sárga-folyó volt. A XX. században kezdték telepíteni világszerte ennek köszönhetően nemcsak Európába, hanem a tengerentúlra is eljutott. Hazánkban az első regisztrált amúr telepítés 1968-ra datálódik, melynek helyszíne a tatai Cseke tó volt.