Cikk oldal
2012-01-30
Vadvizeken barangoltam III.
Pergetőbottal a Tisza-tavon
Sűrű köd borította be a hajnali tájat. A túlpart és a 15 méternél távolabbra eső fák csak sejtelmes foszlányképeknek tűntek. Nem volt könnyű ilyen körülmények között a kiszemelt célig motorozni, de hívott a víz, a horgászat és a remélt fogások izgalma. Várt ránk 3 napos horgászweekendünk második napja, amit a kisebb-nagyobb jelek figyelésével, halkereséssel és persze élmény dús fogásokkal szerettünk volna tölteni.
A köd miatt lassabb tempóval, fokozott figyelemmel csorogtunk, először az élő Tiszán, a 6-os öblítőn, majd a tározótér nagy kiterjedésű területén. Kis idő múltán elértük a karókkal jelzett holtág bejáratát, és a szűk vízi ösvényen át bejutottunk a vadregényes Ó-halászi holtágba. Az időzítés remekül sikerült, a felkelő nap épp vörösre festette a vizet. Én és a fényképezőm pont ilyen látványra éheztünk, így a reggeli ragadozóknak szánt körforgókat, gyönyörű háttérképpel örökíthettem meg.
Elsőként a holtág kétharmadánál álltunk meg, a mélyebb vizű, akadókkal teli oldalon. A part szélén fekvő hatalmas fák, vízre dőlésük után is új életeket tápláltak. Ezek törzse, gyökérzete kiváló telephelyként, tápanyagforrásként szolgáltak a páfrányoknak, sásoknak és a vizes közeget kedvelő növényeknek.
Először egy fehér, 5-ös Mepps Agliát próbáltam a tőlünk 6-8 méterre fekvő fatörzs széléhez pöccinteni. Gondoltam megnézem, miként látszik a vízben, milyen az átláthatóság. Hármat tekerhettem orsómon, mikor erőteljes ütést kaptam. Ez volt aztán csak a meglepetés! Barátom még nagyban szerelt, megvallom én sem számítottam ennyire hírtelen jövő, szívélyes fogadtatásra. Persze a reflex nem hagyott cserben, így akasztás után gyönyörű balint fáraszthattam. Erőteljes kirohanással egy víz alatti akadóhoz közelített, de sikerült ezt megakadályoznom és a felszín közelébe terelni. Itt már kicsit megnyugodva, komótosan birkóztunk tovább. Fajtájához képest, igen sötét, szinte feketés színekben pompázott. Ez az óhalászi balinok sajátossága. Talán a mélység, talán a sötétbarna, kristálytiszta vízközegben történő nevelkedésük miatt van. Halam nemsokára a csónak közelébe ért, így sikerült tarkón fogni és beemelni a másfél kiló körüli ragadozót.
Szerencsés, gyors fogásom még több lelkesedést, horgászdrukkot adott, de sajnos az elkövetkező órák, eseménytelenül teltek. Az egész műcsaliarzenált végig próbálva sem tudtunk több kapást kicsikarni, sem a mederben, sem a partszéli akadók környékén. Ezért úgy döntöttünk más vizekre „evezünk”. A holtágból kifelé menet még megkérdeztük az ott horgászó sporttársakat az eredményről, de sajnos ők is alátámasztották a csukák gyenge kapókedvét. Korgó gyomrunk jelezte, hogy talán meg kéne állni kicsit uzsonnázni, ezért a tározóra néző kilátóhoz igyekeztünk. Piknikállomásunkon jobban esett az étel is és megragadva az alkalmat, szép képeket is tudtam készíteni a magasból.
Az ebéd jókedvűen telt, rengeteget nevettünk és persze „taktikoltunk”, hogy melyik vízterületre szánjuk a délutánt. A kilátótól nem messze terült el a Fűzfás morotva, így egyöntetűen arra szavaztunk. Ez a holtág a tározón belül helyezkedik el, víz alatti határait nem könnyű elsőre megtalálni. Radar hiányában, érdemes egy leszúró karóval végigtapogatni a medret, így könnyebben megtalálhatjuk az elöntött morotvát. Mi is így tettünk és egy tuskós szakaszon már csobbantak is „macskáink” olyan 1-1,5 méterig. Új hely, új remények, már indítottuk is az első bevontatást. Ismét remek őszi időnk volt, teljes szélcsend és ragyogó napsütést kaptunk az égiektől. A vízmélység és a viszonylag tiszta víz miatt én főleg a wobbleres dobozt nyitogattam, míg barátaim a sokat megélt vasakkal kezdték szűrni a vizet. Pár percen belül Tominak is megjött a nap első hala, mely azonnal lepipálta szerény balinomat. A 4-es csuka egy zöldes effzett támolygóra vert oda, Tomi szerint olyat, hogy a kanál sikítozott a víz alatt. Vékony skeletor botja perecbe görbült, de az erőtartalékok nem hagyták cserben. A víz tisztaságának hála, szinte végig látni lehetett a fárasztás izgalmas perceit.
Gratulálásképp én is halat akasztottam. A Lovec Rapy power perch wobblere kellett neki, melyet kissé jerkelve vezetgettem. Az előbbinél kisebbre nőtt a koma, de „Aki a kicsit nem becsüli a nagyot…” felkiáltással, nemsokára útjára engedtem. Tomi még egy ideig próbálgatta a támolygókat, majd nemsokára, a következő beállónál ő is wobblerre váltott. Peti barátom, aki a csónak közepén figyelt, egyelőre inkább még a dobások kivitelezésén mesterkedett. Élete harmadik horgászatára tudtam elhívni, kicsit bízva, hogy a Tisza tó adta lehetőségek őt is hamar megfertőzik a pergetés irányába.
Én továbbra is a power perchben bíztam egy power csuka reményében. Nemsokára meg is jött, nem bírt ellenállni az imbolygó, meg-meg álló, sérült kishalat utánzó falatnak. A rávágás ereje majdnem teljesen eláztatott, tekintve, hogy a jerkeléshez felálltam, a nem túl stabil csónakdeszkára. Innen könnyebben tudtam vezetgetni műcsalim, nem ért bele a spicc a vízbe. Akasztás után örömmel mondtam a többieknek, ez már szebb példány lesz. Viszonylag messziről láthattuk őkelmét, így még jobban figyeltük miként paríroz. Fékem nagyokat recsegett, feszülten adagolta a zsinórt, minden egyes kitörésnél. A fonott zsinórban bízva, kicsit erősebben magam felé kormányoztam és csakhamar a felszínre „csaltam” izmos halam. Ennek köszönhetően parádés bukfencet kaptunk. Csukám ment még néhány kört, majd az első közelebbi találkozásnál, már láttuk, hogy az akadás biztos, jól tart. Kiemelés után ő is visszanyerte szabadságát, és folytattuk a délutáni élményszerzést.
Tomi egy sliderrel akasztotta következő csukáját, mely ismét igen jól megdolgoztatta felszerelését. Az utolsó egy órára odébbálltunk, bízva az 50 méterrel távolabb eső vízterület nyugodtságában. Itt az elmúlt 2 órában nem próbálkozott senki, már dobtuk is az elsőket. Szeretem a még nem lehorgászott részeket, ezek mindig nagy meglepetéseket tudnak okozni. Mit mondjak, nekünk is okoztak, ráálltunk ugyanis egy „gyökérerdőre”… Minden dobás akadt, minden beállás gyors súlyfelszedést eredményezett. Persze a harmadik kudarcnál már nem tettük le a vasmacskát, aki beakadt, a műcsalija fölé húzta a csónakot, így könnyen szabadítottunk. Akadt, hogy egyszerre hármunknak akadt, három irányba… Bronzszínű támolygót kínáltam a fáknak, ami egyik alkalommal elindult és határozottakat rúgott zsinóromra. Egy kisebb csuka volt a tettes, így azért örültünk, hogy ezen a részen is eredményeset horgásztunk.
Az égbolt festői képekkel búcsúzott, nemsokára mi is hazafelé vettük az irányt. Este sör-virsli bajnokságot tartottunk és közben megbeszéltük mi legyen a harmadik nap útvonala. Peti nyert, és arra jutottunk, hogy jó lenne megtalálni az összebandázott balinokat, süllőt fogni az élő Tiszán, esetleg visszalátogatni délután a fűzfás morotva csukáihoz. Hátha sikerül egy nagyobb, élő „tuskóba” akadnunk.
|
|
 |
| A fáradtabb sirályok megpihentek a nagy fatuskókon |
A köd miatt lassabb tempóval, fokozott figyelemmel csorogtunk, először az élő Tiszán, a 6-os öblítőn, majd a tározótér nagy kiterjedésű területén. Kis idő múltán elértük a karókkal jelzett holtág bejáratát, és a szűk vízi ösvényen át bejutottunk a vadregényes Ó-halászi holtágba. Az időzítés remekül sikerült, a felkelő nap épp vörösre festette a vizet. Én és a fényképezőm pont ilyen látványra éheztünk, így a reggeli ragadozóknak szánt körforgókat, gyönyörű háttérképpel örökíthettem meg.
|
|
|
 |
| Bevetésre várva |
Elsőként a holtág kétharmadánál álltunk meg, a mélyebb vizű, akadókkal teli oldalon. A part szélén fekvő hatalmas fák, vízre dőlésük után is új életeket tápláltak. Ezek törzse, gyökérzete kiváló telephelyként, tápanyagforrásként szolgáltak a páfrányoknak, sásoknak és a vizes közeget kedvelő növényeknek.
|
|
Először egy fehér, 5-ös Mepps Agliát próbáltam a tőlünk 6-8 méterre fekvő fatörzs széléhez pöccinteni. Gondoltam megnézem, miként látszik a vízben, milyen az átláthatóság. Hármat tekerhettem orsómon, mikor erőteljes ütést kaptam. Ez volt aztán csak a meglepetés! Barátom még nagyban szerelt, megvallom én sem számítottam ennyire hírtelen jövő, szívélyes fogadtatásra. Persze a reflex nem hagyott cserben, így akasztás után gyönyörű balint fáraszthattam. Erőteljes kirohanással egy víz alatti akadóhoz közelített, de sikerült ezt megakadályoznom és a felszín közelébe terelni. Itt már kicsit megnyugodva, komótosan birkóztunk tovább. Fajtájához képest, igen sötét, szinte feketés színekben pompázott. Ez az óhalászi balinok sajátossága. Talán a mélység, talán a sötétbarna, kristálytiszta vízközegben történő nevelkedésük miatt van. Halam nemsokára a csónak közelébe ért, így sikerült tarkón fogni és beemelni a másfél kiló körüli ragadozót.
|
|
|
|
Szerencsés, gyors fogásom még több lelkesedést, horgászdrukkot adott, de sajnos az elkövetkező órák, eseménytelenül teltek. Az egész műcsaliarzenált végig próbálva sem tudtunk több kapást kicsikarni, sem a mederben, sem a partszéli akadók környékén. Ezért úgy döntöttünk más vizekre „evezünk”. A holtágból kifelé menet még megkérdeztük az ott horgászó sporttársakat az eredményről, de sajnos ők is alátámasztották a csukák gyenge kapókedvét. Korgó gyomrunk jelezte, hogy talán meg kéne állni kicsit uzsonnázni, ezért a tározóra néző kilátóhoz igyekeztünk. Piknikállomásunkon jobban esett az étel is és megragadva az alkalmat, szép képeket is tudtam készíteni a magasból.
|
|
Az ebéd jókedvűen telt, rengeteget nevettünk és persze „taktikoltunk”, hogy melyik vízterületre szánjuk a délutánt. A kilátótól nem messze terült el a Fűzfás morotva, így egyöntetűen arra szavaztunk. Ez a holtág a tározón belül helyezkedik el, víz alatti határait nem könnyű elsőre megtalálni. Radar hiányában, érdemes egy leszúró karóval végigtapogatni a medret, így könnyebben megtalálhatjuk az elöntött morotvát. Mi is így tettünk és egy tuskós szakaszon már csobbantak is „macskáink” olyan 1-1,5 méterig. Új hely, új remények, már indítottuk is az első bevontatást. Ismét remek őszi időnk volt, teljes szélcsend és ragyogó napsütést kaptunk az égiektől. A vízmélység és a viszonylag tiszta víz miatt én főleg a wobbleres dobozt nyitogattam, míg barátaim a sokat megélt vasakkal kezdték szűrni a vizet. Pár percen belül Tominak is megjött a nap első hala, mely azonnal lepipálta szerény balinomat. A 4-es csuka egy zöldes effzett támolygóra vert oda, Tomi szerint olyat, hogy a kanál sikítozott a víz alatt. Vékony skeletor botja perecbe görbült, de az erőtartalékok nem hagyták cserben. A víz tisztaságának hála, szinte végig látni lehetett a fárasztás izgalmas perceit.
|
|
 |
| Biztos akadás |
Gratulálásképp én is halat akasztottam. A Lovec Rapy power perch wobblere kellett neki, melyet kissé jerkelve vezetgettem. Az előbbinél kisebbre nőtt a koma, de „Aki a kicsit nem becsüli a nagyot…” felkiáltással, nemsokára útjára engedtem. Tomi még egy ideig próbálgatta a támolygókat, majd nemsokára, a következő beállónál ő is wobblerre váltott. Peti barátom, aki a csónak közepén figyelt, egyelőre inkább még a dobások kivitelezésén mesterkedett. Élete harmadik horgászatára tudtam elhívni, kicsit bízva, hogy a Tisza tó adta lehetőségek őt is hamar megfertőzik a pergetés irányába.
 |
| De szép is vagy! |
Én továbbra is a power perchben bíztam egy power csuka reményében. Nemsokára meg is jött, nem bírt ellenállni az imbolygó, meg-meg álló, sérült kishalat utánzó falatnak. A rávágás ereje majdnem teljesen eláztatott, tekintve, hogy a jerkeléshez felálltam, a nem túl stabil csónakdeszkára. Innen könnyebben tudtam vezetgetni műcsalim, nem ért bele a spicc a vízbe. Akasztás után örömmel mondtam a többieknek, ez már szebb példány lesz. Viszonylag messziről láthattuk őkelmét, így még jobban figyeltük miként paríroz. Fékem nagyokat recsegett, feszülten adagolta a zsinórt, minden egyes kitörésnél. A fonott zsinórban bízva, kicsit erősebben magam felé kormányoztam és csakhamar a felszínre „csaltam” izmos halam. Ennek köszönhetően parádés bukfencet kaptunk. Csukám ment még néhány kört, majd az első közelebbi találkozásnál, már láttuk, hogy az akadás biztos, jól tart. Kiemelés után ő is visszanyerte szabadságát, és folytattuk a délutáni élményszerzést.
|
|
|
|
Tomi egy sliderrel akasztotta következő csukáját, mely ismét igen jól megdolgoztatta felszerelését. Az utolsó egy órára odébbálltunk, bízva az 50 méterrel távolabb eső vízterület nyugodtságában. Itt az elmúlt 2 órában nem próbálkozott senki, már dobtuk is az elsőket. Szeretem a még nem lehorgászott részeket, ezek mindig nagy meglepetéseket tudnak okozni. Mit mondjak, nekünk is okoztak, ráálltunk ugyanis egy „gyökérerdőre”… Minden dobás akadt, minden beállás gyors súlyfelszedést eredményezett. Persze a harmadik kudarcnál már nem tettük le a vasmacskát, aki beakadt, a műcsalija fölé húzta a csónakot, így könnyen szabadítottunk. Akadt, hogy egyszerre hármunknak akadt, három irányba… Bronzszínű támolygót kínáltam a fáknak, ami egyik alkalommal elindult és határozottakat rúgott zsinóromra. Egy kisebb csuka volt a tettes, így azért örültünk, hogy ezen a részen is eredményeset horgásztunk.
|
|
Az égbolt festői képekkel búcsúzott, nemsokára mi is hazafelé vettük az irányt. Este sör-virsli bajnokságot tartottunk és közben megbeszéltük mi legyen a harmadik nap útvonala. Peti nyert, és arra jutottunk, hogy jó lenne megtalálni az összebandázott balinokat, süllőt fogni az élő Tiszán, esetleg visszalátogatni délután a fűzfás morotva csukáihoz. Hátha sikerül egy nagyobb, élő „tuskóba” akadnunk.
|
|
 |
| Közeleg az est |
 |
Írta: Varga Zsolt
fritzey#1 2012. 02. 07., 12:01Ez is jó lett Zsolti, most már magasan van a léc =)! Színvonalas és szórakoztató....! Köszönjük
Üdv Á
Üdv Á
kohicmikop#3 2012. 02. 02., 22:16Szia! Az egy DUEL Forte 70 nevű wobi és azt hiszem a profiblinkerben vettem. Balinra elég jónak bizonyult, bár még olyan sokszor nem horgásztam vele. Üdv
csoresz#4 2012. 02. 02., 21:21Szia, a wobleres képen a jobb szélső vertikális wobi milyen tipusú és hol lehet beszerezni. Köszi
Szalai86#5 2012. 02. 02., 11:03Érdekes olvasmány, olykor vicces, olykor olyan mintha én is ott lennék. Grat! várom a következőt!
qruka#6 2012. 02. 02., 07:39Nem,nem...a barátommnak volt egy kis max 50 cm-es vizen hala...ahogy ráfordult,máris szakadt a mono....és a hal nem akadt meg rendesen...ilyenkor kirázza szempillantás alatt a szájából...ebben az évben előfordult nekem a j9p-nél ugyanez...illetve a kedvenc Cservimnél is....egyszerűen ahogy lerágta,letépte ki is köpte....amikor megkönnyebbült a cucc-egy pillanatra a szívem is kihagyott...mindkét wobblerem nagyon sok halat adott....olyan ereklyefélék...de persze néha felrakom a tuti helyeimen-hadd rágják....egyébkét a rapala sztem jól bírja ....de volt hogy a kapocsrögzítésnél nyílt ki az előke....soha egy csukám sem ment még el szakítás miatt....pedig finom cuccokkal dolgozom,és jöttek szépek....de az előke sajna többször is megadta magát....egyszer egy nap 2 óra alatt 2 kedvenc wobim is odalett....sikkter pop,j9gfr,....kivoltam,de délutánra mindkettő ott lebegett a víz tetején....madarat (ill.csukát) lehettett velem fogatni aznap....egyébként a csukát amikor fárasztod,soxor magára tekeri a fonottat...namármost ilyenkor a kopoltyúlemezénél sok esetben beakad a fonott,illetve az előke is....rázza a fejét,és az ív elmettszheti....gondold el a hal menekül tőled-a műcsali a szájában,és a damil (fonott) egészen a fejéhez simúlhat...aztán rázza a fejét,visszafordul,és máris az ív mögé kerülhet a zsinór....ez egy pillanat alatt....ugye ez elég éles...sziasztok,jó pecát N
kohicmikop#7 2012. 02. 01., 23:46Sziasztok! Én is használtam már a Pike Wire-t, tényleg nagyon jó, de ez sem 100%-ig csukabiztos. Láttam már csukát elharapni, persze ez lehetett amiatt is, hogy talán kicsit jobban lett ráfogva a krimpelésnél vagy ott megsérült a dolog és egyszerűen elszakadt. Ez sajnos már nem derül ki, de tény hogy én is előszeretettel használom. Norbi az a slider hogy lett meg? csak nem kifogtad ugyanazt a csukát 5 perc múlva? :)
vizinaplopo#9 2012. 02. 01., 23:05sziasztok
próbáljátok ki a Pike Wire 19 steel wire 6kg 9kg ,de 12kg 15kg (szerintem nincs jobb) kényes Süllő is felveszi a csalit
próbáljátok ki a Pike Wire 19 steel wire 6kg 9kg ,de 12kg 15kg (szerintem nincs jobb) kényes Süllő is felveszi a csalit
qruka#10 2012. 02. 01., 22:32Szia!
Őszintén szólva sima egyszerű boltit:-)...de tényleg....van pár egyszerű talán 100-150 ft-os,nálam azok beváltak...semmi cifrázás,de nagyon figyelem az állapotát....ha kezd romlani-azonnal csere....sajna a haraphatatlan,meg superhardmono....nekem ezek csak csalódást okoztak...de ha valaki tudna egy olyat ami tényleg bírja-én is letesztelném....a nagyon vékonyat viszont kerülöm....megvágja nagyon a csux száját,szájszélét....pl.a wolframszálasok....a popikhoz soxor a merevebb-rövidebbek váltak be-a többi műcsalikhoz a lágyabb is ok....egyébként a múltkor egy max 40 cm-es csux harapta el a barátom hardmonóját....ami azért még nem kroki....de a slider meglett:)....sok sikert,szia N.
Őszintén szólva sima egyszerű boltit:-)...de tényleg....van pár egyszerű talán 100-150 ft-os,nálam azok beváltak...semmi cifrázás,de nagyon figyelem az állapotát....ha kezd romlani-azonnal csere....sajna a haraphatatlan,meg superhardmono....nekem ezek csak csalódást okoztak...de ha valaki tudna egy olyat ami tényleg bírja-én is letesztelném....a nagyon vékonyat viszont kerülöm....megvágja nagyon a csux száját,szájszélét....pl.a wolframszálasok....a popikhoz soxor a merevebb-rövidebbek váltak be-a többi műcsalikhoz a lágyabb is ok....egyébként a múltkor egy max 40 cm-es csux harapta el a barátom hardmonóját....ami azért még nem kroki....de a slider meglett:)....sok sikert,szia N.
