Az élet úgy hozta, hogy kisebbik fiam tavaly március óta, a Népsziget Duna felőli oldalán található edzőteremben képezi magát a jövő bajnokának. Minden sportoló gyermekkel megáldott szülő tisztában van a kötelességével, hogy álmait valóra váltó sarját, neki kell furikázni az edzésekre. Az elmúlt tíz évben ez nekem már rutinná vált. Sok edzést és meccset szenvedtem végig a fiaimmal.

Na, azért az elfogult büszkeség is beszél belőlem. Most azonban rám mosolygott a szerencse. Kezdetben csak az unatkozó apukák klubját alakítottuk meg. Az említett társulás hasonlít a feleségem által csak HÖTYE (a gyengébbek kedvéért: Helyi Öreg Tyúkok Egyesülete) néven becézett, minden rendes lakókörnyezetben megtalálható, alkalmi csoportra, majd egyre többet kezdtem kisétálni a közeli Duna partra.

Arany- és vashíd

Gyakorló horgászként nem volt nehéz belerázódni a folyam mellett érezhető sajátos hangulatba. Közben a megnövekedett edzésidő miatt már érdemesnek éreztem bottal is fenyegetni a Dunát. Kezdetét vette egy, a tréningek tartama alatt zajló horgászat sorozat, amely remélem, még sokáig nem szakad meg. A szintén horgászó kísérőkkel kiegészülve, remek csapatot alkotunk. A hetente többször, rendszeres időközönként, 18-20 óra között lebonyolított pecák szerény eredményeit szeretném áttekinteni. Azt azért már az elején tisztázzuk, hogy nemcsak az idő, hanem a helyszín is állandó.

Helyünk kisebb...

...nagyobb vízállásnál...

...és a vízrõl

Sőt az a módszer is kialakult, ami itt eredményes. Nem variálunk. Nemesen egyszerű, kevés alkatrészből, gyorsan összeállítható fenekező felszereléssel űzzük a halakat. Nem kenyerem ez a peca máskor és máshol, de az említettek miatt hajlandó vagyok a kompromisszumokra. Próbáltam többször is, hogy pergető holmival vágok rendet a ragadozók között, de sok tényező ellene szólt, ezért letettem az ilyen jellegű próbálkozásokról. Az első nagyon prózai ok, az éppen átépítés alatt álló Északi összekötő vasúti híd környékén található partelzárások, zaj és a halak hiánya.

Ezerrel zajlik a munka

Talán újra lesz belõle valami

Másodsorban sokkal jobban hangzik, ha a dolguk végzett fiúk:
– Mit fogtatok? – kérdésére, érdemleges válasszal szolgálhatunk. Van így is elég bajunk, a part mellé kötött szállító uszályok horgonyköteleivel és az egyéb horogmarasztaló akadókkal.

A drótok...

...mindenütt

Tehát a körülmények kényszerítő erejét figyelembe véve alakult ki, a már említett és a képeken látható alkatrészekből összeállított végszerelék. A bot, részemről egy teleszkópos feeder, mely kellően izmos a sodrásban és könnyen szállítható.

Ólmok...

...horgok

Teleszkópos feederem

Csalinak mindig találok valamit a csomagtartóban rejtőző készletből. Sokszor próbáltam kikerülni a mindenevő gébek hadát, de hiába váltottam fel a dunai standardnak számító giliszta-csonti duót bármire a horgon, eddig nem sikerült. Bármi alatt értem a kenyérkockát, felvágott darabot, mindenféle sajtot. Még az elképesztően büdös pálpusztai sajt sem riasztotta el őket. Pedig azt a márnák szeretik igazán.

A csontira

és gilisztára

Sajtos arzenálom

Orrfacsaró márnaétek

Most már tudjuk, hogy az átkozott gébek is gerjednek rá. A Duna teljes, határainkon belül folyó szakaszán megtalálhatóak ezek az istencsapásai. Jó lenne, ha nagyobb figyelmet fordítanának az illetékes szervek erre és a másik horrorisztikus jelenségre, a kormoránra. Ha ez a szárnyas gyilkos legalább csak a gébeket falná számolatlanul! De aki nyitott szemmel jár a vizek partján, az látja, milyen borzalmas pusztítást végeznek. Nem tudom, miért kell megvárni, hogy akár egyik vagy másik, esetleg közösen, ökológiai katasztrófát okozzanak? Még a jól védhető, kisebb tavak sincsenek biztonságban. Mi lesz a Dunával?
Azért is aktuális a folyó létével kapcsolatos kérdés, mert a tervezett rakpart átépítés miatt, a fővárosi peca biztosan átalakul. Valamint egyértelműen azt mutatják a jelek, hogy a vízen történő konténer és kamionszállítás, jelentős mértékben növekedni fog. Egyes, friss hírek szerint a tízszeresére kívánják növelni az Unión belül ezt a fuvarozási formát. Csak rettegni tudok, arra gondolva, hogy az ilyen mértékű és méretű hajóforgalom mit tesz a vízzel. Szerkesztőnk, Gábor is felfigyelt a riasztó hírekre és megegyeztünk abban, hogy fokozott figyelemmel követjük, szeretett folyamunk sorsának alakulását.

Hangulatos álgõzös

Ez a méret még ok

Titokzatos eredetû hab

Ezt sem õk itták meg

A környezet kissé szemetes

Lépjünk túl a problémákon, ahogy mi is megtesszük a parton. Azért is szeretem ezeket a lehetőségeket, mert akár egyedül vagy társakkal lógatok, mindig sikerül kicsit elfelejtenem a mindennapok bajait. Beszélgetéseink szerencsére nem fokozzák tovább, az amúgy is elviselhetetlen mértékű stresszt. Sajnos a halak mennyisége és mérete sem okoz mértéktelen izgalmat. Azt soha nem fogom megérteni, hogy a mai, „multiglobál” agyhalottak, mi a bengáli jó égért hordják ki a vízpartra, környezetük szakszavait és viselkedési formáit. Talán nem az egyik célja a horgászatnak, hogy kikapcsoljon és kiragadjon a napi taposómalom monotóniájából? Kis csapatunk jól megvan managerek és meetingek nélkül. Nálunk nem kell lobbiznia egyik halnak sem, mert kifogásuk után mindegyik visszakerül a vízbe. Még a partközelben haladó evezősökkel is jó viszonyt ápolunk, és elvétve sem hangzik fel, a másutt megszokott anyázás. Azért írtam le mindezt, mert riasztónak találom, hogy milyen mértékben vadul el a világ a parton és mindenütt. Ha csak annyit teszünk, hogy közösen felemeljük a szavunkat ellene. Legalább merjük kimondani, hogy mi nem így akarunk élni. Talán még nem késő.

Tibi apuka az egyik csapattag

Mindenki...

...távozhat

A kitérő után elevenítsük fel a dunai horgász bibliájából, az ide vonatkozó ismérveket. Ha valaki nem tudná, miről van szó, máris megvilágosodhat. Minden folyóvízi pecás napi kötelező tevékenysége a vízállás alakulásának nyomon követése. Az adatok ismeretében és az előrejelzés figyelembe vételével, elég pontos képet kaphatunk már előre, hogy milyen körülmények fogadnak minket. Mondjuk víz alatt van-e kedvenc helyünk? Esetleg éppen milyen halra lehet nagyobb esélyünk?
Azt az elmúlt pár hónapban figyeltem meg, hogy ez a szakasz inkább az áradó víznél eredményes. A lépcsős rakpartokon halálosnak számító, Budapesti 300 cm-es értéknél még kiválóan meghorgászható. Működik magasabb víznél is, csak egyre kevesebb lesz a hal. Érdekes módon nem sok keszegféle akad. Talán az etetés hiánya vagy a fenekező módszer miatt, nem tudom. A mederben gyakran mutatják magukat szép márnák, természetesen mindig akkor, ha meghorgászhatatlan erővel húz a víz. A kisebbjeiből mi is horogra kerítünk néha egyet-egyet. De az igazi szezonjuk még előttünk van. Azt saját tapasztalatból tudom, hogy a híd budai oldalán jó márnák foghatóak, ha kedvezőek a körülmények. Előfordulnak csónakkal ereszkedő kuttyogatók is, ami csak addig lepett meg, míg a második harcsámat meg nem fogtam a part mellett. A mindig éhes gébekről meg már írtam.

Leánykoncérnak látszik

és egy márnácska

Harcsa az aprajából

Ez már méretes lenne

Az átok gébfajzat

Nem hiszem, hogy egész napos családi kirándulást terveznék ide. Azonban a városi körülmények, a sűrű és zajos hajóforgalom ellenére, találtunk magunknak egy olyan lehetőséget, amit érdemes kihasználni. Az meg, hogy halat is fogunk közben, már csak fokozza az élményt.

A városi élõvilág képviselõi

 

Szólj hozzá:

Mehet