Az idei ősz szinte észrevehetetlenül érkezett meg. Szép lassan, napról napra hűvösebbek lettek az éjszakák, hamarabb érkeztek a napsütötte égbolt helyére a csillagok és kezdetét vette a Tisza-tavi vízeresztés. Számomra ez a legkedvesebb időszaka az évnek. A folyton hűlő vízzel, a vízinövények és a kishalak „eltűnésével” egyre több esélyt kapunk, hogy kedvenc módszeremet, a pergetést is, még eredményesebben gyakorolhassuk. Idén ősszel is izgalmas horgászkalandokban volt részem, melyek közül, talán a három napos Tisza-tavi látogatásom a legemlékezetesebb.

Őszi színekben

Égi tisztás

Október vége volt, a tározó vízszint csökkenése már látszódott a partszéleken. A természet igazi indiánnyárral ajándékozott meg minket, mindhárom nap gyönyörű időnk volt. Szélcsend, feszített víztükör, kellemes nappali hőmérséklet, ezer színben pompázó tiszai táj és szép fogások, felejthetetlen pillanatok… Na de talán kezdjük az elején…


Pár héttel a tiszai túra előtt, kaptam néhány Lovec Rapy wobblert a peca.hu szerkesztőségében, mondván hogy használjam őket, nézzem meg hogyan mozognak, miként viselkednek a zsinór végén. Voltak köztük csukára célzott darabok és néhány olyan, melyeket már régebben is használtam balinra. Örömmel fogadtam a felkérést és már akkor azon gondolkodtam, hol tudnám mielőbb kipróbálni őket. Néhány nap elteltével a tiszaalpári holtágon már fel is avathattam két típust, melyek igen eredményesnek bizonyultak a partszéli akadók, sekélyebb vízrészek forgatagában. Így aztán kíváncsian vártam, hogy fognak működni más és más körülmények között a Tisza-tavon, gondolok itt a víz átláthatóságára, a mélységre, a partszélek és a nyíltabb részek meghorgászására stb.

Öblös...

…nádasos…

…és akadós terep!

                   

Mindjárt megvagy

Szájszéli akadás

Gyönyörű csuka

Legyőzve

A háromnapos horgászatunkat úgy terveztük, hogy minél több helyszínre eljussunk, és eközben azért jusson idő egy-egy vízrész kisebb „feltérképezésére” is. Persze tudom, hogy ehhez szinte egy élet is kevés, de szerettük volna tudatosan felmérni, legalább nagyvonalakban, hogy az adott helyszínen, adott időben, milyen módszer lehet eredményes.
Az első nap reggelén úgy döntöttünk, hogy a Nagy-Morotva felé vesszük az irányt, de előtte a Füredi Holt-Tiszán és az élő Tisza néhány helyszínén próbáltunk balint fogni. A hajnali levegő még igencsak csípett miközben motoroztunk a horgászhely felé.


Nemsokára megérkeztünk első kiszemelt beállónkhoz a holtágon. Itt a balinok a víz tetején hajkurászták, kergették a sneciket, elárulva ezzel hollétüket. Kapcsom végébe kisebb wobblert akasztottam és már suhintottam is.
Előttünk egy nádfal húzódott, melynek „lábánál” még itt-ott fent volt a vízinövény. A sulyomfoltok közé loccsant első dobásom és néhány tekerés után már kapásom is volt. Egy balinkölyök volt az első érdeklődő, boldogan konstatáltam: soha rosszabb kezdést. Tomi barátom is fogott egy hasonló őnt, majd tovább indultunk. Az évszak sajátosságai a fákon is látszódtak, a levelek zöld színeit egyre inkább felváltották a sárgás-barnás árnyalatok.

Őszi Tisza

Tomi perget

Tarka csatorna

Legközelebb az élő Tiszán, az öblítő kijáratnál álltunk meg. Ezen a helyszínen már régebben is sikerült becsapnom néhány balint. Főként wobblerekkel sikerült túljárni az eszükön, így most is ezekre a kis műhalacskákra esett a választásom. Egy sneciutánzatú apró Lovec Rapy csalit tettem fel, mellyel már régebben is volt alkalmam sokat dobálni. Tapasztalataim szerint, ha a balinok a felsőbb vízrétegben rabolgatnak, kitűnő választás lehet ez a formás kis műcsali. Az Ablet apró, hosszúkás teste, viszonylag távolra dobható és gyors iramban vezetve is szépen veret. Az öblítőcsatorna eresztés miatt fokozottan kifelé tóduló vizét, nagyon szeretik a kishalak és ebben az oxigéndús közegben a ragadozók sem restek vadászgatni. A két folyás összeérésénél szépen látszik, hogy hol találkozik a zavarosabb víz, a tisztább folyóéval. Ez a terület különösen kedvező nekünk pergető horgászoknak. Sikerült itt is néhány szép balinkát fogni, de sajnos a nagyobbak ezúttal nem jöttek.

Igazi balincsalik

A kisebb balinoknak

...is örültünk

LOVEcrapy

Az égieknek köszönhetően gyönyörű napsütéses időnk lett, így megszabadulhattunk ruházatunk felső rétegeitől, szinte nyári melegben folytattuk a horgászatot. Az öblítő kijáratát elhagyva ladikunkkal a Nagy-Morotva zeg-zúgos bevezető „dzsungele” felé vettük az irányt. Mikor először csónakáztam itt befelé, különös érzés fogott el. Olyan volt mintha valahol az Amazonas esőerdőiben lennék, csak itt nem kell tartani a krokodiloktól. Először egy nádassal benőtt részen vitt át az út, majd később egy elárasztott erdőben találtuk magunkat. Hangulatos, kacskaringós utunk végén elénk tárult a holtág érintetlen szépsége.

Dzsungel

Nyári fényben...

...a Morotva

Főként csukázni jöttünk, így egy erősebb botot vettem kézbe, harapásálló előkével szerelve. A nyári sulyommezők a hűlő víz hatására már csak néhány helyen voltak fellelhetők, így kibővült a horgászható terület is. Egy vastagabb nádfal elé macskáztunk, innen indultak az első dobások. A gondolatmenet az volt, hogy először a partszéli részeket, azon belül is inkább a víz felső és középső régióit horgásszuk, majd később nehezebb műcsalikkal, a mélyebb területeket is átfésüljük. Itt kapóra jöttek az új Lovec Rapyk, melyek közül én egy zöldesebb árnyalatú csalit választottam. Ez olyan méter körüli mélységben mozgott, számomra igen kelletően. Persze nem engem kellett meggyőzzön, inkább a csukákat.


Barátom körforgózni kezdett, hogy a közelben bujkáló csukák elszédüljenek.  Dobáltunk kitartóan, de csak a harmadik beállónál sikerült halra váltanunk próbálkozásainkat. Egy kisebb csuka „vette le” wobblerem, amolyan odadörgölős kapással, mintha csak idegesítené a falat. Szájszélbe akadt a horog, melynek igencsak örültem, hisz alátámasztotta, hogy itt is működik a „műhalacska”, noha kicsit zavarosabb is a víz.


Sajnos több érdeklődő nem akadt a wobbler után, ezért támolygóra váltottam. Vízbeérés után, megvártam míg teljesen lesüllyed és onnan felpöccintve,  majd visszasüllyesztve vezetgettem a narancssárga kanalat. Ezt a mozgást nem sokáig bírta türelemmel nézni egy közelben rejtőzködő krokodilpofájú. Vehemens erővel rontott rá, melyet a botomon áramként végigfutó  remegés közvetített nekem. Keményet akasztottam és fárasztani kezdtem. Izgalmas percek következtek, melyek utólag felelevenítve mindig csak pillanatoknak tűnnek. Ilyenkor elfelejtek mindent, csak a horgászatra és a horgom végén védekező halra összpontosítok. Nemsokára csónakunk közelébe ért, parírozott néhány kört, majd sikerült tarkón ragadnom. Barátom gratulációja mellett útjára engedtem, remélve hogy legközelebb is szép fogásként titulálja, aki megfogja.


A nádason átszűrődő madárhangok beindították kíváncsiságom, ezért a Szartos bejáratán át, megnéztük mit rejt a nádrengeteg. Itt felejthetetlen látvánnyal lettünk gazdagabbak. Ezernyi vízimadár riadt meg csónakunktól, amerre a szem ellátott, récék, kacsák, kócsagok, sirályok és vadludak „gágogtak” mindenfelé. Nils Holgerson is bajba lett volna Mártont keresve…

Levegőtolás kacsa módra

                                            

Bejárat a Szartos felé

Madárrezervátum

Délután még megcéloztuk a Csapói holt-Tiszát, de a naplemente szépségén kívül másban sajnos nem tudtunk gyönyörködni. Kellemesen elfáradva érkeztünk a kikötőbe, majd nyugodtan leülve átbeszéltük a tapasztalatokat. Szóba jött még, hogy másnap hova menjünk, mire horgásszunk. Nem kellett túl sokat agyalni azon, hogy a szombatot a csukáknak szánjuk! Irány Ó-halászi és a Fűzfás-Morotva!

Az első nap útvonala