Hajnali öt volt. Halkan duruzsolt a motor, amíg megérkeztem - a korai időpontra való tekintettel - elsőként. Egy jó ügynöknek igazán szükséges, hogy áttekintse a lehetőségeket, előkészítse a terepet, lássa a menekülő útvonalakat. Mivel csak reggel 6 órától lehetett napijegyet venni, 7 órától pedig horgászni, olyan volt, mintha egy megtelt bálterembe érkeztem volna. A felderítés, az elhelyezkedés már megtörtént - egy elkésett látszatát keltve sétáltam oda a már előkészített helyemre.

Élettel teli vermelő

A tassi víz azért roppant népszerű, mert a rendszer megépülése óta egy igen erős haltartó hely, a Ráckevei Duna-ág itt ér véget, a zsilipen átbukó víz, a nagy zubogástól oxigén dúsan kerül a kamrába, folyik kifelé a Nagy-Duna irányába.
Tovább követve a folyást, jobb kézre van az Osztósziget, mögötte kezdődik a Turbinaöböl. Itt régen egy turbinaház is állt, amelyet úgy tudom elvitt az 56-os jeges árvíz. Az öbölben álló cölöpök tövei a téli horgászatok legendás helyei. Itt szinte mindig lehet halat fogni! Egyébként valóban így van, hogy ezek környékén lévő helyek jó haltartók, és mindig sok halat adnak.
A zsilipkamránál ér véget a Ráckevei Duna-ág, a zsilipkamra a tassi 4-es víz, a kiság kifolyása a Duna irányába az Osztósziget végéig a tassi 5-ös víz, és az Osztósziget végétől lefelé a tassi 6-os víz megjelölést, nevet viseli.

A zsilip és a zsilipkamra

A Turbina-öböl legendás cölöpjei

Karácsonyi díszben

Kifolyás a Nagy Dunába

Annyit még érdemes tudni erről a vízről, hogy MOHOSZ kezelésben van, nincs kiadva egyik szövetségnek sem, még a nagy fehér jegy sem jogosít a horgászatára. Minden esetben a kocsma melletti halőrházban kell napijegyet váltani. Éves jegy váltására is van lehetőség, de tudtommal igen borsos áron. A napijegy most 1700 Ft.

December végi virágzás

Az Osztósziget spicce fénykorában

Szemben az Osztószigettel

Fájdalmas számomra, hogy az Osztósziget fáit kivágták. Gyermekként nagyon sokat jártunk ide horgászni, kirándulni, táborozni. Emlékeimben egy zegzugos, izgalmas erdőterületként él. Felnőttként nézve, mérete nem olyan hatalmas, mégis valahogy fáj kopasznak látni. Megfosztva ruhájától, varázsától, rejtélyétől. Hihetetlen üresnek tűnik számomra.
A pusztítás persze nem öncélú volt, a fák elöregedtek, erősen elgombásodtak, elkorhadtak. Szükség volt a kivágásukra. Remélem, hamar megújul ismét ez az erdő.

A kopár...

...Osztósziget

Az erdő fáit...

...ki kellett...

...vágni

Szentjánosbogárként villogó fejlámpákkal érkeztek az emberek. Halk botladozások és szitkozódások közepette foglalták el horgászállásaikat. Az érkezés után mindenki az általa legjobbnak ítélt helyre próbált beülni, ahonnan a legjobban látja a lubickoló előadókat. Bár elég magas a víz, nehéz jól választani a belógó ágak miatt - ez csak a makádi oldalra igaz, hiszen már csak ott vannak fák. A hangos „Jó reggelt!”-ek mögött szinte lehetett hallani a néma gondolatot, „A fenébe, erről a helyről is lecsúsztam.”
Elkergettük a Fekete Sereget, azaz a kormoránokat. Nagy felhőben érkeztek, de nem mertek leszállni a sok horgász miatt. Sajnos itt is mérhetetlen károkat képesek okozni.

A szerencsésebbeknek olyan rész jutott, ahol már kiolvadt a víz. Akik nem voltak elég éberek, illetve korán kelők, azoknak bizony törni kellett a jeget. Bár itt, Tasson ez természetes. Gyakorlatilag bármekkora is a fagy az emberek jönnek, és a feltört jég között igyekeznek horgászni, hiszen a hal ott van, horgászni pedig kell.

Törik a jeget

A jég feltörésére különböző technikákat alkalmaznak. Van, aki madzagra kötött nagy fadarabokat, mások horgászbottal, egy félig megtöltött pillepakkot dobálnak - gondolom fonott zsinórral, erős bottal - törik-zúzzák a megdermedt vízfelületet.
Még a sötétben kevertem egy kis etetőt - sötét színű, hogy ne üssön el az aljzattól. Igaz, hogy itt általában vízközt jönnek a nagyobb keszegek, de végre valahára magas a vízállás, ami 5-6 méter körüli vizet jelent, és gyakorolhattam a slider technikát. Az én számomra ez a nap erről szólt.
Mivel informátoraimtól hallottam, hogy az elmúlt időszakban többen fogtak pontyokat, úgy gondoltam, hogy kukoricát is alapozok. Bár ez nem csak a pontyokra, hanem az itt rendszeresen előforduló nagyobb testű keszegre is jó. Főleg a bodorkát lehet nagyon szépen szelektálni a csemegével. Úgy véltem, hogy kis szerencsével beleszaladhatunk valami jobb halba is, bár nem ez az elsődleges cél, hanem egy jó horgászat.

Bevetésre kész gombócaim

Slider szerelékem

Mire az etetőt begombócoltam, megérkeztek a társaim is. Nekik ugye könnyű, hiszen már a lefoglalt helyre érkeztek. Mentségükre, hozzá kell tennem, hogy ők jóval nagyobb távolságról utaztak, mint én.
Az alapozóval együtt tehát kukoricát is lőttem be, a később már csak csontit csúzliztam.
Amikorra el lehetett kezdeni a horgászatot, már egy tűt sem lehetett leejteni a vízparton, annyian voltunk. Minden állásban horgásztak. Volt olyan, ahol szabályosan sorban álltak, akiknek nem jutott szabad pálya. Ha tudták, hogy az ott horgászók kb. dél körül be szeretnék fejezni a horgászatot, inkább lepakoltak, leültek a hátuk mögött, és vártak a sorukra. Pedig cudar idővolt, még a gyűrűk is befagytak a matchboton.

Tipp:
A kisméretű gyűrűre felhordta a zsinór a vizet, és viszonylag gyorsan belefagyott. Van egy titkos eszközöm erre - a szőlőzsír -, amivel bekenem a gyűrűt, így sokkal nehezebben jegesedik el.

A felhordott víztől befagy a gyűrű

A problémán a szõlõzsír segíthet

Innen is, onnan is hallatszott a locsogás. Mindenki fogta a halat. Nem nehéz, hiszen a vermelőhelyen mindig nagy számban vannak jelen. Itt nem az a kérdés, hogy fog-e valaki, hanem az, hogy mennyit. Van, amikor csak néhány tíz darabért utaznak ide az emberek, és persze vannak, akik jóval többért.
Itt jegyezném meg, hogy a hozzáértőbbek gyakorlatilag mind visszaengedik a halaikat. Egyszerűen nincs szükségük ilyen mennyiségre, és csak azért, hogy a szomszédok lássák, mennyi halat fogtak, már nem hordják haza a keszegfélét.

A vermelõ csak adja, adja a halakat

Örömmel töltött el a tudat, hogy a slider szerelékem jól működött, gyakorlatilag alig volt gubancom. Szépen állt be a plusz 10 grammos úszó, pontosan jelzett minden kapást, még a legkisebb mozdításokat is látványosan mutatta. Boldog vagyok, hogy ilyen jó ez a szerelék. Végre valahára, sok gyakorlás után úgy tűnik, hogy sikerült megtanulni, és mára már a kezemben van az ezzel való horgászat technikája.

A szomszédunkban nagyon érdekes horgászatot művelt egy fiatal pár. Sügéreztek. Egészen a partközelben tették le az apró razbórával csalizott horgaikat, és gyönyörű sügéreket akasztgattak. Élmény volt őket nézni, amint a nagy halhajhászós világban egy külön dimenziót találtak maguknak.

Partközeli sügérezés

és eredménye

Úgy tűnt, hogy mindegy, milyen csalit raktunk a horgunkra. A halak most nem válogattak. A fehér csontit, a piros csontit, a pinkit is ették. Nem is nagyon lehetett szelektálni a keszegek méretét. Élveztem a szép technikájú, eredményes halfogás minden pillanatát, úgy ahogy volt.

Tipp:
Ha 2-3 kapást hibáztunk érdemes megnézni a csalit, mert szinte biztosan valami galiba történt. Ilyen lehet például a visszafordult csonti. A hal nem megfelelően fogta meg a csalit, nem bökte meg a horog, és ez eredményezhette a rontott kapásokat.

Később, amikor már érzékenyebbé, ravaszabbá váltak a halak, akkor megfigyelhető, hogy milyen csodálatos műszer is lehet, az ő szájuk, hiszen a képen is látható módon, képesek csak a középső csalit megfogni, megrágni, kiszívni. Nem egyszer láthattuk már, amikor a két szem fehér csonti közül csak a középső pirosat vette ki. Sosem értettem, hogy képesek erre, bámulatos a számomra.

Hiba a visszafordult csonti

Csak a középső csalit rágta meg

Mielőtt végleg úgy döntöttünk volna, hogy befejezzük a sűrűsödő ködben, a dermesztő hidegben való horgászatot, arra gondoltunk, hogy mégiscsak kipróbáljuk a kukoricával való csalizást, és egy jobb hallal búcsúzzunk a víztől. Barátomnak sikerült is ezzel a változtatással egy szebb bodorkát csalnia a horgára.

Nemcsak a halak laktak jól

Barátom búcsúbodorkája

Szólj hozzá:

Mehet