Cikk oldal
2014-07-15

Alábecsült harcosok

Sügeres tapasztalatok hazai vizeken

A sügérnek – pontosabban a csapó sügérnek –, úgy vélem, igen szűk tábora van a hazai pergetők között, noha számos kultúrában nagyon komoly szerepet tölt be. Az alábbiakban az itthoni horgászatával kapcsolatos tapasztalataimat, illetve e hal főbb viselkedési jellemzőit igyekszem bemutatni.

A minap egyik barátommal jászok után kutattunk, amikor egy bokor tövén tekintélyes sügérrajra bukkantam. Koppintás koppintást ért a jászoknak szánt csalin, mígnem nagy nehezen  sikerült fognom egy szép, tenyeres példányt. Társamnak azonnal ajánlottam, hogy álljunk le egy jó ízű sügérezésre, ám ő láthatóan nem lelkesedett az ötletért, így tovább álltunk. A horgászat hátralévő részében többször eszembe jutott, hogy barátom vajon tudta-e, mire mondott nemet?

Alábecsült harcosok

Érdemtelenül a kispadon
Nemrégiben a német országos rekordlistát böngésztem, ahol meglepetten tapasztaltam, hogy a sügér dobogós példányai három kilogramm felettiek, sőt, hogy még a Fisch&Fang tízes rekordlistájának utolsó helyezettje is meghaladja a két kilót. Az pedig abszolút meglepetés volt, hogy ebből a tízes listából nyolcat(!) pergetve fogtak.

Alábecsült harcosok
Alábecsült harcosok
Alábecsült harcosok

Nyilván, van különbség mind a horgászkultúrában, mind a klímában ahhoz, hogy ekkora eltéréseket tapasztaljunk a sügérméretekben, mégis azt gondolom, hogy a hazai sügér-rekordlista szerény fogásai nincsenek összhangban a víz alatt „járók” tapasztalataival. A búvárkodással foglalkozó ismerőseim zöme állítja, hogy a bányatavakban nem is olyan ritka az 1-2 kiló körüli sügér. Én is úgy vélem, találkozhatunk itthon nagyméretű csapó sügérrel, ha kitartóan és célzottan ezt a halat keressük. Horgászata azonban még kisebb egyedek esetén is eltér a megszokott rablóhalazástól, másféle hozzáállást igényel.

Alábecsült harcosok
Alábecsült harcosok

A csapatjátékos
Rögtön az elején le kell szögeznünk, hogy – a legnagyobb példányok kivételével – a sügér esetén nem beszélhetünk magányos halról. Tisztább vizű csatornákban, holtágakban, bányatavakban gyakori, hogy egy egész csíkos had követi a műcsalinkat, mielőtt a rávágás (általában a legóvatlanabb részéről) megtörténik. Ez egy természetes vadászó mechanizmus része, hiszen a táplálékhalakat, ivadékokat is csapatosan, körbeállva hajtják, szorítják be, majd tizedelik a sügérek. A terelgetés célja, hogy olyan helyre kényszeríteni a kishalakat, ahol a menekülés útját valamilyen tereptárgy (tagolatan partszegély, vízbe dőlt fatörzs, betonfal, stb.) akadályozza. Az egyre szűkülő térből kimenekülő egyedek egyre-másra a sügérszájak áldozatává válnak. Ez a kisragadozó akkor sem esik kétségbe, ha a határoló elem hiányzik, pontosabban, ha csak a vízfelszín jelent lehetőséget a halak beszorítására. A sügérraj ez esetben úgy tereli felfelé a kishalakat, hogy alulról közelítve körbeállják azokat, majd egyre szűkebb kört alkotva, „lecuppogják” a felszínen maradtakat – legalább is ezt látjuk mi. Közben a felszín alatt egy olyan dolog történik, amit nem igazán könnyű megfigyelni, ismerete azonban nagyon fontos, sőt, elengedhetetlen a sügér eredményes horgászatához.

Alábecsült harcosok

Alábecsült harcosok
Alábecsült harcosok

Zuhanásra összpontosítva
A cuppogáson túl, tapasztalatom szerint az összeterelt raj alatt is rabol a sügér, de nem akármire. A felszínhez szorított táplálékhal egyetlen menekülési útja lefelé van, hacsak nem akar szembe menni a ragadozókkal. Ez egyben a leggyorsabb út is kifelé a körből, a kishalak szempontjából azonban sajnálatos dolog, hogy a sügér épp erre specializálódott. Sokan azt tartják, hogy a csapó sügér alapvetően nem gyors ragadozó, lassan közelíti meg áldozatát, kopogtatja, odacsíp neki többször is, míg végül valahogy meg tudja ragadni. Ez a pergető horgász számára legtöbbször abban nyilvánul meg, hogy a twistert vagy a támolygó villantót előbb koppintások sorozata éri, majd azután akad meg rajta a sügér. Pedig valójában ez a kistermetű hal a támadás pillanatában ugyanúgy gyors, mint sok más ragadozó társa. Sőt, sokszor a nem kellően gyors csali hagyja teljesen hidegen, és a támadási reflexét éppen, hogy sebesen aláhulló műcsali (lásd: az összeterelt rajból lefelé törő kishal) váltja ki. Láttunk már ilyet a csukánál is – mondhatnánk –, azonban itt egy picit másról van szó. Míg a csukánál ezt a reflexet a megálló, irányt váltó, legtöbbször feszes zsinóron engedett, billegve zuhanó kanál hektikus mozgása váltja ki, addig a sügérnél ez sokkal inkább a közel egyenes vonalban az aljzat felé tartó, mondhatni szabadon eső csalit jelenti. Hosszú évekig magam is rossz technikával sügéreztem, mígnem egyszer a célravezető metódust alkalmazva, öt-hatszorosára nőtt az adott helyről kifogott halaim száma, és az átlagos egyedsúly is lényegesen javult.

Alábecsült harcosok

Alábecsült harcosok
Alábecsült harcosok

Csalik és színek
Fontos, de nem egetrengető kérdés az alkalmazott műcsali milyensége és színvilága sem. Általában a plasztikcsalik (1-2 inches twisterek, gumihalak) és a körforgók viszik a prímet, de nagyon jól fogható kisméretű wobblerekkel is a sügér. Ezek mellett az egyik kedvenc sügéres csalim a kis-közepes méretű támolygó villantó, ezzel sok esetben a nagyobb egyedek is becsaphatók. Érdekes pergetős vonal még a felszíni csalikkal történő sügérhorgászat, ahol az öt centis vagy még kisebb popper vált be leginkább – mint oly sok ragadozó, a felszíni csalinak előszerettel, és bátran ront neki a sügér is.
Twisterek tekintetében dobozom sokféle színnel felfegyverkezve várja a különböző szituációkat, közülük elsősorban a víz tónusa alapján választok. Ugyanis, talán a sügér az a hal, amelynek nincs egyértelmű kulcsszíne, gyakorlatilag minden alapszínnel fogtam már kiemelkedően, más és más vízterületen. Ha mégis választanom kellene, leginkább a mélypirosra tenném a voksomat, kellően tiszta közeg esetén. Fedett, enyhén opálos víznél azonban épp az élénkebb árnyalatok a nyerők, akár a teljesen hófehérrel bezárólag.
Csalivezetési technika tekintetében (bár első sügérkéinket bizonyára mindnyájan így fogtuk), nem igazán felel meg sem az egyenletes, sem a klasszikus süllős vagy csukás prezentálás ehhez a halhoz. A sügéres technika lényege, hogy fel-felpöccintve, pattogtatva, kisebb ugrásokkal, ejtésekkel bevontatva bírjuk kapásra a kis(?) tüskéseket. Természetesen ez a vezetési metódus főként plasztik csalikkal működik jól, a körforgókat és a wobblereket ettől ütemesebben, egyenletesebben húzzuk, lassításokkal és megállításokkal sűrűn tűzdelve.

Folyóvízi sügértanya
Folyóvízi sügértanya

Tartózkodási helyek
Rendhagyó módon utoljára hagytam ezt a témát, bár a sügérhorgászatnak első, kulcsfontosságú mozzanata a megfelelő hely kiválasztása.
A nagyobb csapatokban élő kis-közepes méretű példányok előszeretettel foglalnak el régebben vízbe dőlt fákat, ahol a sűrű, levélmentes gallyak között tökéletes védelmet találnak a nagyobb ragadozóktól. Hasonlóan jó haltartó helyek a meredek nádfalak esései, főként, ahol a szegély kiöblösödik, és kis lengő nádasok bontják meg az egységet. Itt a nádfalak tövében találjuk a legtöbb sügért, ha megfelelő hozzá a vízmélység; ellenkező esetben az első medertörés tartja a halak zömét.
Közismert az is, hogy a mesterséges tereptárgyak, betonzsilipek szinte vonzzák a sügéreket, nem is beszélve a kikötőkről, stégekről és egyéb, árnyékot, valamint búvóhelyet adó, vízi építményekről.

Tipikus nádszéli sügeres rejtek
Tipikus nádszéli sügeres rejtek

A tartózkodási hely témaköréhez kapcsolódik a nagy sügér előfordulása az említett helyeken. Az igazán nagy, fél kilót meghaladó egyedek tapasztalatom szerint egyre inkább nyílt- és mélyvízi életmódra térnek át. A legöregebb példányok mély akadók legeldugottabb, zegzugos részeit lakják, de ez logikus is, hiszen a nagyragadozók triumvirátusa (csuka-süllő-harcsa) elől akár hosszú éveken át ügyesen kell rejtőzködniük, hogy tekintélyes testtömegüket elérjék. Ugyanígy elmondható az is, hogy az öreg sügérek nagyon okossá és óvatossá válnak a műcsalik tekintetében, horogra kerítésük ezért sem egyszerű feladat. Emellett azonban üvegtiszta vizű bányatavaink szépen tartják manapság is a rekord méretű, kilón felüli példányokat: jó eséllyel találkozhatunk ezeken a tavakon kapitális sügérrel, noha megtalálásukhoz és becsapásukhoz nem kevés türelem és kitartás kell. Viszont a kisebb, tenyeres egyedek kellően gyakoriak, testméretükhöz képest igazi vasgyúró módjára védekeznek, így kárpótolják a hazai ultralight pergetőket is.

Alábecsült harcosok


Bátran állítom, hogy kellően finom felszereléssel az egyik legszórakoztatóbb és legizgalmasabb UL téma a sügér horgászata, érdemes tehát itthon is megbecsülni ezt a – talán nem is olyan kistermetű – ragadozót…

Írta és fényképezte: Gégény Viktor
Szólj hozzá:
szennyeslelku#1 2014. 09. 14., 22:06Kedves Viktor!

Először is elnézést, hogy ennyire késve válszolok, ezt az oldalt ritkán látogatom. Szerintem a gyors és lassú technikák eredményessége, nagyban vízfűggő is. Sőt tovább megyek időjárás, és évszakfüggő is. Kedvenc vizeim általában kiseb folyóvízek, patakok, csatornák. Ott egyértelműen az a tapasztalatom, hogy lebegősebb csalira több kapás van. A másik olyan hely ahol gyakran dobálok sügérre a Velencei-tó. Itt már sokkal vegyesebb az eredmény. Mivel csónak híján idáig a kikötőkben voltam kénytelen keresni a sügereket, ezért a tapasztalataim is az ilyen pályákra korlátozódnak. Bár nem is akarok ennyire belemenni ebbe témába. Egyrészt, mert időm sincsen most rá, másrészt az ilyen hely tényleg speciális környezet.
Jelenleg egyetlen horgászportálra sem írok. Volt egy időszak amikor több helyre is írogattam, nagy részben az UL pergtés témakörében. Meguntam. Blogot vezetek, azt is, csak a saját magam örömére.... Ha valakit érdekel esetleg:
http://szennyeslelku.blogspot.hu/
vittorio#2 2014. 08. 09., 09:21Kedves Péter,

Nagyon örülök, hogy kedvenc hala sügér, és nagyrészt egyet is tudok érteni a kommentjével. Pár apróságot hagy fűzzek én is hozzá, kicsit a másik oldalról:

Mindig nehéz dolog 7-10 ezer karakterben leírni egy-egy témát, mindig lesznek olyan helyzetek, kevésbé jellegzetes dolgok, kivételek, amikre nem térhetünk ki hely hiányában. A személyes tapasztalatokra és a különféle vizek halainak speciális szokásaira, eltérő magatartására is számos példa van, mindezek csupán megemlítése is lexikon méretűvé varázsolna egy cikket. Szerencsétlen helyzet, hogy az átlag olvasói igény (nyilván, hiszen jellemzően nem profiknak, viszont sokszor gyerekeknek, ill. a témával ismerkedőknek írunk) általános tapasztalatokra kíváncsi, így az oldalak is sokkal jobban szeretik-kérik az ilyen jellegű anyagokat, nem pedig a szőrszálhasogató, részletekbe menő nüánszok kivesézését. Noha, én pont az ilyen utóbbi témákat szeretem, ritkán adódik lehetőségem eképp írni. Nyilván akkor sokkal egzaktabbul ki lehetne térni a kivételekre, egyedi jellemzőkre, víz- és/vagy időspecifikus változatokra. Pl. csak a gyors sügértechnikáról lehetne írni 3-4 cikket...

Szakmailag vitatom, hogy "legalább annyiszor eredményes" a lassú technika, mint a gyors. Szerintem 7:3 körül van az arány, a gyors (pattogós) csali javára. Érdemes elmenni az országos pergető versenyek valamelyikére, megnézni a fiúkat, ott hogyan sügereznek. De tudnám mondani az ukrán-orosz sügérhorgász stílust is. Nyilván, vannak egészen lassú eredményes technikák ott is (lásd Szarvas Zoli írása: Ókuny! Dnyeper-delta a vb tükrében is), mi magunk is horgásztunk így ezen a VB-n, illetve hosszú évekkel ezelőtt én is így kezdtem a sügérpecát.

Ugyanakkor, ha ilyen komoly tapasztalattal rendelkezik a sügér horgászatában, nagy kár azt nem megosztani másokkal. Az oldal üzemeltetői - biztosra veszem -, hogy örömmel fogadnák a sügér pergetéséről szóló személyes tapasztalatait, az Olvasók pedig bizonyára sokat tanulhatnának belőle. Én is szívesebben olvasnám, mint újra a régi cikkeimet. :)

Üdvözlettel,

Gégény Viktor
DaniFAC#3 2014. 07. 17., 10:53Udv!
En is nagy suger rajongo vagyok es szerencsere osszeakadhattam par szebb peldannyal is.:) Szennyeslelku kolleganak teljesen igaza van olykor nagyon negez megfogni oket mert mindent csak kovetnek nega pedig barmire ravagnak teljesen mindegy hogyan huzza az ember!remek iras egy remek halrol!;)
szennyeslelku#4 2014. 07. 16., 16:31Tisztelt Gégény Viktor!
Pintér Péter vagyok, internetes körökben csak szennyeslelkű.
Megszállott UL pergdetőként érdeklődve olvastam a cikket.
Rögtön elsőre egy észrevétel. Egy őshonos sügér él magyarországon, a SÜGÉR. Véleményem szerint felesleges kihangsúlyozni, hogy "csapó". A sügér az sügér.
A következő észrevételem a plasztik csalik vezetésével kapcsolatos. Vannak olyan helyzetek, napok amikor valóban fogós a gyorsan zuhanó gumi, és bejön a "pattogós" csalivezetés. De legalább ugyanennyi alkalommal eredményes a könnyű fejen lassan süllyedő csali. Sőt vannak helyzetek amikor a felszín közelében folyamatosan húzott gumit eszik. Amikor elkezdtem sügérre pergetni sajnos beleestem abba a hibába, hogy túlságosan is bíztam egyféle csalivezetési technikában. Azóta sok idő telt el, és rengeteg sügeret fogtam, és engedtem vissza. Vannak saját technikáim, amik között vannak gyors, és lassú (szinte kínosan lassú) technikák is.
Ehhez a témakörhöz tartozik a harmadik észrevételem is. A sügér viselkedése, agresszivitása együtt változik az időjárással, és az évszakok váltakozásával. Előfordulhat, hogy egy nyáron eredményes módszer, gumi, télen egy sügért sem ad. Az időjárási frontokra is nagyon érzékenyek, tapasztalatom szerint jobban mint bármelyik másik ragadozó halunk. Sőt továbbmegyek, a napszak sem mindegy. PL. nagyon tiszta víznél a hajnalban fenéken aktív sügér, nappal először feláll felszín közelébe, majd általában 8 óra körül legkésőbb abbahagyja a táplálkozást, egészen késő délutánig.
Elnézést kérek, hogy így ismeretlenül is ennyit okoskodok, de mivel sügér az egyik nagy kedvencem ezt témát nagyon csípem. Szerintem pont sügérpergetés az ami nagyon egyszerűnek látszik, de mégsem az, kivéve talán az őszt, amikor szinte ész nélkül táplálkoznak, és hatalmas rajokba állnak össze....
összes hozzászólás megtekintése »
Szakírónk
A márna ikrája és az angolna vére mérgező, elfogyasztva hasfájást, hányást és erős fejfájást is okozhat.