… akkor Mohamed megy a hegyhez! Így szól a hangzatos mondás. Hasonló történt velem is nemrég. Egyszerű eset állt fenn, a pontyok nem akartak az etetésemre jönni, így kénytelen voltam én, az ő birodalmukat felkeresni.

Egyre kevesebb horgásszal találkozni a parton. Kevesen vagyunk, akik ilyenkor is, hajnali fagyban, süvítő szélben, esetleg hóviharban is a vízparton vagyunk. Biztos vagyok benne, hogy ilyenkor többen ülnek a számítógép előtt, olvassák a halban gazdag beszámolókat és álmodoznak. Régebben, amikor még nem volt ennyire elterjedt az internet, akkor egy könyv társaságában tettük mindezt. Mindkettőnek megvan a varázsa. Az előbbinek talán csak az, hogy nagyon gyorsan, akár napokon belül tudomásunkra juthat egy-egy jobb fogás. Amíg egy könyv esetében lehet, hogy csak évekkel később.

Csónakos horgászatra ritkán megyek. Bár jól úszom, tudom mégis, hogy a hideg víz sok életet követelt már. A legutóbbi horgászatom alkalmával mégis csónakba kellett szállnom, mert a rafinált pontyokat, csak és kizárólagosan a nádban lehetett megfogni. Tehát nem mellette, vagy előtte, csak a nádtorzsák között. Ezek a helyek - a partról - még a legjobb távdobóknak is elérhetetlenek. Nem a távolságról van itt szó, inkább arról, hogy egy négyzetméterre kell etetni és horgászni, csak ezen a részen akadó mentes a fenék. Máshol torzsa és nád van minden felé.


Erre a helymegközelítés a legjobb módszer. Tehát ha tetszik, ha nem, vízre szálltam, hogy pár kisebb-nagyobb pontyot szákba tereljek. Természetesen ehhez megfelelő felszerelést kellett összeválogatnom. Úszóztam feeder bottal! Most bizonyára meghökkentek. Pedig igaz. A feederbotok kiváló fárasztási tulajdonságát most egy úszós végszerelékkel próbáltam. Az úszóra, az erősen akadós ajzat miatt volt szükség (az a vízben függőlegesen áll). Tehát erős, extra heavy bot, 6500-as Carper orsó, vastag (0,25-ös) zsinór alkotta a felszerelésem alapjait.
Etetés az alapja mindennek, ezt már talán milliószor kitárgyaltuk. Ilyen hideg vízben is szükség van rá, csak kisebb mennyiségben és más minőségben. Etetni most sem szándékoztam sokat. Két zacskó etetőanyagot bontottam ki, de mindegyiknek csak a felét kevertem be. A SilverX Specimen Super Red erősen színez minden más keveréket, most erre is szükség volt. Tiger Nut Carp Feed-el keverve igazi nagyhalas összeállítást kaptam. Kevés kendermag és kevés piros, azaz Strawberry Sweetcorn került bele.
Tipp: Ha egy-egy doboz kendermagot nem használok el egy horgászat alatt akkor lefagyasztom. A következő horgászat előtti este kivéve a hűtőből reggelre éppen kiolvad.  




Rutintalan csónakos horgász lévén mindent, a szerelék összeállítást, az etetőanyag keverést bent, a nyílt vízen csináltam. Minden mozdulatra vigyáznom kellett, mert nem akartam a pontyokat a majd húsz méterre lévő etetésről elzavarni. Etetés után álltam neki a szerelésnek. A főzsinórra felhúztam az úszót, majd két „BB” méretű ólommal megütköztettem. Alá került a főólom, ami egy nagy gömb volt, jóval nagyobb mint amit az úszó elbír. Az erős szélben szükség volt a nagy tőkesúlyra, hogy a szerelék ne ússzon az akadóba. Szerelék és az etetés a helyén volt már, így gyorsan rendet raktam magam körül, s nagyot kortyoltam a forró teából. Minden a helyén van, már csak a halak hiányoznak a tökéletes naphoz.




Az elsőre nem is kellett sokat várni. Már az első bedobás után, a nagy horogra tűzött öt darab kukoricát piszkálta valami. Talán az apróbb éhes keszegek voltak, mert határozott kapást nem csináltak. Bíztam a nagyobbak megjelenésében, de a csalit nem akartam nagyobbra cserélni. Egyszer aztán az úszóm elfeküdt a víz felszínén. Pont erre vártam, és azonnal bevágtam. A horog jól ült, a hal egyből akadó fele húzott. A kemény feederbot azonban segítségemre volt, pillanatok múlva a kezemben volt a retúrponty. Megcsodáltam, hogy ilyen hideg vízben is milyen erősen küzdött. Visszaengedése után azt fürkésztem merre úszik. Vissza a nádas fele vette az irányt.



A következő egy óra tétlenségben telt. A lában már nagyon zsibbadt az ülés miatt. Kicsit felálltam, de amikor az úszómra tereltem a figyelmem, azt vettem észre, hogy az bizony nem ott van ahova dobtam. Gondoltam magamban, hogy erről lemaradtam. Csak bizakodtam a folytatásban, bíztam abban, hogy az a ponty, ami megtréfált még ott van az etetés környékén. De nem volt folytatás.
A közben felerősödő szélben már azon gondolkodtam, hogy valamilyen szélcsendes részt kellene keresnem, amikor az úszom bukott egyet majd elmerült. Ráfogtam a fékre és határozottan bevágtam. Egyből éreztem, hogy jobb hal van a horgon, így amint akadó mentes részre ért én is lazítottam a fárasztás tempóján. Biztosra szerettem volna menni. A hatalmas pocakos tükörponty négyszer tört ki, s bukott alá. Majd, mint egy tapasztalt öreg, merítéskor is majdnem sikerült kifordulnia a merítő szákból. Fertőtlenítés után visszanyerte szabadságát.
Eredeti ötletemtől azonban nem tértem el, új, szélcsendes helyet kerestem magamnak. Bár ne tettem volna. A következő órák tétlenségben teltek.



Tipp: Sokszor mondják, hogy elfújja a halakat a szél a tó valamelyik sarkába. Ennek egyszerű oka van. Ha a szél a víz felső rétegét például jobbra fújja, akkor az alsó vízrétegnek balra kell áramolnia. S mivel a halak ösztönösen mindig áramlással szemben úsznak, ezért ezen a részen számíthatunk a legtöbb kapásra. Merre fúj arra vannak a halak.
Ismét költözésre szántam magam, a megfogyatkozott etetőanyagaim miatt nem új helyet kerestem, hanem visszaálltam az első helyre. Pontosabban oda, csak egészen a nád tövéhez húztam a csónakot. Erről a helyről még pont elértem az első etetést. Az erős szélben azonban csak a tizedik próbálkozásra sikerült a jó helyre dobnom. De az eredmény elmaradt, s mivel már a lélekmelegítő mézes teám is fogyóban volt, ezért erősen otthon jártak a gondolataim. Persze egy búcsú halat még meg szerettem volna várni, ez amolyan babona. Talán nem vagyok egyedül az ilyen babonákkal.


Minden jó, ha a vége jó! - mormoltam magamban, amikor megláttam az apró kapást az úszón. Szinte ellenállás nélkül tekertem ki a szereléket, a végén az apró ponttyal. Tudta nagyon jól, úgy is visszaengedem. Vasmacskát fel! – adtam ki a parancsot. Majd jószívű búcsút vettem ettől a nagyszerű helytől, apró húzásokkal közelítettem a partot. Figyeltem a vizet, közben azon töprengtem, hogy így mozogva a fagy ellenére is egész jó idő van.

Szólj hozzá:

Mehet