Cikk oldal
2009-01-23

008-as horgászatok 3/2.

Gondolatok a hallal való bánásmódról
Ha megengednek még egy kitérőt, elmondanám a gondolataimat a hallal való bánásmódról. Akár elviszik a halat, akár visszaengedjük, úgy gondolom, a halat nem kell összetörni, azért, mert horogra került. A hazavitt zsákmány is szebb, ha nem a drótszákban volt tárolva. Így mások számára is látszik, hogy ez egy egészséges hal volt. Nem pedig össze-vissza tört, ledörzsölődött pikkelyű, félig emésztettnek tűnő állatot viszünk haza „büszkén” a családnak. Hanem egy szép, hibátlan zsákmány, és egy méltó ellenfél kerül a vacsoraasztalra.

Tele a pálya
Tele a pálya

Ez is megvan
Ez is megvan
Bagolykeszeg, avagy a bagja
Bagolykeszeg, avagy a bagja

Fehér csonti
Fehér csonti

Ha pedig vissza szeretnénk engedni a vízbe a halat, akkor arra kell törekedni, hogy ez a hal életben maradjon, nem csak a visszaeresztés pillanatáig, hanem hosszú távon is. Hiszen nem elpusztítani akarjuk, szükségünk van még rá, nem csak azért, hogy mi kifogjuk talán még egyszer-kétszer, hanem azért is, mert ez a hal le fog ívni, és a mi gyerekeinknek is lesz mit zsákmányolniuk.
A hallal való bánásmódnakegyik fontos eleme az, hogy merítőhálót használjunkunk. A halat lehetőleg nem a kopoltyújába benyúlva stabilizáljuk a kezünkben. Ha van rá mód, - persze, tudom, ez méretfüggő – a melluszonyok környékén kell megfogni. Amennyiben túlságosan nagy a hal, akkor a hasa alá nyúlva próbáljunk biztos fogást keresni a mellúszóknál. Ha minden kötél szakad, akkor talán még az legkevésbé sérülékeny, ha a szemgödörnél fogjuk meg, de ez sokak szemében nem túl etikus. Bár a halászok ezer éve alkalmazzák, ha nincs másra mód. Azt mondják, a hal így nem lát, kevésbé vergődik, némileg megnyugszik. Így lehetőség szerint ne alkalmazzuk, de még mindig jobb, mint a kopoltyúba nyúlva okozni a halnak esetlegesen végzetes sérüléseket. A hal stabilizálása fontos, mert ha nem tudjuk megfogni a halat, és ügyetlenkedésünk közben kétszer-háromszor leejtjük, csúnyán összetöri magát, leveri a pikkelyét, és számtalan külső és belső sérüléssel kerül vissza a vízbe.  

Hal van, márcsak a merítõ hiányzik
Hal van, márcsak a merítõ hiányzik
Horogszabadító
Horogszabadító

A másik fontos apróság a horogszabadító használata. Már párszáz forinttól kezdődően lehet kapni ilyen eszközt. Ez egy nagyon egyszerű műanyag pálcika, aminek a végén egy slicc van kiképezve a zsinór számára, amelyet végigtolunk a damilon, és a végén egyszerűen kiakasszuk a horgot a hal szájából. Ennek az alkalmazásával, sokkal kisebb lesz a halaink sérülése, nagyban növelve ezzel túlélési esélyeiket. Ezen felül a vékony, könnyű horgot sem hajlítjuk el.

A kormorán odébbál
A kormorán odébbál
A bûnös sziluettje
A bûnös sziluettje

Sajnos, mint minden vermelőbe, ide is bejárnak a kormoránok. Pirkadatkor, ha nem találnak ott kellő számú horgászt, ami elriasztaná őket, akkor sajnos bejönnek, űzik, ütik-verik a halakat, óriási károkat okozva ezzel. Nem csak az a baj, hogy megesznek nem kis darabszámú halat, hanem az, hogy szétkergetik a bandába összeállt állatokat, akiknek így, egyedekre oszolva sokkal kisebb a túlélési esélyük. Ezen kívül visszakergetik őket az élő Dunába, ahol a zajló-rohanó vízben sokkal nehezebben találják meg a nyugalmat. Szintén probléma, hogy most már nem csak a kisebb, tenyeres halakat üldözik, hanem sajnos, - mivelhogy éhesek, és enniük kell - már az 50 deka fölötti halakat is megszurkálják, ezáltal is nagyon sok hal pusztul el.
Szerencsére a mai napra épp elegen voltunk a vízpartján ahhoz, hogy ne merjenek leülni a vízre, bár időnként a fejünk fölött köröztek, de odébbálltak.
Amint telt múlt az idő a halak és kapások száma nem csökkent, az emberek is, egyre-másra érkeztek a vízre. Hiába, a jó hír hamar terjed, hamar megtelt a pálya, és már mindenhol volt horgász. Az általam horgászott stégre is még ketten bekéredzkedtek. Jutott hely mindenkinek. Ha vigyázunk, figyelünk egymásra, betartunk néhány alapvető íratlan szabályt, egymásnak nem dobunk keresztbe, nem akadályozzuk a másikat a horgászatban, akkor érvényesül a sok jó ember kis helyen is elfér örök igazsága, és mindig többen meg tudjuk horgászni az adott vízterületet, mint az a hétköznapokon megszokott.  

Ágas
Ágas
bogas
bogas
hal
hal

Szemmel láthatóan nem csak pár órája szenvedett
Szemmel láthatóan nem csak pár órája szenvedett

Horgászat közben egy nagyon érdekes dolgot láttam, ami elgondolkodtatott, és újabb kitérőre késztetett. A mellettem horgászó egyik sporttárs a helyszűke miatt a feederbotos horgászatot választotta. Az általunk úszós felszereléssel meghorgászott távnál messzebbre dobta be a készséget. Az egyik kapást követően nagyon furán hajlott a botja, érdekesen viselkedett a zsákmánya. Egyértelműen egy hal húzta, pumpálta, de kaotikusan viselkedett. Ennek okára akkor derült fény, amikor végre megpillantottuk az ellenfelet. Én azonnal félretettem a botomat, és a segítségére siettem, kivenni egy hatalmas nagy összegubancolódott zsinórköteget, amiben ágak akadtak el, közöttük egy karikakeszeggel, ami pont úgy viselkedett, mintha a horgon lenne, pedig a horog a bogot fogta meg, a keszeg pedig a damilba volt belegabalyodva.
Többször említettem már, hogy ámulatba ejt a természet. Nem tudom megítélni, hogy órák, napok, vagy hetek óta élt-e így ez a teremtmény. Beleakadva a zsinórba, vonszolva magával a bokornyi ágat.
Bár nem elképzelhetetlen, hogy a gubanc véletlenül beszakadt szerelékből keletkezett, de lehet az is, hogy felelőtlen horgásztársunk így a vízbe dobva szabadult meg a feleslegessé vált damiltól. Foglyul ejtve halakat, madarakat, gyíkokat, békákat, rágcsálókat….  Ki tudja hány állat leli így értelmetlen halálát, az általunk szanaszéjjel hagyott zsinórokban, mind a vízben, mind a szárazföldön. Arra kérnék mindenkit, hogy feleslegessé vált gubancot tenyerünk között gombóccá sodorva a szemetesbe dobjuk ki. Tegyük meg!

Lyukas
Lyukas
dévér
dévér

Pikkely a horgon
Pikkely a horgon

Szomorú tény, de ilyen mennyiségű halaknál sajnos előfordul az, hogy az ember nem a szájában, hanem a testébe akadva fogja meg a halat, vagy rossz esetben kipattan belőle a horog. Jellegzetes jelenség a vermelőben, hogyha több dobásból valamiért nem fogjuk meg a halakat, érdemes a csalinkat, horgunkat ellenőrizni. Mert előfordul, hogy már nem is emlékszünk rá, hogy „Tényleg, mintha az előbb akadt volna a horog, de lemaradt” gondolattal horgászunk tovább. De sokszor nem lemaradt, hanem valamelyik hal testébe, pikkelyébe akadtunk be. Ilyenkor előfordul, hogy a horgunkon ott maradt egy picike pikkely, és erre már nem lesz kapásunk. A hal látja, érzékeli, hogy ezzel a táplálékkal valami baj, valami probléma van, hiszen ott van az egyik társuk „testrésze”, ez veszélyt jelent, nem kapnak rá. Tehát, ha 4-5 dobásból nincs kapásunk érdemes megnézni a csalit, hátha azzal van gond.  
Ha szeretnénk elkerülni, hogy testbe akadjunk, akkor az adott szituációban a lehető legkisebb horoggal kell horgászni, hiszen a kis horog kisebb valószínűséggel akad a hal oldalába. A célunk a kapásra bírás, nem az, hogy kívülről akadjunk a halakba. Sajnos nem mindenki gondolkozik így, sokszor a gereblyézők melegágya az ilyen téli haltartó, de szerencsére az utóbbi években egyre inkább a normális, jó szándékú horgászok vannak többen a vízparton, és nyíltan már nem, vagy legalábbis egyre ritkábban teszik ez. Reméljük, ez a tendencia megmarad, és egy idő után teljes egészében eltűnnek ezek az etikátlan horgászok.  

Stabil fogás
Stabil fogás

008-as horgászatok 3/2.

Hal halat követett, gyakorlatilag minden dobásra volt kapás, jó ütemben lehetett a halat fogni. Nagyon jó alkalmat nyújtott annak gyakorlására is, hogy a vékony előkéket, vékony szerelékeket használva felmérjem, megtapasztaljam azt, hogy mennyit bír a szerelékem. Ez azért is jó, mert ilyenkor kevesebb ellenállást tanúsítottak, és biztonságosabban meg lehetett fogni a halakat.
Zsákmányom szépen szaporodott, ám miután láttam, hogy a parton egyre gyűlnek a helyekre váró horgásztársak, úgy véltem, hogy számomra már kellően kielégítő volt ez a nap. Kissé fáradtan, de annál boldogabban engedtem útjukra a halakat, bízva abban, hogy találkozunk még, a nem is oly távoli jövőben.

Írta és fényképezte: ifj. Gyulai Ferenc
Szólj hozzá:
Aspius44#1 2009. 05. 04., 22:43hűha, esélyes... lehet, én is erre nyomtam volna, ha nem előzöl meg...
evszakeva#2 2009. 05. 04., 21:34Adathalász 3. - Megtaláltam!
Williem#3 2009. 01. 24., 20:28Hi!
Jó ötlet ez a cikk, többször is lehetne...

zozoo#4 2009. 01. 24., 12:22Tetszett az írás! A kifogott hallal való bánásmód több figyelmet érdemelne, mert tapasztalatom szerint eléggé siralmas képet mutat (tisztelet a kivételnek)
Hal008#5 2009. 01. 24., 09:30A 3/3-as az egy másik ügyosztály ;)

Nekünk csak a dupla nullás ügyosztály 008-as ügynökének jelentéseit áll módunkban közzétenni.
A következő rész a 008-as horgászatok 4. fejezete lesz.

Üdv.: Hal.
pecas1994#6 2009. 01. 23., 15:52Nekem tetszik az irás,a képes is jók!
Az utolsó kép nekem nagyon bejön! :)
A 3/3. - rész után még lesznek részek ???

Üdv.: Pecás


Hal008#7 2009. 01. 23., 12:10Köszönöm :)

Igen, a dévérnyálka (is) erősen csökkenti a horgászat hatékonyságát. Az ötletindítás jó, valószínűleg sorozatunk valamelyik elemében kitérünk majd rá.

Sajnos a hallal való bánásmódról még jó pár karakterben lehetne beszélni, ebbe nem fért bele több. Az a szomorú tapasztalat, hogy túl hosszú anyagot az emberek többsége úgysem olvas el, akkor pedig nem jut el a célközönséghez. De anyagainkba igyekszünk minél több ilyen infót becsempészni. A magazin teljes csapata küldetésének tekinti (lehetőségeinkhez mérten) a halak, vizek, természet védelmét.

Hal.
RoBernie#8 2009. 01. 23., 11:30Nagy szükség van a bánásmódot boncolgató cikkekre, öröm volt olvasni, reméljük a fiatalabb korosztály mind gyakrabban hallja jelentőségét! Szomorú látni, mikor apu pl. "Dobd vissza!" felszólítására a gyerkőc felfelé lendíti a halacsot.. Illetve egy gondolat a kapástalanság okaihoz, a damilra kenődött halnyálkától éppúgy érdemes megszabadulni, mint a pikkelyektől; Szép napokat!
Ákos
összes hozzászólás megtekintése »
Szakírónk
A feketesügér (Micropterus salmoides) világrekordot egy bizonyos George Perry tartja 10,09 kg-os (83 cm hosszú) fogásával. A hatalmas zsákmányt az USA Georgia államában található Montgomery tóból emelte ki 1932-ben.