Cikk oldal
2014-08-05

Bölcsőhalak

UL pergetés a Bodrogzug vizein

A nagy folyókhoz kapcsolódó frekventált területek, mint például a Tisza-tó, a Szigetköz vagy a Duna-delta, a halak szaporodásában és növekedésében különös hangsúlyt kapnak. A halak számára ideális hely a horgászok Paradicsoma is egyben, lévén ezek „halmágnesként” működnek. A halbölcsőnek tekinthető Bodrogzug vizei is ide tartoznak, melyek tökéletes terepet biztosítanak az UL pergetés szerelmeseinek.

 

A Bodrogzug két nagy folyónk, a Bodrog és a Tisza által közbezárt terület déli, árvizek alkalmával nagy százalékban víz alá kerülő részét jelenti. Az elöntött füves területek tökéletes ívóhelyet jelentenek a halak számára, de egyben a madárvilág Mekkája is az emberi hatásoktól (jobbára) elzárt tájvédelmi körzet. Természetvédelmi határozat alapján a legtöbb víz már nem horgászható a Zugban, ugyanakkor a Zsarón, a Bodrogköz legnagyobb vízelvezető csatornáján – számomra furcsa anomália okán – még a halászat is engedélyezett.

Bölcsőhalak

Bölcsőhalak

Ezen a csatornán tavasszal számos halfaj vonul befelé a folyóról – megfelelő ívóhelyet keresve –, a dévérkeszegtől egészen a harcsáig. Nyárra viszont megszűnik az idilli állapot, az eutrofizáció és a bomló szerves törmelék következtében sok helyen erősen oxigénszegény, illetve nitrátos állapot lép fel, menekülésre késztetve az itt élő halakat (volt rá példa, hogy réti csíkok úsztak kifelé a Bodrog vizébe). Az ezt megelőző időszakban és árvízszegény években viszont képes olyan vízi egyensúly beállni a belső területeken, ami néhány, akár limnofil (lassú áramlást kedvelő) halfajnak is elfogadható életteret teremt.

Bölcsőhalak
Bölcsőhalak

 

Ultralight célhalak


Emellett a csatornarendszerben kellő mennyiség található az állóvízi létmódhoz szokott, ultralight módszerrel kitűnően fogható halakból is, mint például a sügér vagy a pergetve ritkaságnak számító vörösszárnyú keszeg. Aki itt erős vagy akár csak erősebb felszereléssel dobál, jószerével csukákon kívül mást nem igazán foghat. A kis csatorna viszont bőségesen kényezteti azt, aki kellően finom felszereléssel jár rajta. Azt érdemes tudni, hogy az itt fellelhető egyedek nem kifejezetten kapitálisak, hiszen egyrészt a terület egyik fő ragadozójának, a csukának, másrészt rengeteg halevő madárfajnak vagy a vidráknak könnyen táplálékául válnak. Ráadásul ezt a helyet – épp a korábban említett okok miatt – úgy kell elképzelnünk, mint egy vízi pályaudvart, ahol a legtöbb halfaj valahonnan valahová tart. A Bodrogzug tehát egy korántsem stabil vízállapotú, épp ezért sokrétű és változékony horgászvíz, ahol az ultralight pergető szinte mindig megtalálhatja a számítását.

Bölcsőhalak

 

A pirosszemű kele


Azoknak, akik gyerekfejjel (mint annak idején jómagam is) a Búvár zsebkönyvekből tanultak a különféle halakról, biztosan ismerősen cseng a kele szó, és tudják, hogy ez valójában a vörösszárnyú keszeget takarja, annak régies-népies elnevezése. Azok pedig, akik valamivel később, a magyarított Blinker magazin oldalain találkoztak a „holland pótpisztránggal”, és olvasták a hajdani cikket, nyilván értik, miért dobogtatja meg egy UL pergető szívét az akár kiló felettire is megnövő vörösszárnyú keszeg. Kevés víz van hazánkban, ahol nagy számban lelhető fel ez a valóban pompás színvilágú keszegféle, azonban a halbölcsők épp ezek közé tartoznak. A vörösszárnyúra próbálkozók nagy szerencséje, hogy ez a hal főként felszíni, felszínközeli életvitelt folytat, ezt bizonyítja felső állású szája is. A szerencse számunkra mindebben pedig az, hogy emiatt majd minden esetben látott halként horgászhatunk rájuk. Nem sokkal a felszín alatt, sokszor pedig teljesen a felszínen látni őket, mivel keszeghez illő módon, több fős csapatokban járnak.

Bölcsőhalak

Horgászatuk felszerelés tekintetében a legfinomabb botot igényli, ami célszerűen egy rövid (160-210 cm), egykezes típus is lehet. Hozzá vékony (0,12-0,16 mm-es) monofil damillal töltött kisméretű (1000 vagy 2500) orsót használjunk, ugyanis a kis csatornákon – kellően óvatosan megközelítve a csapatot – nincs szükség nagy dobásokra. Amíg nem pocsoljuk szét fárasztással a bandát, ragaszkodnak az adott növényzethez (hínár, töklevél, stb.), amelynek környékén megtaláltuk őket. Puhaszájú hal lévén apró, lenyomott szakállú horoggal szerelt műcsalival pergessünk rájuk. Egészen kicsi, 10-12-es méretű jigfejjel, apró (sötét tónusú) twisterrel jól foghatók, de még ettől is bátrabban kapnak 00-s méretű, rézszínű vagy fekete körforgókra. Miniatűr (0,5-2 grammos) támolygókkal vagy egészen apró wobblerekkel (CD-1) is jól foghatók, főként a picivel mélyebben vadászó, öregebb és óvatosabb példányok.
Kis szerencsével fél kiló felettivel is összefuthatunk, ami vörösszárnyúban csodálatos látvány. Egyenletes bevontatással, olykor kicsit meglassítva vezessük a felszín közelében műcsalinkat. A látott hal támadása és rávágásának nyomon követése különlegessé és élményszerűvé teszi a vörösszárnyú horgászatát. Noha nem gyakori belőle a kapitális példány, finom, érzékeny pergető pálcával rendkívül izgalmas és látványos becserkészése, horogra kerítése.

Bölcsőhalak

 

Sügérek a hínárból


A bányatavakkal és mélyebb vizekkel ellentétben a hínáros, tökleveles, nádas-sásos ártéri csatornákban sokszor jelentkezik sügér a felszín közelében vezetett UL csalikra. Ennek a felszínközeli táplálkozásnak fő oka a kellően sekély víz (1-2 m), plusz a rengeteg búvóhely és árnyék, amit a vízi növényzet ad. Ezeknek a területeknek a fenékzónája rendszerint – a vastag hínárréteg miatt – egyébként sem igazán horgászható, így ide jó választás az apró wobbler vagy a kisméretű körforgó villantó. Ezek a csalik (főleg 10-20 méteres dobások esetén) lényegesen lassabban és könnyebben vezethetők vízközt, mint a jigfejjel ellátott plasztikok, éppen ezért is sokkal alkalmasabbak a növényzetben gazdag pályák meghorgászására.
A sügérezés mikéntje itt annyiban tér el a megszokottól, hogy a nagyon sokféle haltartó helyen eloszlik a sügérmennyiség, így a halakat kisebb csapatokban, a szegélyek mentén szinte bárhol megtaláljuk. Lényegesen nagyobb szerepet kapnak a hosszabb dobások a vertikális pecával szemben, és felértékelődik a kereső horgászat szerepe is.

Bölcsőhalak

 

Csukaveszély


A kis csatornákban lappangó veszélyt – mármint az UL csalikra nézve – leginkább a kisebb-nagyobb csukák jelentik. A hínárfoltok, töklevelek éppúgy tartják és rejtik őket is, mint a vörösszárnyút vagy a sügért. Kellően nagy rutinnal persze kikerülhetők a csukás helyek. Zártabb, nagyobb búvóhelyet adó hínáros közvetlen közelében, egyértelmű határvonallal rendelkező tökleveles szélén – pláne, ha nincs ott látható kishal mozgás – jobb, ha el sem húzzuk csalinkat, vagy teszünk fel a lehető legvékonyabb, harapásbiztos előkéből. A wolfram például erre tökéletes megoldás, alig zavarja a sügéreket, míg biztosan megment egy csukatámadástól. Vörösszárnyú keszegek esetén – mivel szinte mindig látott halra horgászunk – a csukaveszély gyakorlatilag nem áll fenn.

Bölcsőhalak
Bölcsőhalak

Bölcsőhalak

 

Egyéb vendégek


Csatornás utunkat a Bodrog bölcsőjében különféle limnofil fajok egyedei szegélyezhetik még. Egy-egy kilón felüli jász vagy balin bármikor felbukkanhat, de lényegesen gyakoribbak az apróságok. A kis jászok bár hasonlítanak a vörösszárnyú keszegekre, apró pikkelyeik, nyújtott profiljuk és halványabb úszóik egyértelműen megkülönböztetik őket. Minél közelebb kerülünk a fő vízfolyáshoz (esetünkben a Bodroghoz), annál valószínűbb ezen fajok előfordulása, és megjelenése a fogásban. A kisméretű körforgó villantó e halakra nézve is ütős fegyver, így különösen fontos a lenyomott szakállú horog. A jászok, de akár a retúr balinok is mélyre tudják szívni a könnyen kiszámítható, relatíve lassú csalit, ezért – életben maradásuk érdekében – körültekintőnek kell lennünk. A csalin kívül, felszerelésünk egyéb elemei is megegyeznek a vörösszárnyúnál említettekkel, talán csak a damil terén nem érdemes 0,14 mm alá menni, az esetenként beugró nagyobb példányok miatt.

Bölcsőhalak
Bölcsőhalak

Bölcsőhalak
Bölcsőhalak

A halbölcsők és csatornáik tehát számos lehetőséget kínálnak az ultralight témák kedvelőinek. Időszakonként tömegesen megjelenő fajok, változatos halfauna és technikás pályák várják a vállalkozó szellemű pergetőket, akik a horgászat nagy keresztrejtvényét szeretik fejtegetni. Számomra e megfejtések nagy részét egyre inkább a finomszerelékes pergetés adja manapság, mintha a halak is velünk és a technika fejlődésével együtt finomodnának, legyen szó akár halbölcsőről, akár az egyes fajok tekintélyes méretű példányairól. Következő írásomban ezért – mintegy kontrasztként – épp az utóbbiak állnak majd a középpontban…

 

Bölcsőhalak

Bölcsőhalak
Bölcsőhalak

 

Írta: Gégény Viktor
Fényképezte: Fekete Tamás, Gégény Viktor
Szólj hozzá:
ija4mc1#1 2016. 06. 18., 15:17Sziasztok.
Viktor többször írta hogy horgàszpályafutása kezdetèn többször kapott önzetlenül segítsèget. Viszont mikor tanàcsot kèrtem csali/módszer/felszerelès tèmàban, ő jószívvel ajànlotta nekem hogy nèzzem meg az oldalàn a naptáràt ès potom 20 ezerèrt horgàszhatom vele egy FÈL napot.
Viszont több alkalommal is követ vet a " megèlhetèsi " horgászokra.
Köszönöm szèpen.
ija4mc1#2 2016. 06. 18., 15:13J
salabakter#3 2014. 08. 09., 10:12Kiváló beszámoló!
Bár több ilyet is olvashatnék!
Csak így tovább!
Üdv!
vittorio#4 2014. 08. 09., 09:43Kedves Bence,

Az első támolygó körömvillantóimat a 80-as években készítette édesapám, aztán a versenyzés kapcsán magam is kalapáltam párat, de most már elérhető több helyen is kisméretű (3-5 grammos) kanál. A wobblerek.com oldalon találsz gyári verziókat, de az egyedimucsalik.hu oldalon is van pár hasznos apróság.

Fogósságukat nem lehet a többi műcsalihoz hasonlítani, a pergetés mindig helyzetfüggő, hol ez, hol az a sikeresebb. Nekem beváltak mindenesetre, és van, hogy mindennél jobbak.

Üdv,

Gégény Viktor
schmidtbence92#5 2014. 08. 07., 22:01Jó cikk, gratula! Néha nincs is szebb élmény, mint mikor a lehető legváltozatosabb faunából kerülnek ki a könnyűpergetett halaink... eddig csak patakban és sodrósabb folyókon próbáltam, de a ckket olvasván kedvet kaptam ehhez a műfajhoz is!

Amiről még nem igazán hallottam, az a miniatűr támolygók. Ezt veszed, vagy készíted? Mennyire fogós a 0-ás körforgó vagy az apró wobikhoz képest?

Üdv.: Bence
összes hozzászólás megtekintése »
Szakírónk
A jól bevált harcsázó technika a kuttyogatás ősi magyar horgászmódszer!