Előző írásomban próbáltam egy olyan sokoldalú, általános pergetéshez kiváló multis összeállítást bemutatni, mely karakterében nagyban hasonlít az itthon széles körben használt, középkategóriás peremorsós pergető felszerelésre.
Ezúttal azonban olyan bot-orsó páros kerül górcső alá, mely vélhetően inkább tart majd igényt vájtfülű (és kezű) multisok érdeklődésére, mintsem azokéra, akik még csak most fontolgatják az áthangolódást, bár ki tudja…

A multiorsós horgászatban gyakorlattal rendelkezők számára nem szokatlan az egészen rövid, 1,80-2,10 méteres botok használata. Ez az ún. amerikai stílus, több millió hívet tudhat maga mögött, talán nem véletlenül. Elsőre kézbe véve, valóban idegennek tűnhet kissé a „játékpilinckákkal” való horgászat, különösen hosszabb botokhoz szokott kéz számára, de elég egy-két alkalom – pláne, ha az halfogással fűszerezett – hogy ráérezzen az ember a dolog ízére.

Első, feltűnő előnye az ilyen felszerelésnek, hogy gyakorlatilag súlytalan, így napestig dobálhatunk vele anélkül, hogy elfáradna csuklónk, könyökünk, vagy vállunk. A rövid, multis összeállítás másik kézzelfogható előnye, hogy alkalmas az egy kézzel történő dobásra, mely összehasonlíthatatlan kényelmet biztosít használójának. Ehhez persze némi rutin és gyakorlás szükséges, de ha ez megvan, akkor üdítő élmény, hogy orsót hajtó kezünket semmi másra nem szükséges használnunk, ami egészen más fazont és ütemet ad a pergetésünknek.

Informatív sor, de a bottest finoman átsejlő anyaga is beszédes

Végül de nem utolsó sorban, hamar megtapasztalható, hogy a multiorsós felszerelés másképp simul az ember kezébe. Ez az érzés akkor a legtermészetesebb, ha nem „szabályosan”, mutató ujjal a ravaszon tartjuk kézben a markolatot, hanem kicsit az orsóra is ráfogunk. Ebből a hagyományostól eltérő tartásból eredően, a botot markoló, azaz csalit vezető csuklónkra ható terhelés lecsökken, mozgása ezáltal pedig egészen szabaddá válik, mely könnyebben kivitelezhetővé tesz olyan csalivezetési variációkat, apró mozdulatokat, amelyek peremorsós bottal sem lehetetlenek, de nehézkesebbek és sokkal fárasztóbbak. Ezek legmarkánsabban az rövid pöcköléseket igénylő (pl. különféle jerk, popper csalik) mozgatásakor domborodnak ki.

Nem állítható, hogy ne lenne hátránya a fent vázolt típusú felszerelésnek. Vitathatatlan például az, hogy rövidebb bottal némiképp csökken a dobótávunk, bár ez sem feltétlenül törvényszerű. Ennél nagyobb nehézséget jelent, ha olyan helyen horgászunk, ahol nincs lehetőség közvetlenül a víz szegélyéhez állni, és lényeges volna csalinkat bizonyos távolságra a parttól vezetni. Ebből adódóan a rövid a bothossz leginkább csónakos horgászathoz illik, különösen olyan terepen, ahol nem a nyílt víz pásztázása, hanem kis nyiladékok, lyukak precíz meghorgászása, vagy vertikális horgászat a cél.
Ennyi bevezető után rátérek a konkrét felszerelés bemutatására, mely minden tekintetben megfelel a fent vázolt kritériumoknak. A SpeedMaster sorozat megjelenése óta egyik kedvencem, ezért külön örültem, hogy revolveres változatban is kipróbálhattam.

A témát ihlető SpeedMaster AX Jiggning botcsalád összesen hét pergető botot (5 hagyományos és 2 revolvernyeles) vonultat föl 1,80-2,00 méterig terjedő hosszban. Szerencsére a konstruktőrök nem tettek föl mindent egy lapra a revolveres változatok tervezésénél, ezért egy „univerzális” (korlátoltan használható) bot helyett két, sokoldalú felhasználást biztosító multis pálcát készítettek. A két változat hossza megegyezik (1,80 m), csak dobósúlyban térnek el egymástól. A könnyebbik, valójában Heavy megnevezésű 14-40 g, míg az Extra Heavy 20-70 g dobósúllyal készül. A botok önsúlya mindehhez 110 és 117 gramm. Hosszas mérlegelés után végül a „finomabb” heavy változat kipróbálása mellett döntöttem, de nem bántam meg választásomat. Az erősebb változat nem hagyott kétséget afelől, hogy testesebb műcsalik prezentálására gyártották, bár a 70 grammos felső határt kissé túlzásnak érzem, de lehet, hogy csak én nem bízok eléggé a XT100-as és Bioszál botanyagok Diaflash technológiájával történő ötvözésében…

A bot és az orsó szinte súlytalan összeállítás

Az új Citica: megújult testben még karakteresebb forma

Tetszetős, de roppant kényelmes is egyben

Botot tartó ujjaink közvetlenül tudnak érintkezni a bottesttel

A 14-40 grammos pálca is szigorúan feszes, de spiccében marad mégis annyi érzékenységi és rugalmassági tartalék, amit én személy szerint kedvelek. Természetesen karaktere nem hazudtolja meg nevét, abszolút eredeti funkcióját (jigging/jerk) szem előtt tartva került kialakításra. Ennek megfelelően jó szívvel ajánlható jerk csalik, felszíni popperek, illetve minden olyan műcsali mozgatásához, melyeket rövid, kemény pöccintésekkel, rántásokkal kell vezetni ahhoz, hogy csalogató hatásukat legjobban kifejtsék. Karcsú, de határozott gerince mellett spicce pont annyira rugalmas, hogy hatékonyan segítse a multis felszereléssel nem igazán jól dobható, kisebb tömegű csalik kilövését, ugyanakkor mégis elég gyors és merev ahhoz, hogy szigorúan megkövetelje a műcsalitól a pontos mozgást. Akciójának folyamatosságát szolgálja, hogy a bottestet nem töri semmiféle toldás, azaz egy részből áll. Ettől sokan oktalanul megijednek, de én kipróbáltam: a bot kacagva befér egy új Suzuki Swift-be, úgyhogy aggodalomra semmi ok. Azért hasznos ez a kialakítás – a már említett harmonikus akción túl – mert nincs sérülésnek, vagy szétcsúszásnak kitett pont a bottesten, mely a folyamatos rángatással járó, jerk technikával együttjáró veszély. Persze tömegközlekedésen már biztos adódhatnak problémák szállításával.

Jerk stílussal (együtt) működő csapat

A bot szemre is tetszetős, tenyerünkbe simuló kemény szivacs markolatának ergonómikus kialakítása, nagyon kellemes tartást biztosít. Az orsó alatt megszakad a borítás, itt közvetlenül a bottestet érinthetjük, még direktebb kontaktust biztosítva a horgászat során.

Egy kicsi, S színű Husky Jerk csalta lépre, melyet csukának szánva, pöcögtetve vezettem

A bothoz választott orsó elődje volt már a kezemben, így nagy meglepetést nem okozott, hogy a Citica 201E még kezesebb jószág, mint a D volt. A 2008-as ICAST-on bemutatott Citica E mérete és súlya jelentősen csökkent, miközben zsinórkapacitása nem változott elődjéhez képest. Szintén az újítások között szerepel, hogy a Citica E fékereje továbbfejlesztett datranium féknek köszönhetően, közel 10%-al nőtt. A fejlesztők emellett rendesen rágyúrtak dizájnra is, amiben a Citica meg sem hazudtolhatja a „nagy testvér” Curado jótékony hatását. A D puritánabb megjelenéséhez képest a Citica E éles kontúrokkal elkülönülő elemei, fekete hajtókarja és fékcsillagja összehasonlíthatatlanul karakteresebbé tette a korábbi lágy – és valljuk meg – kissé unalmas ezüst-arany kombinációt. A könnyű alumínium testben a grafit fedél alatt továbbra is VBS rendszer biztosítja az ideális dobpörgés szabályozását. A hat pontos centrifugálfék – mely egyszerű mozdulatsorral válik hozzáférhetővé – egyes beállításai jól tolerálják a különböző súlyú műcsalikat és jótékonyan kiküszöbölik a horgász kisebb hibáit. Közepesnél kissé gyorsabb 6,3:1 áttétele alkalmas akár  a gyorsabb csalivezetésre is. Az újradefiniált Citica E formája kivételesen jól illeszkedik mindenféle multis botra, ezért roppant kényelmes horgászatot biztosít.

A JSR is meghálálja a szaggatott vezetést

Soft jerkelésre...

...alkalmas plasztikok...

… és áldozatuk

A Citica 201E összességében elődjénél kisebb, de masszív és érzésre még precízebben összerakott szerkezet, mely sokoldalú felhasználást tesz lehetővé. A fejlesztéseknek köszönhetően egyike a legjobb ár/érték arányú, alacsony profilú multiorsóknak e kategórián belül.

Az orsó és bot párosa első pillanattól harmonikus, ideális egyensúlyba kerülő szerelést alkot. Én 0,28 mm-es zsinórral szereltem, de simán elbírja a 0,32-0,35 mm-es méretet is. Ami a klasszikus jerk csalikat illeti – „Heavy” megjelölése ellenére –, közülük a relatív kisebbeket szólaltatja meg szépen. Ebben a műfajban személy szerint nem kínoznám dobósúlyának felső határát karcoló gólemekkel. Rajtuk kívül nagyszerűen életre kelti még például a kisebb-nagyobb Husky Jerk-öket, Skitter Pop-kat, de akár a megszokott 12-18 grammos támolygó kanalakat is. Tulajdonságainál fogva, számomra nagyon bevált még drop shot szerelékkel felkínált, illetve soft-jerk típusú gumicsalik prezentáláshoz. Az említett összeállítás természetesen folyamatos behúzást igénylő módszerekhez is használható, bár „ridegsége” miatt érezhető, hogy nem ez számára a legmegfelelőbb terület.

A futurisztikus szilikon kreatúrák közül sokat találunk, melyek pöckölgetve-ütögetve csábos mozgás produkálnak

Megítélésem szerint a páros elsősorban csónakból történő pergetéskor használható ki maximálisan, akár akadókkal közepesen nehezített pályán is. Átlagos méretű 1-2 kilós halak nem jelentenek komolyabb kihívást, de jelentős erőtartalékkal rendelkező monofil – vagy fonott – zsinórral szerelve, nem jön zavarba a 4-5 kilós, vagy afölötti zsákmánytól sem. Relatív keménységét azonban mégis inkább a speciális csalik könnyed prezentálásához, mintsem az „izmozáshoz” célszerű kihasználni. Ez utóbbira inkább a 20-70 grammos változat való. Ezen kívül – ha módunkban áll – érdemes kipróbálni vertikális horgászatra is, mely még a multis dobástól idegenkedők számára sem okozhat nehézséget. Rövid hossza és optimális súlypontja révén a horgásznap végén is a spiccre rezdüléseire tudunk koncentrálni, nem pedig görcsbe ránduló alkarunkra.

A SpeedMaster AX Jigging/Jerk és Citica 201E összeállítás nem okoz majd csalódást azok számára, akik kirándulást szeretnének tenni a rövidbotos multiorsós pergetőhorgászat sajátos világába, de azok is megtalálják számításukat, akik jelentős tapasztalattal rendelkeznek már e téren és igényes, sokoldalúan használható felszereléssel szeretnék bővíteni repertoárjukat.