Cikk oldal
2009-01-01

Küzdelem Herkulessel

Magyar rekord tőpontyóriás a Ráckevei Duna-ágból
Nem is tudom, hol kezdjem. Az élmény még annyira frissen él bennem, hogy erről nagyon hosszasan tudnék regélni. Egy különleges hal megfogása egy különleges vízen azt hiszem életre szóló élmény, és ennek a nem mindennapi fogásnak a körülményeit szeretném részletesen elmondani.

Óriás pontyok nyomában
Kezdjük talán az elején. Gyermekkorom óta mindig a kapitális pontyok becserkészése, és horgászata volt számomra a legnagyobb kihívás. Ifjú koromban a Balaton pocakos tükröseinek horogvégre kerítésével töltöttem szabad időm jelentős részét. Aztán, ahogy teltek az évek, egyre több vízen eredtem az óriás pontyok nyomába. Jó néhány tó ajándékozott meg feledhetetlen pontyfogással, és a vízpartokon olyan fantasztikus embereket ismerhettem meg, akiknek barátsága úgy gondolom, örök marad.
Néhány éve, amikor hazánk kapitális pontyokban – véleményem szerint – leggazdagabb vízéből, a Gyékényesi bányatóból a nagyponty-kereskedelem, és a halmészárlások miatt rohamosan fogyni kezdtek a nagyobb pontyok, elkezdtem kutakodni más vizek után. Bevallom őszintén, ez nem volt egyszerű feladat. Találtam néhány ígéretes vizet, de ezek majdnem mindegyikén olyan tiltásokba ütköztem, amelyek megnehezítik a nagypontyokra vadászók helyzetét. Az egyiken tilos a csónakhasználat, a másikon nem engedélyezik a sátorozást, és még sorolhatnám.

Herkules az új magyar tőpontyrekord
Herkules az új magyar tőpontyrekord

Helyválasztás
A Ráckevei Duna-ág már régebb óta a listámon szerepelt, aztán barátaim Halász Peti és Molnár István tavalyi ráckevei pontyparádéja segített a döntésemben. Elhatároztam, hogy ez a Duna-ág lesz számomra az idei év első számú célpontja. Picit féltem, mivel az ág közel hatvan kilométeres hosszúsága és sok ezer hektárnyi vízfelülete első ránézésre nehézzé tette a döntést, de a tél folyamán sok-sok információ begyűjtése és a víz feltérképezése megkönnyítette állandó horgászhelyem behatárolását.
Hosszas elemzést követően a Makádi szakaszra esett a választásom; itt a víz elég mély és ez a szakasz a pontyok számára természetes táplálékban igen gazdag. A parti törés ezen a részen ideális a horgászatra: az első tizenöt méteren a meder ötméteres mélységig süllyed, és ez a parti sáv erősen sóderes. Itt igen sok a pontyok számára kedvelt táplálék, ínyenc csemege található, rengeteg a vándorkagyló, a szúnyoglárva és más apró rákféle.

Az első eredmény
A horgászatot május elején két hét etetés után kezdtem. A kezdeti időszakban, ha azt mondom elszomorító volt a helyzet, még finoman fogalmaztam. Az első egy hét néhány keszegtől eltekintve komolyabb kapás nélkül telt el. Aztán a második héten már legalább egy-egy amur kilátogatott a partra egy fotó erejéig, de pontykapás nem volt. Próbálkoztam különböző mélységekben, közelebb-messzebb, de a várva várt potykák csak nem akartak jelentkezni. Meg kellett bizonyosodjak arról, hogy a Duna-ágnak bizony-bizony sajátos törvényei vannak, amelyet, ha nem ismer a horgászember, hosszú időn át ülhet a mozdulatlan jelzők mellett.
Június közepe volt, amikor megtört a jég! Megfogtam az első pontyot, egy nyolckilós nyurga személyében. Kezdetnek nem rossz, gondoltam magamban, aztán másnap már egy 12 kilós tőponty következett. Ez a hal jelentette a hosszú munkám első igazi eredményét, ekkor kezdtem el ráérezni a Duna-ág különleges adottságaira. Ekkorra tanultam meg, hogy milyen sok tényező befolyásolja a helyi pontyok táplálkozását: a vízáramlás sebessége, a vízszint csökkenése és emelkedése, a szélirány, a frontbetörések. Ezek mind-mind nagy hatással vannak a halak tartózkodási helyére és táplálkozására.

A Shimano Aero Technium 10000 XT orsó biztosan állta a nem mindennapi erõpróbát, a Shimano Tribal TXTRA, 3,6 méteres, 3 ¼ lb-s bot kiválóan dolgozott a közel egy órás küzdelem során
A Shimano Aero Technium 10000 XT orsó biztosan állta a nem mindennapi erõpróbát, a Shimano Tribal TXTRA, 3,6 méteres, 3 ¼ lb-s bot kiválóan dolgozott a közel egy órás küzdelem során

Érdekes megfigyelés
Egy érdekes példa a Duna-ág haljárásáról. Péter barátommal - harminc éve megszállott ráckevei pontyhorgász - a nyáron szinte napi telefonkapcsolatban voltunk. Kettőnk horgászhelye között a távolság úgy nyolc kilométer. Az ősz elejére rájöttünk, nem volt egyetlen olyan éjszakánk sem, amikor mindkettőnknek fogása lett volna. A halak csapatos vándorlását jelzi, hogy amelyik nap Péter aprította a pontyokat Ráckevénél, nekem aznap éjjel még kapásom sem volt, és amikor nekem volt mozgalmas az éjszakám, akkor Péternél hallgattak a jelzők. Ez egy érdekes megfigyelés, amibõl arra lehet következtetni, hogy a pontyok csapatban járnak és igen nagy távolságokat tesznek meg néhány nap alatt.

A szerelékem hozzávalói
A szerelékem hozzávalói

A rig itt: » Végszerelékem lépésről-lépésre

25 kilós amur, 32 kilós busa
A kezdeti tavaszi pontyfogások után egy fantasztikus nyár következett! Csodálatos fogásokkal szebbnél szebb pontyokat sikerült lencsevégre kapnom. Amurból és busából pedig megfogtam életem legnagyobb példányát: az elõzõ 25 kilós volt, míg az utóbbi súlya 32 kilót nyomott. Pontyból egy 13 kilós volt a nyári csúcsom, de éreztem tartogat még számomra kellemes meglepetést az öreg Duna-ág.

A kész előkém
A kész előkém

Megpezsdült a víz
A szeptembert nagy reményekkel vártam, hiszen ez a tilalom előtti utolsó időszak, amikor engedélyezett még az éjszakai horgászat. A vénasszonyok nyarának első fele nem a nagypontyok ideje volt; a vízszint jelentősen lecsökkent és szeptember 13-ig még csak pontykapásom sem volt. Aztán a hónap közepére megérkezett az ősz, erős lehűléssel és heves esőzésekkel markáns hidegfront érkezett. Megdörzsöltem a tenyerem - eljött az én időm, mondtam magamban. A frontbetörés napján megpezsdült a víz, az átlagosnál mintegy harminc centiméterrel alacsonyabb vízszint emelkedni kezdett. Az eső szinte folyamatosan esett, a szél északkeleti irányból tombolt a nap huszonnégy órájában.
A halak szinte varázsütésre elkezdtek enni. Első nap három pontyot sikerült szákolnom, 6–10 kg közötti súlyban. A második napon az időjárás még zordabbra fordult, a pontyok meg egész egyszerűen zabáltak, ezen az éjszakán hét pontyot fogtam 5–13 kg-os súlyban. Ilyen nem volt egész évben, ennyi halat még egyszer sem fogtam ezen a vízen, egyetlen éjszakán. Éreztem a nem mindennapi lehetőséget. A következő napon megemeltem az etetés mennyiségét. A parti törésen viszonylag nagy területen, a sötétedés előtt 10 kiló bojlit etettem - a tesztelésre kapott, 2009-es év újdonságából - a Frank Warwick által készített Dynamite Baits Spicy Chili & Tuna bojliból.

A tonhalas chilis bojli
A tonhalas chilis bojli

Nem mindennapi ellenfél
Az előző napok mozgalmas éjszakái miatt nagyon fáradt voltam és már kilenc óra előtt elaludtam a sátramban. Éjjel arra ébredtem, hogy a kapásjelzőm folyamatos éktelen visítással riadóztat. Gyorsan beleugrottam a csizmába és már rohantam is a sátorból kifelé. Mikor megemeltem a botot, éreztem, hogy nem akármilyen ellenféllel akadtam össze. Gyorsan csónakba szálltam és elindultam a sötétben a hal irányába. Őkelme őrült sebességgel rohant a meder felé. Nagy tempóban igyekeztem utána, mégis mire utolértem, már jócskán benn jártunk a Duna-ág közepén. A motort leállítottam és egy nem mindennapi csata vette kezdetét. Már a fárasztás első másodperceiben éreztem, hogy ez a hal nem úgy viselkedik, mint az eddig megismert kisdunai halak. Eleinte csak komótosan pumpált a mélyben, majd néhány perces nyugalmas séta után megindult a part irányába. Ennek a fele sem tréfa, gondoltam, mivel a part mentén jó néhány zsinórmarasztaló, víz alá süllyedt hatalmas fa található. Az öreg pikkelyes ezt bizonyára jól tudta és ezért igyekezett a parti tartások irányába.

Küzdelem az óriással
A csónakmotorral ellentartva próbáltam megfordítani, ami először szinte lehetetlen volt, de kis idő múlva fordulásra tudtam kényszeríteni bivalyerős barátomat. Ezután újra középtájon folytattuk a küzdelmünket. A ponty lassan mozgott, a bot spicce sokszor a vízfelszínt érintve karikába hajlott. A hal többször is hosszú másodpercekre szinte megállt. Ilyenkor úgy éreztem, mintha egy krumplis zsákot akarnék felhúzni a mélyből. Teltek a percek és a halam a fáradtság legkisebb jelét sem mutatta. Ültem a csónakban, körbe néztem, de senki nem volt a láthatáron, csak mi ketten: Ő és én. Az eső csendesen szemerkélt, a hirtelen jött hideg miatt a víz felszíne gőzölgött, én pedig azon tűnődtem: vajon kivel akadtam össze? Mekkora lehet az ellenfelem, mióta élhet háborítatlanul vízi világában? Mennyire ismerheti a felszín alatti környezetét? Azt is tudtam, hogy odalenn ő az úr és itt a vízen, most még azt csinál velem, amit akar.

Lassan vége a csatának
Félóra elteltével, néhány méter zsinórt sikerült lopnom. Felkapcsoltam a fejlámpámat, és a gyenge fényben a felszín alatt megláttam egy óriási tőponty hihetetlen vastag hátát. A hal gyorsan visszatört a mélybe, én pedig remegő kezekkel folytattam a fárasztást. Felnéztem az égre, esőcseppek hullottak a szemembe, én pedig fohászkodtam mindenhez és mindenkihez. Imádkoztam, hogy az akadás jól tartson, hogy a felszerelésem, a zsinórom, a horgom is bírja ki a nem mindennapi erőpróbát. Miközben az „égi főnökkel” beszélgettem, a pontyom nagy erővel megindult a túlpart irányába. A motorral ellentartottam, de most már tudtam, hogy annyi erő nem lesz benne, hogy elérje célját. Egy idő után ki is kapcsoltam a motort és hagytam a csónakot húzatni az egyre fáradó pontyhatalmassággal. Már néhány burvány jelezte, hogy lassan itt a csata vége. A partra nézve láttam, hogy a Parkerdő első gázárkával szemben vagyunk, ami azt jelentette, hogy az akasztás helyétől 600-800 méterre sodródtunk el a hosszú küzdelem alatt. A merítőt keresztbe tettem a pici műanyag csónakomon és vártam, hogy megpipáltassam öreg barátomat. A kirohanásai egyre gyengültek, majd közel egy órás küzdelem végén elfáradva felfeküdt a vízre előttem és békésen tűrte a szákolás megpróbáltatásait.

A mérleg nyelve 31,5 kg-ot mutatott
A mérleg nyelve 31,5 kg-ot mutatott

31,5 kilós pontymatuzsálem
Amikor merítőmben megpihent a makádi pontyóriás, egy pillanatra jómagam is megálltam és néhány másodpercig csak csodáltam a pikkelyes pontymatuzsálemet.
Partot érve, matracra fektettem és megszabadítottam a horogtól a kapitális tőpontyot, egy darabig csak ámultam az előttem fekvő óriás hibátlan hatalmasságán. Már akkor sejtettem, hogy ekkora pontyot még nem láttam élőben. Aztán a mérlegelés megerősítette feltevésemet: a mutató 31,5 kg-ot jelzett. Leírhatatlan érzés fogott el, örömömben néhány centivel a föld felett jártam. Gyorsan pontyzsákba helyeztem a halat, aztán következett a híradás. Először legkedvesebb horgásztársamat, Kracsál Ferit hívtam, hogy közöljem vele a szenzációs hírt, majd miután hosszas csöngetés után sem vette fel a telefont, akkor gondoltam csak bele, hogy éjjel egy óra van és más ember ilyenkor az igazak álmát alussza. Az éjszaka hátralévő részében nem jött álom a szememre. Kedves vendégemet többször megnéztem, ellenőriztem, hogy minden rendben van-e vele. Így jött el a hajnal, a reggel. Délelőtt pedig következett a fotózás. Addigra már néhány budapesti jó barát is tiszteletét tette pontyóriásomnál, eljött megcsodálni a halat a Rapala Eurohold különítménye is. Külön öröm volt számomra, hogy Péter barátom is megtisztelt látogatásával, ő egyenesen Szlovákiából sietett hozzám a ritka fogás hírére.

Óriási farokúszója nagyobb, mit a két tenyerem
Óriási farokúszója nagyobb, mit a két tenyerem
Kagyló törmelék árulkodott Herkules fõ étrendjérõl
Kagyló törmelék árulkodott Herkules fõ étrendjérõl

A nagy szájban oldalra akadt a horog
A nagy szájban oldalra akadt a horog

Herkules az új magyar tőpontyrekord
Az ünnep több órát tartott, eközben keresztelőt is tartottunk: a tőpontynak hihetetlen erejére utalva a Herkules nevet adományoztuk. Szerettem volna még nagyon sokáig a közelemben látni ezt a hatalmas, csodálatos halat, de tudtam, nem húzhatom a végtelenségig az időt. A sztárfotózás után érzékeny búcsút vettem tőle, és visszaadtam őt a Ráckevei Duna-ágnak. Miközben lassan, nyugodtan úszott befelé a birodalmába, arra gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha tovább gyarapodna, és még sokáig élne ebben a csodálatos vízben.
Csak a visszaengedés után döbbentünk rá, hogy Magyarországon hivatalosan még nem fogtak ennél nagyobb tőpontyot. Így Herkules lett hivatalosan az új magyar tőpontyrekord!

Ússz és élj sokáig Herkules
Ússz és élj sokáig Herkules

A boldogság örömteli pillanata
A boldogság örömteli pillanata

Köszönöm neked Kis-Duna!
Mit mondhatnék még ezek után!? Ez a fogás kárpótolt mindenért. Feledtette velem a sok-sok áthorgászott éjszaka utáni fárasztó ingázást Makád és a fővárosban lévő szerkesztőségem között. Köszönöm neked Kis-Duna, hogy egy ilyen ritka halat ajándékoztál nekem! Kívánom minden horgásztársamnak, hogy hasonló élményben legyen része. Végül azt szeretném kérni, hogy aki találkozik vele, adjon neki egy puszit a nevemben is, és bánjon vele szépen, mert megérdemli.
Herkules nem mindennapi, különleges hal…

Herkules (31,5 kg) kifogásának emlékére, barátodtól szeretettel: Halász Péter, Makád 2008. szeptember 16.
Herkules (31,5 kg) kifogásának emlékére, barátodtól szeretettel: Halász Péter, Makád 2008. szeptember 16.

Írta: Bujáki Géza
Szólj hozzá:
zsebrambo#1 2010. 12. 23., 10:51Igazad van!

Nem valami szép, hanem gyönyörű!!!
zsebrambo#2 2010. 12. 23., 10:49Mi van veled Mekklen?

Orvos látott ma már?
molamobil#3 2010. 12. 23., 10:14Lehet, hogy neked nem tetszik, de minden pontyhorgász álma egy 30kg feletti!
Mekklen#4 2010. 12. 22., 16:12Szerintem egy ilyen kövér hal nem valami szép:(.
rtgy#5 2010. 01. 23., 19:55Peca.hu - A vízálló horgászportál
janky#6 2009. 04. 29., 22:44Adathalász 3. - Megtaláltam!
geba#7 2009. 04. 10., 14:01T.Géza!
Annyit szeretnék megkérdezni, hogy a végszerelék elkészítésénél hány mm-t hagyjak a csali és a horog öble között?!
Válaszát előre is köszönöm
Üdvözlettel
Geba
gabor84#8 2009. 02. 04., 11:24Méltó helyre került ez a csodálatos trófea!
Gratulálok Bujáki Gézának!
djuhasz#9 2009. 02. 04., 09:39A feltevés helyesnek bizonyult egy halrol van szó.
Bujáki Géza úr utána nézet.
djuhasz#10 2009. 02. 02., 20:50Gratulálok a fogáshoz!
van egy feltevésem Herkules nem más mint Besenyei Péter öt és féléve fogott Duna- ág rekordhala. akkor a hal súlya 28,1 kg volt. a februári magyar horgászban van a cikk. és a fotó. utána kellene járni.
üdv.J.Daniel.
összes hozzászólás megtekintése »
Szakírónk
A csuka szinte egész évben táplálkozik, kivétel ez alól az ívás illetve a fogváltás időszaka, mely a nyári hónapokban esedékes. Ez a fiziológiai folyamat egy hónapig tart és teljes böjtre kényszeríti ezt az egyébként falánk ragadozót. Ennek ellenére a csuka hazánk egyik leggyorsabban fejlődő hala, ideális esetben akár 200 nap alatt is elérheti a 45-50 cm-es hosszt.