Cikk oldal
2012-02-23

Vadvizeken barangoltam IV.

Pergetőbottal a Tisza tavon
Aromás kávéillatra ébredtem, Tomi barátom sertepertélt a konyhában, az ő ébresztőórája 5 percet sietett. Nem kapkodtunk, kényelmesen összepakoltunk, megittuk a feketét, majd berámoltunk a ladikba. Egy pillanatra eszembe jutott, hogy másnap már máshol ébredek - távol ettől a csodaszép vízi paradicsomtól - de gyorsan elhessentettem a gondolatot. Tisza-tavi horgásztúránk utolsó napját kár lett volna tépelődéssel szürkíteni, inkább csak próbáltam „sodortatni magam az (tiszai-)árral” és részese lenni a természet harmóniájának.

Víz alatti felhők
Víz alatti felhők
Az a tekintet sok mindent elárul...
Az a tekintet sok mindent elárul...
...ezek a pillanatok
...ezek a pillanatok

Lassan ellöktük a csónakot és elindultunk lefelé az élő Tiszán. A napokban már sokat hallottunk az Aranyosi-sziget környékén összebandázott őnökről, így a nap elején egy élménydús balinhorgászatot tűztünk ki célul. Szép tiszta időnk volt, bár a reggeli hideg azért emlékeztetett, hogy valójában novembert írunk. Akkor még el sem tudtuk képzelni, hogy a nap későbbi óráiban, rövid ujjúban is tudunk majd pecázni. A bő 20 perces motorozás közben többször is egy forró vizű termálstrandra képzeltük magunkat, hogy legalább a gondolatainkban ne legyen fagyos a levegő és ne fájjon annyira a süvítő menetszél. A távolban csakhamar kirajzolódtak az Aranyosi-sziget ártéri fái. Ezt elhagyva, még lejjebb csurogtunk és a 418-as folyamkilométer környékén horgonyt vetettünk. Érzékenyebbik botomra először felszíni csalikat kötöttem, mert észrevettem néhány rablást a tőlünk 25 méterre eső partszélben. Pici Illex wobblerem, mérete ellenére messzire dobható és kiválóan utánozza a kishalak mozgását. Rövid tanakodás után már fejest is ugrott és mindjárt a 2. dobásra beigazolta, hogy műanyag létére jóízű falat a ragadozóknak. Tűhegyes horgaira szinte bevágás nélkül „ráragadt” első halam, egy kisebb balin képében. A gyors fárasztás máris vidám pillanatokat csempészett a korai órákba.

Korai fogás
Korai fogás
Kis mohó
Kis mohó

Reggeli boldogság receptje
Reggeli boldogság receptje
Balincsali Rapala-módra
Balincsali Rapala-módra

Peti barátom, aki most tanulgatja a horgászatot, hosszas kutakodás után, nagy kincsre bukkant és a 30g-os támolygót egy 3-as Rapala Countdown-ra cserélte. Így mindhárman a látott halakat vettük célba és csakhamar szép balinokat fogtunk. Peti néha a parti fák tetejéről indította az akciót, bár ő legalább előre gondolkozott és már novemberben feldíszítette kedvenc „karácsonyfáját”. Szép rablásokat láttunk szerte a víztetőn, még a nyílt részen is, de ezek többnyire a kisebb balinok rajcsúrozásai voltak. Fogtunk még néhányat, majd nehezebb csalikkal a mélyebb régiókat vettük célba. 10-15 másodperc is eltelt, míg a 18g-os Asp és a 9-es Thrill feneket fogtak, de ennek ellenére megérte őket leküldeni a mélységbe. Izgalmas órákat, gyönyörű balinfogásokat élhettünk át, parádés élménypecával telt a kora délelőtt.

Mederből érkezett vendég
Mederből érkezett vendég
„Thrillázva” emeltem ki :)
„Thrillázva” emeltem ki :)

Kérésemre a parti akadók felé vettük az irányt, mindenképpen szerettem volna egy-két dobást a süllőknek is szánni. Kapcsomba egy fehéres gumihalat tűztem, melyet egy 7 g-os fejjel már el is süllyesztettem az egyik vízre hajló fa gyökereinél. Talán kettőt emeltem, mire élénk ütést és határozott húzást kaptam. Azonnal bevágtam, mire fékem folyamatosan recsegni kezdett. Hirtelen szóhoz se jutottam és barátaim kérdéseit meg se hallva teljesen magával ragadtak a felgyorsult események. Próbáltam minden erőfeszítéssel magam felé „édesgetni” ellenfelem, figyelve, hogy a 19-es monofil azért még ne dobjon hirtelen hátra a csónakban, de hiába volt minden. Csak annyit éreztem, hogy erős halam nagyokat rúg, de mindezt egy helyben.
Mi van megakasztottál egy majomkenyérfát? - kérdezte Peti. Erre már felkaptam a fejem. –Ez HAL! Csak hát, beleúszott valamibe… - mire kimondtam, már szabadabbnak éreztem a felszerelést, és nagy sóhajjal könyveltem el, sikerült elterelnem az akadóktól. Itt már barátaim is letették a botot és árgus szemekkel zsinórom végét kémlelték. Ujjaimmal az orsómra pillantottam, így ellenőrizve a féket. Pont jól volt belőve, már csak a halra kellett koncentráljak. Percekig, csak a botom karikáját és bólogatását nézhettem, mire egyszer csak felbukkant süllőm, a maga pompás, ezüstös testével és égbemeredő tüskéivel. A látványtól teljesen ledermedtem, nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar sikerült becsapnom egy tüskés hátú ragadozót. A horog erős csontba kapaszkodott, így kicsit megnyugodva fáraszthattam tovább. Nemsokára elénk ért és felfeküdt a vízfelszínre, áttörve annak nyugodt csordogálását. A kivételhez egy olyan módszert használtam, mely mindig kéznél van… Ujjaimmal átkulcsolva tarkón fogtam és beemeltem a később három kilósra mérlegelt tiszai süllőt.

Lagúna
Lagúna
Mindkettőnket zavart a fény
Mindkettőnket zavart a fény
Tisza tavi tökfőzelék
Tisza tavi tökfőzelék

Nagyon csábított mindannyiunkat az előző napi horgászat fő helyszíne, így hamar megegyeztünk, hogy párat még dobunk süllőre, majd áthajózunk a Fűzfás-morotvára, hátha újból a csukákba botlunk. Sajnos több jelentkező nem akadt gumiherkentyűink bánatára, ezért tovább indultunk. Az 5-ös öblítőn át kiértünk a Sarudi-medencébe, melyen keresztülhajózva sikerült úgy 10 perc alatt megtalálni a Kozma-fokot. Ezen átérve már ott is voltunk a Poroszlói-medencében, a Fűzfás morotva végénél. Először mentünk ezen az útvonalon, így a térkép sokat segített a helyes (vízi) útválasztásban. Viszonylag sokan horgásztak a morotván, 15-20 csónak is itt keresgélte a ragadozókat. Gyors beállást követően, már szerelgettük is serényen a harapásbiztos előkéket. Leghamarabb Tomi végzett és az előző napi tapasztalatok alapján egy Sliderrel indított. Nálam is a wobblerek kaptak több bizalmat, így egy 8 centis törtcsőrű, csörgős csalit kezdtem dobálni.

Barátok a fedélzeten
Barátok a fedélzeten
Báránycsorda
Báránycsorda
Morotvás pillanatok
Morotvás pillanatok

Délutáni tükörkép
Délutáni tükörkép

Gyönyörű napsütést, tükörsima víztetőt, kellemes hőmérsékletet kaptunk, élvezet volt minden pillanat, melyet a vízen tölthettünk. Peti barátomra, sajnos most nem igazán csillogott a horgásszerencse, így ő pihentette felszerelését és finom szendvicseket gyártott, legnagyobb örömünkre. Még valami szénsavas üdítő kibontását is hallottam, mikor elemi erő akarta kitépni kezemből a botot. Ekkora rávágást, még soha életemben nem éreztem, végig futott egész testemen a rándulás. Reflexből akasztottam mire perecbe hajlott bot és lankadatlanul sikító fék lett a válasz. Peti eldobta a fantát és kérdőn nézett rám. – Mi az? Beakasztottál a Nautilusnak? – Gyerekek ez hatalmas! – kiáltottam elnyeklő hangon. Tomi is letett mindent és csak rám koncentrált. Botom csak görbült és görbült, minden erőfeszítésem hiábavalónak bizonyult, egy centit se tudtam magam felé húzni izmos halam. Ment vagy 30 métert mire egy pillanatra megállt és felénk fordult. Rugdalózó botom soha nem fogja elfelejteni e percet, mindig is ilyen ellenfelekről álmodott. Előjött minden ereje és megmutathatta milyen fából faragták. Hát nem holmi mogyoróvesszőből az biztos, egyre keményebb ráhúzásokkal sikerült csak egy magam felé fordítani. Egyszer csak hatalmas burványlással feljött a víz tetejére, ekkor láttuk kivel is van dolgunk. Egy pillanat volt az egész, mégis úgy érzem, mindig emlékezni fogok rá. Túlzás nélkül állíthatom, ekkora csukát még nem láttam, bőven 10 kiló felett lehetett. Ment még úgy 5 métert aztán egyszer csak megrázta izmos pofáját és megkönnyebbült minden… Szomorúan roskadtam össze csónakdeszkánkra, percekig szóhoz se jutottam, csak néztem magam elé. - Horgaim tűhegyesek voltak, előkém sértetlen, egyszerűen csak rosszul akadhatott. –gondolataim messze szárnyaltak, nem tudtam feldolgozni a csúfos vereséget. Tudtam ott, abban a percben hatalmas csukát vesztettem.

Karikában a bot
Karikában a bot
Megtévesztett „krokodil”
Megtévesztett „krokodil”

Barátom újabb szendvicset nyújtott felém, így próbált vigasztalni. Ekkor hirtelen olyan érzésem támadt, melyet nehezen tudok megmagyarázni, de még nagyobb lelkesedést, még több elszántságot öntött belém. -NEM! Ezt nem hagyhatom annyiban! Úgyis megfoglak egyszer! – mondtam félhangosan, és letéve a zsemlét újult erővel kezdtem dobálni. Felálltam a csónak orrára és az addigra nagyon megkedvelt csalimat, jerkelő mozdulatokkal, kisebb rántásokkal még több élettel ajándékoztam meg. Néhol meg-meg állt, aztán hirtelen elindult, lesüllyedt, felpöccent. Tomi barátom eközben szép csukát akasztott, úgy láttuk megjött a halak kapókedve. Az első saccolásra három kilós hala jól megdolgoztatta a felszerelését és hasonló méretű fajtársait megszégyenítve úgy küzdött, mintha a világbajnoki döntőt focizná végig, csak a víz alatt. Kifogása után azonnal visszaengedtük, megérdemelte a szabadságot.

Tomi és a csuka
Tomi és a csuka
Terepruhában
Terepruhában

A nap már a délután három órai állását foglalta az égbolton, mikor gyönyörű ütéssel újabb erős ellenfél jelentkezett horgomon. Úgy látszott wobblerem csak a nagyobb csukákat tűzte ki célul, bár eme tulajdonságára egy percre se tudtam haragudni. Tiszta erőből akasztottam, mint később kiderült igen helyesen.  Halam az előbbinél kicsit finomabban dolgoztatott, de azért nem kellett félteni, benne is hatalmas erő lappangott. Percekig fel sem jött, csak foszlányképeket láttunk teljes testéből. Szerencsére a tiszta víz nekünk dolgozott, így mikor már a közelünkben volt sikerült megpillantanunk krokodilra hajazó vonalait. Fülig érő mosollyal fáraszthattam tovább, hisz tudtam ez a hal is felülmúlja eddigi legnagyobb csukám. Barátaim is azzal biztattak, hogy megjött a kárpótlás. Csakhamar felfeküdt a felszínre, majd lassan egyre közelebb ért a kiemelés segítésében jártas Lip-grip felé. Mikor annak „fogai” átölelték csukám állkapcsát, hatalmas kő esett le a szívemről. –Te már az enyém vagy! – mondtam boldogan és csak ekkor ocsúdtam fel, milyen élményben is volt részem.

Vadvizeken barangoltam IV.
Vadvizeken barangoltam IV.

Vadvizeken barangoltam IV.

Tomi, látva milyen csukák élnek errefelé, gondolt egyet és a táskája aljáról valami nagyon csúnya, zöld víziszörnyet vett elő…Egy az egybe olyan volt, mint a Lochnessi, csak kicsiben. Mosolyra görbült az arcom, de csöndben maradtam. Harmadik dobására megfogta vele aznapi legnagyobb csukáját. Hát ezek után meg se mertem szólalni, csak dobáltam tovább új favoritomat.

„A csúnya zöld kukac”
„A csúnya zöld kukac”
Akkora mint a karom…
Akkora mint a karom…

Lassan lebukóban volt a nap is, festői képekkel búcsúzott a horizont alján. A tükörvíz háborítatlanságát, csak csalijaink csobbanása zavarta. Megbeszéltük, hogy öt dobás fejenként és mi is elbúcsúzunk a Tisza-tó méltán híres november eleji időszakától. Csalim utolsó alkalommal placcsant a vízbe mikor kisvártatva újabb kapást kaptam. Bő négyes csuka volt a tettes, mely feltette a koronát horgászkirándulásunk harmadik és egyben utolsó napjára.

Nap végi ellenfél
Nap végi ellenfél
 Én és a szörny
Én és a szörny

A hideg naplemente csendjét, már csak az elutazó vadlibák hangja törte meg. Gágogásukkal mintha azt üzenték volna a búcsúzó tájnak: - Most elutazunk, de hamarosan visszatérünk és magunkkal hozzuk az új tavaszt.

Vadvizeken barangoltam IV.
Vadvizeken barangoltam IV.

Vadvizeken barangoltam IV.



Írta: Varga Zsolt
 
Szólj hozzá:
kohicmikop#1 2012. 02. 29., 15:07köszi! Nektek is hasonló élménydús pecákat kívánok :)
erdelyiricsi#2 2012. 02. 29., 09:04Nekem a csuka a kedvenc halam.:)
Örömmel olvastam végig az írásod.Remélem hasonló élményeket fogsz még velünk megosztani.
CappafecceF#3 2012. 02. 27., 19:38Huh ezt olvasni is jó volt :)
kohicmikop#4 2012. 02. 26., 21:58Szia! köszi szépen! Az egy Predator nevű wobi, amit sajnos már nem gyártanak. 8-9 centis, viszonylag nehéz (messzire el lehet dobni) csörgő van benne és számomra igen eredményes volt. Talán egy börzén akadhatott meg rajta a szemem :) Üdv : Zsolti
gonzo77#5 2012. 02. 26., 20:49Gratulálok!Jó cikk,szép halak! Nem ismerem azt a 8 centis woblert amivel a nagy csukát akasztottad és a másik szépet fogtad. Meg lehet tudni a márkáját?
fritzey#6 2012. 02. 24., 10:00Látom a végére mindenkinek megjött a "hala" nincs is ennél szebb!!! De az a sügérmintás gumikígyó-tengeralattjáró a legjobb, szerintem a Lochnessi szörny sírva menekülne előle.... ! Gratula még 1xer!
összes hozzászólás megtekintése »
A hang a vízben 1400-1500 métert tesz meg másodpercenként.