Cikk oldal
2012-03-19

Vadvizeken barangoltam V.

Álomból valóság
Érzem, most jó helyre csobbant a műcsalim. Nem tudom pontosan hova, a víz alatti közeg talány számomra, mégis valami azt súgja, a bevontatás közben bármelyik pillanatban rávágásom lehet. Részleteket nem látok, csak másodpercnyi történéseket. Sebaj, nekem ez is elég, hisz tudat alatt a lehető legjobb helyen vagyok. Fantasztikusan érzem magam, amit már csak az a tény fokoz tovább, hogy épp egy igazi vadvízen barangolok. Még valami kapásféleséget is észlelek egy éhes ragadozóhaltól, de erre a „randira” már nem kerül sor…
Hűvös sötétség vesz körbe, mikor ébresztőórám visszarepít a valóságba. Akváriumom lámpáját felkattintva azon tűnődöm, hogy halaim engem gondolhatnak a reggelt jelző kakasnak. Gyorsan felöltözök, berámolok a kocsiba és már száguldok is, hogy mihamarabb elhagyjam az ébredő várost. Zoli barátommal és nagybátyjával, János úrral vágunk neki a Tiszának, egy kis süllőzés reményében.

Szőke Tisza
Szőke Tisza
A bokrok, a víz alatt is folytatódnak
A bokrok, a víz alatt is folytatódnak

November közepét írunk, így teveinkben még a partszéli akadók között reméljük a tüskéshátúakat. Én és Zoli a gumiherkentyűk sokaságában bízunk, hátha megtaláljuk a nyerő csalit, míg János kishallal mártogatva próbál szerencsét.
Jómagam külön csónakkal megyek, így több helyszínt is fel tudunk „térképezni” és nem is zavarjuk egymást. A remélt haltartó helyeket, töréseket, akadók környékét mind-mind átfésülöm, de sajnos nem kell nekik a plasztik. Délután kettőig egyetlen rontott kapással megúszom a pecát,  mégsem bánkódom,  jó itt lenni.

Egyik kedvenc részem
Egyik kedvenc részem
Ez már a decemberi Tisza
Ez már a decemberi Tisza

A Tisza épp kissé meglassulva csordogál, ez mindenképp pozitívum számomra, még a húzósabb mély vízen is elegendő a 20 gramm körüli jigfej. Egy meredek, szakadt partoldalt is átnézek még, de minden hiába, nincs a környéken érdeklődő. Átmotorozok a Tisza túloldalára horgásztársaimhoz, hátha nekik nagyobb szerencséjük volt, de elmondásuk alapján ők sem voltak ma sikeresek. Zolinak volt egy gyanúsan csukára emlékeztető kapása, mely a gumi elvesztésével is párosult. Közös megegyezéssel döntöttünk tehát úgy, hogy az utolsó egy órát ennek a résznek az átfésülésére szánjuk. Itt vízre hajló bokrok és igen akadós terep színesíti, az amúgy is vadregényes helyszínt.

A szakadt partoldalak….
A szakadt partoldalak….
…izgalmakkal kecsegtetnek
…izgalmakkal kecsegtetnek

A vízmélységhez passzoló ólomfejet pár dobásból sikerül „belőni”. A part szélét 7 grammos-, míg a meder felőli oldalt egy 13 grammos jigfejjel vizsgálgatom. Négy méteres mélységben, a partoldalon egy viszonylag széles plató található, mely végighúzódik az egymástól 40 méterre beállt csónakjaink között. Két botom van teljes horgászfelszerelésben, melyekkel, ha úgy adódik több halfajt is célba tudok venni. Az egyiken 15-ös fonott található, amivel legtöbbször nagyobb gumikat dobálok (esetleg balinozok), a másikon 19-es monofil van, ha finomítani kell. Telnek a percek és úgy érzem, ki kell találjak valamit. A kapástalanság előhozza belőlem a közvetítőt: Zoli egy zöld twisterrel dobál, amennyire innen látom a csónakomból. Oldalirányú, lassú vezetéssel birtokolja a labdát…akarom mondani a csalit. Néhány csel, egy erős pöccintés és kikerülve az akadós fák „lábait”, immár a célegyenesben paríroz…-Na de kérem szépen, hát hol a csali? És mit keres a pályán ez a csuka?- Zoli görbülő botja láttán hamar felocsúdok. Hala van! Mosolyra görbül a szám, 1,5 kg-os harcos csukeszt emel csónakjukba. Nagyon örülök sikerének, mert megvan az első hal, megtört a jég, ahogy mondani szokás. Nekem továbbra sincs gondom a horogszabadítással, kivéve persze egy akadót, ami másodjára viccel meg.

Twisteres portré
Twisteres portré
Ne félj, nem rád vadászom!
Ne félj, nem rád vadászom!

Kacsa játszótér
Kacsa játszótér

Sikerül kipöccinteni, ezért kicsit pihentetem a gumizást és egy fehér-piros asp-ot akasztok a kapocsba. A meder felé dobok és türelmesen várok míg, leér a fenékre. Közepes tempóban vezetem, szépen érezni ahogy pörög a hátsó körforgó. Figyelmemet, most János tereli el, aki az előző csuka ikertestvérét csapta be. Nézném még a küzdelmet, de határozott rávágás terel vissza a balinhorgászat izgalmába. Reflexből akasztok és elégedetten summázom, ez megvan. Jó érzés végre nekem is halat fognom, így próbálom kiélvezni a fárasztás pillanatait. Balinom szépen kőröz a csónak körül, de nemsokára tarkón ragadom és néhány fotó után már engedem is had ússzon vissza a bandába. Így is lett, de azt hiszem ez egy magányos „farkas” volt, hisz a következő 15 dobás nem hoz eredményt. A lemenő nap ezúttal azt juttatja eszembe, hogy nemsokára menni kell, így módszert váltok. Érzékenyebbik botomra egy szürke flitteres, piros farkú gumit tűzök, majd suhintok…

Balinfalatok, elvegyülve.. Melyik az igazi?
Balinfalatok, elvegyülve.. Melyik az igazi?

Ide nem dobálok
Ide nem dobálok
A magányos „farkas”
A magányos „farkas”

Érzem, most jó helyre csobbant a műcsalim. Nem tudom pontosan hova, a víz alatti közeg talány számomra, mégis valami azt súgja, a bevontatás közben bármelyik pillanatban rávágásom lehet. Sikerült egy bokrokkal díszített partszélbe dobnom. Nekem ez elég is, mert a lehető legjobb helyen vagyok. Fantasztikusan érzem magamat, melyet már csak tovább fokoz a tény, hogy épp egy igazi vadvízen barangolok. Érzékeny botomon most olyat érzek, mintha az esés közben történt volna egy kis ritmusvesztés. Biztos csak egy kis ágon húztam át a csalit - gondolom magamban - mégis fura érzésem támad és a tudatalattim bevágásra késztet. Azonnal perecbe görbül a botom és eltelik 5-6 másodperc is mire kapcsolok, halat akasztottam. Nem akarok hinni a szememnek illetve a botomnak, mely nagyokat rúg és megállás nélkül csak görbül. Zoliék kérdését alig hallom meg, de azt hiszem arra kíváncsiak mit akasztottam. Fáziskéséssel felelek: „Fogalmam sincs!” Fékem kimondottan nagy hangsúlyt kap a csatában, hisz a 19-es monofillal nem lehetek én a helyi vagány. Jól van beállítva, de azért folyamatosan ellenőrzöm, félek az esetleges kudarctól. Halam nagyon erősnek tűnik, szinte arra megy, amerre akar. A parti akadóktól hál'istennek sikerül „elcsalnom”, de azért végig dobog a szívem, nagyon szeretném meglátni kivel is van dolgom. Percekig küzdünk, de a vízbe vágódó zsinóron kívül, semmit sem látok. Halam hatalmasakat pumpál, élmény minden másodperc. A zsinór már egyre több a dobon, ellenfelem a csónak közelébe ért. Na pajtás, most szemezünk egyet! - dörmögöm magamban - majd egy határozottabbat ráemeltem a felszerelésre. Titkon kicsit féltem, hogy egy békés halat akasztottam oldalba, de a következő pillanatban szertefoszlott aggályom. Először egy nagy, tekintélyt parancsoló fej, majd a hozzá tartozó izmos test sejlett át előttem. Megállt az idő… emlékeim fényképezőgépe vagy 100 fotót is készített, hogy még amnéziában se felejtsem el a pillanatot. Gyönyörű csuka védekezett horgom végén. A következő pillanatban, már vissza is tört a mélybe, időt hagyva ezzel aggályaim fokozott kibontakozására. Akadós tiszai terep; botom inkább light, mint medium; horgom kicsi; monofil van, ami ide, ehhez vékony; harapásbiztos előke nincs… „Ajjaj, mi lesz itt!?” Gondolataim messze szárnyaltak és a kulcskérdés köré tévedtek. Az akadás! Hova van akadva? Mintha láttam volna a csalit, tehát nem lehet torokban. Biztos pihent valahol, mikor ráejtettem a fejére a gumit, és mint egy oroszlán, amelyiket zavarják a legyek, odébb akarta fújni, tolni a szájával, ekkor vághattam be. Kicsit megnyugodva Zoliék felé kiáltok, hogy gyönyörű csukával harcolok, majd magam mellé készítem a merítőt. Tudom, ezt anélkül bajos lenne kivennem. Megint ráemelek, de ezúttal hangos fékzúgást kapok cserébe. Mikor megáll, sikerül rátekernem és visszaterelnem csónakom közelébe. Ezután már elfáradva felfekszik a vízre és engedelmesen tűri, hogy a merítő magába ölelje. Diadalittasan esek össze a csónakban, fülig érő mosollyal titulálva, hogy a még vízben lévő szákban egy vadvízi öreg csukát győztem le. Horgásztársaim nem értik a szitut, abbamaradt a fárasztás letettem a botot, ülök néma csendben, fogom a szák nyelét és csak vigyorgok. Lassan beemelem a hajóba és azonnal felhúzom a súlyokat. Barátaimhoz állok és megkérem Zolit, hogy szálljon át, segítsen fényképezni. A twister a szájszélbe akadt, igen erősen, alig bírom kiszedni, de szerencsére ettől a halnak kutya baja se lesz. Pár remek fotó után lemérlegeljük. 8.6 kg-os, 98 centis, igazi remek ellenfél volt. Nem is gondolkozom sokáig, szép lassan átemelem a csónakdeszkán és útjára bocsájtom.

Vadvizeken barangoltam V.

Vadvizeken barangoltam V.

Vadvizeken barangoltam V.
Vadvizeken barangoltam V.


Én ezzel köszönöm meg neki a harcias küzdelmet, az életre szóló élményt és azt, hogy néha az álmok is valóra válhatnak…

Még kikukucskál a nap
Még kikukucskál a nap




Írta: Varga Zsolt

Szólj hozzá:
szbazsi0519#1 2012. 03. 29., 19:50Igazad van köszi.

Üdv:szbazsi
kohicmikop#2 2012. 03. 27., 17:18Viktor köszönöm szépen :)
victor07#3 2012. 03. 27., 12:04szbazsi0519: az olvasás nem megy? Pedig egy nagyon jó cikk. Lehet, hogy érdemes lenne a betűkre is fordítani némi energiát nem csak a képekre :)

A szerzőnek gratulálok a cikkhez és a gyönyörű halakhoz!

Üdv.: Viktor
szbazsi0519#4 2012. 03. 25., 20:26Nagyon szép csuka, ha szabad megkérdezhetem, hogy hány kilós?
qruka#5 2012. 03. 22., 08:10Szia,nem nem nálam muszály a fonott....sok a hínár,és azonnal alábújnak a nagyok....és ha belegabalyodik megtéphet sajna....7es fonottal csíptem múltkor egy talán hangyányit kissebbet-de határeset volt,ő is szedte a zöldet:-)....úgyhogy 12 es fonott,és akkor nincs szakítás,csao N
kohicmikop#6 2012. 03. 21., 21:51Szia! Berkley Trilene transoptic volt. Az utóbbi időben megkedveltem :) Próbáltad már? Üdv
qruka#7 2012. 03. 21., 16:14Egyébként milyen 19-es zsineg volt?....egy kis reklám :-)....mert azért bármilyen volt király ..csao N
fritzey#8 2012. 03. 21., 10:49Nagyon szép fogás!
Nem szeretek irigykedni, de ilyen szép vadvízből ekkora csukeszt....!
Szebbet kívánni se tudnék ezért zárom is a soraimat.
Üdv Ádám
kohicmikop#9 2012. 03. 21., 00:41Sziasztok! köszönöm szépen! :) örülök, hogyha eszembe jut a csukás kalandom, azt is mellé tudom képzelni, ahogyan még mindig ott lapul valahol ÉPEN, egészségesen! Ez a gondolat 100 csukapörköltnél is többet ér. :) Üdv : Zsolti
qruka#10 2012. 03. 20., 20:23Nagy grat!!! csao N
összes hozzászólás megtekintése »
Minél keményebb a monofilzsinór anyaga annál kisebb a nyúlása, de nagyobb a szakítószilárdsága. Ellenben minél lágyabb annál nyúlékonyabb, gyengébb a zsinór.